Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-03 / 207. szám
SMS. sxeptember S, pinte! \ S. oíöaJ Túlteljesítették gabonaértékesítési tervüket Vetik a rozsot, megkezdték a ciikorréfm lietakarítiliál h dáinaveesei járás tsz-eiben Minőség — mennyiség Szalai Lajos befűti a kemencéket. Meg aztán ettünk is kisszállási kényért. Jó volna, ha Kecskeméten állandóan olyat ehetnénk. Tóth István A gazdasási szakemberek még emlékeznek arra az időre, amikor a japán ipar inkább dömpingcikkeiröl, olcsó, ám nem mindig igényes termékeiről volt ismert. Később szigorú rendelkezések léptek életbe a távoli szigetországban, kimondva, hogy a .minőségi színvonal garantáló szabványjelét — amely egyszersmind a piacok kapuit is nyitja — csak külön minisztériumi engedéllyel szabad a gyártmányokon feltüntetniKözismert, hogy iparunk há- I za táján sok a teendő a termékek minőségi színvonalának emelésében, s egész sor fontos rendelkezés született erről a közelmúlt években; elég csak a minőségi bizonyítványok kötelező kiadását elrendelő kormányhatározatra vagy a minőségellenőrzést szigorító minisztériumi utasításokra emlékeztetni. A minőség — kétségkívül e rendelkezések hatására is — némileg javult, de még korántsem kielégítő mértékben. Idén is meglehetősen sok fogyasztói panasz érkezett például a cipők minőségére az illetékes vizsgáló intézethez: a KERMI- hez. Átfogóbban talán ez a szám sejteti a minőséggel kapcsolatos gondokat: a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban mintegy kéttucat gépipari vállalatnál tanulmányozta a gyártmányok minőségét és megállapította, hogy két esztendő alatt a vizsgált üzemek termelése összesen 16,5 százalékkal — viszont a minőségileg nem teljes értékű gyártmányok értékben számított mennyisége mintegy a kétszeresére nőtt. A gyakorlatban bizonyos ellentét érvényesül a mennyiség és a minőség felfo- , gásában. A kapacitást túlterhe- j lő, csak rohammunkázással teljesíthető mennyiségi feladatok kétségkívül nem válnak hasznára a minőségnek — ilyen I értelemben tehát az ellentét indokolható. Csakhogy az utóbbi időben, s különösen az 1965. évi tervben, erről általában már szó sincs; közismert, hogy az idei terv az ipari termelésr mérsékelt, mintegy 4 százalékos emelkedésével számolt, egyebek között éppen azért, hogy módot adjon a minőséget, a termékek korszerűségét javító intézkedésekre. A tények viszont [arra mutatnak, hogy nem élnek Készül a siló Kutatók és a mezőgazdaság Európa első mezőgazdasági főiskolája, az 1797-ben alapított keszthelyi Georgikon emlékére az idén két tudományos ülésszakot tartanak a Balaiton-parti városban. A Georgikon Napok eseményei csütörtök reggel a mezőgazdaság műszaki fejlesztésével foglalkozó tudományos tanácskozással kezdődtek Keszthelyen. A kétnapos ülésszakot dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg, aki beszédében foglalkozott a mezőgazdaság, a vegyipar, a gépipar és az élelmiszeripar kapcsolataival, az egyes szakterületek kutatói együttműködésének fontosságával. A tanácskozáson elmondották, hogy a gépgyártási és az élelmiszeripari kutató munka nincs megfelelően összhangban a mezőgazdaság igényeivel, a közös vagy az egymáshoz kapcsolódó témákon dolgozó kutatók nem ismerik kielégítően mezőgazdaságunk igényeit, szükségleteit. mindenütt ezekkel a lehetőségekkel- A minőség egész sor iparágban nem javul megfelelő mértékben — viszont az ipar némileg túlteljesítette előirányzatát az első félévben. F' ’ il pedig világosan kitűnik, h; a mennyiség és a minőség gyakorlati, ipari összhangja még most sem teljesen tisztázott. Hadd utaljunk e logikai összefüggés nyilvánvaló és mindennapos megjelenési formájára. Ha