Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-05 / 209. szám
Összetett honvédelmi verseny az MliS-a lap szer vezetek he n Már hagy omány, hogy a technikai tanfolyamok vizsgái után az MHS-alapszerveze- tek minden évben megrendezik az összetett honvédelmi versenyt. Célja ennek a nem is könnyű versenysorozatnak, a dolgozók és a tanulóifjúság tömeges bevonása a honvédelmi sportmunkába, a versenyen keresztül — az akadályok leküzdése során — kitartásra, szívósságra és fáradtságok elviselésére nevelni. Megyénkben a követelményeknek megfelelően egyre több alapszervezet rendezi meg az 1500 és 3000 méter hosszú, különböző akadályokkal tűzdelt pályán az összetett versenyt. Az idén a három férfi korcsoportban és az egy női korcsoportban 85 alapszervezet 14.870 fővel vetélkedett azért, hogy kik kerülnek a városi-járási válogatókra. Különösen szép eredményt értek el a bajai járásban, ahol a 28 alapszervezet közül huszonötben 3431 fővel versenyeztek. Az alapszervi elnökök eredményes munkáját előbbre vitte, hogy olyan segítői vannak a honvédelmi versenynek, mint például Kunfe- hértón Sztupinszki Margit. Rajkai Kornélia, Gyarmati Márton, Kiskunfélegyházán Kocsis János, Dávodon Németh István, akik között már országos bajnokságot nyert versenyzők vannak, és többször képviselték megyénket az országos bajnokságon. Ax alapsservexeti válogató, versenyek után a. járási székhelyeken 145 háromfős csapat .y^yseny^gtt, a megyei dpm tőbe jutásért. A'járási döntőkön is megmutatkozott a bajai járás jó munkája, mert 41 csapatban 123 versenyzővel vetélkedtek a továbbjutásért. Hasonló s^ép eredményeket értek el a kiskunfélegyházi és a kiskunhalasi járásban is. Az előbbiben 15, az utóbbiban pedig 36 csapat versenyzett, A járási döntők után 39 csapat készül a szeptember 12-én megrendezésre kerülj megyei döntőre. Az alapszervezetek lelkes munkáját ismerte el a megyei döntő versnybizottsága azzal, hogy engedélyezte a bajai, a kiskunfélegyházi és a kiskunhalasi járásból korcsoportonként két-két csapat részvételét. A megyei döntő előtt, dicséretben részesítjük a bajai járás, a kiskunfélegyházi járás és a kiskunhalasi járás alapszervezeteit. Kitűnő munkát végeztek Kö- vesdi József, Budai István járási elnökök. Farkas Sándor, Tóth Imre, Molnár Máté, Sütő János, Greksa Ferenc, Varga János, Lehóczki János, Sarok Ferenc alapszervi elnökök, viszont elmarasztaljuk a dunave- csei járási és kalocsai járási elnökséget, akik nem nyújtottak megfelelő segítséget alapszervezeteiknek a válogató versenyek mgrendezéséhez. A megyei elnökség most azt kéri azoktól az alapszervezetektől, akiknek csapatai első helyezést értek el a járási versenyeken, segítsék csapatuk felkészülését. irányítsák a tervszerű edzéseiket, hogy a megyei döntőn eredményes vetélkedőn dönthessék el. kik lesznek az összetett honvédelmi verseny 1965. évi megyei bajnokai. Bugarszki László Universiade - fordulóponton éget ért az esztendő legnagyobb világversenye, a budapesti Universiade. A külföldi résztvevők már hazatértek országukba, a szakemberek pedig hozzákezdtek a tapasztalatok összegezéséhez. Erre bőven van is alkalom, hiszen a főiskolai világjátékok sokkal nagyobb versennyé nőtték ki magukat, mint a legtöbben gondolták volna. Harmincöt ország küldte el legjobb főiskolás •* mtolóit Budapestre. Kilenc sportágban 1729 versenyző állt rajthoz. Ez szinte ugrásszerű fejlődést jelent a megelőző három U ni versiádéhoz mérten. A döntő változást mégsem a résztvevők nagy száma okozta. A nagyarányú fejlődés inkább az eredmények javulásában jelentkezett. A két mérhető sportág — az atlétika és az úszás — negyvenhét versenyszámából 31-ben a küzdelmek során új Universia- de-rekord született, amelyek többsége megközelítette vagy éppen túlszárnyalta a fennálló olimpiai rekordot. Olyan eredményekkel, amelyekkel a korábbi Universiadékon nyerni lehetett versenyszámokat, Budapesten a döntőbe sem leheK észül a jövő évi versenynaptár MÉG ALIG jutottunk túl az idei versenyévad derekán, de a megyei járási-városi