Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-25 / 226. szám
Pedig nem is cirkusz A tanyák elindulnak Április végén rövid bír, augusztusban már magasodó hazfalak hirdették, hogy Kun- íehértón huszonöt család életében változás készül. A halasi tanyavilágban 1952- ben alakult községben — ahol hiaba keresnénk tízegynéhány évesnél „öregebb” házat — nem meglepő újdonság az építkezés, a tanyáról való betelepülés. A falualapitás óta minden évben akadt néhány ember, aki rászánta magát. De ez a mostani egészen más. Nemcsak Kuníe- hértón újszerű, talán még a megyében sem akad párja, falusi viszonyok között' Huszonöt állami gazdasági dolgozó — néhány kivételtől eltekintve tanyai lakos — építő közösséget alapított, hogy új életformájának, élethivatásának és igényeinek megfelelő otthont teremtsen. Körmendi Géza. az állami gazdaság igazgatója örömmel beszél erről a közösségről, s egyúttal megalakulásának okait, az akció kibővítésének további távlatait is felvillantja: — Kunfehértón hétszáz embert foglalkoztat a gazdaság. Közülük 150 a környező községekből jár be, az 550 helybelinek 40 százaléka pedig tanyán él. A tanyarendszernek egyéni és társadalmi szempontból ma még van néhány pozitív hatása. Adottságainál fogva kiegészíti az árutermelést. Tanyán több jószágot tudnak nevelni — nemcsak saját szükségletre, de a piacra is- Ez hasznos a népgazdaságnak — de idővel...? Hiszen ez olyan kérdés, amiről már sokat vitáztunk, beszélgettünk! Van-e ember, aki előtt ismeretlen e viták, beszélgetések konklúziója, az. hogy távlatokban a tanyák pusztulásra vannak ítélve. Néhány pozitív jellemzője ellenére már ma is sok tekintetben visszahúz, zavar, gátol. Például, hogy egy-egy tanya körül általában 3—4 hold- nyi terület megy veszendőbe a gazdaság számára- De ezt már •ok esetben a tanyalakók sem hasznosítják. Részben mert nem lehet — utak, bejárók területe is ebbe esik — részben mert megszűnt a mindenképpen! hasznosításra szorító gazdasági kény- szerűség. Az állami gazdaság fizikai dolgozóinak átlagkeresete ugyanis havi 1400—1600 forint között mozog, az illetmény- földről származó jövedelem és a kedvezményes fejadag nélkül. Tehát zömmel nem az anyagi létfeltételek kötik a tanyához az itt dolgozókat. S ezek a kötelékek egyeseknél lassabban, másoknál gyorsabban kezdenek szakadozni. •. tározták el magukat a betelepülésreAz építőközösség háromtagú intézőbizottságának elnökét. Zugéber Ferencet, a szíjgyártó műhelyben találom. A „miért”-re először tőle kérek választ. — Tizenhárom éve dolgozom szíjgyártóként a gazdaságban, engem már ideköt a hivatásom. De mind terhesebb, fárasztóbb a be járás * az öt kilométernyire levő tanyánkról. Heg aztán az ember nem tud megnyugodni Binszki bácsi: az asszonynak nincs maradása.. — Itt van például az idős Har- kai bácsi esete. A felszabadulás előtt szegény, nincstelen cselédember volt — meséli az igazgató. — Harminc évig élt tanyán, s ezalatt nem sok öröm köszöntött az életébe. Néhány éve bontani akartuk a tanyát — majdnem sírt. Pedig bent a faluban a gazdaság szolgálati - lakása várta, mit 110 ezer forintból építettünk •. . Amikor végre bejött — úgy tűnt. a nyugalmát áldozza fel. De egyszer csak belép hozzám, s meghatódva arról beszél, mennyire más szén utcában, közösségben lakni, villannyal világítani. Én mondom, érdemes volna vele egy kicsit elbeszélgetni... Szívesen tettem volna, de ezúttal azokra voltam kíváncsi, akik minden agitálás nélkül, anyagi áldozatot is vállalva haott, ahol még villany sincs . •. Itt a műhelyben villany mellett dolgozom, ha hazamegyek, a petróleumlámpa mellett kell olvasni ... — S anyagilag? Nem járnak rosszabbul? — Csak 800 négyszögölnyi szőlő van a tanya mellett, amit a nagymama részesműveléssel továbbra is ápolhat a tsz-ben. •. Beszélgetés közben „motorosruhás” ember toppan a műhelybe, Garai Pák a gazdaság vezető méhésze. — Én nem mondhatnám, hogy anyagilag nem érzem meg. hiszen a háztáji iószágállományt csökkentenünk kell — de a mérleg csak a falubeli lakás felé billen. Először is minden vágyam. hogy egyszer tv-tulaido- nos lehessek, ne kelljen kétszer hat kilométert megtenni egy-egy jó közvetítésért. Az asszony pedig már nemcsak gyönyörködni szeretne a sarokba állított mosógépben — hanem használni is akarja. A másik ok: a kislányunk most elsős — hat kilométerről gyalogol az iskolába, s naponta gondot okoz: melyikünk kísérje, ki menjen eléje-.. íme az indokok, melyek a tizennégy évnyi tanyai élettel szembeállítanak. S a többiek? A jelenlevő harmadikkal. Szabó István anyagkönyvelővel együtt sorolják: — Szalai Imréné, fatelepi segédmunkás, három kiskorú gyermek családfenntartója, a gazdaságnak egy olyan távoli, nád- fedeles tanyájában lakik, amely rajtuk kívül még négy családnak nyújt otthont... Szőke Adám szőlőmunkás, egy öt kilométerre levő présházban kialakított