Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-03 / 207. szám
Készletrendezés a kereskedelemben Tájékozódó körúton három áruházban IRKUTSZKr Alig csitultak el a vásárlók rohamai az áruházakban, alig ért véget az árcsökkentésekkel kapcsolatos nagy vásárlási csúcsforgalom, elindultunk a NEB és a megyei tanács kereskedelmi osztályának munkatársaival, hogy tájékozódásképpen körülnézzünk megyénk három áruházában s tapasztalatokat szerezzünk arról, mit jelentett ez a készletrendezés egyrészt a kereskedelem dolgozói, másrészt a lakoság szempontjából. Első állomásunk Kiskőrös, az ottani földművesszövetkezet kereskedelmi osztálya. Bürgés Sándor főosztályvezetővel beszélgetünk. Félmillió a vásárlóknak — Hat község tartozik a körzetünkbe. Ezzel tulajdonképpen azt is elárultam, hogy igen sok munkánk, nagy forgalmunk van. Különösen így volt ez ebben az évben, hiszen a szezonvégi kiárusítások, árcsökkentések szinte egymást érték. Jelentőségével kiemelkedett ezek közül az augusztusi vásár. Már koHasznos módszer Sok-sok szó érte már a vendéglátó vállalatot és általában az italboltok háza táját, amiért nemegyszer a tervteljesítés „érdekének” vetették alá az alkoholizmus elleni küzdelmet. Mert bizony, nem egy példát lehetne említeni rá még ma is, hogy gondolkozás nélkül szolgálják ki a már jóval mértéken felüli poharat az ittas személynek, gyakran fiatalkorúnak is. A tiltó rendelkezés ellenére. Éppen ezért hallottunk jő érzéssel a Kiskunhalasi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ama intézkedéséről, hogy külön felhívta az érdekeltek figyelmét az ittas egyének és fiatalkorúak kiszolgálására vonatkozó tilalom következetes betartására. Persze, ez önmagában nem mondana többet, minthogy a felsőbb utasítás betartására helyileg külön rendelkezést hoztak. Am, a felhívás azt is tartalmazza, hogy a büntetőeljárás során az illetékes szervek megvizsgálják, hogy a bűncselekmény elkövetője hol ittasodott le. S ha megállapítják az italbolt vezetőinek, vagy dolgozóinak az ebben való „közreműködését”, ez esetben őket is felelősségre vonják. Ebben viszont már van visszatartó erő. Legalább is ami a részeg emberek kiszolgálását illeti. Most már valóban azon a sor, bogy az illetékes hatóságaink csakugyan vizsgálják is cat a közreműködést. rábban is igen sok árut adtunk el egy-egy ilyen akció alkalmával. Májusban például közel kétmillió forint értékű ruházati cikkre vonatkozott az árleszállítás, s ennek zömét eladtuk. A mostani, augusztusi készletrendezés során a leárazásra került egymillió 241 ezer forint értékű árut 747 ezer forintos megtakarítást jelent a vásárlóközönségnek. Különösen azoknak számít att ez sokat, akik kisebb keresettel rendelkeznek. A beszélgetés további részében rétérünk a forgalom részletezésére. A Kiskőrös és Vidéke Földművesszövetkezet a legutóbbi árleszállítás során 245 ezer forint értékű cipőt, 225 ezer forint értékű méterárut adott el csak a kiskőrösi áruházban. Ezenkívül konfekcióból 266, divatáruból pedig ösz- szesen 269 ezer Ft értékű áru talált gazdára. A körzeti fmsz- hez tartozó három nagyobb községben is igen szép eredményeket értek el. Páhin, Akasztón és Csengődön az ösaz-ruházati forgalom eredeti áron számítva 233 ezer, leszállított áron pedig 145 ezer forint volt. A „nagyker“ alig győzte — Mondanom sem kell — folytatja Bürgés elvtárs —, hogy a lakosság nagyon kedvezően fogadta a kormánynak ezt az intézkedését. Olyan nagy volt a forgalom, hogy a nagykereskedelmi vállalat r.em győz- ta szállítani az árut. Nem egy esetben a saját kocsinkkal mentünk el