Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-15 / 217. szám
1965, szeptember 15, szerda 5. oldal BENAMUKI __M ondd, Péntek, tudod-e ki 1 * teremtette a világot? — Benamuki — szegezte égre a szemét áhitatosan Péntek. '— Nem, Péntek! Nem Benamuki, hanem Isten — korholta Robinson. — Érted? ... Nem Benamuki, hanem Isten!... Persze csak magyar szinkronban isten. Mert eredetiben ugyebár dieu- nek (djőnek) mondta Robinson istent. Tekintve, hogy a film, ami szombatról szombatra, illetve vasárnap- délelőttről vasárnap délelőttre izgalomban (?) tartja már XI. hete a tévé nézőit — francia. Defoe anyanyelvéin azonban „God” az isten. Erős a gyanúm, hogyha a forgatás alakalmával valami csoda folytán — Benamuki. illetve Dieu képes erre — Péntek már a szinkronizált istent ír- ’ja, Robinson ugyanúgy rendreuta- sította volna a barbár szó miatt. Aminthogy akkor is, ha Bog-ot mond, vagy Deus-1, vagy Allah-1. Vagy mást. Sok neve van Dieu-nek. Nevetséges azon vitatkozni, hogy melyik ér többet. Ezt most a szinkron is megmutatta. Régi igazság, hogy a tudomány, a haladás ellensége mindenféle istennek. Ilyesmit szempillantás alatt végig tud gondolni az ember, pláne ha nincs egvéb dolga, mint a tévét nézni. Ráér, végiggondolja az ember. A felnőtt. De nem a gyerek. Ez a filmecske (a „ke” nem a terjedelemre vonatkozik) viszont elsősorban nem a felnőtteknek, hanem a serdületle- nebb tévé-rajongóknak szól. És itt van a bökkenő. Itt ugyanis, Magyarországon. Mert, hogy a franciák hogyan nevelik a gyernekeiket, az az ő dolguk. S, hogy nekik fontos-e, hogy különbséget tudjanak tenni a fehér isten, meg a fekete között, ebbe se szólhatunk be- bele. Q e, hogy nálunk mire ne** vélik a gyerekeket, abba már beleszólunk. Megköveteljük például a pedagógusoktól, hogy az iskolában a tudományos igazságokat oktassák, tehát materialista szellemben neveljék a gyerekeinket. Igen ám, csakhogy a tanító bácsi vagy néni kiteheti a lelkét, ha közben a televízió képtelenségekkel tömi tele a fejüket. Mert lehet, hogy a gyerek jót röhög a markába, amikor Péntek azt mondja, hogy Benamuki teremtette a világot. De amikor Robinson, a szőkehajú, mindig frissen borotvált csodálatos Robinson a legkomolyabban állítja, hogy isten teremtette a világot, akkor a tanító néni vagy bácsi hiába beszél. Hiába mondja, hogy a világ van, nem teremtette senki... Ne adj Benamuki, hogy higy- gyen neki a gyerek. „Robinson mást mondott!. . .” Nálunk persze szabad vallásgyakorlás van, s ezt komolyan is vesszük. Senkit se akadályozunk benne, hogy templomba járjon, hittant tanulton. De talán mégse illő, hogy a televízió végezze el társadalmi munkában a hitoktatók dolgát. „Édes Benamukikám! Mit csináljunk?” — kérdezhetnék az ügyben ludasok, akik ezt a filmet megnézték, megvették, műsorra tűzték. — Ez van, nem találtunk jobbat a piacon. Valamit csak adni kell a nézőknek, nem csinálhatunk örökké Ten- kes kapitányt. Hát húzták volna meg! Igazán csak hasznára lenne ennek az „alkotásnak”, ha kihagyogat- nak belőle. Akkor legalább történne is valami röpke félóra alatt a képernyőn. Vagy netán „művészi” aggályaik voltak ez iránt? Lelkiismereti aggályaik lettek volna! Mert az aztán elkelne. Ott vannak például azok a lépten- nyomon felbukkanó Benamuki- verte utalások a feketék alacso- nyabbrendűségére. A mi fülünket ez már sérti, Szeretnénk elkerülni, hogy a gyerekeink észrevétlenül ismét hozzászokjanak. r Ä Italában szemfülesebbnek ” kellene lenni az importcikkekkel együtt behurcolható eszmei szeméttel szemben. Idestova fél éve már, hogy külön is felhívták erre a figyelmet az ideológiai irányelvek. Mester László Az egymás mellett fekvő női csontvázak koponyáján feltűnő a hibátlan, egészséges fogsor. Mi ennek a magyarázata? Nyilván az, hogy abban a korban a cukor még nem rongálta az ember fogsorát. A csontokat ecsettel tisztogatja le Kőhegyi Mihály régész. 