Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-16 / 218. szám

Szokatlan „szolgáltatás“ A családsegítő szolgálatot fenntartó, pótmamákat küldő fővárosi Tempó Ktsz most a családalapítás elősegítésének előkészítésével foglalkozik. Be akarja vezetni a házasságköz­vetítést, s ehhez már megkapta az elvi hozzájárulást. Az új szolgáltatási forma be­vezetéséhez a szövetkezet veze­tőinek az adta az ötletet, hogy az újságokban évente több ezer házassági hirdetés jelenik meg, s ha ezeknek a házasulandók­nak csak egy része is hozzájuk fordul, a legdiszkrétebb módon segíthetnek nekik a jövendő­beli házastárs felkutatásában, illetve megismerésében­Nagy dobverésre, a jelek sze­rint, nem lesz szükség, mert csupán a szövetkezetből eddig privát módon kiszűrődött infor­mációk alapján máris sok há­zasulandó kereste fel a ktsz-t. á ni is* osztály elindul A beszélgetés témája: a nép­frontmunka és az ideológiai irányelvek kapcsolata. A beszél­gető partner: Tóth Ferenc, a kiskunhalasi járási népfrontbi­zottság titkára. Az első monda­tok a világnézeti neveléssel, a mezőgazdasági szakemberek ösz- szefogásával és továbbképzésé­vel függnek össze. Részben az elkövetkező hónapokra szóló terveket villantják fel, azt, mi. ként szeretnének szélesebb nyil­vánosságot biztosítani az em­berek világnézetét formáló ter­mészettudományos előadások­nak, s hogy a járás nagyobb községeiben — helyi igényekre, kérésekre is támaszkodva — . ősszel életre hívják a mezőgaz- \ dasági szakemberek klubját... Hiányzik kilenc fő j Itt tartunk, amikor éles, sür- \ gető hangon felcseng a telefon. Megyénk 120 ezer holdnyi er_ dejéhez képest a kiskunfélegy­házi 70 holdas parkerdő nagyon kicsi zöld foltot jelent a térké­pen. De, ha arra gondolunk, hogy az országban az erdőterü­let aránya milyen alacsony, s a fásítás érdekében tett erőfeszí­tések is lassan hozzák meg gyü­mölcsüket, nyugodtan állíthat­juk, hogy a félegyházi kezde­ményezés mégis igen tiszteletre méltó vállalkozás volt. Kiskunfélegyházán különösen nagyon hiányzott a város lakói, nak, s főként fiataljainak a hét végi kirándulóhely, a közeli erdősített terület. Érthető hát, miért támogatta olyan lelkesen a lakosság a négy évvel ezelőtt elkezdett fásítást az úgy neve­zett Muszáj-földön, a város és a Vegyipari Gépgyár közötti te­rületen. Futóhomokos, 3—i má_ zsa rozstermést adó terület volt ez. Ott volt a város apraja-nagy- ja az új erdő telepítésénél 19(51 márciusában, amikor a király­dinnyés homokon zúgva, mo­rogva megindultak a talajforga­tó gépek. Üzemi dolgozók, diá­kok és katonák ásóval, lapáttal faragták a dombokat, tömték a gödröket, egyengették a hepe­hupás vidéket. Amikor megér­kezett az első facsemete-szállít. mány, s utána a többi is, mint. egy 50 fajta, együtt örültek az akkor még erdő nélküli erdész­szel, Szemenyei Istvánnal. A felnőttek közül sokan azt hit­Új erdő ték, hogy ebben az erdőben majd csak a gyermekeik fog­nak pihenni, felüdülést találni, hiszen legkevesebb 15—20 esz­A címképen, amely még 1961. márciusában készült, gimna­zista lányok egyengetik a talajt az új erdő facsemetéinek kiül­tetéséhez. A fenti képen viszont már a kedves gyermekkoszorú látható. A vidám „embercsemeték”, akik egyidősek a Béke park facsemetéivel. tendőt jósoltak az új kirándu­lóhely kialakulásához. És a közelmúlt napokban, amikor híre szaladt, hogy avat. ják az új parkerdőt, bizony akadt aki hitte is, nem is ezt Koncz János erdészeti felügye­lő, az erdőgazdaság párttitkára, meleg szavak kíséretében adta át a Béke parknak nevezett új erdőt rendeltetésének. Tóth Miklós Rövid, kifürkészhetetlen párbe­széd. Nyomában több tucatnyi rubrikára osztott ív kerül elő az asztalfiókból, s az egyik rub­rikába egy hármast karcol a ceruza. A titkár sok-sok üres kockát átugorva