Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-04 / 208. szám

Formálódnak a gondolatok Hasznos eszmecserék iMar eppen tel órája, hogy elbúcsúztunk egymástól, de még mindig ott álltunk mind a né­gyen az iroda ajtajában és be­szélgettünk. Koncz Gézával, a Kecskeméti Konzervgyár párt­végrehajtóbizottságának tagjá­val, Molnár Ferencnével, az I. pártalapszervezet vezetőségi tag­jával, Kiss Lászlóval, a III. alapszervezet titkárával. S mi­után többször is elköszöntem tőlük, újabb és újabb, irányel­vekre vonatkozó gondolatokkal marasztaltak. Pergessük azon­ban vissza a fonalat beszélge­tésünk elejére. — *4 gyár pártszervezetei azzal bíztak meg bennünket, hogy tanulmányozzuk az ideoló­giai irányelveket és üzemünk életére vonatkoztatva dolgozzuk ki a szocialista neveléssel kap­csolatos tennivalókat — magya­rázta kérdésemre Kiss elvtárs. Vizsgálódásaink során megál­lapítottuk például, hogy a szak- szervezet néhány feladatát for­málisan végzi. Ilyen következte­tésre jutottunk többek között a termelési tanácskozások előké­szítésével kapcsolatban. Vállála- ti szinten meghatározták ugyan a tennivalókat, de egyes üzem­részekre bontva már nem dol­gozták ki. Hogyan kezdemé­nyezzenek ily módon a dolgo­zók, ha nem látják saját mun­katerületükön a feladatokat. És nem kisebb baj az sem, hogy a munkások termelési tanácsko­zásokon elhangzott helyes ja­vaslatai elkallódnak, egyes gaz­dasági vezetőle figyelmen kívül hagyják azokat. — A szállítási osztályon dolgozók kifogásolták néhány norma szigorítását, ugyanakkor maguk mondták el. melyik nor­mákon lehet szorítani. Mindezt bizonyítja, hogy mennyire fon­tos a munkásokkal együttmű­ködni a különböző célkitűzések megvalósításában — teszi hozzá Molnár Ferencné. — Ha már a normakarbantar­tásról van szó, szeretném el­mondani, hogy nemcsak a fizi­kai dolgozók körében kell e té­ren eszmei, politikai nevelő­munkát végezni — szólalt meg ismét Kiss László. — Az eddig végrehajtott normakarbantartás éves gazdasági eredménye 568 ezer forintot jelent. Valamennyi üzemünkben azonban tovább kell folytatni a normakarban­tartást, de igen sok munka­helyen már csak a jobb műszaki feltételek megteremté­sével lehetséges ez. Tehát a mű­szaki gárda politikai nevelése nem kevésbé fontos feladat a pártszervezet számára. — És a párton kívüli gazdasá­gi vezetők politikai képzése? Erre is nagy gondot kell fordí­tani az üzemi pártbizottságnak — kapcsolódott a gondolathoz Koncz Géza. — Az I.. telep készáruraktárában például jól szervezik a termelést, de a ve­zetőknek van mit javítani a dol­gozókkal való kapcsolatukban. Nem ismerik például eléggé a szocialista brigádmozgalmat, ezért nem is tudnak megfelelő célokat tűzni eléjük. Ebből fa­kad az is, hogy jól összeszo­kott, többszörös szocialista bri­gádokat bontottak meg, s tag­jaikat más munkára osztot­ták be. Ugyanakkor a doboz­üzemben, ahol a gazdasági és politikai munka jobban össz­hangban van, nagyon vigyáz­nak a szocialista brigádok egy­ségére. Ennek köszönhető, hogy az üzem vezetői már a szocialis­ta üzem cím elnyerésére tudták serkenteni a brigádokat. az eszmei munka állandó feladat legyen Mini szobrász a puha agyagot... — hozzáfűzi: — Négyszeres szocialista brigád a miénk. Ha kényszernek érez­tük volna ezt a vasárnapi műszakot, vagy akár csak lassabban, kényelmeseb­ben ment volna a munka, mint akkor, amikor „zsebbe vág” a lógás, vissza kel­lene adnunk a zászlót. Igaz-e fiú? — pü- föli hátba barátságosan az eddig csak bólintásokkal „társalgó” Szemerédi Im­rét. A LÁNYOS ARCÚ, szőke legénynek használ a bátorítás, mert hosszú szüneteket tartva, beszélni kezd: — Én csak egy év óta dolgozom a munkacsapatban. Közöttük tanultam, he­lyesebben még mindig tanulom a szak­mát. Amit tudok, azt a brigádnak kö­szönhetem. És nemcsak a mesterség ezernyi fogására oktattak végtelen türe­lemmel, hanem arra is —, ami vélemé­nyem szerint szocialista brigáddá tette ezt a munkacsapatot: odaadó szorgalom­ra, egymás megbecsülésére. — Mit ért megbecsülés alatt? — Hát például azt, ahogy engem fo­gadtak amikor idekerültem. Mindany- nyian régi, gyakorlott munkások, mégis egyenrangú félként kezeltek az első nap­tól fogva. Bármiről volt is szó, meghall­gatták a véleményem és az övékéhez ha­sonló részt kaptam a pénzjutalmakból is. Pedig higyje el, hogy sokáig csak ter­hére voltam a brigádnak. — No, no! Túlzott ez a szerénység Im­re — csóválja a fejét mosolyogva Pó­lyák János. — Semmi bajunk sem volt a fiúval, úgy látszik jó nevelést kapott otthon — magyarázza felém fordulva. Hát igen, Imre csak jót tanulhatott otthon. Az idősebb Szemerédi régi szer­vezett dolgozó, munkahelyén, a nyom­dában mindenki szereti, becsüli. De, hogy nem kellett csalódnia ennek a ke- vésszavú, nyurga legénynek, hogy itt az üzemben ugyanazt látta, hallotta, amire gyerekkora óta tanították, az mégiscsak a brigádnak köszönhető. — Sajnos, nem mindegyik munkacsa­patról mondhatjuk el ezt ma még. Akad­nak az idősebb szaktársak között olya­nok is, akik úgy gondolják, hogy alapo­san meg kell „táncoltatni” a közéjük ke­rülő fiatalabb, tanulatlanabb munkást —, kapcsolódik a beszélgetésbe Szappa­nos Mihály, aztán elgondolkozva így folytatja: — A személyes példamutatás a legfontosabb. És nemcsak a munka­helyén, hanem a gyáron kívül is úgy kell viselkednie mindenkinek, ahogy azt jog­gal elvárhatjuk egy szocialista társadal­mat építő embertől. JMT INT A SZOBRÁSZ a puha agya­got, úgy formálják tovább a gon­dolatot, amíg végül egy mondatba simul mindannyiuk véleménye: — Az vallhat­ja magát szocialista embernek, akinek az oklevelét a munkatársain és felette­sein kívül aláírnák a hozzátartozói, de aláírná az egész nagy család, a társa­dalom is. B. D Szalai László, a személyzeti osztály vezetője elmondotta, hogy a vállalat dolgozói köré­ben újabban érdeklődés nyil­vánul meg a nacionalizmus problémái iránt. A pártmunká­sokat fel kellene készíteni, a szocialista hazafiság és az in­ternacionalizmus kérdései vei való foglalkozásra, hogy a dol­gozók kérdéseire megfelelő vá­laszokat adhassanak. Feleki Pálné pénztáros a pártoktatás gondosabb megszervezésére hív­ta fel a figyelmet, mert az el­múlt évadban, mint mondta négy szeminárium közül csak kettőt fejeztek be sikerrel. — A mindennap végzett, úgy­nevezett apró munkák, kisebb politikai eszmecserék igen fon­tosak — hangsúlyozta Lakos Gáspár gépkocsivezető.— Hely­telen ezért, hogy a bizalmihá­lózat nincs megfelelően kiépít­ve. Ma már a vállalatnál nem tíz, hanem huszonhat dolgozó jut egy szakszervezeti bizalmi­ra. Így csak a tagdíj beszedé­sére jut ideje, de arra. hogy beszélgessen is csoportja tag­jaival, már képtelen. — Az utóbbi időben három KISZ-esküvő volt a vállalatnál. Az ilyen családi ünnepségek társadalmi rendezését a jövő­ben mind többször kell szorgal­mazni — hangoztatta többek között Csőszi Sándor gépkocsi­előadó. | MÉG HOSS7.Ü | ideig vissz­hangzott a terem a vitától. A módszerek felett többször kü­lönböztek a vélemények, de végül is a taggyűlés, a több szem többet lát bölcsessége megtalálta a helyes utat. Egy­öntetű volt a párttagoknak az a véleménye, hogy az ideológiai kérdésekkel a jövőben állan­dóan foglalkozni kell. —y o— PETŐFI NfiPE A Magyar Szocialista Munkáspai Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadja ® Bács megyei Lapkiadó Vállalat elelős kiadó: Mezei István igazgs* Szerkesztőség Kecskemét. Városi Tanácsba? Szerkesztőségi teleíonközpont 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: to-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a Telefon: 17-69 ■hőnzetésl díj i hónapra 13 fonni Bacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 85 065. így folyt még hosszan a társalgás az ideológiai irányel­vekről, s az ilyen beszélgetések nyomán formálódnak a konzerv­gyár pártszervezetének három egymást követő taggyűlésére a beszámolók. A párttagság ugyan­is legutóbb úgy döntött, hogy részleteiben is megvitatja a Központi Bizottság ideológiai irányelveit. Nagy Ottó E zekben a napokban hasz­nos eszmecserék színhelyei szerte a megyében. így Kecske­méten is, a pártszervezetek: taggyűléseiken a Központi Bi­zottság ideológiai irányelveit tárgyalják meg. Nem valami­lyen új politikai elgondolások­ról, hanem éppen a már lefek­tetett irányvonal, a fcirt VIII. kongresszusán elfogadott hatá­rozatok érvényesítéséről, követ­kezetesebb végrehajtásáról van szó. Az utóbbi időben ugyanis a pártszervezetek ideológiai te­vékenysége elmaradt a követel­ményektől, ami jelentősen érez­tette hatását a gazdasági mun­kában, az emberek nevelésé­ben, a társadalom szocialista tudatának formálásában. J elentősen fejlődött az el­múlt években a megyeszékhely gazdasági élete. 1960. óta több új üzem létesült, a meglevők bővültek, 4400-zal növekedett az iparban foglalkoztatottak szá­ma. Kecskeméten jelenleg 380 brigád 3500 tagja küzd a szo­cialista címért, 142 munkacsa­pat pedig már el is nyerte azt. Mélyreható változások történ­tek a másik legfontosabb gazda­sági ágazatban is: befejeződött a város mezőgazdaságának szo­cialista átszervezése. A szőlő- és zöldségtermő területeken szakszövetkezetek alakultak. Jó eredményekről adhatunk szá­mot a város kulturális életé­ből, amely többek között felső­fokú tanintézetekkel is gyara­podott. M indemellett a szocialista tudatformálással nem lehetünk még elégedettek. Az ipari mun­kások túlnyomó többsége nem­rég még a mezőgazdaságban dolgozott. Hosszú ideig tartó nevelő munka eredményeként formálódik gondolkodásuk szo­cialistává. Bonyolult a helyzet a mezőgazdaságban is. A külön­böző típusú szakszövetkezetek­ben másként megy végbe az egységes paraszti osztály kiala­kulása. Az értelmiség egy részé­nél még közömbösség tapasztal­ható, amelynek fokozatos meg­szüntetésével kell bekapcsolni őket a társadalmi célkitűzések megvalósításába. A-z első taggyűlések tapasz­talatai élénk vitákról tanúskod­nak. Szükség is van erre. hi­szen az eszmei harcban min­den egyes kommunistának köte­lessége részt venni. hozzászólását Járai György fő­könyvelő. — El kell ismernünk, hogy a pártszervezet nem fog­lalkozott megfelelően sem a párttagok, sem a pártonkívüliek materialista világnézetének fej­lesztésével. Még inkább elha­nyagolta a vallási befolyás alatt levő alkalmazottak nevelését figyelmen kívül hagyva, hogy eszmei—ideológiai síkon a harc egy pillanatra sem szünetek | MINDEN SZEMPAbH Járai elvtárs felé fordul, amikor ja­vaslatát a taggyűlés elé terjesz­tette. — Az ideológiai irányelvek első hallásra igen bonyolultak számunkra. Véleményem sze­rint nemcsak a pártoktatás fel­adata. hogy alkotó módon el­mélyüljünk a különböző részle­tekben. Itt a vállalatnál jól képzett előadókkal, a különbö­ző ideológiai témákból előadás- sorozatot kellene szervezni, amelyeket kötetlen vita követ­ne. Ez a módja az irányelvek megtárgyalásának élvezetes, ér­dekes lenne és nagymértékben fejlesztené a résztvevők eszmei, politikai biztonságát. | A 9-ES SZAMÜ AKÖV I pártszervezete tagjainak nem kellett biztatás. A taggyűlést levezető elnök még ki sem mondta, hogy az ideológiai irányelvekről szóló beszámoló feletti vitát megnyitja, máris több kar lendült a magasba. Szőke Zoltán szerelő kapta meg elsőnek a hozzászólás jogát. Azonnal a lényegre tért és a dolgozók szocialista nevelésének problémáit fejtegette. — Az utóbbi időben a kecs­keméti AKÖV-telepen az a vé­lemény, hogy a gazdasági veze­tés kissé eltávolodott a dolgo­zóktól. Túlsúlyba került például az adminisztratív fegyelmezés módszere. Már pedig csak ily módon nem lehet minden eset­ben eredményt elérni. Sokkal inkább sikeres lehet a politikai nevelőmunka, valamint a jól dolgozók kitüntető megbecsülé­se. Ezért ne fukarkodjanak a vezetők a dicsérettel sem, hi­szen annak is nagyfokú nevelő- hatása van. — A beszámoló foglalkozott a vallásos nézetek vállalatun­kon belüli hatásával — kezdte „A szocialista brigádok több száz­ezer résztvevője a termelésben vál­lalt feladatok teljesítése mellett ma­gáévá tette a VIII. kongresszus jel­szavát: szocialista módon élni. dol­gozni és gondolkozni.’* <A Központi Bizottság ideológiai irányelveiből.) E GY DARABIG a megszokott me­derben csörgedezik a beszélgetés. Sorra vesszük a munkacsapat minden­napi gondjait és szidjuk a korán őszies­re fordult időjárást, ami itt a Lakatos- ipari Vállalat Kecskeméti Gyáregységében sok ember számára valóban „bőrig ható téma. A munkások nagy része ugyanis télen-nyáron szabadban dolgozik. A kellemetlenül nedves putajkákról egy merész ugrással a* elvonult árvízre, majd az újjáépítés országos gondjára te­relődik a szó. __ Amikor olvasom az újságban, hogy mi lyen sok millió gyűlt már össze a dol­gozók segélyezésre szánt forintjaiból, jó érzéssel gondolok arra, hogy a mi sze­rény hozzájárulásunk is eljut oda, aho­va szántuk — mondja Pólyák János he­gesztő. A „szerény hozzájárulás” alatt a brigád egy napi — mégpedig vasár­napi — munkája értendő. — Hiányzott-e valaki az ünnepi mű­szakról? — kérdem. _ önként vállaltuk a munkát — mo ndja nagyon komolyan Pólyák János, aztán, hogy még súlyosabb legyen az érv

Next

/
Oldalképek
Tartalom