Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-09 / 212. szám
— No, ha egyéb ímivaló nem akad erről a faluról, a belé vezető bekötő útról lesz majd néhány zokszónk. így kezdtük ismerkedésünket Üjsolttal, mialatt a megye eddig legrosszabb lü kilométeres útszakaszán a lelkünket majd kirázták a goromba hepehupák- Alig mertünk beszélni, nehogy elharapjuk a nyelvünket. Titokban elkészültünk arra a pillanatra is, amikor a Wartburg — nem éppen „mai gyerek” — beadja a kulcsot és szétrázódik alattunk. A rövidke távon portalanító útjavítók is meghökkenve kísértek szemmel bennünket: „Ezeknek se volt jobb dolguk, mint Üjsolt- ra autózni!” Mi pedig sóvárogva néztük a két oldalt feketéllő friss szántásokat. Milyen simának látszottak a makadámhoz képest. Aztán mégis csak egészben maradt a Wartburg, s megérkeztünk. Szinte szavunkat is suttogóra fogtuk, mikor kiszálltunk, akkora volt a csend. Csupán szimatunk után találtunk a tanácsházára, mert míg máshol mégis valamivel rangosabb a többinél, itt csak a zománcos (vagy tán az se) táblájával üt el a szomszédos házacskáktól. Pár lépés a falu vége, addig összesen két eleven enjberre akadtunk. Egy asszony tapasztott, egy tekintélyes termetű férfi meg egy kerítés mögül tanulmányozta, milyen a túloldal- Ha meg esetleg messzebb akart látni, feltekintett a község legmagasabb építményére, az öreg tűzfigyelő íatoronyra. A tanácsháza tisztét ellátó parasztház utcai ablaka mögött áll Erős József vb-titkár íróasztala. Nyugodt, csendes, kevés beszédű ember. Annyira, hogy amikor szakmánkhoz híven arról érdeklődünk, mi újság a községben, bazsalyogva engedi át a szót az asztala végénél ülő markáns, kis bajuszú férfinak. Ö aztán mindjárt egy meglepő bejelentéssel kezdi. — A mi falunkban a legnagyobb újság az, hogy ez az esztendő hozta meg a fordulatot. Hallgatással biztattuk, halljunk közelebbit arról a változásról. Mert őszintén szólva a kinti, napsütéses nyugalomból úgy ítéltük, hogy bizony itt aligha történik valami „érdekes”, megy,, folydogál az élet, mindent megül valami ősi nyugalom. Még a tanácsszoba kellemes hűvösében is ezzel a benyomással kezdtük a tájékozódást. A szikár, fekete kalapos férfi - meg ismét gondoskodott róla, hogy egy pillanat alatt megváltoztassuk véleményünket arról az elképzelt „lassú víz’’ életről. — Mert a mi termelőszövetkezetünkben, a Kossuthban tavaly még „sztrájkoltak” is az emberek, kérem. És pont a legrosszabb időben, aratáskor. — Hát azérí csak nem sztrájk volt az, biztosan? — A traktorosok végig kitartottak, végezték kötelességüket, de bizony a tagság otthagyta a munkát. Háromhetes huzavona, alkudozás után lendültünk valamennyire kerékvágásba. Aztán sor kerül a részletes magyarázatra. Sűrűn váltakozó vezetés, kedvezőtlen időjárás — és hát az anyagi érdekeltség hiánya. — Se az elnök, se az agronó- mus nem volt idevalósi. Nem ismerték a helyi adottságokat, nem találták meg az összhangot a tagsággal-.. Na, nem is keresték. Az agroriómus folyton meghazudtolta saját szavát. így lesz, úgy lesz, annyit számolnak — ígérte, s fele se lett igaz. Aki nem gazsul ázott a parancsára, rendőrséggel fenyegette. — És hogyan fordult meg minden az idén? — Ügy, hogy a kapások, a növénytermelés százalékos művelésben vannak, egyéb munkákért bevezettük a készpénzes havi előlegfizetést. A kereset 60 százalékát kapják meg minden 10-én „kápé”, a többi 40 százalékot év végén. — Ezt úgy egyből elfogadta a tagság? — Eleinte volt bizonytalanság- .. Emlékszem, Angyal Antal fogatos törte meg a jeget. Ö kezdte meg a tavaszi munkákat. Mikor látták az emberek, hogy a rövid téli napokon is megkeres 80—100 forintot, engedett a bizalmatlanság... Egy-két percre megszakad a történet. Munkáskülsejű, svájcisapkás, középkorú férfi érkezik. ö a Kossuth Tsz új elnöke, Dinka Pál. Helybeli, traktoros volt a tsz-ben- Kiderül, hogy pont egyesztendős jubileumán jöttünk így össze. — Mikor megválasztott a tagság ígéretet tett, hogy melTgaz, fe! év alatt 50 vagon műtrágyát szórtunk ki. Odatettük, ahová kell- Azelőtt évről évre vásárolták a nagy tételeket, de azok raktárban maradtak. Munkaerőhiány; nincs kivel kiszórni — ezzel indokolták. Megértettük a tapasztalatokból, hogy inkább az anyagi érdekeltség hiányzott... .. .Míg a tsz-elnök pár szót vált az előtte beszélő, kis bajuszos férfival, annak nevét kérdezem a vb-titkártól- Rédei Imre községi párttitkár, aki olyan alaposan rácáfolt a mi előzetes hiedelmünkre — a község eseménytelen életéről. Most megint ő szól. — Persze, rendet csináltunk a százalékos művelés körül is. Tavaly is nem kevesen voltak, akik csak kedvtelésből, a háztájiért dolgoztak a Kossuth-ban. Hatvan parcellára osztottuk a kapásokat, de a terület egy- harmadrésze szinte műveletlen