Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-09 / 212. szám

— No, ha egyéb ímivaló nem akad erről a faluról, a belé vezető bekötő útról lesz majd néhány zokszónk. így kezdtük ismerkedésün­ket Üjsolttal, mialatt a megye eddig legrosszabb lü kilométe­res útszakaszán a lelkünket majd kirázták a goromba hepe­hupák- Alig mertünk beszélni, nehogy elharapjuk a nyelvün­ket. Titokban elkészültünk arra a pillanatra is, amikor a Wart­burg — nem éppen „mai gye­rek” — beadja a kulcsot és szétrázódik alattunk. A rövid­ke távon portalanító útjavítók is meghökkenve kísértek szem­mel bennünket: „Ezeknek se volt jobb dolguk, mint Üjsolt- ra autózni!” Mi pedig sóvárogva néztük a két oldalt feketéllő friss szán­tásokat. Milyen simának lát­szottak a makadámhoz képest. Aztán mégis csak egészben maradt a Wartburg, s megér­keztünk. Szinte szavunkat is suttogóra fogtuk, mikor kiszáll­tunk, akkora volt a csend. Csu­pán szimatunk után találtunk a tanácsházára, mert míg máshol mégis valamivel rangosabb a többinél, itt csak a zománcos (vagy tán az se) táblájával üt el a szomszédos házacskáktól. Pár lépés a falu vége, addig összesen két eleven enjberre akadtunk. Egy asszony tapasz­tott, egy tekintélyes termetű férfi meg egy kerítés mögül ta­nulmányozta, milyen a túloldal- Ha meg esetleg messzebb akart látni, feltekintett a község leg­magasabb építményére, az öreg tűzfigyelő íatoronyra. A tanácsháza tisztét ellátó parasztház utcai ablaka mögött áll Erős József vb-titkár író­asztala. Nyugodt, csendes, ke­vés beszédű ember. Annyira, hogy amikor szakmánkhoz hí­ven arról érdeklődünk, mi új­ság a községben, bazsalyogva engedi át a szót az asztala vé­génél ülő markáns, kis bajuszú férfinak. Ö aztán mindjárt egy meglepő bejelentéssel kezdi. — A mi falunkban a leg­nagyobb újság az, hogy ez az esztendő hozta meg a fordula­tot. Hallgatással biztattuk, hall­junk közelebbit arról a válto­zásról. Mert őszintén szólva a kinti, napsütéses nyugalomból úgy ítéltük, hogy bizony itt aligha történik valami „érde­kes”, megy,, folydogál az élet, mindent megül valami ősi nyu­galom. Még a tanácsszoba kel­lemes hűvösében is ezzel a be­nyomással kezdtük a tájéko­zódást. A szikár, fekete ka­lapos férfi - meg ismét gondos­kodott róla, hogy egy pillanat alatt megváltoztassuk vélemé­nyünket arról az elképzelt „las­sú víz’’ életről. — Mert a mi termelőszövet­kezetünkben, a Kossuthban ta­valy még „sztrájkoltak” is az emberek, kérem. És pont a leg­rosszabb időben, aratáskor. — Hát azérí csak nem sztrájk volt az, biztosan? — A traktorosok végig ki­tartottak, végezték kötelességü­ket, de bizony a tagság ott­hagyta a munkát. Háromhetes huzavona, alkudozás után len­dültünk valamennyire kerékvá­gásba. Aztán sor kerül a részletes magyarázatra. Sűrűn váltakozó vezetés, kedvezőtlen időjárás — és hát az anyagi érdekeltség hiánya. — Se az elnök, se az agronó- mus nem volt idevalósi. Nem ismerték a helyi adottságokat, nem találták meg az összhangot a tagsággal-.. Na, nem is ke­resték. Az agroriómus folyton meghazudtolta saját szavát. így lesz, úgy lesz, annyit számolnak — ígérte, s fele se lett igaz. Aki nem gazsul ázott a paran­csára, rendőrséggel fenyegette. — És hogyan fordult