történetesen a cipő, melyet úgy vásároltunk, hogy legalább a „megcélozott” nyári vagy téli idényt kibírja, az évszak félidején tönkremegy és másikat kell vásárolnunk helyette, akkor a képlet így fest: kettő:egy a minőség rovására, vagyis: a két „félminőség” egy „mennyiséggel” ér fel, két télidőig tartó cipő egy teljes értékűvel. . . Arról talán nem kell beszélni, mit jelent ez a családi költségvetések szempontjából, kevésbé nyilvánvaló viszont — noha jelentősége felmérhetetlen — a népgazdasági következmény. Természetes, hogy a gyenge minőségű termékhez az esetek javarészében pontosan annyi anyag — gyakran importanyag! — szükséges, mint a jó minőségűhöz, s az előállítására forditott munka, a gyártáshoz felhasznált beruházás stb- költsége sem alacsonyabb. Sokszor ugyanis a gyengét a kiválótól elválasztó különbséget nem az okozza, hogy hiányzik az üzemben a korszerűbb gép vagy berendezés, mindösz- sze: felületesség, technológiai fegyelmezetlenség, Kétségtelen összetevője ennek a helyzetnek az is, hogy az ipari vállalatok rna még inkább abban érdekeltek, hogy a termékek mennyiségét növeljék, semmint hogy a minőséget javítsák. Azok az anyagi érdekeltségi mutatók, amelyek túlzottan kötődnek £ vállalatok termelési értékéhez, bizonyos mértékig ebbe az irányba „húznak”. A minőség fogalma értelemszerűen magában foglal egész sor morális tényezőt: a Ielkiismeretet, a magyar termékekkel, a Made in Hungary jelzéssel szemben érzett egészséges elfogultságot, aggodalommal párosult önérzetet. Igaz: mindez nem rögzíthető semmiféle gazdasági mutatóban, forintban sem fejezhető ki — negatív következménye, hatása viszont annál inkább jelezhető már konkrét, számszerű adatokkal is: a fogyasztók zsebének, illetve a népgazdaság küLkereskedelmi bevételeinek adataival! A mennyiség és a minőség egymással szoros kölcsönhatásban álló fogalmak, abban az értelemben, hogy a rossz minőséget — még az iménti cipő példán túlmenően is — nem pótolja a magasabb mennyiség (azért sem, mert a gyenge árut jobbára még ráfizetéssel sem lehet a határokon túl eladni.) Ezt felismerni — nemcsak gazdálkodási, de erkölcsi kötelesség is! T. AA dunavecsei járás 32 termelőszövetkezete jelentős szerepet játszik a megye mezőgazdasága árutermelésében. A kenyér- és a takarmánygabonán kívül cukorrépa, szőlő, gyümölcs és egyéb kultúrák termesztésével is foglalkoznak. Gazdáik egyre derekasabban állnak helyt a közi» feladatok teljesítésében, aminek jó példáját mutatta az idei gabonabetakarítás is. A kenyér- és takarmánygabona termését összesen csaknem 31 ezer holdról kellett biztonságba helyezxiiök. A rendkívüli időjárás miatt kö- rültekintó alapossággal felkészültek a kézi aratásra is; ily niódon több mint 4300 holdon vágMt le a termést. A kombájnok 24 és fél ezer, a kévekötőaratógépek pedig csaknem kétezer holdon oldották meg a betakarítás feladatát. A gabonafélék átlagtermése jó. Az őszi árpa 13, a búza 13— 14, a rozs 9—10 mázsával fizetett egy-egy holdon. A közös gazdaságok már augusztus 26-ig eleget tettek gabonaértékesítési kötelezettségüknek; a tervükben szereplő 1160 vagon kenyérgabonát átadták az állami felvásárlónak. Ezt a mennyiséget előreláthatóan 250—300 vagonnal tetézik. Több termelőszövetkezet pótszerződést kötött: a solti Kossuth például vállalta, hogy további tíz vagon kenyérnekvaló- vai növeli a központi készletet, i Dicsérendő az is. hogy jólle-1 hét takarmánygabona értékes!