maradt. Virult viszont ezek gazdáinál a háztáji. Az idén negyven parcellát jelöltünk ki, nagyobbakat, kevesebb, de becsületesen dolgozó tagnak, és minden munka jól, pontosan ment. A csak tessék- lássék „tagoktól” — voltak legalább tizenöten — elköszöntünk. Közbe ve tőleg, dióhéjban a fejleményekről: 850 ezer forint „Ez a vegyszeres kukorica” — mondja nem kis megelégedéssel Dinka Pál elnök (középen) Rédei Imre párttitkárnak (balról) és Erős József vb-titkárnak. „Tavaly 36,6 mázsa volt a termés, csövesben. Most — méregettem már — 35 dekás átlagcsősúllyal, 16—n ezres csőállománnyal elérjük a 35 mázsát holdanként.” Arrui mar a jaxva beszélgetünk, hogy milyen primitívek a szorgalmas kis falu művelődési, szórakozási és — mint az említett útviszonyokból is sejthető — mozgási lehetőségei. Van egy héten egyszer vándor-keskenymozi, amelyre épp a nagy munkák idején — szombaton — senki nem megy. Akinek módja van, bemegy körülnézni vasárnap Soltra, Du- naegyházára. Nem csoda, ha harminc fiatal más vidékre jár el dolgozni. Mindössze öten vannak odahaza- Az idén végzett tíz általános iskolásból is egyetlenegy marad a községben. Nincs művelődési ház. Még közgyűlést is az iskolában kénytelenek tartani. — Tennénk mi magunk is, csak több segítséget várunk — mondják a község vezető emberei. — Tervezzük, hogy egy régi iskolabontásból anyagot, a tsz pedig munkaerőt ad egy kis művelődési otthon felépítéséhez. Szeretnénk, ha az AKÖV is jobban belátná a község helyzetét, segítené az elzártságot azzal is csökkenteni, hogy vasárnapi járatot indítana. Annál is inkább megteheti, mert hiszen az autóbusz itt áll tétlenül a községben. De hogy ismét egy újsággal fejezzük be rövid ismertetőnHordják, mérik a vöröshagymát a Kossuth Tsz 20 holdas tábláján Tavaly 60 mázsa termett holdanként, az idén — óvatos mérései alapján is — meglesz 100 mázsa. Minárovics János, Kollár János Pólyák János, ifj. Szűcs József, Bodó István és Rácz Józsel sürgölődik a zsákok körül. Alaposan felkavarta a békességet. Már úgy beszéltek az emberek, hogy botosispán módjára bánnak velük... Az elnök is ígérte a 22 forintos munkaegységet, és lett belőle 11 forint- Ez pont aratáskor került napvilágra. A hagyományos munkaegység mit sem ért, az emberek elkeseredtek. Így történt aztán... a wsatráik’i lettem fog állni. Eddig nem csalódtam — mindjárt ezzel kezdi. — Augusztus 19-re befejeztük a kenyérgabona aratását. A tervezett 65 vagon helyett 100 vagon gabonánk termett. Ez is annak köszönhető, hogy már az őszi munkákat új bizalommal, tisztességesen végeztük el. Ami Űjsolton soha nem volt még, 366 holdon 16,42 mázsa lett a búzaátlagunk. mérleghiányt fizettek ki; az eddigi szerény tervezés mellett is egymillió forint körüli tartalékalappal indulnak a jövő évnek; három vagon árpa-prémiumot osztanak ki az aratási sikerekért— Még a nyugdíjas tagok is csatasorba álltak, hogy a fiatalabbak a fogós munkára mehessenek — említi Rédei elvtárs. — Mondhatjuk, hogy ez az év nálunk a megszilárdulás esztendeje. Aztán a fejlesztés következik — csatlakozik az elnök, majd ezt fejtegeti. — Dolgoztam évekig állami gazdaságban is. Megfigyeltem, hogy az elején ott sem ment minden könnyen és egyszerre. De mikor a nehezén túljutottak, olyan sosem történt, hogy bármilyen kedvezőtlen volt az időjárás — felére csökkentek volna a gazdasági eredmények, mint előző esztendőben. A korszerű, tudományos gazdálkodás ugyanúgy megvalósítható itt a tsz-ben is. Hiba volt az elmúlt években, hogy a vezetők mit sem törődtek a helyi adottságokkal, hagyományos növénytermeléssel. Nálunk mi volt a „profil”? Búza, kukorica, takarmánynövény. Ezzel szemben az előző vezetés a terület 50 százalékán apró- magtermesztésre akart átállni. Három éven át sikertelenség, hiába tervezték be a nagy bevételt. ., két, megjegyezzük még. Idén kapja át a község az új tanácsházát, amely amellett orvosi rendelőnek, postának is fedelet ad-.. Mert eddig postáért is Soltra járnak. Fél füllel úgy hallottuk, hogy a járási szervek sem valami sűrű vendégek Űjsolton. Másképp talán gyorsabban jutnának mindenhez, ami szerencsésebb községeknek már természetes. (Tóth István — Pásztor Zoltán) PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspá; Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja a Báes megyei Lapkiadó Vállala Felelős kiadó: Mezei István igazgs Szerkesztőség: Kecskemét, városi Tanácshoz Szerkesztőségi telefonközpont 26-19, 23-16. Szerkesztő bizottság; 10-38 Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér l > Telefon: 17-69. Terjeszti a Magyar Posta, lilöfl/.etheíői a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj t hónapra 13 fortn Bacs-Ktskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-83. Index: 23 065.