Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

1965< szeptember 3. vasárnap

3. «Mal

Megcsapolják a homok mélyét

A VIGASZTALANUL szürke, nehéz esőfelhőket hurcoló égbolt egyhangú síkjára mozdulatlan felkiáltójelként rajzolódik a fúrótorony. A rémi Dózsa Tsz- ben vagyunk, amelynek területén a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat kútfúró részlege végez kísérleti fúrást. Augusztus közepén vert itt tábort a kilenc betanított segédmunkásból álló kis csapat. A nyáron fényesen sikerült bugaci eredményeket szándékoznak — remélhetően ugyancsak hasonló hatásfokkal — megismételni.

Zöldre festett lakókocsi, szomszédságában az anyag- és szerszámraktár, mellette másik kisebb lakófülke. Szemben ezekkel a tulajdonképpeni munka színtere: csövek garmadája, a torony, a gépház. (Mint később megtudjuk, a berendezés hét tehergépkocsi-rakományt tesz ki!)

A kisebbik bódéba nyitunk be: ez Rubus Ferencnek, a

A szakemberek a pálcavázas szűrők ellenőrző vizsgálatánál.

munka „tábornokának” a rezidenciája. Az ő kezében fut ösz- sze minden szál, de a gondok legnagyobb része is az ő vállát nyomja. Három és fél évtizedes szakmai gyakorlattal a háta mögött irányítja az OFV és a VITUKI — a kutatófúrásokat szervező, technikai és anyagi eszközökkel is támogató két országos szerv — megbízásából ember és gép összefogásának rendjét, összhangját.

AZ ORKAN szinte kitépi kezünkből a fülke ajtaját. Itt benn együtt találjuk a nagy terv vezérkarát: Rubus Ferenc társaságában a VITUKI éppen ellenőrző kőrútjukat járó szakembereit, Ihrig Dénes főosztályvezetőt, Bélteky Lajos osztályvezetőt és Korim Kálmán geológust.

— Időnként a helyszínen megtekintjük a feladat előrehaladását, s egyúttal részletesen meghatározzuk a további tennivalókat — mondja Bélteky. Majd röviden a kutatófúrások jelentőségét ismerteti: — Az eddigi mérsékeltebb vízszükségletet jól kielégítették a magasabban fekvő vízadó talajrétegek. A községek közművesítése, a majorközpontok, istállók számára azonban ma már nem elegendők ezek a vízenyerési lehetőségek. Az e tekintetben örvendetesen egyre „igényesebb” mezőgazda- sági nagyüzemek számára most a megnövekedett vízszükségletet jól kielégítő talajrétegek felkutatása és kiaknázása a feladatunk. Ezt egyrészt az alsóbb rétegek feltárásával, másrészt korszerű technikai eszközök alkalmazásával igyekszünk megfelelően elvégezni.

KÜNN, a száguldó szélrohamok si- vító muzsikájától körülduruzsolva, most néma a hajtóerőt szolgáltató „ötvenlovas” Diesel, áll a munka — Kényszerű üzemszünet — magyarázza Rubus. — Az elszakadt függesztőcsavart csak Halason lehet kijavítani. Délutánra talán újból indulhatunk.

Mint gigászi gesztenyefa termése, úgy hat fémbütykeivel a görgős fúró. Mellette pedig a már említett „korszerű technika” segédeszközei, a pálcavázas szűrőcsövek várnak az igénybevételre.

— Ezzel az újfajta szűrőszerkezettel a beömlő felület jelentős, több mint háromszoros nöSzélben mozdul a nádas.

Nagy tükre van a tónak. A pusztába szétágazó, lomha, felhő-szürke vízdarabokból áll. Sekély a harkakötönyi halastó vize — néhol, combtőig érő gumicsizmában, át lehet rajta gázolni. A halászok — a bajai Üj Élet Halászati Tsz gazdái — is így járkálnak benne.

Már szép számmal lehet találni kilós, sőt annál nagyobb pontyokat is. Ezeket kifogják, el is adják.

De a nagy halászat még csak később, szeptember végén, október elején kezdődik.

Eltűnt a láp

Forczek Sándor és Fleisz István segédmunkások az üzem szünetében az állványzat csavarjait erősítik.

velését érjük el — hangzik a tájékoztatás. — A pálcás szíjrő- váz másik előnye, hogy nincs a homoklerakódást növelő holttér, belüről könnyen tisztítható.

— Még néhány napot vesz igénybe a fúrás — veszi át a szót újból Rubus, a „fúrós király”. — Azután kerül sor a kompresszorozésra, a víztisztító szivattyúzásra. A rémi fúrásnál 240 méter az „előirányzat”. Keresőfúrással már a 234.3-nál tartunk. A szűrők beépítése most van folyamatban. Előreláthatólag a jövő héten már folyik is a víz.

HA A SZÁMÍTÁSOK, s a remények nem csalnak, ezóta már sikerült a rémi kutatóknak megcsapolni a homok mélyét. A Dózsa Tsz-ben majdnem száz hold zöldségkertészet „szomját oltja” majd a Rubusék fakasztotta éltető víz...