összeadja a számokat, remény villan az ar­cán és mégis gondterhelten sót hajt: — Hiába, ez nehezebben megy, mint gondoltuk...! A ma gondja rövid időre hát. térbe szorítja a terveket, távla. tokát, alapjában véve azonban szintén a holnapot szolgálja. Mégpedig éppen azon a terü­leten, melyről a beszélgetés in­dult. A gondterhes sóhaj ma­gyarázata ugyanis nem más, mint az, hogy nehezen népesül be a Bajai Bereczki Máté Ker­tészeti Technikum kihelyezett halasi osztálya. A szervezők — köztük a já­rási népfronttitkár is — már háromszor járták sorra a ter­melőszövetkezeteket és végez­tek, sokszor személyre szóló agitációt a harmincfős osztály összetoborozására. Az ered. mény: máig huszonegy jelent­kező ... Pedig alig néhány éven belül termelőszövetkeze­tenként többszáz holdas új sző­lőültetvények és gyümölcsösök fordulnak termőre — ezek gon. dozására, ápolására, felkészült szakemberekre lesz szükség! Mégpedig ötven holdanként egy technikusra. Mi less ha termőre fordul? — Van ahol már számolnak ezzel — mondja Tóth Ferenc. — Mint például a kiskunhalasi Kinizsi Termelőszövetkezetben. A közös gazdaságnak 400 hold- nyi új telepítésű szőlője, gyü­mölcsöse van — és csak egy, tanulmányai befejezése előtt ál. ló szakember jelölt je. A tsz-ve- zetőség érveinkre itt gyorsan belátta, hogy bár a 45 éves Brecska Lajos nagyon szorgal­mas, igyekvő, s jó gazdája a telepítéseknek — egymaga ke­vés lesz ekkora területhez. Ezért határoztak újabb három szövet­kezeti tag kertészeti techni­kumba küldéséről. Hasonlóan gondolkodtak a kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövet­kezetben is, ahonnan «szintén három tagot „delegáltak”, sőt — közgyűlésük határozata ér­telmében — az iskolában eltöl­tött órákra munkaegység jóvá­írást is megszavaztak. De így kívánja megoldani a szakem­ber-utánpótlást a kunfehértói Előre Termelőszövetkezet, mely egy, a jánoshalmi tsz-közi tár­sulás, amely három szövetke­zeti gazdát nyert meg a to­vábbtanulásra. A két zsanai tér. melőszövetkezetből pedig öt hallgatót várhatunk... Ma már egyszerűnek tűnik a kijelentés: „meggyőztük, jelent­keztek”. Hogy milyen munkát takar a két kifejezés? Csak egy példa rá: A halasi Paprika An. tál «Tsz vezetői kezdettől fogva elismerték, vallották, hogy a szakember-utánpótlásról nekik, helyileg kell gondoskodni. Csak éppen .abban nem tudtak, egyéb gondok közepette, állást foglalni, kit kellene a tanulásra meg­nyerni- A népfront segített eb­ben is. A személyes „felderítő beszélgetések” során ugyanis Molnár Istvánban olyan ember, re találtak, akit, annak ellené­re hogy három családja, a nö­vénytermesztésben pedig nem éppen könnyű munkája van, nem kellett sokáig agitálni a tanulásra. / Maradiság, vagy ... Van azonban ahol még most, többszöri érvelés, agitáció elle­nére sem mozdulnak. A kiskun- halasi Vörös Szikra Tsz-ben 210 hold új telepítésű szőlő és 186 hold gyümölcsös van — és összesen egy kertészeti techni­kus. Pedig az idő kétszeresen is sürget! Egyrészt: fejlődnek az új ültetvények, de fejlődésük egyúttal mind gondosabb, szak. szerűbb ápolást kíván. Más­részt: rövidesen lezárul a je­lentkezési határidő a techni­kumban. .. Jó lenne, ha nem­csak a népfronttitkár, s az ed­dig jelentkezettek éreznék át, ismernék fel, hogy egy-két év múlva nagy gond forrásává le­het a mai tétovázás, késlekedés! mnnn-i ........................