Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
LEBUKOTT a „nagymenő”, éspedig egészen szokatlan módon: szülei jelentették fel a rendőrségen, mert már képtelenek voltak jó útra téríteni. Nekik is hazudott. Eleinte hittek neki, de egyre gyanúsabbá vált, hogy olyan , gyakran váltogatja a munkahelyét. Utánanéztek, s nagy megdöbbenésükre a lány adtai említett üzemeknél, vállalatoknál nem is tudtak Szvo- rényi Máriáról. így csapta be szállásadóját is. Szüleitől ugyanis még 1962-ben elköltözött, s Kecskeméten vett ki albérleti szobát. Nem dolgozott, de a háziasszonynak mindig meghagyta, mikor költse fel. Ilyenkor felkelt és elment — csavarogni. Később megtörtént, nem is egyszer, hogy belopózott az Aranyhomokba, s valamelyik mellék- helyiségben aludt. De megtette ezt a Cifrapalotában, sőt, az egyik gimnáziumban is. HELYTELEN volna, ha a 20 éves lány bűneiért a szülőkre próbálnánk hárítani a felelősséget. Hiszen hét gyereket becsülettel felneveltek, Máriát is a jóra intették, taníttatni akarták, szakmát adni a kezébe. Ö azonban ment a saját feje után, rossz társaságba keveredett. Néhány hét, vagy hónap elteltével otthagyta a munkahelyeit, s dologtalanul csavargóit. „Mindennap másik srác volt vele. Nagymenő volt az, kérem.. — vallotta róla a tárgyaláson az egyik tanú. Az idén egyáltalán nem vállalt munkát. Tavaly, december 31-ig, a konzervgyárban dolgozott. Szülei egymás után fizették ki az általa „kölcsön kért” kisebb-nagyobb ösz- szegeket, nemegyszer 500—600 forintokat. TÖRZSHELYE a kecskeméti Nefelejcs cukrászda volt. Itt ismerkedett meg például T. J.- val, akivel sétálni indultak, s az egyik parkban leültek. Egyszer csak a lány így fordul a fiatalemberhez: „Olyan rossz óra nélkül lenni, add ide egy kicsit az órádat. I.” A fiú odaadta és nem látta többé. Hasonló leleményességet árult el másik ismerősével, B. S.-sel kapcsolatban is. Elmondta, hogy egy idős embertől gitárt akar vásárolni, de még ötszáz forintja hiányzik, adna-e. A fiú adott. Szélhámosságainak lajstroma azonban a fentieknél jóval több. Még egy esetről azonban feltétlenül szólunk. Itt már nem csupán Szvorényi Mária, hanem az egész „galeri” szerepel. Találkozóhelyük az említett cukrászda volt. Közöttük nemigen akadt, aki dolgozott volna, a szülők tartották el őket, pedig mindegyikük talált volna munkát. A tárgyaláson ilyen nevek röpködtek: a „fekete csaj”, a „Hiha”, a „Cseles” stb. Gátlást, egymás iránti tiszteletet nem ismernek. Húsz-hu- szonkét, de tizenkilenc évesek is vannak közöttük. Amit elkövettek, előbb-utóbb a bűnözés útjára viszi őket. így kezdték azok a fiatalemberek is, akikről nemrégiben a börtönben készítettünk riportot, ahol súlyos büntetésüket töltik. EZ ÉV tavaszán történt, hogy K. J.-t behívták katonának. Barátai: fiúk, lányok, mintegy tizenöten, búcsúestet rendeztek. Köztük volt Szvorényi Mária is, akit útközben felszedtek. Az így összeverődött társaság B. A. lakására ment, mert a szülők nem voltak odahaza. És aztán folyt a „buli”. Az egyik részt vevő lány, 't. K., aki mindössze 18 éves, így vallott erről: „Mindenkit nem ismertem, de voltunk vagy tizenöten. Valaki táskában italt hozott, magnó szólt. Szóval, ettünk, ittunk, táncoltunk. Azután a tettekre került a sor...” Vajon milyen anya válik az ilyen lányokból? EZ VOLT az a rossz társaság, amibe saját akaratából a húszéves lány is belekeveredett. Közöttük ő volt a „nagymenő”. „Első látásra rendes kislánynak nézett ki, mert hogy olyan szende volt...” — mondta róla P. M. A bíróság Szvorényi Máriát közveszélyes munkakerülés, sikkasztás és csalások miatt hathónapi szabadságvesztésre ítélte. Gál sándor Érdemes maradni a fiataloknak... — Maguk sem tudtak alkalmasabb