Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-17 / 219. szám
1983. szeptember IT. péntek 5. oldal A „ Nők könyvespolca” vidéken a legnépszerűbb' ígéretes kezdeményezésként indult egy évvel ezelőtt a Magyar Könyvkereskedelmi Vállalat „Nők könyvespolca” című olvasó-toborzó akciója. Most felmérték az eredményeket, s beigazolódott: joggal számítottak a könyvkultúra propagandistái nagy érdeklődésre a leányok, asszonyok — elsősorban a vidékiek — részéről. A „Nők könyvespolca” néhány hónap alatt országos mozgalommá szélesedett, s jelenleg több mint 6 000 tagot számlál. Ugyanakkor ma is százával csatlakoznak az akcióhoz a gyárakban, hivatalokban, a termelőszövetkezetekben, illetve az otthon — háztartásokban — dolgozó nők. Figyelemre méltó megállapításokat tettek a „Nők könyves- polcá”-t pártoló kiadók és a mozgalom vezetői: Az eddigi hatezer tagság 18,3 százaléka budapeseti nő, a legnagyobb a falusiak részaránya — 76,3 százalék, örvendetes, hogy a vidéki pedagógusok, tanító- és óvónők közül csaknem hatszázan csatlakoztak ehhez a népszerű mozgalomhoz, önmagáért beszél az a tény, hogy 1965 első felében a „Nők könyvespolca” tagjai egyenként több mint 170 forintot költöttek könyvekre — többszörösét az országos átlagnak. (MTI) Négy magyar művész a középdöntőben Csültörtökön reggel a Zene- akadémián kihirdették a nemzetközi füvósverseny első fordulójának eredményét. Mint ismeretes 16 ország 41 művésze vett részt az elődöntőn. Tizenhatan jutottak a középdöntőbe. Az eredményhirdető táblán négy magyar név is szerepel. A 17-én kezdődő második fordulón a továbbjutásért küzdők között ott lesz Kovács Loránd, az Állami Hangversenyzenekar tagja, a 18 esztendős Matuz István, Parádi Róbert, valamint Pröhle Henrik, az Állami Operaház első fuvolása is. Továbbá a középdöntőbe jutottak között három szovjet, három francia, két NDK-beli, egy csehszlovák — a második fordulóban részt vevő egyetlen művésznő — egy román, valamint egy-egy svájci, illetve NSZK-beli versenyző van. tott és teljes sebességre kapcsolt. Pikó döntött. — Utánuk! — kiáltotta, és bekapcsolta a rádióadót. A távolság mintegy fél kilométernyi lehetett a két kocsi között. A nyomozótiszt helyzetjelentést tett a rádiókészüléken. — Ragadjon rájuk! — hangzott az utasítás — A nyílt lapok következnek! „H”-község- nél már várni fogjuk őket! — harsogta az U RH-rádió hangszórója gyakorlatlan fül számé, ra érthetetlen fahangon. — Értettem, végrehajtom! — nyugtázta a parancsot Pikó. Csőre töltötte pisztolyát. A vezetőre pillantott, és akaratlanul elmosolyodott. Azt akarta neki mondani, hogy „most mehet, ami belefér”, de a kilométeróra mutatója máris a 90-es szám körül ingott. A Moszkvics váratlanul lehú. zott az úttest bal oldalára, ajtaja kilendült, és egyenruhás alak zuhant belőle az útra. Néhányat bukfencezett, majd élte. rült keresztben az úttest közepén. Pikó felsszisszent. Ujjaival belegereblyézett a hajába. — Felvesszük? — sandított rá Híre-hangja szépen cseng Százöt esztendővel ezelőtt kereskedők, iparosok, egyszerű emberek alakították meg a bajai énekkart. Jó hangúak, vidámságot, művészetet szeretők összeálltak és önmaguk, meg mások mulattatására énekelték a szebbnél szebb dalokat. A Bajai Liszt Ferenc Énekkart ma már ismerik az egész országban. Ének a Sugovica fölött — Legutóbbi nagy fellépésünkhöz — mondja Vigh László karnagy — katonák készíted tek pontonokból víziszínpadot a Sugovicán. Kísérlet volt ez tulajdonképpen. De bíztunk benne, hogy sikerül... ötezer ember hallgatta végig műsorun. kát. Ekkora közönség még nemigen volt Baján egy-egy rendezvényen. De a víziszínpadon nemcsak az ő hangjukat hallották. Itt volt az NDK-beli Bautzen város kórusa is. Afféle viszontlá- togatás volt ez, hiszen a ba- jaiak tavaly végigénekelték