«wwdwwívvwvw» f Va sárnaponként a kirándu­lók szívesen keresik fel a Béke parkot. (Lakatos József felvé­tele.) — Szép kutya! — Szép. — Magáé ? — Igen. Ez a kutya a saját magántulajdo­nom. Egy havi kerese­temért vettem Buda­pesten. Még nem na­gyon szokta meg ezt a környezetet, azért olyan búskomor, de gondolom, hogy a dok­tor úr segíteni fog rajta. — Doktor úr? — Igen- Állatorvos­hoz járok vele már egy hete, mert attól félek, hogy ez a rossz ke­délyállapot kihatással lesz a szaporodására is. En pedig egészséges utódokat szeretnék. — Ezek szerint ön egy kimondott állatba­rát. —■ Nem kérem, té­vedni tetszik. Én ku­tyabarát vagyok. A többi állatot kifejezet­ten utálom, ö például — mutat a nagy far­kaskutyára — törpepa- pagályokat kap vacso­rára, de ha sikerül, pácolt macskahússal etetem- Nehéz ezt be­szerezni. Egy maszek hentes készíti minden héten, a nyersanyagot nekem kell szállítani. Ha látná kedves uram, milyen hálás a Cézár. Ügy nyalogatja a keze­met és a szeméből há­la sugárzik felém. Ek­kora hűségre egy nő sem volna képes. Ha például én eldobok egy követ, ez a kutya visszahozza. Ezt senki nem tenné meg ne­kem­— De miért tetszik eldobni? — Miért? — hogy visszahozza. Ez csupán egy idomítási produk­ció kérem. Ezzel mu­tatom meg, hogy okos jószág az én Cézárom. Akárhányszor eldo­bom, ő mindig vissza­hozza nekem. — De kérem, ezzel éppen a butaságát bi­zonyítja a kutya. Bosz- szantó lehet, ha el akar dobni valamit, de a Cézártól egyszerűen nem tudja eldobni, mert az visszahozza. — Látszik, hogy nem ért az ilyen kérdések­hez- Próbálok egy má­sik példát felhozni. Ha például engem meg akarna ölni valaki, vagy be akarna hoz­zám törni, ez a kutya nem engedné. — Próbált már va­laki betörni magához? — Dehogy próbált kérem, hová tetszik gondolni. De ha mégis megkísérelné teszem A kecskeméti „Villa Negra44 Akad ember széles magyar honban, ki ne tudná: „A Villa Negra nem apácazárda”, haneni a Hattyúdal című filmben a Páger Antal által megformált öreg csavargó rezidenciája. A múlt romantikus, pusztulásra ítélt rekvizituma. Egy . életmód és életforma jelképe. A Talfája pusztán csúfoskodó „Villa Negra” nevét nem kapta fel a hír. Pedig pesti névroko­nánál is még rozogább, kopot- tabb. Igaz, az utóbbi években már csak állatok lakták• Borjú­istálló falán díszlett az ákom- bákomos „Hotel Villa Negra” felirat. Most aztán eltűnt a cégtábla, eltűnt a viskó. Pom­pás, szemre is tetszetős, zöld ablakos, ajtós „istállópalota” épült helyén. A sláger szerint a „Villa Negra nem fényes lo­kál”. Ha a párhetcs állatkák beszélhetnének, nyilván megcá­folnák ezt a tételt. Látni raj­tuk, fenemód jól érzik magu­kat. Olyan kéjesen nyújtózkod­nak, akárcsak egy lokálban- És ha megszomjaznak, a pincérre se kell várni: az önitatásos rend­szer csövein csurog a nedű. Öreg bácsi álldogált mellet­tem. Egy élet, hosszú élet kö­tözi e tájhoz, a régi épületek­hez. Sajnálja — böktem ujjam­mal a „Villa Negra” egykori bejárata felé. Nem szólt egy szót sem, csak a szeme villanásán láttam, bősz- szanlíodik. — Hogy lehet ilyen szamár­ságot kérdezni! H. N­PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgatc Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: ; a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. ! Előfizetési dij 1 hónapra IS forint. ! Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon; 11-85. Index: 25 065, azt, hogy átmásszon a: kerítésen. — Akkor a Cézár ráugrana, igaz? — Ugyan kérem. Ű annál sokkal okosabb. Riasztaná a lakókat, mert tudja, hogy az a gyanús alak esetleg megmérgezheti, vagy valami• Tehát nem megy hozzá közel, vi­szont ugat. — Mennyibe van egy hónap alatt ez a jó­szág? — Most, amióta nyugdíjban vagyok, az a kis pénz kettőnknek éppen hogy csak elég. Van, amikor nekem le kell mondanom bi­zonyos dolgokról, csak, hogy neki meglegyen a kedvence. — De én sietek is, mert lassan tízóra lesz és a Cézár ilyenkor aludtejet szokott kap­ni. Attól jó az emész­tése. Na, a viszontlá­tásra.-, gál —< A KUTYABARÁT született az eseményt. Aki rég járt arra, bizony most csodálkozva állt meg a sudaras fáknál, a szépen gondozott parkerdő közelében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom