Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
Lesz-e eső szeptember 11-én! A fülöpszállási Kiskunság Tsz gazdái és asszonyai, kiválóan végzett munkájuk jutalmaképpen, több napos csehszlovákiai kiránduláson vettek részt. Az ezer kilométernél is hosszabb utat a termelőszövetkezet 84 dolgozója két Ikarus autóbuszon tette meg. Utazásuk során megtekintették Visegrád és Esztergom történelmi nevezetességeit, világhírű műkincseit is, majd Tatán át folytatták útjukat Bratislava felé. A híres pös- tyéni gyógyfürdőben is kellemes órákat töltöttek.., „Sok szép emlékekkel, s élményekkel gazdagon tértünk vissza szű- kobb pátriánkba — írja Józse Istvánná levelezőnk —, hogy felfrissültén lássunk Ismét munkához. Termelőszövetkezetünk vezetőségének ezúton is megköszönjük a szép utazást.” Az orgoványi Kossuth Tszcs vezetősége több napos balatoni körutazással jutalmazta a csoport gazdáit, asszonyait és lányait, akik jól szervezett munkával vettek részt a gabona betakarításában .........Hosszabb időt tö ltöttünk Nagyvázsonyban, majd Keszthelyen — írja többek között útibeszámolójában Horváth Emilné levelezőnk. — Itt megtekintettük a Festetichek ősi fészkét, melynek felbecsülhetetlen műkincseiben sokáig gyönyörködtünk. Badacsony után a. tihanyi apátság évezredes történelmi nevezetességű műemlékeit, hosszú évszázadokon át féltve őrzött műkincseit nemcsak a szövetkezeti csoportunk idősebbjei szemlélték mélységes megilletődéssel. hanem fiataljaink is... Fekete György, kul- túrotthonunk igazgatója, amerre csak jártunk, mindenütt fáradhatatlan volt a magyarázatokban. Jól végzett munkánknak szebb AZ IDŐJÁRÁS előrejelzése á tudomány legnehezebb feladatai közé tartozik, az évnek azonban van négy olyan napja, amelyről több mint 80 százalékos biztonsággal előre meg lehet mondani, hogy csapadékban bővelkedik. Ez a négy nap január 12 és 31, szeptemben 11 és november 18. AZ EMLÍTETT napokon érkeznek ugyanis földünk légterébe azoknak a nagy meteorrajoknak porrá égett maradványai, amelyekkel bolygónk 30 nappal korábban találkozott, s a porszemek milliárdjai meggyorsítják az eső- vagy hókristályok képződését. A csapadék ilyenkor az egész földre kiterjed, csupán abban a ritka esetben marad el. ha korábban nagy esőzések voltak, s kifogyott a felső légrétegek páraés értékesebb jutalma talán nem is lehetett volna ennél a kirándulásnál, amelyről élményekben és emlékekben oly gazdagon tértünk haza. Hálásan kö- szöj ük szövetkezeti csoportunk vezetőségének és külön Fekete elvtársnak a felejthetetlen napokat.’’ tartalma. Magyar csillagászok a világ minden részéről beszereztek csapadék-statisztikákat, s ezek azt bizonyítják, hogy a meteoros esőzések időpontja 1—2 napos eltéréssel földünk minden részén egybeesik. A Geminida meteorra.i például, amellyel december 12-én találkozik földünk, hazánkban és az Egyesült Államokban majdnem minden esetben január 12- én, Angliában január 11-én, Spanyolországban és Ausztráliában 13-án. Dél-Afrikában 14-én okoz esőzést vagy havazást. A LEGKÖZELEBBI csillagászati csapadékos nap szeptember 11-re várható, ekkor érnek légterünkbe a nagy augusztusi „csillaghullás” főszereplői, a Perseide meteorraj elégett pernyéi. A MÉTTEORHAMU nagyobb szemcséi ugyanis nem 30 hanem 25—26 nap alatt megteszik a 70—80 kilométeres utat az elégés helyétől a felhőképződés zónájáig. Szeptember második hetére tehát nem ajánlatos nagyobb kirándulásokat szervezni. Annál inkább a hónap második felére. S ilyenkor a vénasszonyok nyarán, rendszerint több hetes száraz időszak köszönt be. A torkolattól mintegy 60 kilométerre, ott, ahol az Irkut az Angarába ömlik, mintegy 300 éve létesült az a település, emelyből Irkutsz kifejlődött. Már 1685-ben várossá nyilvánították. Kedvező fekvése segítette gyors fejlődését. Oroszország európai részének és a Távdl-Keletnek összekötő pontjává vált. Innen indult 1698- ban