Bautzent és környékét, német fürdőhelyeken számos műsort adtak, nem kis sikerrel. Ennek viszonzásaképpen jöttek el a német énekesek és Baján kívül Nemesnádudvaron mutatták be művészetüket. Az ötvenhat tagú Bajai Liszt Ferenc Kórus minden évben felkerekedik, elmegy az ország más tájaira és újabban külföldre is. Tavalyelőtt Sopronban, majd a már említett Bautzen- ben jártak, aztán Pesten a Telefongyárban és a Gázgyárban. Most várják e két gyár énekeseinek látogatását. Tagja a kórus az Éneklő Városok Közösségének. Ezt három város: Veszprém, Pécs és Baja hozta létre, újabban csatlakozott hozzájuk Komló is. Évente látogatják egymást. Az idén az új tag: Komló fogadja a három másik város kórusait, ott rendeznek nagyszabású bemuta. tót. — A Sugovicán megtartott koncertünk sikere arra buzdít bennünket — mondja Vigh László karnagy —, hogy ezt a rendezvényt évente újítsuk fel. Lehet, hogy ez lesz Bajának egyik idegenforgalmi nevezetessége. Az idén még egy feladatot szeretnének megoldani: jugo. szláviai körútra készülnek. Csillagok, csillagok... Vidéki kórusaink egyik legjelentősebbje a bajai. És kik a tagjai? Egyszerű dolgozó emberek, üzemi munkások és értelmiségiek vegyesen. — Tizenegy tagú társadalmi vezetőségünk van, a kórus megfelelő autonómiával rendelkezik. Az évad nyitásakor és zárásakor ünnepi díszközgyűlést tartunk. A rendes próbákon kívül évente 2—3 alkalommal „bátyus klubesten” veszünk részt. Ilyenkor mindenki hoz magával ennivalót, elbeszélgetünk és szakmai előadást tartunk. Rendszerint zenetörténeti tárgyú ez az előadás. — Milyen darabokkal szoktak fellépni? — Mindenféle korból vannak számaink. Tavaly operakórusokból összeállított hangversenyünk is volt. Az idén a vízügyi igazgatóság kamarazenekarával rendezünk még közös hangversenyt. Legnagyobb sike. re van Bartók: Csillagok, csillagok. .. című darabjának, amelyet Kiss Dénes énekkari feldől, gozásában szoktunk előadni. Elmondja a fiatal karnagy, hogy a bajai járás valamennyi községében szeretnének az idén fellépni. Vaskút, Katymár, Bácsalmás már ismeri őket. De eljutnak a többi községbe is. Egyik legközelebbi szereplésük a Finomposztó Gyárban lesz. Szívesen szerepelnek szocialista ünnepeken: számos esküvő fényét emelte már az ő szereplésük. több szocialista temetésen léptek fel. Egyre több helyre hívják őket. Szí vvel-lélekkel... Ilyen dús program végrehajtásához lelkes tagságra van szükség. Milyen a Liszt Ferenc Kórus tagsága? Valóban lelkes emberek. Far. kas István elnök például lányát és vejét is beszervezte tagnak. Bácskai Ferenc egész családja: papa. mama és három lánya itt énekel. Bánhídi Béla, a vízügyi igazgatóság főkönyvelője, az énekkar titkára az egyik legáldozatosabb tagja a kórusnak. Tagja a városi zenekarnak is, úgyszólván minden estéje foglalt vagy az énekkarban, vagy a zenekarban. Számos kiérdemesült tagja van a kórusnák. Ök is el-eljá- rogatnak a próbákra, részt vesz. nek a kollektíva munkájában. Hamar Gézáné például 1961-ben kapott miniszteri kitüntetést 50 éves kórustagsága jubileumán. Még ma is eljár a próbákra, pedig már nem énekel. örömmel veszik tudomásul, hogy a pedagógusok egyre nagyobb számban jönnek az énekkarba. Pár évvel ezelőtt csak 2—3-an voltak, ma 14 tanító és tanár énekel a karban. Mindezt a szép programot a munkaadók is igyekeznek támo. gatni. A tagságnak minden lehetőséget megadnak a szereplésre. Balogh József A család felelőssége Vizsgálódások a tanulók otthoni körülményeiről Sok szó esett az elmúlt tanévben a kecskeméti iparitanulóiskolában arról, hogy nem kielégítő tanulóink műveltségi, értelmi, előképzettségi szintje. Mivel magyarázható, hogy a rendszeres és tervszerű oktatónevelő munka egyes tanulóinknál nem hozza meg a kívánt eredményt? Hogy a minket izgató kérdésre választ találjunk, többoldalú vizsgálódást folytattunk. Ezek közé tartozott többek között, hogy megismerkedtünk a tanulók családi körülményeivel. Azt akarjuk tudni: hogy érzik magukat a fiatalok otthon, szüleik, testvéreik társaságában? Megfelelők-e körülményeik az otthoni tanulásukhoz? A szüleikkel való kapcsolat elősegíti-e szellemi-lelki fejlődésüket, egyéniségüket, jellemük alakulását fejlődő társadalmunk kívánalmai szerint? Az eredmény meglepő volt. íme a beszédes számadatok: A megvizsgált 462 gyerek (városi, falusi, tanyai egyaránt szerepel köztük) közül jól érzi magát otthon 230 (50 %), kevésbé érzi jól magát, részben rossz körülmények miatt 116 (25 százalék), és a szinte elviselhetetlenül rossz körülmények folytán egyáltalán nem érzi jól magát, sőt kifejezetten elvágyik otthonról 116 (25 százalék!). A 25 százalékos rendezetlen, rossz, a gyermekek fejlődését roppant méretekben befolyásoló családi helyzet erősen elgondolkoztató arány. Milyen okok miatt rosszak ezek a családi életek? Milyen objektív vagy szubjektív okok befolyásolják? Ezek a kérdések várták megválaszolásukat. A kimondottan rossz körülmények okai a számok tükrében: az apa részegsége 40, az állandó családi viszályok 33, a szülők különélése és válása 23, a testvérek közötti rossz kapcsolat 15, az apa és gyermeke közti rossz kapcsolat 15, az apa gorombasága, durvasága 10 gyereknél előidézője annak, hogy ezek a serdülő korú fiatalok nem éreznek biztos támaszt, erőt adó fedezéket, segítő kezet, útjukat egyengető erőt családjukban. A fentiek mellett — s ez feltétlenül figyelemre méltó! — elenyészően kevés azoknak a száma, akiknél a rossz lakás- viszonyok, a szülők kevés keresete vagy más anyagi természetű okok játszanak közre abban, hogy a gyerek nem érzi igazán magáénak a családot, az a sofőr, de a sebességet nem csökkentette. A százados csak előremutatott. Amint elszáguldottak Joó6 mellett, halkan megjegyezte. — Majd a hullaszállító... Úgyis azért dobták ki... Egórutat akarnak nyerni — tette hozzá. Az út kanyarogni kezdett, és — noha jócskán csökkent a két kocsi közötti távolság — gyakran elvesztették szem elől a menekülőket. Balról sűrű aljnövényzetű erdő kezdődött. Az út menti fák kerítésként olvadtak össze a száguldozásban. Tekintetük egy pillanatra összevülant. A jelzőtáblán ez állt: „H”—2 km”. Egy hirtelen kanyarodó után Pikó felkiáltott. — Álljon meg! A Moszkvics az út szélén állt, nyitott ajtókkal, járó motorral, elhagyottan. Kiugrottak a kocsiból. Az erdőből csörtetés hallatszott. — Utánuk megyek! Maga ma. radjon a kocsinál! Ügyeljen, nehogy meglépjenek — lihegte a százados, és a sűrűbe vetette magát. Szinte vigyázatlanul törtetett élőre a zörejek irányába. Máx-már úgy vélte, hogy egészen közel lehet az üldözöttekhez, amikor váratlanul éles géppisztolysorozat dörrent a ko_ csík felől. Lélekszakadva rohant vissza. A sofőr akkor csúszott le az úttestről, véres ruhája furcsa csíkokat húzott a kövezeten. Pikó melléfeküdt, és kikére kedett szemmel bámult az arca. ba. — Százados élvtárs. .. — gur- gulázott a hang a sofőr torkából — A másik oldalon... a bokorban... oda akartam menni. .. vigyázzon... — suttogta, és féirecsuklott a feje. Elvesztette az eszméletét. Szájából vékony csíkban folyt a vér Pikó arcán megmerevedtek az izmok. Gépkocsimotor hangja hallatszott, és egy katonai teherkocsi tűnt fél a kanyarban a község irányából. Pikó nem törődve a veszéllyel felugrott, széles mozdulatokkal a fák közé irányította. A vezető mellő) fiatal hadnagy ugrott le, és már messziről jelenteni akart Pikó közbekiabált. — Fedezzék magukat! A kocsiról mintegy tíz-tizenöt katona ugrált le, és gyorsan el. tűntek a terep egyenetlenségeiben. A hadnagy Pikó mellé kúszott. — Ez az ügyeletes alegységünk — lihegte — Már vártuk a