sportszö. vétségekben már az 1966-os év versenynaptárán dolgoznak. Az új versenynaptár —amely már a 3 éves sportfejlesztési terv ■ irányelvei szerint készül — sok érdekes változást foglal magában. Célja a versenyrendszer megerősítése, különösein az alsó és középső mezőnyök rend. szeresebb és megfelelőbb foglalkoztatása. SZAMOS sportágban új bajnoki versenyformák bevezetésére kerül sor. A módosítások azonban a fokozatos kiépítés elvét tartják szem előtt. Nem fordulhat elő például, hogy utó. lagosan megváltoztassák az 1965. évi kiírásokat a csapatjátékok kiesés, feljutás kérdésében. Érdekes, hogy a középső szint megerősítése érdekében több sportágban, pl.: atlétikában és úszásban területi bajnokságok bevezetésére kerül sor. TOVÄBB fejlesztik a jövő évben a kiválasztó Versenyek, seregszemlék, országos ifjúsági kupák rendszerét, amelyek az utánpótlás szakszerű nevelését vannak hivatva biztosítani. Az 1966-os évben az Országos Sportnapok keretében kerül sor az utánpótlás seregszemléjére. Az OSN központi ünnepségein — augusztus 14—20-ig — rendezik meg a középfokú tanlnté. zetek országos bajnokságait, valamint a XV. Falusi Dolgozók Spartakiádjának országos döntőit. A sikeres idei kezdeményezés után jövőre is megrendezik az Úttörő Olimpiát. tett kerülni. Világcsúcstartók és olimpiai bajnokok voltak kénytelenek vereséggel elhagyni a Népstadion salakját, vagy a Sportuszoda vizét. A nem mérhető sportágakban is magas volt a küzdelmek színvonala. Igazolta ezt a jelenlevő szakemberek véleménye és a közönség nagy érdeklődése. A kosárlabda, a röplabda és a vízilabda küzdelmek legtöbb mérkőzése több ezer főnyi közönség előtt zajlott le. Bár ennek az Universiadenak is voltak kevésbé felkészült résztvevői és csapatai, mégis általában véve nagy volt az emelkedés a megelőző főiskolai világversenyekhez képest. 1^ ihangsúlyozta a fejlődésnek ezt az irányát az Universiade magyar rendezése. A szervező bizottság azzal az igénnyel látott az Universiade lebonyolításához, hogy olimpiai színvonalú rendezést nyújt. Ez a körülményekhez képest sikerült is. Méltán hangoztatta az Universiade záróünnepélye után dr. Primo Nebiolo, a Nemzetközi Főiskolai Sportszövetség (FISU) elnöke, hogy „a budapesti Universiade fordulópontot jelent a főiskolai világjátékok történetében. Ez a sportesemény, amely annak idején inkább demonstratív jellegű ifjúsági találkozónak indult. Budapesten nagyszabású világversennyé lépett elő". Sportunk büszke lehet rá, hogy ez a változás részben a magyar szervezők munkájának eredménye, de arra isi hogy a világ legjobb főiskolás sportolóinak nagy küzdelmében a magyar versenyzők ragyogóan helytálltak. Tizenhat arany, nyolc ezüst, tizennégy bronzérmük, valamint számos további értékes helyezésük önmagáért beszél. Az elégedettség mellett azonban észre kell vennünk, hogy a magyar sport egyik gyengesége az Universiaden is ielentkezett. Érmeink többségét kis hatósugarú spox-tágakban szereztük. Így elsősorban vívásban. Míg a nagy hatósugarú sportágakban, mint az atlétika és az úszás, versenyzőink teljesítménye sok számban nem érte el a világszínvonalat. Különösen fájdalmas, hogy az atlétikai verseny futószámainak többségében a magyar versenyzőknek csak a statisztaszerep jutott. ^ budapesti Universiaden szép számmal megjelenő nemzetközi sajtó (184 külföldi tudósító végezte itt munkáját, s az Universiade tíz napja alatt több mint 700 interui'bán beszélgetést folytatott le összesen 9887 percig) és a különböző sportszövetségek képviselői örömmel üdvözölték az Universiade versenyeinek nagy színvonal-emelkedését, mert hatással lesz minden ország főiskolás sportjára, de az egész sport- kultúrái'a is. Az Universiade iránti hatalmas érdeklődést egyébként jellemzően bizonyítja a Nemzetközi Főiskolai Sportszövetség állandóan növekvő taglétszáma. A FISU budapesti kongresszusa is szép számmal vett fel új országokat tagjai sorába. Az Universiade jövője tehát eldőlt Budapesten. A fejlődés gyorsasága azonban sok tekintetben függ attól, hogy a Nemzetközi Főiskolai