Jóba Tibor

Ha tiszta, páraméntes a levegő, messzire ellátni a síkságon, s idáig sejlik a halasi vízto- j rony jellegzetes gombaalakja. I Nem olyan régen, alig fél év- ’ százada, innen akár be is lehetett ladikázni Halasra, sőt, ! csaknem a város közepéig lehetett húzni az evezőt. Azóta sokat változott a világ: lecsapolták a lápot, elvezették a vizet, s a nádasok helyén gazdag földek beláthatatlan táblái húzódnak.

Csak itt maradt meg a tó, 1 félezer holdnyi területen. Har- kakötöny határában — az alföldi mocsárvilág rezervátumaként. Am. az ember ezt sem hagyta kihasználatlanul. Párév- ] vei ezelőtt korszerű halgazdál- i kodást honosítottak meg itt a ] szövetkezeti halászok. Jókora j téglaépületet emeltek a parton. ! Ez a halászház. amely még i nincs teljesen berendezve. — I Amott barakképületek: raktárak.

Különös szerkezet halad a vizen: a fűvágógép. A vizet ugyanis állandóan meg kell tisztítani a buja gyorsasággal növő fűféléktől, hínártól, nádtól. Nagyon megnehezítik a halgazdálkodást.

Másfajta motor is zúg a közelben. A körülkerített tenyész- tóba vizet emelnek át a szivattyúval.

Átpártolt a Dunához

Ahogy nézelődünk, valahonnan mellénk szegődik egy javakorabeli, szálas termetű férfi. Nyári János, a htsz főagronó- musa. Európai hírű haltenyésztő. Korábban a szegedi halászat fellendítésén fáradozott, aztán átpártolt a dunai halászokhoz. Lakóhelye tulajdonképpen a fővárosban van, ő

azonban kint él a víz mellett, különösen ilyentájt, a „halérés” előtt.

— Mennyi hal lesz az idén?

— Ebből a tóból öt-hat vagon áruhalra számítunk — feleli. — Ezenkívül kilátásunk van négy-öt vagon tenyészhal- ra is. Amott, távolabb, kétszázezer olyan kis hal található, amelyet még az idén áthelyezünk a Ferenc-csatornába, meg a többi nyílt vízbe.

— És mi található a tenyész- tóban?

— Mintegy háromszázezer egészen apró ponty. Jövő ilyenkor lesznek harminc dekásak, két év múlva fogjuk ki őket.

A nádfonattal körülkerített szivattyú gép mellett visz utunk. Belülről motordohogás hallatszik.

— Nemsokára villanymotorokat alkalmazunk — jegyzi meg Nyári János. — Olcsóbbak és könnyebben is kezelhetők. Talán nem kell sokat várnunk, hogy kivezessék ide a villanyit

Már a raktárak előtt vagyunk. Rengeteg tömött papír- zsák. Az egyik felszakadt, valami fehér anyag pariik belőle. Biztosan haléleség.

— Dehogy! — nevet a főag- ronómus. — Közönséges szuperfoszfát. A tavat éppúgy művelni, tehát trágyázni is kell, mint a szántóföldet. Hogy miért? A növényi planktonok, a halak legfőbb táplálékának jobb fejlődése végett.

Végső soron mégis haieleségröl van szó. A műtrágya közvetett táplálék.

Furcsa

szerszám

Hát ez miféle szerszám? Két rossz bicikliabroncs, lécdara- bokíkal összefogatva,' s a hengerszerű alkotmány zsákmaradékokkal körülbugyolálva.

— Az elmúlt éjszaka hagyta itt az orvhalász. A halőr el akarta kapni őt is, de elszaladt. A szerszámát azonban nem tudta magával vinni.

A tilos halászat kétes örömeire sok embert csábít még a halakkal zsúfolt tó. A halőrök majd minden éjszaka találnak elhagyott horgászfelszerelést, s más gyanús instrumentumokat.

Ez, sajnos, még hozzátartozik a tó mindennapi életéhez. Majdnem úgy, mint szélben a nád zúgása, vagy a vízimadarak rikácsolása.

H. D.

Felavatták

a fegyveres testületek új tisztjeit

Szombaton az Egyesített Tiszti Iskola épületében ünnepélyesen felavatták a fegyveres testületek új tisztjeit, akik a katonai diploma megszerzésével egyidejűleg felsőfokú technikusi vagy tanári képesítést is szereztek. A tisztavató ünnepségen megjelent Czinege Lajos vezér- ezredes, honvédelmi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, dr. Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes és Molnár György, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Részt vett az ünnepségen a néphadsereg tábornoki és parancsnoki karának több tagja, a Honvédelmi, a Belügy- és a Művelődésügyi Minisztérium számos vezető beosztású munkatársa. Ott voltak az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának magas rangú képviselői is.

