Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-18 / 220. szám

1965, szeptember 18, szombat S. oldal Pünkösdi király A bajai múzeumból KECSKEMÉTEN As idén harmadízben — és ezentúl évente minden szeptem­berben — rendezik meg a kecskeméti Országos Lovasna­pokat. A Széktói Stadion mel­letti lovaspálya ünnepi díszt öl­tött erre az alkalomra, hosszá tribünök emelkedtek, futópályák és ugratóakadályok; az ember nem ismer rá az azelőtt elha­nyagolt vidékre. A kecskeméti Országos Lo­vasnapok — nemcsak parádés bemutatók sorozata, hanem olyan alkalom is, amelyen komoly versenyszámok bonyolódnak le. Nézzük csak, mi a lovasnapok célja: — Sportlótenyésztésünk ered­ményességének országos szintű értékelése és a külföldi tenyész­tési eredményekkel való össze­hasonlítása; az ország minden részében tevékenykedő lovasis­kolák sportmunkájának ellen­őrzése; fogataink és amatőr hajtóink munkájának nemzet­közi követelményeikkel való le- mérése és összehasonlítása; a Magyar Lovas Népi Együttes kül­földi szereplésének elindítása előtt színvonalas, szórakoztató műsoruk bemutatása, mindez a lovassport népszerűsítése érde­kében. Így marokra fogva sokrétű és gazdag program, részben beszá­moló a végzett munkáról, rész­ben előremutató. A lovasnapok alkalmával le­bonyolódó versenyszámok érté­kelése a szakértő sportemberek dolga, mi inkább arról szeret­nénk beszámolni, mit láthat a nagyközönség akkor, amikor a lovas népi együttes kivágta! a pályára. Kikből áll az együttes? A hor­tobágyi, kiskunsági, mezőhegye- si és szenttamási csikósokból. Nem összeszokott csoport ez még, hanem afféle kezdő vál­lalkozás. aminek a hírek sze­rint komoly jövője lehet. Ez a lovas népi együttes vá­lasztja meg vasárnap Kecske­méten a pünkösdi királyt. Nem akármilyen méltóság ez. Hosszú múltra tekint vissza. Jókai több ifjúkori írásában ismerteti ezt a kedves kecskeméti népszokást. Ezúttal a lovasok felelevenítik és műsoruk állandó számává te­szik. Pün kösd napján kivonul a falu népe a pusztára a csikó­sokhoz. Nagy vetélkedések, ver­sengések tarttatnak ottan, lovas­mutatványok, ügyességek, ami­ben a csikósnépek nem szűköl­ködnek. Pusztabíró törvényt hir­det, szakácsok szlambucot főz­nek, nyikorognak a gémeskutak, a pusztai nép ünnepet ül. Az­tán amikor hosszas tusakodás után a legügyesebbet pünkösdi királlyá választják, a megvá­lasztott dalia fejére a puszta legszebb lánya ráteszi a királyi koronát. A pünkösdi királlyá koroná­zott csikós uralkodásának ide­jén, azaz egy esztendeig korlát­lan úr a faluban, ingyen szol­gálják ki a kocsmában és a fo- I gadóban szívességből vetnek ne- | ki ágyat. Állata elbitangolhat, törvény nem sújt rá. Lányok kedvence lesz, asszonyok bálvá­nya egy évig, egészen a legkö­zelebbi lovasnapokig. Akkor ugyanis újat választanak. Ezt játszák el most Kecskeméten. A nagy népünnepély meg­rendezéséhez — 250 személy vesz részt benne — már min­den előkészület megtörtént. Az első napok versenyszámai rend­ben folynak, ficánkolnak a jól táplált versenylovak, durrognak a karikások a széktói pólyán. És | fő a paprikás hús a csárdái bog­rácsokban. A vasárnap azonban fényben és pompában kiválik a többi nap közül. Ezzel a számmal indul ugyan­is a Magyar Lovas Népi Együt­tes külföldi útjára. Balogh József Elkészült a kiállító-helyiségek kifestése. Egy nagy terem, egy kis kiállítási terem, egy bejárati rész, egy előszoba, két iroda és a fotólaboratórium öltözött új köntösbe. A kivitelező Bajai Vegyesipari Vállalat festő rész­lege lelkiismeretes, jó munkát végzett. I 2. Hosszabb szünet után ismét megjelenik a múzeum kiad­ványsorozata, a Bajai Múzeumi Füzetek. Már nyomdában van, hajtogatás alatt Kopasz Gábor: A bajai levéltár ismertetése. Ez lesz a sorozat 11. füzete. Utána sorrendben következik majd Dombai Ernő: A Bodrog me­gyei Szent György-községek helyrajza; Kőhegyi Mihály: Szarmaták kutatása a bajai mú­zeum területén; Sólymos Ede: Bajaszentistváni téglások és er_ dővágók; Teles András: Teles Ede- és Sólymos Ede: Türr lst- ván-életrajza. A kiadásra kerülő füzetek nagyban hozzájárulnak a bajai múzeum tudományos kollektí­vája munkájának népszerűsíté­séhez. Az osztályfőnök VT áss Gyula fia- ’ tál tanár, még nem haladta túl a negyedszáza­dot. Egy éve lépett „porondra” a Czoll- ner téri iskolában. Az idén már a Ka­tona József Gimná­ziumban tanít. Az 1/c. osztályfőnöke. Már bebizonyoso­dott róla, hogy ma­tematika-tanítási módszere igen nép­szerű és eredmé­nyes. Egyik diákja — VIII. általános — tavaly tanulmá­nyi versenyen első helyezést nyert. Most osztályfőnök lett. A tanévnyitás napján — a szoká­sos ünnepségek után — „eligazítot­ta” az osztályt. Ott voltak a szülők is a bemutatkozásnál. Mintha együtt nőtt volna fel a gye­rekekkel, olyan ba­ráti volt a hangulat. De aztán komoly dolgokat is mon­dott az üdvözléskor: — Gyerekek, — mondotta a fiatal osztályfőnök —, eb­ben az osztályban meg fogjuk szabni a nadrágbőséget és a haj hosszúságát. Mindenki legalább annyiszor pucoljon cipőt mint én, és annyiszor vágjon körmöt mint én, akkor semmi baj nem lesz köztünk. Vidámak 'eszünk és jó barátok, de en­nek egy föltétele van: a becsület és az őszinteség. A hosszú haj megkurtításának említésekor néhány fej lejjebb húzódik, egyik-másik elpirul. De ahogy halad elő­re a bemutatkozó beszéd, úgy köny- nyebb ülnek meg az ismeretlentől félő 15 évesek. Az is­merkedés második félidejében már fel­oldódik a szorongás, vidáman néznek az új osztályfőnök sze­mébe. Az első óra sikerült: biztos, hogy ebbe az osz­tályba szívesen jön­nek majd a diákok. „Haza” jönnek, bi­zalommal. Ahogy kitódulnak a folyosóra, azt mondja Tamási Jancsi Palotás La­cinak: — Én mondom neked, ez lesz a leg­jobb osztály a Ka­tonában. Reméljük, gyere­kek! B. J. — Pontosan az objektumunk felé! Riadós! — kiáltott fel és körültekintett. Felesleges volt kiabálnia, a híradós katona ott feküdt mellettük egy bokor tö­vén. Már hívta is az ellenállo­mást. Kérdésükre nyugodt, maga. biztos hang válaszolt. — A civilruhás fegyveres pontosan nekiszaladt egy őrto­ronynak. .. Nem, ellenállást nem tanúsított. A két tiszt összenézett. — Akkor jöjjön a következő — mondta Pikó és kissé fel­emelkedve a bokrok felé kiál­tott: — Hé! Bújjon elő, adja meg magát és dobja el a fegyvert! De a bokrok közül csak gép­pisztoly válaszolt, egyhangúan és hosszú mondatokban. A lö­vedékek zizzentek, és egy ág aláhullott. A hadnagy tüzet vezényelt. A bokor helyén csonkok meredtek az égnek. Némán állták körül a cafatokat. — A fényképész lehetett — morogta Pikó, de talán a főnö­ke sem ismerne rá. Egy ideig a moccanatlan, hi­deg arcokat fürkészte, majd is­mét a letarolt bokorra pillan­tott. — Kinő ez még... — mondta nagyot sóhajtva. • Estére legördült a nagy szín­játék függönye, és a szereplők kimerültén, megtörve ültek egy tágas iroda sorba rakott szé­kein. Arcukra kiült a félelem, sietve, teketória nélkül vála­szoltak a feltett kérdésekre. Az alezredes az Irataiban la­pozgatott, majd sorra szólítot­ta az ügynököket. — N—100! A pénzügyőr felugrott a szék­ről, vigyázzállásba mereve­dett, kinyújtott tenyerét a nad­rágvarrásra szorította. — Legközelebb, ha szólítják, „parancs” szóval jelentkezzék! Érti, N—100? — Igenis, alezredes úr! — jelentette az ügynök. — NA—02! — szólították a következőt. — Megszökött! — jelentette ismét vigyázzba merevedve a 100-as. Az alezredes köhintett, majd ismét szólított egy számot. — RR—13! A nő állt fel, rebegett vala­mit és visszarogyott a székre. — Ne színészkedjen. Egyelő­re ülve maradhat — vetette oda a kihallgatás vezetője. — RF—10! A tüdőbajos ügyetlenül húz­ta ki magát, és nyomban elfog­ta a köhögési roham. — RN—1! — kiabálta túl az alezredes a köhögőt. Senki sem jelentkezett, csak a 100-as alatt reccsent meg a szék. Ajkai re­megtek. — Nos, hol az RN—1? —ér­deklődött mesterkélt nyuga­lommal az idős tiszt. — ön­nek, N—100, ezt tudnia kell — szegezte a kérdést a finánc­nak. Az egy darabig a parket­Laurencia — MOÓR MARIANN Hamvas csitri. suta■ bájú, ked- , vés kamaszlány. így látták elő­ször és ilyennek érzik egy ki­csit ma is a nézők Moór Ma- riannt. A tekintete még való­ban a régi, Töretlen fényű, de­rűt sugárzó• Az arc azonban tettebb, érettebb lett. A szeles kamaszlány elvégezte a színmű­vészeti főiskolát, megkomolyo­dott. Három éve járt Kecske­méten. A Májusi fagy c. film ankétjára hívták meg és akkor azt mondta: nagyon szorgal­masan, lelkiismeretesen tanul, minden vágya, hogy igazán kép­zett, jó színésznő legyen. A vé­letlen úgy hozta, hogy éppen Kecskeméten kezdi a pályát, itt kell majd bizonyítania. — Akkor még nem sejtettem, milyen nagy szerepet játszik még az életemben Kecskemét- Mikor megtudtam, hogy ide jö­vök, majd kibújtam a bőröm­ből. A kollégákról, a közönség­ről mindenki jót mondott ne­künk, a színház csodálatos, ta­lán jó szerépeket is kapok, mi kell ennél több? , Milyen érzés most már „igazi" színésznőnek lenni? — Isteni! — robban ki belőle a szó. — Csupa izgalom: a sa­ját lábunkra állni és megtudni, mire vagyunk képesek. Azt ígérték, hogy sokat játszhatom, mást nem is szeretnék. Játszani, játszani, játszani.. • És a film? — Ne húzzunk vonalat a ket­tő közé. A filmezés az munka és csak akkor okoz örömet, ha legalább három jelenete jó, mű­vészi. A színház az közvetlen, nagy öröm. A film persze ma­radandó, annyiszor nézem meg. tét bámulta, majd felvetette a fejét és artikulátlanul kiáltot­ta: — Nem én öltem meg Joóst! A fényképész lőtte tarkón, mi­kor előrehajolt az első ülés fe­lé! — Ki vezette a kocsit? A kérdés száraz volt és hi­deg. — Én vezettem... igen, én vezettem... — dadogta a 100- as. Az alezredes gondolkodott. — Nos, tegyük fel, hogy ön vezette. Van jogosítványa? — kérdezte. — Nincs ... csak úgy ... — sápadt el a pénzügyőr. — Akkor lenne szíves meg­mondani, hányadikban volt a kuplung, mikor kilen even nel mentek? A 100-as hallgatott. — Miért nem felel? — lépett hozzá a tiszt. — Nem értem a kérdést — hebegett a pénzügyőr. Az alezredes elmosolyodott. — Ne higyje, hogy sajnálom azt a Joóst. Legfeljebb megkí­mélték a hóhért. A 100-as motyogott valamit. (Folytatása következik.) ahányszor akarom. A színházi alakítás nem marad meg a szá­munkra, elmúlik- Talán jobb is így. Az ismeretlenségből bukkant elő és első filmje, A tettes is­meretlen, egy csapásra ismertté tette a nevét. Ekkor határozta el, hogy végleg a színészi pá­lyán marad? — Ezzel a filmmel kezdődött ninden, az elhatározásom azon­ban sokkal régebbi. Mindig zínésznő akartam lenni, de imikor ehhez a filmhez szerep­lőket kerestek, inkább a kíván­csiság vitt el bennünket a film­gyárba. Az egész osztály ment. nevettünk, drukkoltunk, aztán ma sem tudom hogyan, rám esett a rendező választása. Gye­rek voltam és életem legelső iilmfőszerepe nagy büszkeség­ei töltött el. Ma már tudom, rogy ezen a pályán mindig minden újrakezdődik, minden szereppel többet, jobbat kell magunkból nyújtanunk­Ezért hagyta abba egy ideig \a filmezést, tanult. Most mégis csupa aggodalom. Miközben lázas, kapkodó mozdulatokkal csomagol — hároméves kisfiá­hoz készül Balatongyörökre — megszeppenten kérdi, mint egy diák vizsga előtt: — A kecskeméti közönség tényleg olyan szigorú? Jogos, vagy nem jogos a fé­lelem, tény, hogy a filmek szer­telen csitrilányára két nagy, „felnőtt” szerep vár Kecskemé­ten. A Makrancos hölgy Katája és az évadnyitó előadás Lauren- ciája, hős faluban­Vadas Zsuzsa Nagy az érdeklődés a nyelvtanfolyamok iránt Az iskolán kívüli nyelvoktatás iránt megyeszerte nagy érdeklő­dés nyilvánul meg. Különösen mióta a kormány rendelete a nyelvvizsgák új rendszeréről megjelent, rohamosan megnőtt az idegen nyelvet tanulók szá­ma. Kecskeméten október l-ével a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat indít kezdő és haladó fokon tan folyamot angol, né­met, francia, olasz, orosz és esz­perantó nyelvből. A felsorolt nyelveket a megyeszékhely leg­jobb nyelvtanárai oktatják heti egy alkalommal két órában. Jelentkezni a TIT kecskeméti városi titkárságán lehet, Móricz Zsigmond u. 4 szám alatt, vagy a 27-31-es telefonon, szeptember 20-ig. A nyelvtanfolyamon tan­díj nincs, csupán 160 forint egyszeri beiratkozási díjat kell fizetni. Tavaly 350 hallgató tanult a TIT tanfolyamain idegen nyel­vet. Az idén ez a szám — úgy látszik a nagy érdeklődésből — emelkedni fog. Az eszperantó nyelv iránt — tekintettel annak nemzetközi jellegére — különösen nagy az érdeklődés. Kecskeméten a TIT- en kívül a városi művelődési ház is indít eszperantó nyelv­tanfolyamot felnőitek és iskolás gyermekek számára egyaránt. Kísérletképpen bevezetik az eszperantó nyelv tanítását a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola_ ötödik osztá­lyában. Itt ?5 tanuló két cso­portban heti két órában tanul­ja a nyelvet. Amennyiben a kí­sérlet sikerrel jár, kérni fogják az eszperantó nyelv órarendbe való iktatásának engedélyezé­sét. A megye többi városában a művelődési házak — a helyi igények felmérése után — indí­tanak nyelvtanfolyamot

Next

/
Oldalképek
Tartalom