Sportszövetség meghozza-e azokat az intézkedéseket, amelyek elhárítják a haladás útjában álló akadályokat. A FISU-nak mindenekelőtt fel kell mérnie a Universiade helyét a nemzetközi sportéletben. Tudomásul kell vennie, hogy az Universiade nem lehet fiók-olimpia, mert ilyen nagyszabású versenyt nem bír el kétévenként a nemzetközi sportélet. De lehet kiegészítője és előkészítője az olimpiáknak. Ezért a FISU-nak megfeltelő szabálymódosításokat kellene végrehajtania. Elsősorban szűkítésre szorul a korhatár. Az egyetemista fiatalok többsége ma már 25 éves korára végez. Indokolatlan tehát az indulási lehetőségek megadása az egyetemi tantermekből régen kikerültek számára. A korhatár-szűkítés biztosítaná, hogy minden ország, az utánpótlás le^iobbiainak versenyzési színhelyévé tegye az Universiade küzdelmeit. Az Rangadó A lány alig múlt 18 éves amikor megismerkedett a fiúval. Viszont kerek hat centivel magasabb volt a fiúnál, amit legnagyobb bánatára nem egyenlített ki az a hat esztendő, amennyivel a fiú idősebb volt a lánynál. Az ideálisnak mondható korkülönbség megismerkedésük idején, sőt később is változatlanul megmaradt, de a hatcentis méret-differencia hamarosan eltűnt. Nem mintha a fiú a sarjadó szerelem hatására hirtelen megnőtt volna, csupán az történt, hogy a lány most csak lapossarkú cipőket viselt, száműzve az addig annyira kedvelt tűsarkút, hogy fel tudjon nézni a fiúra . . . A lány, Csornai Ilonka akkor érettségizett. A fiú, Szabó Gábor textilmérnök, nemrég szerezte meg a diplomáját. A fiatalok jól megértették egymást: mindig volt mondanivalójuk, tervük, közös programjuk. Rendszerint Gábor tett javaslatot, hogyan és mivel töltsék el a szombat estét, a vasárnapot, vagy akár egy-egy hétköznap estét is, ha munkájuk végeztével találkoztak. Mert már Ilonka is dolgozott: fotósnak szerződött egy nyomdaüzembe. Ha Gábor színházba akart menni, Ilonka helyeselte, ha moziba vett jegyet, Ilonka örömmel nézte még a filmet, amelyet Gábor kiválasztott. Ha Gábor a pilisi hegyekbe készült, Ilonka megrakta a hátizsákot szendviccsel, téliszalámival, körözöttel, madárlátta süteménnyel s felsegítette Gábor vállára, ő pedig vidáman baktatott az erdei ösvényen Gábor mellett, amikor leszálltak a hegy tövében a MÄVAUT- megállónál. Az igazsághoz tartozik, hogy kirándulásra csak ritkán került sor. Pontosabban: kizárólag a tavaszi és őszi labdarúgó bajnokság szünetében, mert Gábor nem mulasztott volna el egyetlen futballmérkőzést sem. Rajongott a fociért. Ilonka ebben is kitűnő partnernek bizonyult: fogalma sem volt ugyan a labdarúgásról, de nem maradt el egyszer sem Gábor mellől, ott szurkolt mellette, miközben a fiú lelkesen magyarázta, hogy mi a tizenegyes, mi a szögletrúgás, mi a partdobás és így tovább. — Az a nagyszerű — lelkendezett Gábor egy alkalommal, — hogy Ilonka önálló egyéniség, mégis minden úgy van, ahogyan én akarom . •. — Csak akkor jó egy házasság, ha a feleség fel tud nézni a férjére — szerénykedett Ilonka, pedig akkor már menyasszonya volt Gábornak. A nagy siker Gábor öntudatát és férfi-büszkeségét szinte a beképzeltségig növelte, ami különösen lemérhető azon a halk megjegyzésén, amelyet Ilonka mamájának, Ilus néninek kitűnő főztjével kapcsolatban tett, amikor az egyik vasárnap — vőlegényhez illően — Ilonkánknál ebédelt. — Ügy szeretem a bécsi szeletet, — szólalt meg ebéd közben váratlanul Gábor — ha a ficniket panírozás előtt levágják a hús széléről. Ilus néniben elhűlt a vér, de hallgatott. Éppen jól szabott bécsi szelet terpeszkedett Gábor tányérján. A célzás tehát nem volt kétséges. Ilonka gyorsan helyeselt. — A mi háztartásunkban majd le lesz vágva a húsról a ficni. .. Ilus néni akkor is hallgatott, amikor a májusi friss, cukorborsó-főzeléket Gábor csak immel-ámmal ette, — mondván, hogy ő a zöldborsófőzeléket rántás nélkül szereti, — staubolva, ahogyan a mamája készíti, de este annál inkább megeredt a szava és óva intette Ilonkát, hogy férjhez menjen egy Ilyen házsártos emberhez, aki mindent kifogásol és mindenbe