Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-04 / 208. szám
I»ö5. szeptember 1, szombat S. otdal Hová tűnt száznegyvenezer forint ÉRDEMES volna egyszer ösz- szeszámolni, hogy évemként mennyit tesz ki az az összeg, amely a leltárhiányokkal kapcsolatos perekben a megye bíróságainál tárgyalt ügyekben szerepel. Valószínűleg komoly summa lenne az eredmény, s ez feltétlenül arra" kellene ösztönözze az illetékeseket, hogy az anyagi és büntetőjogi felelősség mértékét fokozzák, szigorítsák az ilyen cselekmények, mulasztások miatti eljárásokat. Nem kell különösebb jártasság ahhoz, hogy megállapítsuk: egy- egy vállalaton belüli szigorúbb ellenőrzés, a nyersanyagokkal, késztermékekkel való gondosabb bánásmód legtöbb esetben elejét venné az efféle pereknek. A SOK ESET KÖZÜL most csupán egyet ismertetünk. Ebben az ügyben nemrégiben hozott jogerős ítéletet a kecskeméti járásbíróság. Felperesként a Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Értékesítő Központja szerepelt, alperes pedig Szren- kó József, Kiskunhalas, Markovira u. 15. számú alatti lakos és Prikidamovics Simon. Bácsalmás, Mártírok u. 40. szám alatti lakos volt. Mindketten, a MÉK kiskunhalasi kirendeltségén dolgoztak. Az ügy alapját a múlt év október 22-én befejezett és 1964. április 28-tól szeptember 27-ig terjedő időre vonatkozó vagyonmegállapító leltár végeredménye képezte. Kiderült ugyanis, hogy a kiskun- halasi telepen levő áruból több mint 38 ezer, göngyölegből pedig százezer forintot meghaladó érték hiányzik. Az ügy — miután a MÉK keresetét a kiskunhalasi járásbíróság panasznak tekintve a járási egyeztető bizottsághoz tette, s az elutasította — a kecskeméti járásbíróságra került. Az említett bíróság végül is Szrenkó Józsefet 2502 forint. Prikidanovics Simont pedig 1568 forint megfizetésére kötelezte. AZ ALPERESEK védekezésük során azzal érveltek, hogy túl sokáig tartott a leltározás, s ők ez idő alatt is végezték a munkájukat, a felvásárlás, az áruszállítás, valamint a göngyöleg bevétele és kiadása folyamatos volt. A valóság azonban az. hogy a leltározás mindössze néhány napot vett igénybe. Aztán kiderült, hogy hol egyik, hol a másik alperes hosszabb- rövidebb ideig távol volt a leltározás ideje alatt, helyettük mások, anyagi felelősséggel nem tartozó emberek dolgoztak a telepen. EZZEL VÉGE is volna az ügynek. Több vonatkozásban azonban homályos ez, kérdőjelek maradnak az emberben. Először is az. hogy ezek az emberek tulajdonképpen bűnösek, vagy nem, s ha igen, miért nem büntették meg szigorúbban őket, ha nem. akkor pedig miért kötelezték az említett ösz- szegek megfizetésére? Nyilván „van közük” ahhoz, hogy ekkora leltárhiány keletkezett a kiskunhalasi kirendeltségen. A bírsági határozat ezt mondja: . .nem forogtak fenn olyan okok sem, amelyek az alpereseknek. .. a megtérítési kötelezettség alól való mentesítését indokolttá tennék... Ilyen kö- rümények között most már véglegesen nem tudjuk, hogy mi a helyzet, valójában hová tűnhetett az igen jelentős összeg. TULAJDONKÉPPEN senki sem tud semmit a 140 ezer forintról. S itt érkeztünk el a probléma „gyökeréhez”. A törvény szerint ugyanis leltárhiány az. aminek az okát nem lehet megállapítani, amiről nem lehet kideríteni, hogy hová