az első kereskedelmi expedíció Kínába. A múlt században a Kelet-szibériai kormányzóság adminisztratív központjává lett. Kedvezően serkentette a város fejlődését a század- fordulón megépített Transzszibériai Vasút. Irkutsz kereskedőváros volt, ahogy Mihail Zagoszkin orosz író a város jó ismerője írta: „Irkútszk csak vesz és elad, maga még a helyi szükségletek kielégítésére sem termel, nemhogy máshová szállítana. Akkora ipara sincs, amely a várost ellátná. A bútor, a cipő, a kanál, mind behozott áru...” A szovjethatalom éveiben következtek a gyökeres változások. A pályaudvarról, repülőtérről naponként szállítmányok indulnak az ország többi városaiba, valamint Kubába, Indiába, Bulgáriába, Magyarországra, Indonéziába. A szállítmányok tartalma: szerszámgépek, bonyolult műszerek, építőipari berendezések, faipari termékek, hűtőgépek, könnyűipari cikkek stb. Irkutszknak ma 400 000 lakosa van. Száz üzemében több mint 60 000 munkás dolgozik. A város 7 egyetemén és főiskoláján ugyancsak 60 000 hallgató tanul. Ezekhez a számokhoz aligha kell kommentár. Tudományos központ: 2000 munkatárs Amerre járunk a városban mindenütt az építés, átalakítás jelei láthatók. Üzemek, szállodák, iskolák épülnek, új lakónegyedek nőnek ki egymásután a város különböző pontjain. Az Angara balpartján épül a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának kelet-szibériai új tudományos központja, amely 8 akadémiai intézetet egyesít. Ezek: a szerveskémiai, energetikai, földkéreg-kutató, geográfiai, biológiai, ionoszféra és föld- mágnesség-kutató, valamint a limonológiai intézet. A szerveskémiai és a geofizikai intézetben arról győződhetünk meg, hogy a tudományos kutatás, az alkotó munka magas színvona- ] !ú, feltételei biztosítottak a tudósok számára. Az új tudományos központban több mini ' 2000 munkatársa,— köztük 180 kandidátus — foglalkozik tudományos munkával. A központ tevékenységét tudományos tanács irányítja, amelyben a Szovjetunió Tudományos Aka- \ démiájának 4 levelező tagja ! vesz részt. A város születését az Angará- nak köszönheti. Megifjodása, reneszánsza szintén a folyóval ! kapcsolatos. Az a szikla, amelyet az öreg Bajkál kétségbe- esetten menekülő leánya elé do- j bott a torkolatba és amely év- I milliókon keresztül kiemelke- . Irkutszki jelentés l. dett a víz tükre fölé, ma alig látszik ki a folyóból. Évekkel ezelőtt ugyanis hatalmas gátat építettek Irkútszk városa fölött a sebes Angarára és létrejött az irkutszki tenger. A víz szintje megemelkedett, kiterjedt a vízfelület, ma vitorlások, motoroshajók, a nálunk is ismert „rakéta” cs „meteor” típusú szárnyashajók repülnek hullámai fölött. A tenger táplálja a vízierőművet, amely 4,5 milliárd kilowattóra villamos- energia termelésével új lendületet adott a város és a környék fejlődésének. Nem közömbös az sem, hogy ez az energia hihetetlenül olcsó: 100 kilowattóra 7 kopekbe kerül, A városban igen élénk a kulturális élet: 43 könyvtár áll az olvasók rendelkezésére, 73 fii i- színház, illetve a különböző klubokban elhelyezett vetítő- helyiség biztosítja a mozilátogatók igényeinek kielégítését. Drámai színház, zenés színház, ifjúsági- és báoszínház, nyújt nemes szórakozást és művelődést a város különböző korosztályaihoz tartozó lakóinak. A városnak 15 újsága és folyóirata, valamint saját TV-központ- ja van. Legenda a medvékről Mindezek után úgy gondolom, érthető az irkutszkiak büszkesége, az a szeretet, amelyet városuk iránt éreznek. És jogos a felháborodásuk is, amikor tréfásan ugyan, de azt firtatják bizonyos látogatók: lgaz- e, hogy az irkutszki utcákon medvék is járkálnak? Medvék!? Ugyan kérem! Aki medvét keres, a moszkvai állatkertben biztosan talál. Ez a felelet. A város középpontjában az Angara partján a gránittal védett sétányon kellemes nyáresti szellő simogat. A sétányon fiatalok, de az idősebb korosztályhoz tartozó emberek is szívesen korzóznak. Most szinte hihetetlen, hogy ezen a ponton mértek már mínusz 59 fok Celsiust is. Az jár eszemben: ez a város zord éghajlat alatt él, de az itt dolgozó emberek felhasználva a természet erőit, a modern technika segítségével egyre szebbé, kellemesebbé, otthonosabbá teszik a maguk számára. Ribánszki Róbert Következik: Munkában 22 000 geológus. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanacs lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat, .-'elelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kP7hp^1tGlniél Előfizetési díj i hónapra 13 forint. Bacs-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index; 25 065. Lányos történd Készül a birkapaprikás (Tóth Sándor felvétele.). Természetes dolog, hogy amikor a 16—17 éves lányok elindulnak, hogy a nyár egy részét táborokban töltsék, a mama rájuk parancsol: aztán kislányom vigyázz magadra. A kislány persze megfogadja az anyai intelmet. E körül a táborokban nem is volt baj. De bizony nem egy esetben, amikor szokatlan körülmények közé keveredtek. arra gondoltak: nagy veszélybe kerültek. Egy bájos történetet hallottam a napokban a táborozó lányok életéből s ime most átadom az olvasónak. Derüljünk rajta közösen. A leszedett gyümölcsöt gépkocsival szállították be a gazdaság központjába. Az utolsó fuvarra bizony már este került sor, s a szállítmányt két kislány kísérte. A jgépkocsivezető jóképű, értelmes fiatalember, felajánlotta nekik, üljenek mellé a vezetőfülkébe. A lányok a világért sem ültek be, egész úton a platón, a ládák mellet szorongtak. Féltek a „pilótától”, hiszen olyan sok történetet hallottak már, amelyek hasonlítottak a mostanihoz és kellemetlenül végződtek. Ott rettegtek, dideregtek hát a gyümölcsök mellett. A gépkocsivezető átlátott a szitán, mosolygott rajtuk. Visszafelé azonban már hűvösebb volt. A lányok beültek a vezetőfülkébe, de a lehető legtávolabb a sof- főrtől. Félútig sem értek el, már olyan fáradtak, álmosak voltak, hogy el- szenderegtek s a monoton motorzúgásban elaludjak. Olyan jóízűen aludtak, hogy a fiatalember — egyébként tisztes családapa, ió férj — sajnálta felkölteni őket, pedig így csak nehezen. lassan tudta vezet ni a gépet. Miko- megálltak a tábo\ kapuja előtt, a „pi lóta” egy darabif nézte őket, maji halkan szólítgatn kezdte az alvókat — Megérkeztünk kislányok, itthoi vagyunk, tessék ki szállni! De semmi válasz csak az egyenletet szuszogás. Ékkőt „radikálisabb” módszerhez folyamodott. Enyhén megfogta az egyil alvó orrát. — Jesszusom Marika ébredj ügyi megmondtam! — kiáltott fel a kislány és már rontottak volna ki a fülkéből. de nem tudták kinyitni az ajtót. — Segíthetek? — szólt oda a férfi. A szelíd hangra a kél lány is megszelídült, közben észrevették, hogy a tábor előtt állnak Pillanatok alatt kitört belőlük a felszabadult nevetés (Gá —r.) A jó munka jutalma Jeniszej és Angara „házassága” Van egy orosz mese a Bajkál-tó-óriásról. Az öreg Bajkál közömbösen fogadta magába az őt tápláló 330 folyó adományát. Am féltve őrizte egyetlen leányát, a szép, szőke An- garát. Hosszú útra nem engedte, hatalmas sziklákkal védte a külvilágtól. A fehér felhők szerették, nézegetni magukat az Angara tükrében. A madarak sajnáltak rászállni vizére, olyan szép tiszta volt, de amikor fölötte repültek, sokat meséltek neki a messzi északon hömpölygő ifjú Jeniszejröl. Addig dicsérték az ifjút, amíg Angara vágyódása mind erősebbé vált iránta. És egyszer, amikor Bajkál-óriás elaludt, megszökött. Áttörte a sziklákat és sebesen, ellenállhatalanül zúdúlt a madarak jelölte úton északnak. Az elhagyott Bajkál szörnyű haragra gerjedt és egy hatalmas sziklát dobott az Angara torkolatához, de ezzel sem tudta megállítani. Ez már nagyon régen történt, de az Angara ma is fiatal, erőtől duzzadó sebes sodrású folyó, amelyet a Jeniszejtöl azóta sem lehet elválasztani. íme a mese.