Szegedre, Budapestre, csak, hogy a vásárlóközönséget ki tudjuk elégíteni. Azt Hiszem ez elég jól sikerült. Következő állomásunk Izsák. A községi fmsz. kereskedelmi osztályvezetőjével, Balogh Gyulával beszélgettünk, a készletrendezéssel kapcsolatos kérdésekről, a leszállított áron eladott ruházati cikkek áráról, mennyiségéről. Bizony az izsá- ki lakosság is kitett magáért. Megragadta az alkalmat, hogy kevesebbért ugyanazt a minőséget megvehette. Az eddigi szezon végi és egyéb árleszállítások idején a földművesszövetkezet egymillió 200 ezer forint értékű árut adott el, — Nagy forgalom volt a kötött-, divat- és konfekcióosztályokon. Most augusztusban például textilből 36 ezer. konfekcióból 127 ezer, cipőből pedig 143 ezer forintnak megfelelő értéket adtunk el — tájékoztat az osztályvezető. — Míg a májusi vásár idején az izsáki vásárlóközönség 380 ezer forintos megtakarítást érhetett el, most augusztusban, vagyis a legutóbbi árleszállítás során ez újabb 250 ezer forintot tett ki. Utunk harmadik állomása Kecskeméten, a Kossuth-téri ruházati bolt. Az üzletvezető, Sze- berényi Gyula tájékoztat bennünket a forgalomról. Amiből a legtöbb fogyott — Különösen a selyem és pamutárut keresték a vásárlók, de más méteráruból is igen sokat adtunk el. Az idei sorozatos kiárusítások, illetve készletrendezések hallatlanul megnövelték üzletünk forgalmát. Elmondom, hogy például míg tavaly az év első nyolc hónapjában hatmillió 300 ezer forintot forgalmaztunk, addig az idén — az év hasonló időszakában — már nyolc millió 260 ezernél tartunk — ipondja Szeberényi elvtárs. — Igen okos és hasznos dolognak tartom az áruk ilyenformán történő elrendezését. A lakosság örül annak, hogy 30—60 százalékkal olcsóbban vehet meg jó minőségű szükségleti, cikkeket. Természetesen nemcsak ez az üzlet volt az Kecskeméten, amely nagy forgalommal dicsekedhet. A ruházati kiskereskedelmi vállalat például összességében ebben az esztendőben hárommillió 800 ezer forinttal több árut adott el, mint tavaly az első nyolc hónapban. Azt jelenti ez, hogy 1964-ben — augusztus 20-ig — a vállalatnak 51 millió, az idén pedig már '55 millió forint volt a forgalma. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság országos munkaterv alapján a napokban indítja meg azt a vizsgálatot, amelynek célja: megnézni, hogy az állami és a földmüvesszövetkezeti kereskedelem hogyan hajtotta végre az ezzel kapcsolatos rendeleteket, belkereskedelmi utasításokat. A fenti körút egy ezt megelőző tájékozódás célját szolgálta s egyúttal azt, hogy — habár vázlatosan is — képet adjunk olvasóinknak arról, mekkora forgalmat bonyolítottak le az áruházak ebben az időszakban. Gál Sándor CSAK MÁSODIK? Lény, a repülő csészealjról: „Mi az, megelőztél a Földön?” További sikereket, Józsi bácsi JELENTÉS III. A fehér ezüst városa Egy évtizede történt. A Komszomol Központi Bizottsága meg. bízásból ezer, Orel megyei ifjú kommunista érkezett Irkutszkba. A várostól már nem kellett messzire utazniuk, hogy elérjék a tajgában azt a lankás helyet, ahol egy új város alapjait kezdték lerakni. A városépítés sátorveréssel indult. Az elemi létfeltételek biztosítása után azonnal hozzákezdtek az építőipari vállalat, pontosabban a vasbetongyár, valamint az előregyártott elemek előállítását biztosító üzem létrehozásához. Selehovo ma már megkapta a várostitulust, szerepel a legújabb térképeken. A környéken, a megyében úgy ismerik, mint az építők és a kohászok városát. Az ezer oreli ifú ember és követőik sok ezren (ma 7000 építőipari munkás él a városban) csodálatos dolgot alkottak. Közel az Irkutszki Vízierőműhöz, a vasúti fővonalhoz, létrehoztak egy új várost és egy akkora alumíniumkohászati üzemet, amelynek végleges kapacitása eléri Franciaország össz-alurnínium- termelésének színvonalát. A város lélekszáma ma már 30 000 és 1975-ig mintegy 130 000- re növekszik. Ez a fejlesztés az alumínium üzem növekedésével, illetve egyéb iparvállalatok telepítésével függ össze. A városi tanács elnöke rövid tájékoztatójában néhány jellemző adatra hívja fél a figyelmünket: a város lakóinak átlagos életkora 18,5 év. Nem tévedés. Tehát nem éri el a 20 évet. Két évvel ezelőtt a világon első helyen álltak a szaporodást jelző statisztikában. A város esetében ez egészen természetes dolog. Az azóta „élre került rivális” az egyéb vonatkozásban is meg- előzhetetlen Bratszk város. Selehovo modern városépítési elvek szerint fejlődik. Csatornázott, központi fűtéses, gázzal ellátott házaiban a dolgozók kényelmes lakásokban élnek. A várost a mi Dunaújvárosunkhoz hasonlóan liget választja el az üzemtől. Az alumíniumkohó igazgatója, T. F. Panzsin elvtárs — aki éveket töltött hazánkban, jó ismerője a magyar alumíniumiparnak és e terület szakembereinek — szívesen elmagyarázza az alumíniumgyártás folyamatát, a még épülő hatalmas üzem működését. Korpusz öt kilométer hosszan Az első „korpuszt” azaz elek- trolizises műhelycsarnokot 1958- ban kezdték építeni. Négy évvel később, 1962 februárjában csapolták az első alumíniumot. Azóta már 4 korpuszt építettek, így tehát az ötödik csarnok most kezdi meg működését. Még három korpuszt építenek. Az eddig működő üzemrészek kapacitása évi Í24 000 tonna, vagyis több mint a kétszerese a magyarországi alumíniumtermelésnek. E látogatás óta a korpusz szót — bár egyszerű latin szócska és meglehetősen régen ismerem is — különösen tisztelem. Itt ez a szó a következőket je- ltnti. Képzeljünk el egy több emelet magas, 30 méter széles, 600 méter hosszú csarnokot, két sorban húzódó elektrolizises kádakkal, amelyekben „olvad” az oly becses fehér ezüst. És ilyen korpuszból 5 darab áll egymás mellett és hozzásorakozik az elkövetkező 2—3 évben még a másik három, összesen csaknem 5 kilométer hosszúságban. E korpuszokból az öntőműhelyekbe szállítják a hatalmas üstöket, ahol kiöntik a szép, tiszta, fehér alumíniumtömböket, 97 Százalékban kitűnő minőségben. Az ötödik korpuszon az utolsó simításokat végzik a szerelők. Itt érdemes egy kicsit elidőzni. Az első korpuszt az alapozástól az első öntésig 4 évig építették. Az ötödiket 11 hónap alatt készítették el. (Vegyük figyelembe a téli hónapokat, a 40—50 fokos hideget is.) Az építéshez felhasználnak: 12 000 köbméter sima betont, 13 000 köbméter vasbetont, és mintegy 36 000 tonna súlyú vas, acél, kábel és egyéb berendezés kerül beépítésre. Ekkora tömegű anyag és szerkezet bonyolult összeszerelését ilyen rövid idő alatt csak magas színvonalú, jól összehangolt szerelőmunkával lehet elvégezni. A termelési mutatók kiválóak. Bár egyelőre a timföldet az Uraiból szállítják ide vasúton (a megye területén feltárt bauxitmezőkhöz a vasutat még nem építették meg), az olcsó villamosenergia biztosítja az önköltségmutató világszínvonalát. Az öntöde raktárában örömmel mutatják a piros színnel megjelölt kitűnő minőségű alumínium „hegyeket”, amelyeket exportálnak. Az alumíniumgyártás nem könnyű mesterség, komoly szaktudást igényel. Selehovoban más vidékről érkezett szakemberek mutatták meg. hogyan kell a fehér ezüstöt előállítani. Ma már a selehovoi üzem küld az épülő bratszki és kraszno- jarszki alumíniumüzemekbe szakembereket. „Csak a franciákkal versenyezünk“ Szibériai tartózkodásunk eddigi legnagyszerűbb élménye a selehovoi kirándulás. Az üzemben a kohászok úgy jellemezték munkájukat: mi csak a franciákkal versenyzünk (már tudniillik az üzem termelése „csak” a francia alumíniumtermeléssel azonos) az amerikaiak versenytársait nézzék meg Bratszkban és Krasznojarszkban.” Arra gondolok — világraszóló dolgok születnek Szibériában. Saját szemünkkel láthatjuk: a kommunizmus alapjainak lerakását, az anyagi — technikai bázis megteremtését. Ribánszki Róbert Következik a lánctalpas üzem. SOLTON bizonyára még jól emlékeznek arra a tavalyi decemberi é'szakára, amikor a Dunavecse és Vidéke Körzeti Földmüvesszövetke- zet ottani cukrászdájában tűz ütött ki és az égő épület közvetlen közelében levő könyv- és hírlappavilon is kevés híján a lángok martaléka lett — a benne levő több száz értékes kötettel együtt. A hadirokkant Halászfi József, az fmsz könyvbizományosa, akkor tetemes kárt szenvedett. De nem csüggedt és felettes szerveihez folyamodott egy új könyv pavilonért. Kéréséi, tekintettel több éves és kiváló eredménnyel végzett munkájára. méltányolták is az új pavilont Is megrendelték. A Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Központ, mint kivitelező, a leszállítás határidejét azonban egyik hónapról a másikra módosította” — többé-ke- vésbé elfogadható indokokkal. Halászfi József ekkor szerkesztőségünk segítségét kérte, azt megelőzően pedig még a községi párt- bizottság közbenjárását is. . . A mindkét részről nyújtott támogatásnak rövidese« meg is lett az eredménye: Józsi bácsi néhány héttel ezelőtt birtokba vehette az új, teljesen modern kivitelezésű könyvárusító pavilont. A NAPOKBAN levelet kaptunk tőle: ........Mind a szerkesztőségnek, mi nd pedig községi pártszervezetünknek hálás köszönetemet fejezem ki a hathatós segítségért, amellyel lehetővé tették, hogy Solton ismét méltó körülmények között terjeszthessem szocialista kultúránk egyik legnemesebb és egyben legmaradandóbb eszközét, a könyvet. De nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy a Dunavecse és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet vezetőségének is meg ne köszönjem azt a komoly anyagi áldozatot és sok fáradságot, amelynek eredményeképpen megvalósulhatott az új könyvpavilon. .. ígérem, a jövőben is éppenúgy. mint az elmúlt években minden erőmmel és tudásommal arra törekszem, hogy munkámmal továbbra is kiérdemeljem bizalmukat, elismerésüket.” MUNKÁJÁHOZ mi is további sikereket kívánunk. IV) Ne locsolják le a padokat! A Kecskeméti Rákóczi úti középfasorban, ha a füves parkrészt és a virágágyakat öntözik, rendszerint a padokra is bőven jut a vízből, de emellett piszkosak, mocskosak is maradnak' A padokra így, ha mi le nem tisztítjuk, olykor órákig sem lehet, ráülni. Kérjük pana- I szunk orvoslását: a virágágyak j gondozója ne locsolja le a padokat, és — főként ne bennünket a padokról, mint ahogyan az elmúlt szombaton délelőtt is történt. Elhisszük, hogy az ilyesmi a locsolónak mulatságos, ám nekünk annál kevésbé! Több nyugdíjas Kecskemét. 1 PETŐFI NÉPE A Magyar SzociaUsta Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a 'megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel Kiadta a Bács megyei Lapkiadó Vállalat felelős kiadó: Mezei István igazgat' t Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér i Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál é* kézbesitőknéL Előfizetési dft t hónapra 13 fotóit Bacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: u-85. Index: 25 065.