tűnt, miből keletkezett. Nos. a fenti esetben is erről van szó: nem lehetett kideríteni, hova lett a 140 ezer forint. Annál inkább furcsa ez, mert Szrenkónak nem ez volt az első leltárhiánya. A vállalatnak még ma is fizet, egy másik ügyből kifolyólag. A mostani leltározásnál is arra törekedett, hogy különböző indokokkal távol legyen ezalatt, ami sikerült is neki. A JÁRÁSBÍRÓSÁG természetesen, jogszerűen járt el akkor, az említett összegek megfizetésére kötelezte az alpereseket. a MÉK tulajdonképpen „győzött” a perben. Eltűnt azonban egy komoly összeg, amely most már nem is kerül elő. Anélkül, hogy a leltárhiánnyal kapcsolatos jogszabályokba bonyolódnánk, a bizonyítás kérdéseivel hosszasan bíbelődnénk, újra csak oda kell visszatérnünk, hogy túlságosan nagy a rendelkezéseken az a „kiskapu”, vagy nagyon köny- nyen nyílik, amelyen 140 ezer forintot ki lehet vinni anélkül, hogy ennek komolyabb következménye volna. A megyei könyvtár munkaterve A MEGYEI könyvtár vezetősége széles körű munkatervet dolgozott ki a következő művelődési évadra. Különös jelentőséget tulajdonít a megyei könyvtár a társadalomtudományi anyag bővítésének. Szeptembertől kezdve figyelőszolgálatot szerveznek, amelynek az lesz a feladata, hogy a könyvpiacon megjelenő társadalomtudományi művekre felhívja a figyelmet. A pártoktatást bibliográfiával és az abban megjelölt irodalmi anyaggal segítik. DECEMBERBEN politikai könyvhetet rendeznek, amelynek keretében sor kerül író—olvasó találkozókra. A tánsadalom- és természettudomáynok népszerűsítésére kiállítások lesznek a könyvtárakban és a művelődési autókban. A NÖKONGRESSZUS alkalmából A magyar nőnevelés úttörői címmel kiálllítást rendeznek decemberben. Ugyancsak a kongresszus alkalmából kiadják a nőmozgalom jelentős állomásainak bibliográfiáját. Ezenkívül felmérést készítenek 300 dolgozó parasztasszony olvasási igényéről. A SZAKIRODALOM népszerűsítését két alkalom is szolgálja. Októberben műszaki könyvhetet, februárban pedig mezőgazdasági könyvhónapot rendeznek. Továbbfolytatják a mezőgazdasági szakmunkák bibliográfiájának kiadását. Különösen fontosnak tartja a megyei könyvtár a tanyai dolgozó parasztság szakmai tudásának emelését. E célból a művelődési autók programjába négy szakelőadássorozatot iktatnak be. FIGYELEMREMÉLTÓ kezdeményezés még a képzőművészeti szakkönyvhét szeptemberben, továbbá több jelentős évfordulónak reprezentatív kiállításokkal való megünneplése. Természetesen az elmúlt évek hagyományaihoz híven külön programot dolgoz ki a megyei könyvtár az Őszi könyvhetek és az ünnepi könyvhét sikeres lebonyolítása érdekében. HATAN KEZDTEK — Értelmiségi klubot akartunk szervezni — mondja Jakab László szigorlóorvos —, de sehogyan se sikerült. Itt Kun- szentmiklóson nehéz dolog az ilyesmi. Ezután elhatároztuk, hogy filmstúdiót szervezünk. Hat ember lelkesedésének a gyümölcsei már mutatkoznak. A Kiskunsági Filmstúdió által gyártott Elmek már közönség előtt is megmutatták, hogy nem volt hiábavaló a kezdeményezés. Jakab László, aki mint fogorvos, nemsokára kiszögezheti a réztáblát kapujára, szenvedélyes munkákban. Íme, a „stúdió”. Milyen programmal indultak? Elsőnek az aktuális események megörökítését tűzték ki célul. Afféle híradó filmre gondoltak. Tavaly november 7-én bemutatták első alkotásukat a helyi moziban. A nagy film előtt vetítették le a „zsengét”, sajátos körülmények között. A vetítőgép a nézőtéren foglalt helyet, a hang a karzatról jött. De azért a kezdeményezés életrevalónak bizonyult. Kedvet kaptak: dolgozni kell tovább. Április 4-re a művelőGaudi Árpádné kunszentmiklósi grafikusművész kiállítást rendezett a községi tanács nagytermében. Ezt az eseményt is megörökítette a Kiskunsági Filmstúdió. Képünkön: Jakab László filmre veszi a kiállítást, a Jupiter-lámpát Szilágyi Péter tartja. fényképész. Egy évvel ezelőtt „A nádi szél nyomában” című természetfilmjével országos díjat nyert. Ö a technikai végrehajtó a ,„stáb”-ban, néki van filmfelvevő gépe és vetítője. Szilágyi Péter harmadéves joghallgató az irodalmi részt vállalta, Kovács Sándor, a művelődési ház igazgatója a gyártásvezetést, Galambos Sándor tanár ugyancsak irodalmi és rendezési vonalon vállalt szerepet, Csordás László rádióműszerész lett a műszaki vezető. Fazekas Árpád tsz-agronómus p*dig Jakab Lászlónak segít az operatőri Diákok — a megyei tanácson A Kecskeméti Közgazdasági Technikum első éves hallgatói szakmai gyakorlatukat az idén a megyei tanács pénzüjüyi osztályán végzik. Pénteken reggel a 38 első osztályost ünnepélyesen fogadták a pénzügyi osztá- Gál Sándor | lyon, ahol a megyei tanács KISZ-alapszervezete és Borbély Lajos osztályvezető üdvözölte őket. A hallgatók a tanév folyamán 11 alkalommal töltenek egy-egy napot a tanácsi apparátus, különösen pedig a pénzügyi osztály megismerésével. 22. — Az úttörő mindig igazat mond — hadarta a kislány. — Na látod! — korholta a nyomozó. A gyerek lehajtotta a fejét. Elpirult. Rövid ideig tartó tétovázás után halkan szepegte: — Igen. mert egy néni megkért. .. hogy beteg a keze. és nem tud írni... és lediktálna egy levelet... de az is benne van a fogadalomban, hogy az úttörő ahol tud, segít! — És ismét bátran a százados szeme közé nézett. — Persze, ez természetes — nyugtatta meg Pikó. — Volt még valaki ott a lakásban? — Egy bácsi. Mindig köhögött. ö is beteg — válaszolt készségesen a gyerek. ; — És miért nem akartad ezt mindjárt elmondani? — Mert olyan furcsákat kellett írni... szerelem meg ilyesmi — pirult el a kislány. — Mondták is, hogy ne szólj róla senkinek? — Igen, a néni kérte... Mert szégyenli, hogy a keze olyan beteg... — Azelőtt, vagy azóta találkoztál velük? Láttad őket? — Nem, egyszer sem. — Jól van, Zsuzsika, derék gyerek vagy! — dicsérte meg Pikó. majd búcsúzóul hozzá tet_ te: — Aztán tudod-e, hogy van még egy ide vonatkozó pont az úttörő élet törvényében, amiről eddig nem beszéltünk. Tudniillik az első: „Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak.” A kislány értetlenül nézett a távozó férfi után... A közelgő gyorsvoítat húsz kilométerre lehetett az állomástól, amikor a figyeléssel megbí. zott nyomozó elhatározta, hogy megvizsgálja a sín alá helyezett csomagot. Már meg is beszélte a tűzszerésszel, hogyan lehetne feltűnés nélkül elvégezni a munkát, amikor a felüljáró felől pályamunkások csoportja közeledett. A munkások két csoportban jöttek, mögöttük néhány lépésre lemaradva vállán lapáttal magányos férfi bandukolt. Amikor a kritikus talpfához érkezett hirtelen megállt. körülnézett és a sínre hajolt. A talpfa alá nyúlt, kiemelte a cigarettásdobozt. Zseb. revágta, és a többiek után sietett. A nyomozók feszült figyelem, mel kísérték minden mozdulatát. A csoportvezető intézke. dett: — Lemegyek a rendőrségre telefonálni. Maradjatok rajta. Ha valami történik küldjétek értem a kocsit. Néhány perc múlva ismét az alezredessel beszélt. — Tudja meg, ki az illető, kikkel tart kapcsolatot, és a szokásosakat — utasította az al. ezredes. — Az ügy kezd egyre dési ház irodalmi színpadának segítségével dokumentumfilm gyártásába kezdtek. „Virradat fényénél” címmel a felszabadulás napjait örökítették meg. Ez már jobban sikerült. Gyarapodott a tapasztalat. Tovább! Elkezdték a sport- és társadalmi események megörökítését, a szakkörök népszerűsítését. Három, egyenként tízperces híradófilmet mutattak be eddig, most készült el a negyedik. A tavaszi száj- és körömfájások idején az állatmegbetegedésekről készítettek 70 méter színes filmet és diát. Ebben a munkában Toponári Ferenc járási főállatorvos nagy segítséget nyújtott nekik. Nemrégiben jött a hír Kunszentmiklósra, hogy a Hunnia Filmgyár át akarja venni ezt az alkotásukat oktatófilm céljára. Ez már komoly siker! „Járatlan utakon” címmel a tanyai kollégiumok életéről készítenek dokumentumfilmet. Még néhány felvétel és kész a mű. Ugyancsak hamarosan elkezdik a „Halál oka” című 20 perces játékfilm forgatását egy kezdő vidéki orvos sikereiről és kudarcairól. Hatan kezdték — és hatan is folytatják. Szeretnék a „személyzetet” bővíteni, de — honnan, kikből? A gimnáziumra gondolnak, de a gimnázium vezetői egyelőre elzárkóznak az együttműködés elől. Pedig az iskola fotóklubjába hasznosan tudnának besegíteni. Eddigi munkájuk során 1200 órát dolgoztak társadalmi munkában. Fogyó anyagokra összesen 3000 forintot kaptak a művelődési háztól, a járási tanács művelődésügyi osztálya egy filmfelvevővel és egy vetítőgéppel segítette őket. Híradó filmjeiknek van egy állandó kritikai rovata, a „Gombostű”. Ez a nagyon népszerű műsorszám községi problémákat tesz szóvá. Nem egynek már meg is volt az eredménye. A hat lelkes fiatalember tovább dolgozik, már a november 7-i alkotásukra is készülnek. Maga az a tény, hogy az ország legnagyobb filmgyára felfigyelt rájuk, bizonyítja, hogy életrevaló a kezdeményezés. Most már kereshetik az utat a televízióval és a megyei filmstúdióval való együttműködés felé is. Balogh József érdekesebb lenni. Minden lényeges dologról jelentést kérek! Amint a nyomozó elhagyta a rendőrség épületét, a gépkocsijukba ütközött. Társa akkor ugrott ki a kocsiból: — Rágyújtott! — Abból a dobozból? Biztos? — Abból! Biztos. Értetlenül bámultak egymásra ... Valter honvéd leadta a sza- badságos levelét a századügyeletesnek, aztán egyenesen az elhárító tiszthez sietett, de az nem tartózkodott a laktanyában. Idegesen várakozott a vasrácsos ajtó előtt, talán egy órát is, amíg a parancsnok arra jártában megszólította: — Kire vár az elvtárs? — A hadnagy elvtárssal szeretnék ... merevedett vigyázba a katona. — Nincs benn. Nem is tudom, mikor jön vissza... — Az baj... — szökött ki Valter száján. — Miért? Sürgős? Valter közelebb lépett a parancsnokhoz, mély lélegzetet vett: (Folytatjuk)
