Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-13 / 190. szám

1965. augusztus 13, péntek 5. eídaf Közösen - könnyebb ■■■■» ' M mph »mi— in . --I —mgmm (SEMMELWEIS IQNÄC a legnagyobb magyar orvos Izsákon évek óta rosszul állt a kultúra szénája; az utolsó négy évben négy igazgatója volt a művelődési otthonnak. Akadt olyan színházi előadás, amikor a 300 személyes teremben 17 néző unatkozott. A terv csak papíron volt meg. Tevékeny­ség? Semmi, vagy alig valami. Rossz példaként emlegették a járásban. A jómódú községből a fővárosba, vagy Kecskemétre jártak az emberek, ha műve­lődni és szórakozni akartak. Mi van ma Izsákon? Ha fellobban a lelkesedés Négy termelőszövetkezet van a községben: az Aranyhomok, a Kossuth, a Petőfi és a Sár­fehér. Egyre sem lehet azt mondani, hogy rossz anyagi vi­szonyok között él. inkább úgy. hogy egyik jobb a másiknál. Itt is, ott is 45 forint körül van a munkaegység értéke. Szor­galmasan dolgoznak, meg is van az ellenértéke a munkának. Ahogy Mozsár András, a mű­velődési otthon új igazgatója elkezdte a művelődési terv ké­szítését. szilárd oszpopként szá­mításba vette a négy termelő­szövetkezetet. Nem fog-e csa­lódni? A lakosság nagy része a tsz-ekhez tartozik, azon áll vagy bukik a terv sikere, a négy ter­melőszövetkezet hogyan áll a jó ügy mellé. Meglepődve tapasztalta az igazgató, hogy mindenütt nyi­tott ajtókat talált, sehol egyet­len kérésére, javaslatára nem mondtak nem-et. Leültek vele tárgyalni a vezetők. Kiderült, hogy tudják: sok a hiányosság és készültek is azok felszámolására. Csak éppen nem tudták, hogyan nyúljanak hozzá. Ahogy a ió szándékú javaslat megérkezett, fellobbant a lelke­sedés lángja éS a négy termelő- szövetkezet " együtt mondott igent. A községi művelődési otthon irodájában ezekről beszélgetünk K. Szabó Sándor népfrontel- nökkel. Hozzá kell tenni: ő a Sárfehér termelőszövetkezet el­nöke. de a beszélgetésből ez nemigen tűnik ki. egyformán tárgyilagos valamennyi tsz-szel szemben. Példaként szolgálhat A négy termelőszövetkezet művelődési tervében lapozga­tunk. Már első betekintésre is megállapítható, hogy a tervek összhangban vannak egymással 5. — Ezt helyesen tették. De honnan veszi ön azt, hogy Lá­bas ölte meg Faragót? — Hát meg is mondta, hogy megöli... meg azután az ő tő­re. .. és ivott is előtte, én még a fotólaborban is éreztem az italszagot. — Hol helyezkedett el Lá­bas? — Azt hiszem, mögöttünk állt... Nem túlságosan érdekel­te a fénykép. Nagyon ideges volt. — Egész idő alatt érezte az italszagot? — Nem. Erre határozottan emlékszem. Csak néhány pilla­natig, amikor számoltuk a má­sodperceket. — Tehát csak közvetlenül a gyilkosság előtti másodpercek­ben? — Igen. — Eskü alatt is vallaná ezt? __ Az egész tanúvallomásom mi nden szavára hajlandó va­gyok esküt tenni — nézett a nyomozóra Ákos. Pikó felállt az asztal mellől. Néhányszor végigjárta á szobát, is és a művelődési otthon ter­vével is. — Az volt a cél — mondja K. Szabó Sándor —, hogy egyik tsz se markoljon túl sokat. A reális tervezés és a jó kooperá­ció biztosítéka annak, hogy amit terveztek, azt végre is hajtják. A négy tsz között nagyon jó az összhang, nem nehéz az együttműködés. Nézzük csak egyenként. Az Aranyhomokban 35 ezer forint a kulturális alap jövő évi ösz- szege, a Kossuthban 61 ezer. a Petőfiben 40 ezer. a Sárfehér­ben pedig 60 ezer forint. Szép összegek. Ezekből a községi mű­velődési otthon fenntartására 20 ezer forintot adnak, a többit saját tagságuk művelődésére fordítják. Az Aranyhomokban a tagság egyharmada 30 éven aluli. Ök főként a fiatalságra számítanak. Területük fele Kisizsákon. fele pedig tanyán, a Gedeon dűlő­ben van. A kisizsáki művelő­dési otthon színjátszó csoport­ját ősztől irodalmi színpaddá szervezik át. A saját kis műve­lődési otthon nagy előny, ahol hetente kétszer mozi is műkö­dik. továbbá itt lelnek majd tanyát a klubok, szakkörök és az öntevékeny művészeti cso­portok is. A Kossuth a klubok fejleszté­sét tűzte ki fő feladatául. A meg­felelő hely rendelkezésre áll. Rendszeres előadások, sorozatok lesznek, amelyeket a tematiká­nak megfelelő kirándulás zár le. A Petőfiben a szocialista munkaerkölcs és a közösségi szellem fejlesztése szolgálatában állnak az előadások, a színját­szó csoport is erről állít össze műsort. Kérdezz—felelek-soro- zatokat indítanak. Kis közös­ségben bátrabban kérdez a hall­gató, ezt vallják. A Sárfehérben a szakmai is­meretek bővítése, korszerűsí­tése képezi a művelődési terv gerincét. Természetesen vannak terü­letek, ahol szorosabban együtt dolgoznak. A szakmunkáskép­zésben például