Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-05 / 209. szám
Mit válaszolna On? — Egy kitűnő kezdeményezésről — Mit válaszolna az olvasó ilyen kérdésekre? | MUNKAKÖRÉBEN 1 mit végez legszívesebben? Mi az, amit nem végez szívesen? Mit tart legbonyolultabbnak feladatai közül? Ha minden megkötöttség nélkül maga választhatná meg munkakörülményeit (munkatársait), az alábbi tényezők közül melyik hármat tartja — sorszámmal jelölje meg — fontosnak? A) jó ismerősökkel, barátokkal dolgozhat együtt; b) kényelmes, könnyű munkakör; c) olyan munkahely, ahol saját elképzeléseit érvényesítheti; d) olyan munkakör, ahol felettesei megszabják az elvégzendő feladatokat; e) ahol igény van arra, hogy szakmai és általános műveltségét fejlessze; f) jól jövedelmező munkakör, még akkor is, ha nagy lekötöttséget jelent; g) egyéb a felsoroltakon kívül. , Több tucat hasonló kérdésre ad választ ezekben a napokban pár ezer termelőszövetkezeti, Illetve szakszövetkezeti vezető és tag. A megye nyolc, megközelítően azonos termelési adottságokkal rendelkező tájkörzetében több mint negyven közös gazdaságban folyik most tudományos módszerességű közvéleménykutatás. Ennek során gazdasági, szociológiai, jogi (tsz- demokrácia) vonatkozású kérdésekre adnak választ a megkérdezettekA felvételi lapokon összegyűlő több tízezer válasz tudományos feldolgozását végső fokon majd a Magyar Tudományos Akadémi-, agrárszakosztálya fogja elvégezni. Onnan és a TIT, valamint a Hazafias Népfront Országos Központjából indult el ez az igen sokirányú eredményt ígérő kezdeményezés, melynek célja — röviden: a termelőszövetkezetek — szak- szövetkezetek — fejlődésének továbbsegítése. Emberek, gépek, I MINTEGY I száz szakember — közgazdászok, jogászok, pedagógusok, agrármérnökök, főkönyvelők, technikusok stb. — járják a termelő- és szakszövetkezeteket, s kitűnően megszerkesztett felvételi lapokra gyűjtik á tömör, sokszor egyszavas véleményeket. Minden tsz-tag, vezető külön-külön felvételi lapon szerepel feleleteivel. A cikk bevezetőjében ismertetett kérdések arról a füzetnyi lapról valók, melyen a vezetők és tagok szakmai törekvéseire, a munkahely szakmai kapcsolataira, a kulturális érdeklődésre kérnek választ/ Ha csak sebtében is, úgy gondolatban, válaszol valaki ezekre, lemérheti, milyen mély és hitelesen általánosítható következtetésekre lehet majd jutni ezer és ezer véleményből. | JÓLESIK | kifejezni elismerésünket a Hazafias Népfront és a TIT megyei titkárságának, hogy a Tudományos Akadémia agrárszakosztályának arra a kérdésére: vállalnák-e Bács-Kis- kun megyében egy ilyen nagyszabású és úttörő közvéleménykutatás megszervezését, levezetését, nyomban igennel válaszoltak- Felismerték ebben az akcióban is azt a nagy igazságot, hogy minden előrevivő kezdeményezés ott „profitál” leggyorsabban, ahol hozzálátnak. Hiszen a termelőszövetkezetek tagjainak, vezetőinek azonos kérdésekre adott sokszínű válaszából, állásfoglalásából olyan sokoldalúan, árnyaltan, differenciáltan szereznek új ismereteket, amilyenekre eddig nem nyílt mód. Tehát már a felmérés, a kérdések összegyűjtése is olyan — hogy úgy mondjuk — közvetlen, „praktikus” tájékozódásra nyújt lehetőséget, melynek figyelembevételével eredményesebbé válik, válhat — a munka a tsz-ben, az emberek egymás közti kapcsolata tartalmasabbá, vezetők és vezetettek viszonya közvetlenebbé, gyümölcsözőbbé a jobb megértés folytán. És sorolhatnánk tovább az „adatgyűjtés” előnyeit a mindennapok feladatai szempontjából. | ELISMERÉS 1 illeti a me * * gyei szervek mellett a több mint száz szakembert, a helyi TIT-, népfrontszervezeteket, párt- és tanácsi funkcionáriusokat, akik lelkesen és az alaposságot gyorsasággal párosítva veszik ki részüket a tudományos kutató munkából, illetve elősegítik annak sikerét. — th —n A párt Központi Bizottságának 1964. december 10-i Határozata alapján a Szék és Kárpitosipari vállalat kecskeméti gyáregységében is felülvizsgálták a normákat az elmúlt félévben. Tizenegy óra előtt néhány perccel lépek be az üzem kapuján. Odabólintok a porta melletti kantin vezetőjének, de nem vesz észre. Elmélyülten olvas valamit a pultra könyökölve. Ennyire ráér? — morfondírozok magamban. Hiszen, amikor legutóbb itt töltöttem egy délelőttöt, mindig ácsorgóit háromnégy munkás a péksüteményt, üdítő italt, cukorkát kínáló pavilon előtt- Vajon az első félévben végrehajtott normarendezés, a munkaidő jobb kihasználása érdekében született intézkedéseik javára írhatom fehérköpenyes ismerősöm tétlenségét? Vagy mindössze arról van szó, hogy a tízórai csúcsforgalom után átmenetileg csökkent a kereslet? ö bizonyára meg tudná mondani, de csak hadd böngéssze zavartalanul olvasmányát. Rövidesen úgyis választ kapok e kérdésekre is. Tiz dolgozó munkaideje A műszakiak parányi szobájában Nusser Elemér főmérnök, Laki Sándor, a kárpitos-, és Fehér János, az asztalosüzem normása fogad. Ök hárman végezték a normafelülvizsgálat oroszlánrészét, sőt, végzik máig is. Nemcsak azért, mert ez a munka tulajdonképpen sohasem fejeződhet be ott, ahol jól csinálják, hanem azért is, mert az üzem január 1-én végrehajtott átszervezése néhány hónapig késleltette a normák felülvizsgálatát. A termelés mellett minden erőt az új gyártmányok bevezetése és a vállalat központjától kapott gépek üzembe helyezése kötött le. Még frissen élnek tehát a fejekben az élmények, olyannyira, hogy vendéglátóimnak nincs szükségük papírra sem, amikor a normafelülvizsgálat főbb állomásait — veszteségidő felmérések, tervkészítés stb. — idézikSzorgalmasan feljegyzők mindent, de számomra akkor válik igazán érdekessé a téma, amikor a főmérnök — összegezve az elhangzottakat — megjegyzi: - örülünk annak, hogy a normák felülvizsgálata nyomán született intézkedések máris kedvezően éreztetik hatásukat: százalékok a változások életbelépése óta átlagosan körülbelül kétezer normaórát takarítunk meg havonta, azaz kilenc-tíz dolgozó munkaidejét. De ennél is fontosabbnak tartjuk, hogy az intézkedések egyetértésre találtak dolgozóink körében. — Ez így nagyon szépen hangzik. De vajon maguk a dolgozók is hasonlóan nyilatkoznak-e? — fogalmazom meg szépítés nélkül a bennem motoszkáló kérdést. — Erről győződjön meg saját maga — ajánlja a főmérnök. Amíg villám-közvéleményku- tatásunk első alanyára, Ali Gergely szocialista brigádvezetőre várakozunk, Fehér János minden kommentár nélkül elém csúsztat egy kimutatást, amely szerint a normarendezéssel érintett második negyedévben a fizikai munkások átlagkeresete 1964 hasonló időszakához viszonyítva szinte semmit sem változott. Ez bizony jelentősen közrejátszhatott az „egyetértés” kivívásában, hiszen ha a vadonatúj, tehát még szokatlan normákkal is elérték a munkások a korábbi fizetésüket, a második félévben már feltétlenül keresetemelkedés várható. A Béke-brigád « elégedett Időközben megérkezik az asztalosüzem Béke-brigádjának