Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-03 / 207. szám

SMS. sxeptember S, pinte! \ S. oíöaJ Túlteljesítették gabonaértékesítési tervüket Vetik a rozsot, megkezdték a ciikorréfm lietakarítiliál h dáinaveesei járás tsz-eiben Minőség — mennyiség Szalai Lajos befűti a kemencéket. Meg aztán ettünk is kisszál­lási kényért. Jó volna, ha Kecs­keméten állandóan olyat ehet­nénk. Tóth István A gazdasási szakemberek még emlékeznek arra az időre, amikor a japán ipar inkább dömpingcikkeiröl, olcsó, ám nem mindig igényes termékei­ről volt ismert. Később szigorú rendelkezések léptek életbe a távoli szigetországban, kimond­va, hogy a .minőségi színvonal garantáló szabványjelét — amely egyszersmind a piacok kapuit is nyitja — csak kü­lön minisztériumi engedéllyel szabad a gyártmányokon feltün­tetni­Közismert, hogy iparunk há- I za táján sok a teendő a ter­mékek minőségi színvonalának emelésében, s egész sor fontos rendelkezés született erről a közelmúlt években; elég csak a minőségi bizonyítványok kö­telező kiadását elrendelő kor­mányhatározatra vagy a minő­ségellenőrzést szigorító minisz­tériumi utasításokra emlékez­tetni. A minőség — kétségkívül e rendelkezések hatására is — némileg javult, de még ko­rántsem kielégítő mértékben. Idén is meglehetősen sok fo­gyasztói panasz érkezett például a cipők minőségére az illetékes vizsgáló intézethez: a KERMI- hez. Átfogóbban talán ez a szám sejteti a minőséggel kap­csolatos gondokat: a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban mintegy kéttucat gépipari vállalatnál tanulmá­nyozta a gyártmányok minősé­gét és megállapította, hogy két esztendő alatt a vizsgált üze­mek termelése összesen 16,5 százalékkal — viszont a minő­ségileg nem teljes értékű gyárt­mányok értékben számított mennyisége mintegy a kétszere­sére nőtt. A gyakorlatban bizo­nyos ellentét érvényesül a mennyiség és a minőség felfo- , gásában. A kapacitást túlterhe- j lő, csak rohammunkázással tel­jesíthető mennyiségi feladatok kétségkívül nem válnak hasz­nára a minőségnek — ilyen I értelemben tehát az ellentét indokolható. Csakhogy az utób­bi időben, s különösen az 1965. évi tervben, erről általában már szó sincs; közismert, hogy az idei terv az ipari termelésr mérsékelt, mintegy 4 százalékos emelkedésével számolt, egyebek között éppen azért, hogy mó­dot adjon a minőséget, a ter­mékek korszerűségét javító in­tézkedésekre. A tények viszont [arra mutatnak, hogy nem élnek Készül a siló Kutatók és a mezőgazdaság Európa első mezőgazdasági főiskolája, az 1797-ben alapított keszthelyi Georgikon emlékére az idén két tudományos ülés­szakot tartanak a Balaiton-parti városban. A Georgikon Napok eseményei csütörtök reggel a mezőgazdaság műszaki fejleszté­sével foglalkozó tudományos ta­nácskozással kezdődtek Keszt­helyen. A kétnapos ülésszakot dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg, aki beszédében foglalkozott a mezőgazdaság, a vegyipar, a gépipar és az élelmiszeripar kapcsolataival, az egyes szakte­rületek kutatói együttműködé­sének fontosságával. A tanácskozáson elmondották, hogy a gépgyártási és az élel­miszeripari kutató munka nincs megfelelően összhangban a me­zőgazdaság igényeivel, a közös vagy az egymáshoz kapcsolódó témákon dolgozó kutatók nem ismerik kielégítően mezőgazda­ságunk igényeit, szükségleteit. mindenütt ezekkel a lehetősé­gekkel- A minőség egész sor iparágban nem javul megfelelő mértékben — viszont az ipar némileg túlteljesítette előirány­zatát az első félévben. F' ’ il pedig világosan kitűnik, h; a mennyiség és a minőség gya­korlati, ipari összhangja még most sem teljesen tisztázott. Hadd utaljunk e logikai összefüggés nyilvánvaló és min­dennapos megjelenési formájá­ra. Ha