időpontot kiválasztani erre a riportra! A gépkocsivezetőnk teszi a megjegyzést, nem kevés méltatlankodással. Az előző nap ugyanis nagy eső vonult itt végig, s a dűlőútnak hol a jobb, hol a bal oldalán kell „egyensúlyoznia”. . Lelki szemeinkkel látni véljük a lánctalpas traktort, amely méternyi vastag sárból ráncigálja ki a kocsinkat. Mert Lajosmizse határában nemcsak homok, de szik, meg agyag is van. S ha ez felázik, valóban csak traktorral közelíthető meg biztonságosan a Búzakalász Tszcs irodája, vagy kő. zelében az elnök, Bujdosó Márton tanyaháza. S egyáltalán bármelyik tanya, amelyet ide építettek a közelebbi, vagy távolabbi múltban. Végre baj nélkül célhoz érünk. Odahaza találjuk az elnököt is. Három hold dohány — öt évvel ezelőtt, amikor I megalakítottuk a tszcs-t, s en- I gém választottak meg elnöknek, már az első nap láttam, hogy azonnal tenni kell valamit az elnéptelenedés megakadályozására — kezdi. — Itt kell tartani a fiatalokat, ez volt a többiek véleménye is. Ügy gondoltuk, a fiataloknak példát kell mutatnunk a szorgalomból, hogy úgy szeressék a földet, ahogy annak idején mi is megszerettük. Amennyire futja az erőnkből, kedvezzünk is nekik — határoztuk el. Mert számot vetettünk azzal, hogy Lajosmizsén egyre több lesz a munkaalkalom, sőt Kecskemétre is be lehet járni, s a fővárosba is hamar felszalad a vonat. Ügy láttuk, méltányolnunk kell azokat, akik a csábító alkalmak ellenére sem cserélték fel a sarat az aszfalttal. Az első évben csak négy-öt fiatal volt a tszcs-ben. De az elnök kiszakított a részükre 3 hold dohányt a közösből. — Tessék, műveljétek meg. A hozamból kellőképpen részesedtek — így szólt hozzájuk. A másik évben már megalakult az ifibrigád. Szorgalmas együttes A brigádvezető, Bujdosó Béla, csupán jóindulattal nevezhető ifinek. (Névrokona az elnöknek — a vérrokonság emléke az idők mélységébe tűnt.) De a brigád tizennégy állandó tagjának, s nyolc-tíz időszaki dolgozójának az átlagéletkora alatta van a huszonöt évnek. Jó néhányan innen vannak a második X-en is. Mire képes ez az együttes? — Az idén mi műveljük az 50 hold közös szőlőt, a 20 hold nagyüzemi gyümölcsöst, továbbá a nyolc hold paradicsomot és az öt hold dohányt. Van, aki brigádban dolgozik, akad, aki százalékos művelésre vállalt területet. Kinek hogy imponál. A lényeg az, hogy a munkát jól elvégezzük. Bárkinek és bármikor meg merem mutatni a területet... Azonkívül a közös terület 60 hold gabonaföldjének a termését is mi arattuk le, s csépeltük el. Többnek közülünk 15 mázsa gabona volt a részesedése. De két hónapon át nem sokszor aludtuk végig az éjszakát. Bizony, kemény munka folyik a közös területen. Ám a jövedelemre sincs panasz. Az órabér 5—6. az idénymunkáknál 7—8 forint. Az átlagjövedelem 1500—1600 forint havonta. De van olyan hónap is, amikor a brigádtagok zöme két és fél ezer forintra is szert tesz. A szocialista címért Volt, aki elment „szerencsét próbálni” a városba. Három hónap múlva visszatért. A fiatalok közül hatan a me. zőgazdasági szakmunkásképző COK VEZETŐ EMBER ki^ kötötte volna az alábbi beszélgetés egy-egy részleténél: „Ezt azért meg ne írja az elvtárs!” Ájpli Mihály, a kunszentmik- lósi Kiskunság Tsz elnökhelyettese azonban pont az úgynevezett kényes helyeken hangsúlyozta. — Ezt meg merném mondani bárkinek. Egyenes beszédű, szépszál parasztember. Találkozásunkkor homlokára tolt motorszemüveggel ült egy írógép mellett. Bentjárt a községben, beugrott egy kicsit körülnézni a székházban is. — így vagyunk — szabadkozott pár perccel később a pártirodán — mindig úton. Elnök, főagronómus, párttitkár vágyén kint élünk az emberek között. Ha munkáról, ha tervről van szó, jobb azt az üzemegységekben