fiatal vezetője is, így tőle kérdezhetem: — Minek köszönhető, hogy a keresetek a jelentős normaszigorítás után sem csökkentek? A következőket hallom Ali elvtárstól: Náluk azt jelentette a normarendezés, hogy a brigád minden egyes dolgozójának az eddigi hússzal szemben huszonkét széket kell készítenie — a Tavasz-garnitúra darabjaiból — egy műszak alatt- Ezt meg is tudják csinálni, mert egyrészt gyakorlatot szereztek már a 23. — Őrnagy elvtárs jelentem, nagyon sürgős! Ha nincs benn a hadnagy elvtárs, önnek kell elmondiSiom... Az őrnagy meglepetten végigmérte: — Jöjjön... Néhány perc múlva a parancsnok kocsija elrobcfcott a hadnagyért... * A katonai elhárítás központjában az alezredes alig győzte regisztrálni az egymás után befutó, váratlannál váratlanabb jelentéseket. — A Valter vonal álljon le! Az »iszonyokat kellő kioktatás uián küldjék haza. A helyőrség KISZ-szervezete még ma este rendezzen teadélütánt a községi Icultúrházban a helyi fonodával közösen. Az érdekes katonák legyenek tagjai annak a csoportnak, amely részt vesz a teadélután in. A szokástól eltérően kimer ft kell adni azoknak a katonáknak. Tehát sétálhatnak is a községben. A jelet hagyják az oszlopon, a rejtett levélszekrényt fokozottan figyeljék. A pályamunkástól azonnal vegyék el a cigarettát, mielőtt az egészet elszívná, és hozzák amilyen gyorsan csak lehet a központi laboratóriumba — intézkedett az alezredes megszakítós nélkül. * Pikó százados még egyszer körültekintett a -gyéren világított falusi utcán. Távolról vonatfüttyöt hozott a szél, az italboltból lárma szűrődött ki. A pályamunkás házatáiának nyugalmát csak a düledező ólban mocorgó öszvér zavarta meg. Pikó halkan benyitott az utcai kapun és végigsietett a verandán. Kopogott, belépett a konyhába. A házigazda sámlin ült. kezét — lábát egy lavór gőzölgő vízben áztatta. Bizalmatlanul meresztette szemét a jövevényre. Pikó köszönt, majd körbefut- tatta tekintetét a helyiségen. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte a mezítlábas, és közben törülközni kezdett. — A cigaretta ügyében jöttem — felelte látszólag egykedvűen a nyomozó. — Na igen... — jegyezte meg, és belelépett a bakancsába. — Megfázik zokni nélkül — figyelmeztette a százados, és akaratlanul elmosolyodott. Amaz csak legyintett és hely- lyel kínálta a váratlan vendéget. Mindketten az asztal mellé ültek. Egy pillanatra kinyílt a szobaajtó, de mire Pikó odakapta a tekintetét, már be is csukódott. — Ne haragudjon — nevetett zavartan a pályamunkás — de nem tudom, hogy milyen cigarettáról van szó. Honnan tetszett jönni? — Az állambiztonsági szervektől! — válaszolt határozottan Pikó, és egyidejűleg a kabátzsebébe dugta iobbkezét. Hosszú, idegesítő csend következett. mialatt a nyomozó alaposan szemügyre vette a körmeit babrálgató házigazdát. Az lehajtotta fejét, csontos arca még hosszúkásabbnak látszott és halántékán észrevehetően lüktettek az erek. Tekintetük találkozott és a gazda gyorsan megkérdezte. — Nem inna egy kis pálinkát? munkában, másrészt és ez a jelentősebb: melléjük rendeltek egy anyagmozgatót, aki a kezük alá készíti az összeszerelésre váró darabokat. Korábban igen sok időt rabolt el tőlük az anyag utáni sétálgatás. — De nemcsak ezért vagyunk mi elégedettek — fordít a beszélgetés irányán Ali Gergely. — Mielőtt hozzáláttak a normák felülvizsgálatához vezetőink, termelési tanácskozáson körvonalazták a párthatározatból ránk háruló feladatokat. Jólesett az is, hogy az új norma bevezetése előtt velem, mint brigádvezetővel külön elbeszélgettek a szakszervezeti és gazdasági vezetők. Nemcsak meghallgatták, hanem alkalmazták is javaslatainkat. Kérésünkre rendelték mellénk például az anyagelőkészítőt is. Egy szokatlan kívánság Az Ali Gergely által idézett munkaértekezleten többek között felszólalt Bodor Antal, az asztalosüzem marósa is. Azt panaszolta, hogy — a mellette dolgozókéhoz hasonlóan — túl magas a teljesítményszázaléka minden hónapban. A szokatlan kifogás magyarázatát most tőle hallhatom: — Ha fizetéskor megkérdezték a cimborák, Rogy mennyi volt az elmúlt hónapban a teljesítményem, szinte szégyenkezve vallottam be a 130—140 százalékot. Láttam az arcukon, azt hiszik, ki tudja mennyit keresek. Pedig dehogy kerestem én többet, mint a többi szakmunkás. Csak rossz volt a munkám normája is, meg a besorolása is. Most keményen kell dolgoznom azért, hogy túlteljesítsem a 100 százalékot. Fizetésem mégsem csökkent, mert a megfelelő, magasabb kategóriába sorolták a marósok munkájátBeszélgetésünk során kiderült, hogy a műszaki fejlesztés is segíti Bodor Antalt a norma teljesítésében. Marógépére előtolót szereltek és így megszabadult a munka nehezétől. Megszívlelendő azonban az a javaslat, amelyet eszmecserénk végén felvetett: az anyagmozgatók számára határozzák meg pontosan, hogy melyik gépet kell kiszolgálnak. Ma még ugyanis — és ez részben a szervezetlenségből fakad — időnként akadozik a műhelyben az anyagellátás. — De innék — felelt egysze rűen a százados. A pályamunkás borospohara-i l\em divat a sétálgatás kát rakott az asztalra, és töltés ' közben hozzájuk kocogtatta a nagy, zöld üveget. A poharak színig teltek. — Nem faszesz? — kérdezte Pikó. — Hogy tetszik gondolni?! — vigyorodott el a másik. — Valódi rézeleje. Tudja, a sógorom Szabolcsban... — Akkor igyuk — emelte koccintásra poharát a nyomozó. Nem akarta, hogy az ember sokat recsegjen. A pálinka erős volt és rossz szagú. — Talán gyújtanánk rá... — indítványozta Pikó. és gúnyoson elmosolyodott. A gazda a «sebében kotorászott, nagysokára egy gyűrött szimfóniás dobozt nyújtott a százados felé. Pikó elutasítóan tolta vissza a kezét. — Kossuthot szívnék, ha véletlenül lenne. Tudja, szeretem a Kossuthot. .. A pályamunkás kényszeredetten nevetett. — Sajnos, az nincs. De felkeltem a gyereket — állt fel az asztal mellől — hozatok a Csellóból. (Folytatjuk) Üzemi sétám utolsó állomása a kárpitozó műhely. Itt dolgozik a gyáregység egyik legjobb ifibrigádja, a „Zalka Máté”. > Varga Gergely, a munkacsa- ■ pat vezetője, így nyilvánít véleményt társai nevében is, amikor a normarendezés eredmé> nyérdl érdeklődömi — Nálunk is csökkentették a jrekamiék behúzására fordítható időt. Hazudnék, ha azt monda- ínám, hogy könnyedén teljesíte- ! ni tudjuk az új nermát. Bi- :zony, jobban meg kell fogni a ‘dolog végét azóta. — Ügy gondolom, kevesebb ! idő jut beszélgetésre, udvarlásra is — intek a csarnok túlsó > végében dolgozó csinos kárpi- ; taslányo-k felé. í — Nálunk eddig sem volt di- ; vat a sétálgatás — tiltakozik élénken Konfár Mihály. , A KISZ-brigád teljesítménye > a normarendezés óta is rendsz'e- ! résén száz százalék felett mo- \ zog. Az első félévi tervlemara- jdás pótlása érdekében jelentős mennyiségű túlórát vállalt a - brigád. No, persze nem kizá> rólag „öntudatból”, hanem a ] kitűzött célprémium reményé- ;ben is. Békés Dezső