történetesen a cipő, me­lyet úgy vásároltunk, hogy leg­alább a „megcélozott” nyári vagy téli idényt kibírja, az év­szak félidején tönkremegy és másikat kell vásárolnunk he­lyette, akkor a képlet így fest: kettő:egy a minőség rovására, vagyis: a két „félminőség” egy „mennyiséggel” ér fel, két tél­időig tartó cipő egy teljes ér­tékűvel. . . Arról talán nem kell beszélni, mit jelent ez a családi költségvetések szem­pontjából, kevésbé nyilvánvaló viszont — noha jelentősége fel­mérhetetlen — a népgazdasági következmény. Természetes, hogy a gyenge minőségű ter­mékhez az esetek javarészében pontosan annyi anyag — gyak­ran importanyag! — szükséges, mint a jó minőségűhöz, s az előállítására forditott munka, a gyártáshoz felhasznált beruhá­zás stb- költsége sem alacso­nyabb. Sokszor ugyanis a gyengét a kiválótól elválasztó különbsé­get nem az okozza, hogy hiány­zik az üzemben a korszerűbb gép vagy berendezés, mindösz- sze: felületesség, technológiai fegyelmezetlenség, Kétségtelen összetevője ennek a helyzetnek az is, hogy az ipari vállalatok rna még inkább abban érdekeltek, hogy a ter­mékek mennyiségét növeljék, semmint hogy a minőséget ja­vítsák. Azok az anyagi érde­keltségi mutatók, amelyek túl­zottan kötődnek £ vállalatok termelési értékéhez, bizonyos mértékig ebbe az irányba „húz­nak”. A minőség fogalma érte­lemszerűen magában foglal egész sor morális tényezőt: a Ielkiismeretet, a magyar termé­kekkel, a Made in Hungary jel­zéssel szemben érzett egészsé­ges elfogultságot, aggodalommal párosult önérzetet. Igaz: mind­ez nem rögzíthető semmiféle gazdasági mutatóban, forintban sem fejezhető ki — negatív kö­vetkezménye, hatása viszont an­nál inkább jelezhető már konk­rét, számszerű adatokkal is: a fogyasztók zsebének, illetve a népgazdaság küLkereskedelmi bevételeinek adataival! A mennyiség és a minőség egymással szoros kölcsönhatás­ban álló fogalmak, abban az ér­telemben, hogy a rossz minősé­get — még az iménti cipő pél­dán túlmenően is — nem pó­tolja a magasabb mennyiség (azért sem, mert a gyenge árut jobbára még ráfizetéssel sem lehet a határokon túl eladni.) Ezt felismerni — nemcsak gaz­dálkodási, de erkölcsi köteles­ség is! T. A­A dunavecsei járás 32 terme­lőszövetkezete jelentős szerepet játszik a megye mezőgazdasága árutermelésében. A kenyér- és a takarmánygabonán kívül cu­korrépa, szőlő, gyümölcs és egyéb kultúrák termesztésével is foglalkoznak. Gazdáik egyre derekasabban állnak helyt a közi» feladatok teljesítésében, aminek jó példá­ját mutatta az idei gabonabe­takarítás is. A kenyér- és takarmányga­bona termését összesen csak­nem 31 ezer holdról kellett biztonságba helyezxiiök. A rendkívüli időjárás miatt kö- rültekintó alapossággal felké­szültek a kézi aratásra is; ily niódon több mint 4300 holdon vágMt le a termést. A kombáj­nok 24 és fél ezer, a kévekötő­aratógépek pedig csaknem két­ezer holdon oldották meg a be­takarítás feladatát. A gabonafélék átlagtermése jó. Az őszi árpa 13, a búza 13— 14, a rozs 9—10 mázsával fize­tett egy-egy holdon. A közös gazdaságok már au­gusztus 26-ig eleget tettek ga­bonaértékesítési kötelezettsé­güknek; a tervükben szereplő 1160 vagon kenyérgabonát átadták az állami felvásárló­nak. Ezt a mennyiséget előrelátha­tóan 250—300 vagonnal tetézik. Több termelőszövetkezet pót­szerződést kötött: a solti Kos­suth például vállalta, hogy to­vábbi tíz vagon kenyérnekvaló- vai növeli a központi készletet, i Dicsérendő az is. hogy jólle-1 hét takarmánygabona értékes!