megbeszélni. Ott mindjárt véleményt hallunk, intézkedünk, ha arra van szükség. — Mennyi a munkaideje, elnökhelyettes elvtárs? — Munkaidő? — ismétli meg a kérdést és bazsalyog hozzá egy sort. — Mikor így szorít bennünket minden? Reggel háromkor kelek — este tíz-tizenegy, mikor hazakerülök. — Mit szól mindehhez az asz- szony? — Nem mondom, elhangzott már ilyesmi: „Ügy látszik, neked drágább a téesz, mint az otthon...” Aztán rendbe jön minden. Hol nem fordul ez elő? Olyan ritkán jutunk el egy mozira is. Igaz, azelőtt se sokat jártunk... Mondom a feleségemnek: Majd rendbe rázódik a szövetkezet, aztán lehetünk ÖSSZEFOGÁSSAL ezt tán mások mondanák meg. őszinte leszek: egyéni koromban több jövedelmem volt, mint most még itt. De mindjárt leszegezem: itt több lesz, mint akkor volt. De számoljunk reálisan. Míg egyénileg gazdálkodtam, akkor se volt se éjjelem, se nappalom, örökké hajtani kellett, mindenben megkapaszkodni. hogy legyen. De csak magamnak güzültem. Itt háromszáz tagtársam bizalma van bennünk, vezetőkben. Kilencven munkaegységet szavaztak meg, 20 forintjával 1800 Ft jut havonta. Ha nagyobb lesz a munkaegység értéke, nekem is több lesz. A SERTÉSGONDOZÓK évi jövedelme megvan 30 ezer forint fejenként, a juhászoké 25 ezer, a fogatosoké 20 ezer, de ehhez a százalékos művelésen is fognak. Az egyszerű, szorgalmas gyalogmunkás ie többet kereshet, mint ón... Most még. De ha valaki csak a m á b a n elért anyagiakért tud lelkesedni, ne vállaljon se vezető, se közéleti szerepet... .. .Eddig is féloldalasán ült az íróasztalnál, inkább csak úgy a közelében, de ezeknél a szavaknál szinte hátrahúzódik székén az elnökhelyettes. Hosszúkás, barna arca úgy derül fel, mintha találós kérdésre várnám a feleletet. Félkönyékre ismét visszatámaszkodik az asztal szélére, aztán előrehajol, úgy szedi sorra. —- Mert, ha nem hittünk volna a jövőben is, 1960 óta elfelejtettük volna-e a mérleghiányt? Épített volna-e 90 ezer forintos családi házat nem is egy olyan tagtársunk, aki akkor igen-igen megnézte, hova tegye a garast? Lenne-e 24 erőgépünk? Tudott volna-e az én fiam mint segédmunkás, 17 éves létére 2400 forintot keresni a múlt hónapban? Elvtárs, nem olyan jók a földeink, de 800 holdon 10 q lett a búzaátlagunk, pedig csak 7-et terveztünk. Több lett a rozs, az őszi árpa is. 530 kh-ról kazlakban van a lucernánk... Erre az évre 1100 hízott sertésre szerződtünk. 820-at már leadtunk az államnak. . . 390 hold nagyüzemi gyümölcsösünk van és 30 hold szőlőnk; 1960 óta telepítettük. 7000 birkánkat bárki megnézheti. .. 1963-ban 22 Ft-ot ért egy munkaegység, tavaly 29-re ment fel a %-os jövedelmet is beszámítva; az idén meglesz a tervezett 33 forint 20 fillér. Ehhez, elvtárs, meg kellett változniok az embereknek. — Egyik volt nagygazda tagtársunk pár évvel ezelőtt is csití- tott néhány nyugtalankodót: „Dolgozni kell, emberek. Nekünk itt kell megélni a tsz- ben!” És mikor ilyen választ kapott: „Nem kapsz te azzal nagyobb kenyeret, mint mi, ha így beszélsz” — azzal vágott vissza, hogy azóta is a legszor- gosabbak közt halad. Nem egy volt módos gazda van élvonalban a munkában. A KIT ELŐBB említettem, annak valaha cselédje volt egyik vezetőségi tagunk. Ö is csak a legjobbakat tudja róla mondám. Tóth István tanfolyam harmadik évfolyamán tanulnak. Ez év elején elhatározták: megszerzik a szocialista brigád címet. Mindeddig az egyetlen ilyen jellegű vállalkozás a megye termelőszövetkezeti csoport. jaiban. Elvállalták 30 hold szőlő felett a védnökséget, továbbá azt is, hogy holdanként száz mázsa átlagtermést érnek el a pa_ radicsomból. Ebből 70 mázsa lesz az exportálásra alkalmas. A paradicsom átlaghozama mindenképpen több lesz egy vagonnál. Klub