31. Valaki közbeszólt: — Nem fogja bevenni. Ilyen utasítást csak különleges esetben kaphat Az alezredes leintette a közbeszólót. — Erre mi is gondoltunk. Éppen ezért az utasítás így fog kezdődni: „V-eset”. Ez az általános fedőszó arra az esetre, ha háború törne ki, vagy annak közvetlen előkészítése folyik. Ilyenkor pedig nagyon is elképzelhető az adó megszólaltatása. — így más — ismerte el a közbeszóló. — És mát fog tartalmazni az utasítás? — Kérni fogjuk a V-esetben felhasználható összes ügynökök fedőneveit. Ebből megtudjuk, hányadán állunk a felszámo- ’ással. Egy ilyen utasítás elképzelhető, hiszen nem tudhatják odakinn, hogy időközben nem bukott-e le valaki. A vevőknél ezalatt megfejtik a Münchenből kapott szöveget, és közlik velünk telefonon. Ha nem okoz bonyodalmat, azt is Llsadiuk a tüdőhaiosnalí. Ez var KUNOK NYUGHELYÉN lószínűleg kapcsolható lesz előző adásunkhoz, és eloszlatja az esetleges kételyeket. No, és mi következik ezután? A V-eset hírére nyilván megmozdul az egész társaság, így könnyebb lesz őket felgöngyölíteni. — Mikor kérjük tőlük a választ? — kérdezte Pikó százados. Rövid határidőt szabunk. Két-három órát. Természetes, közben figyeljük a telefonvonalakat is. Különösen Hídvéginél. — Értem. Még egy kérdés. Valter miért van fogdában? Az alezredes sejtelmesen mosolygott. — Koszos volt a fegyvere! Nem? Pikó vállat vont. A rádiósok kérdeztek még néhány részletproblémát, majd mindenki a munkája után indult. Másnap reggel hat órára már minden készen állt. A nyomozók feszülten várták a kritikus időpontot. Végre: hét óra. A zavarókat bekapcsolták. A félrevezető adás két nerc múlva megkezdődött. Rövid idő múltán a zavarási körzeten kívül levő rádióvevőtől telefonon jelentették a Münchenből vett közleményt. A szöveg közölhető volt és nem mondott ellent az eddig leadottaknak. Ezt is kisugározták az éterbe. A telefonhallgatók percei következtek. A tüdőbajos hívta a manekent. — Anika, jöjjön azonnal hozzám. Pénze érkezett... —' köhögött a mikrofonba. A nő nemsokára meg is jelent a műszerésznél. A tüdőbajos ezután elhagyta a Petőfi Sándor utcai lakást, és a Körút felé villamosozott. A Kőrútnál átszállt, majd a Népköztársaság, útjánál lelépett a villamosról, és félórás séta után egy OFOTÉRT-ba tért be. Pikó miután vette a jelentést, csodálkozva fordult az alezredeshez. — Miért vannak ezek úgy összeragadva a fotózással? — kérdezte. Amaz mosolygott. — Könnyebb a titkos írások megfejtése, felvételek készítése. Bizonyára feltűnőbb lenne, ha mondjuk egy pék foglalkozna vegyszerekkel. A nő a lakására sietett, az Izabella utcába. Néhány nerc elteltével a# egyik fényképészsegéd sürgős családi ügyre hivatkozva elké- rezkedett az üzletvezetőtől. Gépkocsiba ült, és maximális óvatossággal vezetve Zuglóba hajtott. Az egyik viszonylag néptelen utcában kiszállt a kocsiból, és gyalog folytatta útját. A követésével megbízott nyomozóknak nehézségekbe ütközött. hogy feltűnés nélkül figyelhessék. Egyedülálló ház kapuján csengetett. Középkorú, nyugdíjas pénzügyőr engedte be. A segéd egy óra múltán távozott. Utána a házat nem hagyta el senki. A fényképész