Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-01 / 205. szám
1965. szeptember 1, szerda 3. oldal Beváltak a rakodólapok Tovább kell tökéletesíteni az új szállítási módszert Az elsők közt TRAKTOR duruzsol a kecskémét—borbási Vörös Csillag Tsz majorközpontjának közelében. Az MTZ vezetője a fiatal Tianics István. A szovjet gyártmányú 48 soros függesztett vetőgép segítségével — amelynek egyenletes munkáját szövetkezeti gazda társa, Csík László,, a „faros” figyeli — megyeszerte az elsők közt vetik ebben a tsz-ben a rozsot. A délutáni műszak első percei ezek. Csak egy cigarettaszü- netnyi időre zökkentjük ki a munka üteméből a két gazdát. — Kis híján négyszáz holdon kerül jól előkészített, műtrá- gyázott talajba a rozs vetőmagja — tájékoztatnak. — A korai vetés előnye a többi közt, hogy már megerősödve, jól bokro- sodva telel a növényzet. így jobb a tavaszi „kondíciója” is. Emellett lényegesen korábban érik majd be, s kisebb szemveszteséggel tudjuk vágni. — A ROZSOT továbbszaporí- tásra termesztjük — egészíti ki az elmondottakat Nagy László, a közös gazdaság megbízott fő- agronómusa. — Az idén is 15 vagon szemtermést fémzároltunk. — Hány gép áll rendelkezésre a rozs vetéséhez? — A gépek zöme most a silózásnál és a tervezett mintegy ezer hold őszi kalászos magágyának az elkészítésénél tevékenykedik. Rövidesen azonban két másik erőgépet kap „társul” az MTZ, amelyek UTV—24 soros vetőgépekkel kiegészítve fáinak majd a feladathoz. MÁR indítja is Tianics István a „középnehéz univerzált”. A gép tovább falja a tábla hosszát, mögötte peregnek a rozsszemek. A belső anyagmozgatás fejlesztését egyi'e inkább a legfontosabb termelésszervezési feladatok közé sorolják üzemeink. Indokolja ezt egyrészt az, hogy a nyersanyagok, félkész-, késztermékek, göngyölegek óraműpontosságú, állandó körforgása nélkül elképzelhetetlen a folyamatos termelés és így a munka hatékonyságának emelése is, másrészt pedig az, hogy a szállítási költség igen „előkelő” helyet foglal el a termelési kiadások sorában. Tizedszázalékokban kifejezhető változása is erőteljesen befolyásolja a termelés gazdaságosságát. A Kecskeméti Konzervgyárban három évvel ezelőtt láttak hozzá a belső anyagmozgatás teljes átszervezéséhez. Az üzem egyik vezetője — félig tréfásan, félig komolyan — „forradalminak” nevezte azt a változást, amelyet a rakodóalapok alkalmazása jelentett. Megérte a költségeket 1963. második félévében még egészen szűk körben kísérleteztek az új szállítási módszerrel. 1964-ben azonban már 7500 vagonra emelkedett a rakodólapon szállított anyag mennyisége, idén pedig eléri a 9200 vagont- Ez különben azt jelenti, hogy jóformán minden olyan terméket és göngyöleget rakodólapon mozgatnak, amely — a jelenlegi technikát figyelembe véve — alkalmas erre. A korszerű eljárás bevezetéséhez és széles körű alkalmazásához természetesen nem csak és nem is elsősorban rakodólapokra volt szükség, hanem gépekre. 1963. végén még csak kilenc emelővillás targoncája volt az üzemnek, jelenleg 29- (A szezon idején Tűzoltók kitüntetése Baján a napokban több, az árvízédelemben példamutató és áldozatkész munkát végző tűzoltót tüntettek ki. Az Árvízvédelemért emlékérem mellett Végvári István őrnagy a Vörös Csillag Érdemrend, Dudás István őrnagy A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, Szévald József főtörzsőrmester Kiváló Szolgálati Érdemérmet, Kordély János őrmester A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát, Zsilinszki Ferenc főtörzsőrmester A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát kapta. Az Árvízvédelemért emlékéremmel tüntették ki Kákonyi János főtörzsőrmestert. Szekeres István őrmestert. Szenderák Miklós őrmestert, Komáromi József főtörzsőrmestert Vágó István főtörzsőrmestert, Maras József főtörzsőrmestert. Cseh Mihály főtörzsőrmestert. Burányi István őrmestert. Halász Antal őrmestert, Hodován József főtörzsőrmestert és Fal- áu m József főtörzsőrmestert ezen felül hat kölcsöngépet is használnak.) A targoncák zavartalan üzemeltetése érdekében felújították az utakat, magasították a raktárak bejáratát és továbbfejlesztették a karbantartó-javító részleget. Mindez tetemes költséget emésztett fel, de kétségtelenül megérte. A fejlesztés eredményei ugyanis évről évre biztatóbbak. Csökkent a balesetek száma Nehéz lenne számokkal igazolni, milyen sokat segített a termelékenység emelésében az, hogy a korábbinál egyenletesebben áramlik a nyersanyag az előkészítő és feldolgozó üzemek között, és nem halmozódik a gépek mellett a készáru. Az azonban adatokkal is alátámasztható, hogy a rakodólapos anyagmozgatás bevezetésének igen nagy szerepe volt a fuvarköltség csökkentésében. 1963-ban még a termelési érték 5,7 százalékának megfelelő összeget költött a konzervgyár szállításra, a következő évben már 4,8 százalékra csökkent a költség idén pedig — a terv szerint — mindössze 4,3 százalékot tesz ki. De talán még szemléletesebb a következő összehasonlítás: 1963-ban majdnem 136 forintba került egy tonna nyersanyag fuvarozása, tavaly pedig 125,50 forintbaÖrvendetesen csökkent a balesetek száma a szállítás frontján azóta, amióta megszűnt a nehéz fizikai munka és felbecsülhetetlen a jelentősége annak is, hogy az emelővillás targoncák könnyedén emelik fel a terhet akár 3 méter magasra, s így tökéletesen ki lehet használni a raktárakat szinte a mennyezetig. Sőt a fagy beálltáig szabad téren tárolhatják a rakodólapon levő árut — ponyvával letakarva. Az eredmények után szóljunk a gondokról. Az új mód- ■ 1 szerben rejlő lehetőségeket ugyanis ma még korántsem használja ki tökéletesen az üzem. Mindenekelőtt a rakodólapon szállítható gyártmányok anyagok körét lehet és kell is tovább bővíteni. A kónuszos vagy más néven ovál üvegek ilyen módon való szállítását Koncz Géza üzemszervező ész- szerűsítésével — már megoldották. Az ésszerűsítés egyébként igen egyszerű: a fölfelé szűkülő üvegekből az egyik sort szájjal lefelé, a másikat fordítva rakják és így egymáshoz tapadva, zárt egységet alkotnak a lapok közé zárt edények. Mindeddig hiába törték azonban a fejüket azon, hogyan szállíthatják a gyümölcs- leves fiaskókat- A használatban levő fémvázas rakodólapok megfelelnek ugyan erre a célra, de nagy helyet foglalnak el és így igen megdrágul az üres göngyöleg visszaszállítása. De lehetne gondolkozni azon is, hogy miként valósítható meg az eddig zsákokban szállított anyagok, például só, cukor, stb. rakodólapos mozgatása. Papír helyett műanyag Az elmondottaknál semmivel sem jelentéktelenebb feladat az új szállítási módszer gazdaságosabbá tétele. Sokat segítene ebben, ha a köztes anyagként használt, gyorsan rongálódó hullámpapírt mielőbb felváltaná az olcsó, tartós műanyag. Kétségtelenül tapasztalhatunk fejlődést ezen a téren — az ötnegyedes üvegekhez már készítenek műanyaglemezt — de úgy tűnik, hogy műanyagiparunk még mindig nem foglalkozik kellő odaadással a minden üvegfajtához egyaránt alkalmazható választólapok előállításával. Vagy talán a Konzervipari Tröszt illetékes vezetői nem siettetik eléggé a dolgot? Mindössze egyszer lehet felhasználni a rakományok rögzítésére szolgáló drága acélpántokat is. Valószínűleg igazuk van azoknak, akik úgy vélik, hogy ebben a dolgozók is ludasak, de alapvető megoldást az anyag óvása, takarékos felhasználása sem hozhatÚgy tudjuk, hogy a szomszédos Nagykörösön kedvező eredménnyel biztatnak az acélsodrony alkalmazását célzó kísérletek. Reméljük, hogy az ottani tapasztalatok felhasználásával a kecskeméti gyár is előbbre lép majd ezen a téren. Géppark és alkatrész- ellátás A végére hagytuk a legfontosabbat: az üzem vezetőinek egybehangzó véleménye szerint elegendő targonca áll ugyan rendelkezésükre, de a géppark összetétele nem megfelelő. Először is túl sok — kilencféle — típus fut náluk. Ez igen megnehezíti az elhasználódott alkatrészek pótlását és természetesen a javításokat is. A külső szállításokra leginkább alkalmas, gazdaságosan üzemeltethető BÉTA—1 típusú Diesel-targoncák számát a jelenlegi kettőről tízre kellene növelni. Ha ez megtörténne, feleslegessé válna az elektromos meghajtású járművek nagy része. Az utóbbiakat ezért sem lehet jól kihasználni, mert az üzem nem rendelkezik csereakkumulátorokkal. Többet állnak töltésre várva ezek a gépek, mint amennyit dolgoznak. Jó lenne, ha a konzervipar illetékesei mielőbb felülvizsgálnák az említett panaszokat és — esetleg üzemek közti cserékkel — kialakítanák „ gyár sajátosságainak legjobban megfelelő gépparkot. Emellett természetesen az alkatrészellátás megjavítása és a csereakkumulátorok beszerzése is sürgető Madat. Békés Dezső lágsajtó első oldalon tárgyalta a budapesti eseményeket. A Pravda egész oldalas tudósításban számolt be a harcokról. Prágában szolidaritás-gyűléseket tartottak. Franciaországban, „Szeptember 1 Bizottságok” alakultak a magyar munkások segítségére. A tüntetés megrázta az egész országot. Az uralkodóosztály pánikba esett. A koronatanács rendkívüli ülése foglalkozott a tüntetéssel. Soron kívül közmunkákat rendeltek el — és utasították a rendőrséget a fokozott fegyverhasználatra. A közmunkák később belevesztek a „magy. kin” bürokrácia szövevényébe. A fokozott fegyver- használat viszont megvalósult: Balmazújváros és Nyírtura halottal tanúsítják. „A múlt kísérteié — a jövendő fáklyája” — így jellemezte a tüntetést Kun Béla. A FAKLYA még sokáig világított. Fénye azt az utat mutatta, amely a munkásosztály végleges felszabadulásához vezetett. . 3. e*.. é járdán és a pázsiton összegyűlt tömeg pfujozni és szidalmazni kezdett bennünket, mire én kardot rántottam •.. a tömeg „le a zsarukkal” szavakat kiabálta, az összetört vastag üveg- és márványlapokat dobálózva közeledett felénk, mire lőfegyver használatát rendeltem el... A tömeg csak akkor kezdett menekülni, amikor a sebesültek jajgatását hallották.” BARNY1K JÄNOS galgahé- vízi építőmunkás holtan borult a kövezetre. De a tömeg nem hagyta magát. Á késő délutáni órákig folyt a harc — barikádharc a forradalmi pesti utcán. A budapesti proletárokkal egy sorban haladtak a vidéki éhezők. Győr, Pécs, Szeged, Miskolc, Debrecen, Kaposvár, Székesfehérvár több ezres munkástömegei visszhangozták a pesti jelszavakat. Békésgyulán a tömeg a börtön elé vonult, a letartóztatott kommunisták kiszabadítását követelte. Sopronban a katonaságot vetették be a tüntetők ellen. És másnap már tudta az egész világ: a magyar proletariátus nem hagyja magát! A vifeketéllett a tüntetőktől. Fegyelmezett, komor fenyegető sorokban hömpölygőit — egyelőre némán — a tömeg. „A tömeg járó erdő rengeteg, ha megáll, vér a gyökere- Termőföld talpa, tenyere, Százezer hegy a kenyere, itala nem férne ködnek s a ködök bár hegyet födnek, a tömegnek nincs kenyere” — írta később a százezres tömegben menetelő József Attila. ÉS EGYSZERRE csak megszólalt: „Munkát! Kenyeret!” „Éljen a Szovjetunió!” „Éljen a Kommunista Internacionálé!” A tüntető sorok között — először bátortalanul, majd erőre kapva — egyszerre csak felzengett: „ .. .A föld fog sarkából kidőlni semmik vagyunk s minden leszünk... „Jelentem, hogy 1930. évi szeptember hó 1-én déli V2 12 órakor a főparancsnok úr szóbeli parancsára 10 lovassal az Iparcsarnok melletti játszótérre lettem kiküldve” — írja feletteseinek Nagy Károly rendőrfelügyelő. — „Alighogy az Iparcsar- nokot elhagytuk, az úttesten, a kolcon, Kiskunfélegyházán. Ha az éhezőket parlamenti interpellációkkal meg lehetett volna nyugtatni, a Szociáldemokrata Párt vezetői bizonyáig nem határozták volna el, hogy tüntetést szerveznek. De a tömegek nélkülük is kimentek az utcára- A Szociáldemokrata Párt — bármilyenek voltak is a vezetői — munkáspárt volt: a munkások sorsa nem lehetett közömbös számára. így született meg a határozat: 1930 szeptember 1-én legyen néma tüntetés Budapesten és a munkásvárosokban. „MUNKÁSOK! Munkanélküliek! Elvtársak! Nem csendes sétára, hanem harcos, bátor tüntetésre hív benneteket szeptember 1-én a déli órákban a Nagykörútra a Kommunisták Magyarországi Pártja. Tüntessetek a régi győzelmes elszántsággal: Munkát! Kenyeret” — hangzott a kommunisták szava. Meleg hétfői nap volt. A 11 órára kitűzött tüntetés útvonalán már 9 órakor sűrűsödtek a járókelők. 10 órára az Andrássy- út (mai Népköztársaság útja) Termelőszövetkezeti elnökök vettek részt azon a járási megbeszélésen, amelyen a következő eset történt. A beszámolók már elhangzottak, és sor került a hozzászólásokra. Heves, lobogó vita alakult ki a háztáji gazdálkodás segítésének lehetőségeiről. A tanácskozás nem szűkölködött a hasznos, leleményes ötletekben. Ám a járás egyik legeredménytelenebbül gazdálkodó szövetkezetének az elnöke kárhoztatta a háztájit, mondván, hogy onnan nagy jövedelemre tesznek szert a gazdák, s ezért nem mennek a közösbe dolgozni. Már-már javasolni akarta, hogy szorítsák korlátok közé, majdhogynem tiltsák meg a háztáji gazdálkodást. Az elnöklő járási párttitkár már „nem győzte cérnával”, s közbevágott: „Elnök elvtárs. ha jól emlékszem, a legutóbbi zárszámadásuk megerősítésekor éppen ön kardoskodott legjobban a háztáji gazdálkodás mellett, s leginkább kérte, hogy a gazdák részesedésébe számítsák be a háztájiból eredő jövedelmet is. Persze, nem éppen önzetlenül, mert ez a beszámítás kedvezően hatott volna az Ön jövedelmének az alakulására. Megengedem, önmaga boldogulásának senki nem ellensége. Most azonban, amikor a háztáji ellen hadakozik, visszájára forgatja a fél évvel ezelőtti érveit. Ez nem tisztességes dolog! Minimális követelménye az őszinteségnek, hogy ne cserélgessük az érveinket, miként a fehérneműt szokás...” Az eset elgondolkoztató és — sajnos — más vonatkozásban sem egyedülálló. Nemegyszer előfordul, hogy felelős poszton levő emberek egy és ugyanazon dologról más-más véleményt nyilvánítanak. Legtöbbször valami rossz beidegzettség következményeként. Effajta magatartásuk nyilván abból az évtizeddel ezelőtti időszakból ered, amikor közéletünkben bizonyos ideig érvényesült az ilyesmi. Jóllehet ezen az időszakon jóval túl vagyunk, az őszinteséggel azonban egyesek még hadilábon állnak. Mintha nem bíznának a kimondott szó hitelében, érvényességében. Minden szóért felelősek vagyunk, amely a nyilvánosság előtt elhangzik. Lehet, hogy esetenként az őszinte véleménynyilvánítás pillanatnyilag kényelmetlen, ám mások ámítása, félrevezetése — a járási párt- titkár szavaival élve — nem tisztességes dolog. H. D. ŐSZINTE SZÓVAL