épül Veszelcki Pál szőke, hetyke- bajuszú fiatalember. Tizenkilenc éves. Tavaly óta tagja a brigádnak, a Kecskeméti Konzervgyárból tért vissza. Kérdem tőle: miért? — Ott csak segédmunkás lehettem. Itt több lehetőségem van a boldogulásra. — Bejár a községbe? — Hetente egyszer. Moziba. — Olvasni szokott? — Igen. A Vörös Csillag Tsz központjában van könyvtár. In. nen nincs túl messze. Ha kialakul a majorság, lesz villany is. Megígérték az illetékesek. De nagyon kellene egy helyiség, ahol a fiatalok rendszeresen összejöhetnének. A hármas ha táró ti iskolát csak né. hanapján vehetik igénybe. A csoport az idén már nem költ építkezésre, de jövőre a központban elkészül a fiatalok klubja. Veszelcki Pál azt mondja: a brigád mindenben segíthet társadalmi munkával, még az építkezésből is kiveszi a részét. Van olyan tervük is, hogy a téli na. pokon a helyiségükben is dolgoznának: fűzvesszőből kosarat kötnének. Az egy-két holdas la. pályokon jól lehetne termeszteni a fűzvesszőt. És úgy az állandó téli foglalkoztatás gondja is megoldást nyerne. Mert a kosarat minden mennyiségben el lehet adni. A tanyán sem... Arról folytatjuk a beszélgetést, hogy a tanyán sem lehet meglenni tanulás nélkül. Veszelcki Pál mezőgazdasági gépész szeretne lenni — miként Bujdosó Béla, akinek nem mutathatnak olyan, a mezőgazdaságban manapság használatos masinát, hogy ne ismerje rajta akár a legrejtettebb csavart is. Az elnök azonban a fejét csóválva ezt mondja: — Jó, jó, én megértem, hogy a fiatalok szeretik a gépet, és érteni is akarnak hozzá. De még ez nem minden. Szerintem nem alábbvaló a gyümölcsfák metszésének, vagy a permetezőszerek összeállításának az isme. rete sem. Igaza van az elnöknek: a mezőgazdaságban sokoldalú szakemberekre van szükség. A csoportban jövőre már termőre fordul a húsz hold kajszis, s létrehozzák az öntözéses kertészetet is. Az a vélemény alakult ki a Búzakalász Tszcs-ben, hogy ha eddig érdemes volt ittmaradni a fiataloknak, ezután még inkább az lesz. Hatvani Dániel Jó hír a diákoknak A tanulmányi kirándulásra Budapestre érkező általános és középiskolás tanulócsoportok a korábbinál nagyobb létszámban és az egész oktatási évben igénybe vehetik a XIII. kerület, Dózsa György út 150. szám alatti átmeneti diákszállást. Az igénylést az intézmény igazgatójához kell megküldeni. A vidéki csoportoknak háromnapos időtartamra biztosítanak helyet: hétfő reggeltől csütörtök reggelig, vagy csütörtök reggeltől vasárnap reggelig. Egy lány a lejtőn itthon. Ehhez idő kell... Már nem is olyan sok. — Furcsa ilyet kérdezni egy elnökhelyettestől, de megteszem: kezdettől fogva így bízott a szövetkezetben? __ARTBIZOTTSAGI tag is vagyok, nincs értelme a mellébeszélésnek... Hívtak engem az ötvenes években is: „Gyere szövetkezetbe! Alakítsunk csoportot!” Nem hajlottam — ingatja fejét és még a kezét is forgatja — ezt is látott az ember, azt is... Nem hittem, hogy ez jó lehet. Még 1960-ban is volt bennem kétség. Akkor már ebbe a tsz- be léptem. Nem volt valami vonzó a másfél millió mérleghiány. De úgy gondolkoztam: ha egyszer erre határoztam magam. tegyek is érte, hogy j ó legyen ez a szövetkezet. Hallottam akkor belépők ilyen véleményét is: „Van kitartásom, ha négy esztendő múlva máshogy változik a helyzet, addig kihúzom itt.” Ilyen megjegyzést nem engedtem el a fülem mellett. 1953 óta párttag is vagyok, 1950 óta járási. községi tanácstag. Megmondtam: olyan változás nem lesz. Ez a szövetkezet olyanná fejlődik, amilyenné a mi munkánk teszi. — Megváltoztak-e azóta az emberek? Például Ajpli elvtárs megtalálja-e úgy a számítását, mint egyéni korában? — Három holddal léptem be, de előtte béreltem rokontól. Nem gazdálkodtam rosszul —