belekotyog. — Milyen férj lesz az ilyen ember, ha már vőlegény korában is ennyi kifogása van? — kérdezte dühösen Ilonkától, de a lány egyetlen mondattal nyugtatta a mamát: — Tessék csak rámbízni! Egy férj az egészen más, mint egy vőlegény ... Hogy ezen a meghatározáson az esküvő után — két év távlatából Ilus mama is világosan láthatja. Ilonka mindig tökéletesen fic- nimentes bécsiszeletet és staubolva készített cukorborsó-főzeléket tálalt Gábornak, sok mindenben a kedvében járt, de egy nagyon ízletes vasárnapi ebéd után így szólt: — Nincs kedvem kimenni a meccsre... Gábor alig tudott szóhoz jutni a meglepetéstől: — Ma rangadó ... Nagy foci lesz. — Akkoit sem megyek és a jövőben se fokok meccsre járni. Elég volt eddig is ... Gábor hiába kérlelte a feleségét. Végül is egyedül rohant el hazulról. És keserű szájízzel tért haza. Pedig az ő csapata győzött. Ilonka legközelebb már azon egyszerű óhajának adott kifejezést, hogy amíg Gábor a meccsen 'lesz, addig ő felugrik Mártához, a barátnőjéhez. Ki tudja miért, miért sem, de tény, hogy Gábornak nem volt türelme megvárni a második félidőt. A szünetben otthagyta a Népstadiont és hazarohant, miközben nyugtalan gondolatok gyötörték Felhívta Mártát. A kedves barátnő nyájasan belecsicseregte a telefonba, hogy Ilonka nincs ott és nem is járt nála. Gábor nyugtalanságát vad féltékenység váltjrtta fel. — Ilyenek az asszonyok — motyogta maga elé. — Ilyen az én feleségem is . .. Nem sokkal később Ilonka hazatért. Gábor faggatta: hol volt, merre járt? Az asszony váltig csak azt ismételte: most jön Mártától, ott veit nála egész délután. Gábort elhagyta a türelme. — Hazudsz! ... Most beszéltem Mártával, nem voltál ott! Hol voltál .. . Hol voltál ... A szeretődnél voltál!... — ordította eszelősen. — Ha te meccsre jársz — szólt nyugodtan Ilonka — én is járom a magam útját. Két napig nem beszéltek. S akkor Márta elmondott mindent Gábornak. Ilonka valóban nála járt. Ott volt akkor is, amikor férje kereste. Még az egyik fülével hallgatta is a telefont, csak épjpen ketten együtt — a feleség meg a barátnő — meg akarták leckéztetni Gábort: fiatal férj létére ije csináljon külön programot. Gábor fel- lélegzett s azóta a vasárnapokat a feleségével tölti. Csak rangadókra jár ki. Persze Ilonkával — Mert azért egy férjtől sem szabad mindent elvenni ... mondta bölcsen Ilonka, Hús mamának és Mártának, amikor Gábor „megtéréséről’* beszélgettek. Még arról szeretnék tanúságot tenni, hogy Ilonka azóta már ismét magassarkú cipőt hord, mert a trottőrben dagad a bokája, de egyben tanúsítom azt is, hogy e nagy változások ellenére boldogan él az ifjú házaspár. Tegnap este jártam kellemes, szoba-hallos otthonukban. A szombat esti programot beszélték meg. Gábor azt javasolta, menjenek színházba, Ilonka kívánsága az volt, hogy menjenek moziba, mire Gábor egyik szemével rámkacsintva, a következőképp döntött: — Hogy egyszer végre nekem legyen igazam, menjünk moziba, Ilonkám . .. Földes György olimpiász idejére eső Universiade nagyszerű alkalmat adna a fiataloknak a nemzetközi tapasztalat megszerzésére, az olimpiai együttesek kialakítására. i § portszerű rendezés biztosítása érdekében szigorítani kell a nevezési szabályokat, emelni kell a selejtező szinteket és pontosabban kell körülírni a részvételi jogosultságokat. Ezek az intézkedések biztosíthatják az Universiade gyors fejlődését, sportszerű jövőjét. A Nemzetközi Főiskolai Sport- szövetség budapesti kongresz- szusa az 1967. évi nyári játékok rendezésének jogát Japánnak adta. Ez a döntés azt tanúsítja, hogy a FISU az Univérsiadékat a sportszerű világverseny irányában kívánja fejleszteni. Tokióban remek létesítmények, kipróbált szervezőgárda várja a világ legjobb főiskolás sportolóit. A nagy távolság pedig szinte bizonyossá teszi, hogy a távol-keleti metropolisba csak felkészült, jelentős eredményekre törő versenyzők mennek el. A magyar sportmozgalom a budapesti Universiade sikeréből fakadó jogos bizalommal tekint ennek a gyorsan növekvő világversenynek a ádvője elé.