meg minden az idén? — Ügy, hogy a kapások, a növénytermelés százalékos mű­velésben vannak, egyéb mun­kákért bevezettük a készpénzes havi előlegfizetést. A kereset 60 százalékát kapják meg minden 10-én „kápé”, a többi 40 száza­lékot év végén. — Ezt úgy egyből elfogadta a tagság? — Eleinte volt bizonytalan­ság- .. Emlékszem, Angyal An­tal fogatos törte meg a jeget. Ö kezdte meg a tavaszi munká­kat. Mikor látták az emberek, hogy a rövid téli napokon is megkeres 80—100 forintot, en­gedett a bizalmatlanság... Egy-két percre megszakad a történet. Munkáskülsejű, sváj­cisapkás, középkorú férfi ér­kezik. ö a Kossuth Tsz új el­nöke, Dinka Pál. Helybeli, trak­toros volt a tsz-ben- Kiderül, hogy pont egyesztendős jubileu­mán jöttünk így össze. — Mikor megválasztott a tagság ígéretet tett, hogy mel­Tgaz, fe! év alatt 50 vagon műtrágyát szórtunk ki. Odatet­tük, ahová kell- Azelőtt évről évre vásárolták a nagy tétele­ket, de azok raktárban marad­tak. Munkaerőhiány; nincs ki­vel kiszórni — ezzel indokol­ták. Megértettük a tapasztala­tokból, hogy inkább az anyagi érdekeltség hiányzott... .. .Míg a tsz-elnök pár szót vált az előtte beszélő, kis ba­juszos férfival, annak nevét kérdezem a vb-titkártól- Rédei Imre községi párttitkár, aki olyan alaposan rácáfolt a mi előzetes hiedelmünkre — a község eseménytelen életéről. Most megint ő szól. — Persze, rendet csináltunk a százalékos művelés körül is. Tavaly is nem kevesen voltak, akik csak kedvtelésből, a ház­tájiért dolgoztak a Kossuth-ban. Hatvan parcellára osztottuk a kapásokat, de a terület egy- harmadrésze szinte műveletlen maradt. Virult viszont ezek gazdáinál a háztáji. Az idén negyven parcellát je­löltünk ki, nagyobbakat, keve­sebb, de becsületesen dolgozó tagnak, és minden munka jól, pontosan ment. A csak tessék- lássék „tagoktól” — voltak leg­alább tizenöten — elköszön­tünk. Közbe ve tőleg, dióhéjban a fej­leményekről: 850 ezer forint „Ez a vegyszeres kukorica” — mondja nem kis megelégedéssel Dinka Pál elnök (középen) Rédei Imre párttitkárnak (balról) és Erős József vb-titkárnak. „Tavaly 36,6 mázsa volt a termés, csö­vesben. Most — méregettem már — 35 dekás átlagcsősúllyal, 16—n ezres csőállománnyal elérjük a 35 mázsát holdanként.” Arrui mar a jaxva beszélgetünk, hogy milyen pri­mitívek a szorgalmas kis falu művelődési, szórakozási és — mint az említett útviszonyokból is sejthető — mozgási lehető­ségei. Van egy héten egyszer vándor-keskenymozi, amelyre épp a nagy munkák idején — szombaton — senki nem megy. Akinek módja van, bemegy kö­rülnézni vasárnap Soltra, Du- naegyházára. Nem csoda, ha harminc fiatal más vidékre jár el dolgozni. Mindössze öten vannak odahaza- Az idén vég­zett tíz általános iskolásból is egyetlenegy marad a község­ben. Nincs művelődési ház. Még közgyűlést is az iskolában kény­telenek tartani. — Tennénk mi magunk is, csak több segítséget várunk — mondják a község vezető embe­rei. — Tervezzük, hogy egy ré­gi iskolabontásból anyagot, a tsz pedig munkaerőt ad egy kis művelődési otthon felépítésé­hez. Szeretnénk, ha az AKÖV is jobban belátná a község hely­zetét, segítené az elzártságot azzal is csökkenteni, hogy va­sárnapi járatot indítana. Annál is inkább megteheti, mert hi­szen az autóbusz itt áll tétlenül a községben. De hogy ismét egy újsággal fejezzük be rövid ismertetőn­Hordják, mérik a vöröshagymát a Kossuth Tsz 20 holdas tábláján Tavaly 60 mázsa termett holdanként, az idén — óvatos mérései alapján is — meglesz 100 mázsa. Minárovics János, Kollár János Pólyák János, ifj. Szűcs József, Bodó István és Rácz Józsel sürgölődik a zsákok körül. Alaposan felkavarta a békessé­get. Már úgy beszéltek az em­berek, hogy botosispán módjá­ra bánnak velük... Az elnök is ígérte a 22 fo­rintos munkaegységet, és lett belőle 11 forint- Ez pont ara­táskor került napvilágra. A ha­gyományos munkaegység mit sem ért, az emberek elkesered­tek. Így történt aztán... a wsatráik’i lettem fog állni. Eddig nem csalódtam — mindjárt ezzel kezdi. — Augusztus 19-re befe­jeztük a kenyérgabona aratá­sát. A tervezett 65 vagon he­lyett 100 vagon gabonánk ter­mett. Ez is annak köszönhető, hogy már az őszi munkákat új bizalommal, tisztességesen vé­geztük el. Ami Űjsolton soha nem volt még, 366 holdon 16,42 mázsa lett a búzaátlagunk. mérleghiányt fizettek ki; az eddigi szerény tervezés mellett is egymillió forint körüli tarta­lékalappal indulnak a jövő év­nek; három vagon árpa-prémiu­mot osztanak ki az aratási si­kerekért­— Még a nyugdíjas tagok is csatasorba álltak, hogy a fia­talabbak a fogós munkára me­hessenek — említi Rédei elv­társ. — Mondhatjuk, hogy ez az év nálunk a megszilárdulás esz­tendeje. Aztán a fejlesztés kö­vetkezik — csatlakozik az el­nök, majd ezt fejtegeti. — Dol­goztam évekig állami gazdaság­ban is. Megfigyeltem, hogy az elején ott sem ment minden könnyen és egyszerre. De mi­kor a nehezén túljutottak, olyan sosem történt, hogy bármilyen kedvezőtlen volt az időjárás — felére csökkentek volna a gazdasági eredmények, mint előző esztendőben. A kor­szerű, tudományos gazdálko­dás ugyanúgy megvalósítható itt a tsz-ben is. Hiba volt az elmúlt években, hogy a vezetők mit sem törőd­tek a helyi adottságokkal, ha­gyományos növénytermeléssel. Nálunk mi volt a „profil”? Bú­za, kukorica, takarmánynövény. Ezzel szemben az előző vezetés a terület 50 százalékán apró- magtermesztésre akart átállni. Három éven át sikertelenség, hiába tervezték be a nagy be­vételt. ., két, megjegyezzük még. Idén kapja át a község az új tanács­házát, amely amellett orvosi rendelőnek, postának is fedelet ad-.. Mert eddig postáért is Soltra járnak. Fél füllel úgy hallottuk, hogy a járási szervek sem valami sű­rű vendégek Űjsolton. Másképp talán gyorsabban jutnának mindenhez, ami szerencsésebb községeknek már természetes. (Tóth István — Pásztor Zoltán) PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspá; Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Báes megyei Lapkiadó Vállala Felelős kiadó: Mezei István igazgs Szerkesztőség: Kecskemét, városi Tanácshoz Szerkesztőségi telefonközpont 26-19, 23-16. Szerkesztő bizottság; 10-38 Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l > Telefon: 17-69. Terjeszti a Magyar Posta, lilöfl/.etheíői a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj t hónapra 13 fortn Bacs-Ktskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-83. Index: 23 065.

Next

/
Oldalképek
Tartalom