visszakocsiká- zott az OFOTÉRT-ba. Rövid ideig várt, maid a telefonhoz lépett. Hídvégit hívta. — Ani kérem, most ráérek egy kicsit. Ha akarja, hozhatja a negatívokat — Röpülök szivecském! — csicseregte vissza a nő. Hídvégi Annamária kicsiny amatőrfényképeket vett át a segédtől, és egy futó csókkal mondott értük köszönetét. Azonnal visszaindult a tüdőbajoshoz. Az alezredes a vevőcsoportot hívta. — Kezdődik elvtársak! A legnagyobb figyelmet! Tartsák a vonalat, és ha valami van, azonnal jelentsék. íFolytatása köuetkezikA Templomdombnak hívják ezt m helyet Kisszálláson. Valóban domb, rajta rendetlen erdő és bozót. Hajítótávolban a Búzakalász Termelőszövetkezet majorja. Most régészek vallatják itt a földet. Kőhegyi Mihály, a bajai múzeum régésze a két méter széles kutató árok mélyén kuporog és ecsetjével porolja le a legújabban előkerült koponyáról a port. — Kun temető — mondja. — A jelek szerint Nagy Lajos király idejéből való a legalsó réteg. Itt háromszintes temető van. Évszázadokig temetkeztek ide. A legfelső sorban találtak tavaly túrkáló gyerekek egy feltűnő formájú kun süveget. Százötven-kétszáz év lehet a kora. Ennek a hitelesítő ásatását kezdték el nemrégiben és előkerült az öreg temető. Már évtizedek óta az a men- de-monda járta, hogy a domb gyomrában törököket temettek hajdan. Hamis volt a feltételezés. Valóságos kun temető került itt elő. Olyan, amilyen ritka még , hiszen a kunok hagyatékának felderítésével alig foglalkoznak muzeológusok. Észak-déli irányban húzódik a 14 méter hosszú, két méter széles kutatóárok. Már két méter mélységben járnak. Keresztben, kelet-nyugati irányban vastag fal húzódik. Tégla és vályog keveréke. Templomfal. Vélhetőleg a déli támfal és a sekrestye bukkant elő. A fal alatt is fekszenek csontvázak. Még az építkezés előtt temették ide őket. Köröskörül a tempMikor az első lelet előkerül, már esak lépésről-!epésre haladhat az ásatás. Úgyszólván göröngyönkint és porszemenkint szedik le a földet. Képünkön: Kőhegyi Mihály és munkatársai. Háttérben a templom fundamentuma. lomnál is sírok. A templomkert temető volt. Ritka és érdekes lelet: szülés közben elhalt nő csontváza. A magzat nyomai a nő testében, már a szülőutakban. Aztán egy szépen díszített gyerek csontváza, előkelő család fia lehetett. Csonttal ékített öv a derekán, a csontok kék pasztás nyomással díszítve. A jász és kun etnikum sajátossága ez. A sok gyermekcsontváz arra enged következtetni, hogy ebben a korban ijesztő volt a gyermekhalandóság. A csontvázak keresztbe kulcsolt keze pedig a kereszténységet bizonyítja. A nyugat-keleti irányba fektetett csontvázak fekvése szépen mutatja az évszaknak megfelelő napállást; bizonyos sugárirányú eltérés látható. A kunkoporsós temetésnek ritka példájával találkozhatni itt: a halott fejéhez és lábához egy-egy téglát fektettek és hosz- szában arra deszkát, így védték a holttestet a föld nyomása ellen. A nőket stafirungos ládájukban földelték el. Egy ilyen ládának zárópántját épségben megtalálták. — Innen nem messze, a Kenyérvágó-dombon és a Lyukasdombon még nagy kun temetőket találhatni. A domb mélyébe valóságos deszkaházat építettek. Abba temetkeztek lovastul-ko- csistul. Később a deszkaház beomlott. Innen a Lyukas-domb elnevezés. Sajnos, a temetők további feltárása nem lehetséges. Kimerült a keret. Holnap már betemetik a gödröt. Az előkerült csontokat a szegedi múzeumba viszik. A többi lelet a kiskun- halasi múzeumé. A bajai régész baráti szívességből segítette őket. Balogh József