Moszkvicsot, amikor meghallottuk a géppisztolysorozatot Mi történt? — Várjon egy kicsit — in- ■tette le Pikó, és a teherautó vezetőjét kereste. Az ott feküdt a kocsija mellett. — Tud Pobedát vezetni? — kérdezte. A sofőr bólintott. Mit sem ügyelve a veszélyre, bevonszolták a sebesültet a hát. só ülésre. Pikó mellé ültetett egy katonát. — Vigyék a legközelebbi kórházba — utasította őket a százados, miközben szakadatlanul szemmel tartotta az út menti bokrot. A kocsi megugrott és elszáguldott. Pikó röviden ismertette az eseményeket. Arca szürke volt, és elszánt. — Merre ment a másik? —* kérdezte a hadnagy, miközben harcrendbe utasította katonáit. Pikó megmutatta az irányt. A fiatal tiszt arca felderült. (Folytatása következik.) otthont. Sőt, nem egy olyan példa is akad, hogy a több szobás saját villával és autóval stb. rendelkező szülők gyermeke pokolnak érzi a saját életét, s elvágyik otthonról. A felsorolt okokon túl gyakori még a verés, az anyák idegessége, a tanulásban való akadályoztatás, a vallás miatti ellentét, a szülők maradi gondolkozása stb. Természetesen egy- egy családban gyakran több tényező is közrejátszik egyszerre. Az ivás és a féltékenységi jelenet, a maradi gondolkozás és a durvaság, az idegesség és a tanulásban való akadályoztatás gyakran együttesen hat, előfordul, hogy mindez egyszerre van jelen. Elgondolható, hogy milyen az élete, sorsa az ilyen családban élő gyereknek! A világ, benne társadalmunk is állandóan változik. A tudomány, a technika óriási mértékben fejlődik. Ennek megfelelően az elsajátítandó iskolai anyag is súlyosodik. Annak a fiatalnak, aki ezzel sikeresen akar megbirkózni, hogy majdan az életben képes legyen eredményesen helytállni, nincs könnyű dolga. Még akkor sem, ha a szülői háztól megfelelő segítséget kap ehhez. Hát még. ha nem kap! Sőt: hát még, ha kimondottan akadályozzák benne! Ha akadályozza a részeg apa, a zsarnokosodó testvér, az ideges anya, a veszekedés, a lélektelen hajsza a pénz, autó után, a nem megértés, a verés! Ám nem csupán a zavartalan iskolai tanulás ügyéről van szó. Ez túlságos leszűkítése lenne a problémának. (Bár minket, pedagógusokat, természetesen ez izgat elsősorban.) Szó van arról is, milyen példát látnak maguk előtt a fiatalok, menynyire tanulnak meg felnőtt korukra emberi módon élni, alkotó módon dolgozni és az új, magasabb rendű erkölcsiség jegyében gondolkozni. Mindennek megvalósítása veszélyben van sok családban. Természetesen válhat valaki (sok példa van erre is) a családja ellenére, a rossz körülmények közt is kiváló emberré, de a család óriási szerepét ezek a példák nem csökkentik. Több az olyan példa (a fiatalkorú bűnözőkkel foglalkozó szakemberek ezt bizonyítani tudják), amikor a rendezetlen családi körülmények következtében utcára került, hányódó fiatalból az egész társadalomra szégyent hozó, elem- bertelenedett, korlátokat nem ismerő, elvadult ember lett. E felmérés tapasztalatai arra intenek hát minket, hogy nem lehetünk nyugodtak egyetlen percre sem. Hogy hogyan segítsünk a bajon? Nem köny- nyű a válasz. Szülői értekezletekkel, a szülők részére tartott előadásokkal, ankétokkal? Azzal is. Tervszerű családlátogatásokkal? Azzal is. A családok, a szülők problémáinak megoldásához nyújtott segítséggel? Azzal is. Ezt tehetik a pedagógusok. S talán sok egyebet még. Ám ez nemcsak a pedagógusok ügye: a' kisebb-nagyobb közösségek, s végső soron az egész társadalom ügye. A jóindulatú, fiatalságunk jövőjéért aggódók népes táborának az ügye. A munkát, persze, úgy kell elkezdeni, hogy ki-ki körülnéz, a saját családja körében, s ha valami kóros elváltozást, fekélyt lót, azt igyekszik saját erejével eltávolítani, a gyógyítást megkezdeni. A sok egészséges, erős, vidám család egyik záloga boldog jövendőnknek. Varga Miiiály I