- j tése nem szerepelt a tsz-ek tér-! váben — 500 vagonnal abból is j átadtak az állami felvásárlónak, s valószínűleg ezt a mennyiséget is növelik. A siker azt is tükrözi, hogy j az irányító szakemberek sokkal I jobban szervezték meg a munkákat, mint a korábbi évek- j ben. Ennek köszönhető, hogy a gabona vágásával-cséplésével j párhuzamosan haladt a kom- [ bájnszalma lehúzása és a tarló felszántása is. Másodnövények-1 kel csaknem négyezer holdnyi területet vetettek be. s az elmúlt hónap utolsó dekádjának közepéig több mint 5 és fél ezer holdat istállótrágyáztak. Az említett időpontban ugyancsak meghaladta az ötezer holdat az a terület is, amelyet már előkészítettek a vetésre. A cséplést folyamatosan végzik, s úgy fest, hogy szeptember 10-e előtt pontot tesznek ennek a munkának a végére is. Ugyanakkor több helyütt, mint például a szabadszállási Zöld Mező Tsz-ben, már vetik a rozsot. Ebben a közös gazdaságban több mint 15 holdon már egy hete pihen ágyában a homok kenyérgabonájának magja. Helyenként hozzáfogtak a cukorrépa betakarításához. Ennek megszervezését iárásszerté, a gabona betakarításáéhoz hasonló, a termés szállítását Is figyelembe vevő felmérés előzte meg. Dér László ______ _________ ; mit az is elárul, hogy csak 2—3 mázsa a bérsütés hetenként, holott két községre — említettük — 30 mázsát sütnek na- | ponta. Nem lesznek takarmánygondok télen a csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezetben. A közös gazdaság egyik legjelentősebb bevételi forrása az állattenyésztés, melynek további fejlesztésére távlati tervet dolgoztak ki. Ezért is fordítanak nagy gondot arra, hogy elegendő takarmánykészlet álljon rendelkezésre. Képünk a „szilázshegy” tetejéről készült. A téli takarmánynak valót traktorokkal nyomatják le. hogy kellően összeszoruljon és alkalmas legyen a iá- rolásra. — Kiskunhalas és Vidéke Sü- [ tőipari Vállalat kisszállás! üzeme — határozza meg hivatalos i titulusukat Nagy Péter, a rész- ! leg vezetője. Barátságos, meghitt kis üzem ez, mint gyerekkorunk kedves | ácsorgóhelye: a pékség, a pék. Ahol mindig családias a hangulat, ahol a finom kenyérillat mindig kedvre derít, ahol téli rí mankóban is mindig jó meleg van. Ebben a kisszállási kis üziem- ben is így érzi magát az em- j bér, bár már híre sincs az egy- j kori íalusi pékségek puritán fel- készültségének. Dagasztógépek terebélyesednek egyik műhely- részben, s a fűtés sem kézi robot már, azt is szerkezet oldja meg. — Az ötvenes évek jó részé- I ben is még mindent kézzel esi- j náltunk — errilékezik Nagy Pé-1 tér. Ráadásul kevesen voltunk. Adódott úgy, hogy ketten este 9-től másnap délig feszt hajszában dolgoztunk. A raktár tiszta fapolcain, a j nagy kerek kosarakban fényes ] kétkilós veknik gömbölyűdnek, j Magasak, domósak, egészséges j „szökésbarnák”. — Ezek a fehérek. Kétkilósak. j — És a barnák? — Ezek a barnák, a három-1 forintosak, csak úgy mondjuk, fehérek. — Csakugyan, nyogodtan be lehetett volna „csapni” engem is. Olyan szép világosak. — Ilyet sütünk, meg kilós finom fehéreket. — Mennyi a napi termelés? — Harminc mázsa kenyér, 1500—2000 különféle sütemény. Nemcsak Kisszállást, Tompát is I mi látjuk el. Hatan, két mű-1 szakban dolgozunk. Most Szalai j Lajos, Szalai József és én vagyunk nappalosak. Bogos István, Tóbiás Dezső, Zámbó Imre lesz éjszakás. Kisszállásiak, tom- paiak, jánoshalmiak vagyunk. — Milyen az utánpótlás a sü- tőszakrnában? — Ha jól tudom, most két tanulója van a vállalatnak. A nálunk tanultakból Tóbiás Dezső van csak itt és egy fiú Jánoshalmán. Három volt olyan, aki kitanulta a szakmát, de nem vizsgázott le. Elment mást próbálni. .. Igaz, akkor még nehéz munka ment, nem volt így gépesítve. .. Az én fiam is katoná nak ment. — 5 is itt tanult — azt mondta, ott könnyebb a’ élet. — Éri-e sok szó a ház elejé'' — Ezt a lakosságtól tessé’ megkérdezni. — Nem kérdeztük meg. ValaFalusi pékségben