szoba-konyhán egy rokoncsaláddal osztozik, pedig nekik is két gyerekük van. So- rnoskövi József az alsómajorból jár be. S Binszki Balázs bácsi? Hozzájuk érdemes lenne elmenni. A Zseni-tanyán hamar ráakadunk Balázs bácsira. A sertésól melletti darásraktárból kialakított szükséglakás agglegényei rendjén, tízliteres öntöttvas lábasban készült menüién nem csodálkozom el annyira, mint a kijelentésén: — Én jól érzem itt magam, de az asszonynak nincs maradása. Ö akarta az egészet — s belekavar a levegőbe, hogy legalább a szemtelenkedő legyeken kitöltse a bosszúságát. Jóllehet még ilyen gondosan tisztán tartott sertéstelepet nem láttam, mégis Binszki néninek adok igazat. Binszki néninek, akivel nem is beszélhettem, mert ottjártunkkor éppen kórházban feküdt egy rozsdás szög okozta vérmérgezés utáni lábadozással. nemrégiben pedig az egyik fiuknak volt hasonló „balesete”- Bár ez éppúgy lehet véletlen. mint elkerülhetetlen velejárója egy. a higiénia alapfeltételeit sem biztosító szükséglakásnak. ami két és fél ezres létszámú sertéstelep kellős közepén van... Útban az épülő házakhoz, j két kísérőm majdnem egyszerre jegyzi meg: — Csupa olyan emberekből áll ez a közösség, akik pusztán a maguk erejéből legfeljebb csak tíz év múlva válthatták volna valóra álmaikat. S amint a házakhoz érünk, a részletes magyarázat Is megszületik az előbbi gondolatra. A 247 négyszögöles telkeken épülő két szoba, összkomfortos — tehát fürdőszobás — házak építéséhez egyenként 13 500. illetve 18 500 forint indulótőkét fizettek be az építőközösség tagjaiA befizetett alaptőkétől függően 45—50 ezer forint kölcsönt folyósít számukra az OTP. s ezt családonként 500 óra társadalmi munkával toldják meg. Ahhoz azonban, hogy ilyen olcsón épülhessenek fel a modern, parkettás szobájú házak, a törvényes keretek között az állami gazdaság is segítséget nyújt. Összegben a kedvezményes fuvar a legnagyobb segítség, de olyan apróságok sem maradtak el. mint a vályoghoz szükséges törek. az építkezésnél nélkülözhetetlen víz. s egyáltalán az egész akció erkölcsi támogatása, felkarolása. Mert hogy az építkezés még így közösségben is gonddal jár, azt talán mondanunk sem kell- Hol a megrendelt tégla, ajtók, ablakok késtek, hol meg az utolsó öt telek árának felemelése okoz bonyodalmakat. De a házak többségén már piros cseréptető virít, s némelyiken a belső vakolást végzik a kőművesek ... Ami biztos: Kunfehértón ez év végén huszonöt család búcsúzik a tanyáktól, s ami terv: a jelenlegi előjegyzések alapján jövőre újabb tizenöt család kezdi meg. hasonló módon az építkezést. Eszik Éva KOLLÉGÁM szemrehányóan írt nemrég a Holdsugár-cirkusz reklámszövegéről, pedig nem volt igaza. Nem ám! Mert a cirkusz, az cirkusz, ahol a túlzás még a reklámban is megengedhető. Hiszen már a városligeti kikiáltó is így hirdette a ponyva mögötti szenzációkat: „Itt látható az óriáskígyó, mely fejétől a farkáig húsz méter, farkától a fejéig húsz méter, összesen negyven méter. Tessék kérem, csak folyvást, folyvást!” Miért ne tehetné ugyanezt szor- dínóban a Holdsugár-cirkusz is a maga kicsiny rózsaszínű röplapján? Annál is inkább mert manapság ez a cirkuszi hangvétel kezd teret hódítani egyéb hirdetményeknél is. Most nem beszélek a sláger-fesztiválok, táncdalestek és magyarnóta-parádék szuggesztív és csábos plakátjairól melyet szinte^ taszítják a népet a pénztárak irányába. Előfordul ilyesmi szolidabb berkekben is. Teszem azt. olyan tisztes intézménynél, mint a színház. Mert lám a bérletvásárlásra buzdító plakátja annak is így szólt: ÉRDEKES — IZGALMAS — LÁTVÁNYOS műsor 1965—66- a Katona József Színházban, Kecskeméten. ÉS NEM IS túlzottak. Mert lehet e izgalmasabbat elképzelni, mint Lope de Vega: A gyilkos falu című színműve, amelynek még a cime is az előbbit sejteti a nézővel. Shakespeare vígjátéka is, a Sok hűhó semmiért bízvást érdekesnek ígérkezik, s kell-e látványosabb valami, mint Jacobi nagyoperettje, a Sybill? ... A Gül Baba, a Vágy villamosa, a Szókimondó asszonyság és a többi is magában rejti az érdekest, az izgalmast és a látványost.. . Szó sincs tehát félrevezetésről a színházi plakát megszövegezői részéről. Nem ők tehetnek róla, hogy az emberben bizonyos szavakhoz bizonyos képzetek járulnak, s a fentiek inkább a lengő trapézt, az oroszlánszelídítő vér- fagyasztó jelenetét juttatják eszébe. Színháznál megelégszik a tények szolid közlésével. A KÖZÖNSÉGBEN persze bízni kell. S néha az se baj, ha a plakát is ízlésre nevel. F. Tóth Pál PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. ________________Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bá cs-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét, — Telefoni 11^857 Index; 25 065. Zugéber Ferenc és Szabó István, intézebizottsági tagok, akik inkább még a közösség gondját is vállalták, minthogy a régi módon kelljen élniük...