- j tése nem szerepelt a tsz-ek tér-! váben — 500 vagonnal abból is j átadtak az állami felvásárlónak, s valószínűleg ezt a mennyisé­get is növelik. A siker azt is tükrözi, hogy j az irányító szakemberek sokkal I jobban szervezték meg a mun­kákat, mint a korábbi évek- j ben. Ennek köszönhető, hogy a gabona vágásával-cséplésével j párhuzamosan haladt a kom- [ bájnszalma lehúzása és a tarló felszántása is. Másodnövények-1 kel csaknem négyezer holdnyi területet vetettek be. s az el­múlt hónap utolsó dekádjának közepéig több mint 5 és fél ezer holdat istállótrágyáztak. Az em­lített időpontban ugyancsak meghaladta az ötezer holdat az a terület is, amelyet már elő­készítettek a vetésre. A cséplést folyamatosan vég­zik, s úgy fest, hogy szeptem­ber 10-e előtt pontot tesznek ennek a munkának a végére is. Ugyanakkor több helyütt, mint például a szabadszál­lási Zöld Mező Tsz-ben, már vetik a rozsot. Ebben a közös gazdaságban több mint 15 holdon már egy hete pihen ágyában a homok ke­nyérgabonájának magja. Helyenként hozzáfogtak a cu­korrépa betakarításához. En­nek megszervezését iárásszerté, a gabona betakarításáéhoz ha­sonló, a termés szállítását Is fi­gyelembe vevő felmérés előzte meg. Dér László ______ _________ ; mit az is elárul, hogy csak 2—3 mázsa a bérsütés hetenként, holott két községre — említet­tük — 30 mázsát sütnek na- | ponta. Nem lesznek takarmánygon­dok télen a csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezetben. A közös gazdaság egyik legjelentősebb bevételi forrása az állattenyész­tés, melynek további fejleszté­sére távlati tervet dolgoztak ki. Ezért is fordítanak nagy gondot arra, hogy elegendő takarmány­készlet álljon rendelkezésre. Képünk a „szilázshegy” tetejé­ről készült. A téli takarmány­nak valót traktorokkal nyomat­ják le. hogy kellően összeszo­ruljon és alkalmas legyen a iá- rolásra. — Kiskunhalas és Vidéke Sü- [ tőipari Vállalat kisszállás! üze­me — határozza meg hivatalos i titulusukat Nagy Péter, a rész- ! leg vezetője. Barátságos, meghitt kis üzem ez, mint gyerekkorunk kedves | ácsorgóhelye: a pékség, a pék. Ahol mindig családias a hangu­lat, ahol a finom kenyérillat mindig kedvre derít, ahol téli rí mankóban is mindig jó me­leg van. Ebben a kisszállási kis üziem- ben is így érzi magát az em- j bér, bár már híre sincs az egy- j kori íalusi pékségek puritán fel- készültségének. Dagasztógépek terebélyesednek egyik műhely- részben, s a fűtés sem kézi ro­bot már, azt is szerkezet oldja meg. — Az ötvenes évek jó részé- I ben is még mindent kézzel esi- j náltunk — errilékezik Nagy Pé-1 tér. Ráadásul kevesen voltunk. Adódott úgy, hogy ketten este 9-től másnap délig feszt hajszá­ban dolgoztunk. A raktár tiszta fapolcain, a j nagy kerek kosarakban fényes ] kétkilós veknik gömbölyűdnek, j Magasak, domósak, egészséges j „szökésbarnák”. — Ezek a fehérek. Kétkilósak. j — És a barnák? — Ezek a barnák, a három-1 forintosak, csak úgy mondjuk, fehérek. — Csakugyan, nyogodtan be lehetett volna „csapni” engem is. Olyan szép világosak. — Ilyet sütünk, meg kilós fi­nom fehéreket. — Mennyi a napi termelés? — Harminc mázsa kenyér, 1500—2000 különféle sütemény. Nemcsak Kisszállást, Tompát is I mi látjuk el. Hatan, két mű-1 szakban dolgozunk. Most Szalai j Lajos, Szalai József és én va­gyunk nappalosak. Bogos István, Tóbiás Dezső, Zámbó Imre lesz éjszakás. Kisszállásiak, tom- paiak, jánoshalmiak vagyunk. — Milyen az utánpótlás a sü- tőszakrnában? — Ha jól tudom, most két ta­nulója van a vállalatnak. A ná­lunk tanultakból Tóbiás Dezső van csak itt és egy fiú János­halmán. Három volt olyan, aki kitanulta a szakmát, de nem vizsgázott le. Elment mást pró­bálni. .. Igaz, akkor még nehéz munka ment, nem volt így gé­pesítve. .. Az én fiam is katoná nak ment. — 5 is itt tanult — azt mondta, ott könnyebb a’ élet. — Éri-e sok szó a ház elejé'' — Ezt a lakosságtól tessé’ megkérdezni. — Nem kérdeztük meg. Vala­Falusi pékségben

Next

/
Oldalképek
Tartalom