Rövidüljön a papírok útja

A szabadszállási József Attila Tsz székházénak gangján várakozunk. Kíváncsiságból sandítunk be a végén levő kis helyiségbe. Nyitva az ajtó, és hűvös jön belülről. A helyiség egyik felét pokróccal takart rögtönző fekhelyek töltik ki. Közvetlen az ajtón túl egyszerű asztal, mellette iparos kinézésű, nyugodt arcú férfi ül. Elmerülten tanulmányoz valami sokszorosított iratot.

Kizökkentjük. Kara László, a tsz-építő- brigád vezetője éppen azt latolgatja, hogyan is hidalják át az anyaghiány okozta zökkenőket. Szerfa kellene, cement kellene, vasanyagok kellenének.

— Most érthető, hogy nehezebben jutunk hozzá — ismeri el —, az árvíz sokat lekötött ezekből. Közel a Duna.

De általában így van, más években is. Hol tégla, hol szerfa, hol egyéb hiányzik.

■— Most min dolgoznak?

— A József Attilának építünk 600 férőhelyes juhhodályt és 30-as sertésfiazta- tót... A Bösztöri Tsz-nek szintén 600 férőhelyes juhhodályt...

Tavaly egy górét csináltunk ennek a tsz-nek. A dunavecsei Virágzó-nak 30 férőhelyes sertésfiaztatót, a Solti Egyetértés Tsz-nek 600-as juhhodályt, a Bösztöri- nek górét építettünk, 2 sertésfiaztatót korszerűsítettünk, ezenkívül 50 férőhelyes marhaistállót, 120-as sertésszállást. Fiaz- tatót, sertésszállást korszerűsítettünk az j itteni Kossuth Tsz-nek is.

— Az idénre is terveztek ránk 300, illetve 600 férőhelyes juhhodályt az itteni Alkotmány- és Lenin Tsz-be, de ezt már nem tudtuk vállalni... Anyag nem volt idejében, s most már azt kell befejeznünk, amit el tudtunk kezdeni.

— Említette, hogy évek óta visszatérő gondjuk bizonyos anyagok hiánya? Pedig a mezőgazdasági építkezések intenzívebbé tételére kormányszervek is több intézkedést tettek. Mégis, miért van meg ez a nehézkesség? Számítsuk le az árvíz okozta akadályokat.

— Egy változás segít mindezen. A kimondottan tsz-beruházások tervdokumentációit igen későn kapjuk meg, valamikor április-májusban. Ebből következik, hogy a hitelt a bank még későbben nyitja meg. Azután kezdődhet csak az anyagbeszerzés. így majdnem az év közepén indulhatunk a munkákkal. Ha igaz lesz, ahogyan a járási beruházási előadó informált bennünket, tehát hogy a jövő évi építkezések tervét most késő ősszel megkapjuk, — nagyon megkönnyíti a dolgunkat. Akkor év elején megvásárolhatjuk az építőanyagot, fuvart is összehasonlíthatatlanul könnyebben adhat a tsz, nem úgy mint nyáridőben... Így viszont megelőznek bennünket.

— Mi az a lajstrom, amit nemrég nézegetett?

— No meg ilyen bökkenők is adódnak. Ez a 60C férőhelyes IV/1—2 típusú juh- hodály vásanyagának szállítólevele. Közel 50-féle cikkről, melyet felhasználunk, —

csavarok, zárak, alátétek, kapcsok, ütközők, pántok, merevítők, egyebek 'vannak köztük. A terv előír 36 és 38 cm-es csavarokat. Ezekből 45 darabra van szükség. Mással nem pótolhatók, hiszen a faanyagok vastagságához vannak szabva.

Ilyen csavarokat azonban nem kaptunk. Megállt a tudomány. Jártam Pesten a gyártó vállalatnál. Mondom a panaszunkat. Kiderül, hogy az illetékes nem tehet róla, mert ők „Ügy kapják lehúzva a szállítóleveleket” s azt adják fel, ami azon van. Bizonyára gépelési elírás, hogy nem a terv szerinti csavarokat gépelték rá... Csak emiatt is mennyi idő kiesik. Hogy valamire mehessünk, itt kell, kovácsmunkával darabonként elkészíteni a hiányzó csavarokat.

De hány hasonló ügyben kellene ide- odautazni? A tsz-nek sincs ilyesmire külön embere, nekem is húsz munkás foglalkoztatásáról kell gondoskodnom Költségvetéseket, rajzokat készítenem tsz-ta- gok felújítási, karbantartási igényeihez ímsz-boltok tatarozásához, — mert ezekre is szól a működési engedélyünk. Ha a tsz- építkezéssel az említett nehézségek miatt le kell állnunk, addig amazokra szállunk át.

Ha nem tudunk folyamatosan dolgozni, egy-egy szakmunkás keresete ezer forinttal is kisebbedik havonta, márpedig — hiába nem szeretnek eljárni Dunává cséről, Apostagról, Soltról; a brigád egy- része odavaló.

Csak úgy legyen, hogy a jövő évi terveket már ősszel megkapjuk ...

Tóth István

„Halérés“ előtt