az első évfolya­mért az Aranyhomok, a máso­dikért a Kossuth és Petőfi, a harmadikért pedig a Sárfehér Tsz felelős. A hallgatók közö­sen jönnek valamennyi tsz-ből. így a gond is legyen közös. Mindenki segít Azok nevét, akiknek közös munkájaként létrejött ez a terv, hosszan lehetne sorolni. Az majd az egyik szemüveges tiszthez lépett. A füléhez ha­jolt és halkan súgta: — Vizsgálja meg Lábas ittas­sági fokát! Az orvos eltávozott. A nyomozó újra a katonához fordult. — Van még valami, amit el akar mondani? — Talán még az..., hogy nekünk soha semmi bajunk nem volt Faragóval. Egyedül a Lábas... — Jó, elmehet! — vágott közbe a tiszt. — Felmehetek a körletbe? — csillant fel a katona szeme. — Nem. Menjen csak vissza egyelőre a többihez. Ákos bizonytalan léptekkel kiment. A tisztek egymásra néztek. — Nos? — kérdezte a száza­dos. A hadnagy furcsa mosollyal bámult maga elé. — Megvizsgáljam a tőrt? — kérdezte egy kövér, polgári ru­hás férfi. — Még ne — intette le Pikó, majd a hadnagyhoz fordult, I Aranyhomokban Tőzsér József ! párttitkár. Szemők József fő­könyvelő, Deák Józsefné nőta­nácsi titkár. Aranyi Júlia KISZ- titkár; a Kossuthban: Kovács István elnök. Almási János párttitkár. Kovács Istvánná nő­tanácsi titkár; a Petőfiben Géró Sándor elnök. Kovács László főkönyvelő-helyettes. Molnár László tanító, a tsz pártoló tag­ja; a Sárfehérben: K. Szabó Sándor elnök, Kiss Imre főag- ronómus. Seres István párttit­kár, Farkas László KISZ-titkár, Farkas József főkönyvelő és Bozsó Józsefné nőtanácsi elnök szívvel-lélekkel álltak a mű­velődés ügyének fellendítése mellé. AZ elején azt írtuk: sokáig parlagon hevert ebben a köz­ségben a művelődés ügye. Most már biztató jelei vannak a meg­újhodásnak. A lelkesedés, tettre- készség jelei és bizonyítékai itt vannak a tervekben. De mást is látni: a községi művelődési otthon dohos levegője kitaka­rodik lassan, új világítóberen­dezés, új bútorok, új klubszoba­berendezés jelzi a fellendülést. Ha kérdem: honnét? A vá­lasz: kaptuk tsz-ektől. állami gazdaságtól, földművesszövetke­zettől. De még többet is ka­punk .., Balogh József Zrínyi-ünnepségre készül Szigetvár Szeptember 5-én Szigetvár la­kossága gyűlésen emlékezik Zrí­nyi katonáinak önfeláldozására. A várban újabb Zrínyi-emlé­kekből, régi korok pénzeiből és Baranya—Pécs műemlékeiről ki­állítás nyílik. Ugyanakkor elhe­lyezik a várban Kis Ernő nép­művésznek Zrínyi kirohanásáról fába faragott nagyszabású kom­pozícióját. A szigetvári irodal­mi színpad és az egyesített tisz­tiiskola művészeti együttese „Szigetvári kaleidoszkóp” cím­mel a vár történetéhez fűződő irodalmi, zenei és énekszámo­kat ad elő, míg a vár területén épült dzsámiban katonazeneka­rok hangversenyeznek. A kora esti órákban gyújtják meg a Zrínyi tér kandelábereiben az emléktüzet. Az emlékünnepsé­gekkel párhuzamosan készülnek az 1966. évi, 406 éves jubileumra. — Hol a kutya? — A kocsiban van az őrmes­terrel. — Jó. Maradjanak ott! Az orvos nyitott be és már az ajtónál megszólalt: — Körülbelül másfél liter sör. ö maga is ezt mondja. — Hogy viselkedik? — for­dult hozzá érdeklődéssel Pikó. — Cudarul lehet. Hányt. — Első esete — jegyezte meg ironikusan a hadnagy. — Tehát? — tekintett végig a százados a tiszteken. — Hívjuk a Joóst, az értel­mesnek látszik — javasolta a pufók hadnagy. — Hívja! Joós Károly megállt a tisz­tek előtt, megnézte a rendfo­kozatokat és Pikó elé lépett. — Százados elvtárs, jelentem, parancsára megjelentem. Pikó ismét csak ezt kérdezte. — Ki ölte meg Faragó hon­védet? — Ha — Joós száján furcsa kis orrhang szökött ki, majd váratlanul kijelentette: — Én. Pikó föl se nézett a katonára, arca torz mosolyra fintorodott. Joós is elmosolyodott, majd akaratlanul nevetni kezdett. — Mit tetszik gondolni, ha tudnám, hogy ki volt, nem mindjárt azzal kezdtem volna? Fogalmam sincs róla... — ko­molyodott el a katona,. Száz éve, 1865. augusztus 13- án halt meg az „anyák meg­mentője”, a legnagyobb magyar orvos, Semmelweis Ignác. Élet­művének a jelentőségét mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének tudományos és kulturális intézménye, az UNES­CO, az idei esztendőt Semmel­weis-évnek minősítette. Ezek­ben a napokban világszerte megemlékeznek a nagy tudósról. 1818. július 1-én született Bu­dán, ahol apjának fűszerüzlete volt. A szülők a hat Semmel­weis fiú közül (a hetedik gyerek lány volt) Ignácot taníttatták a legnagyobb gonddal, Elemi is­koláit és gimnáziumi tanulmá­nyait Budán végezte, ez utóbbit a Várban, a Miklós-torony mel­letti (mai Hess András tér) gimnáziumban. Végbizonyítvá­nya szerint hatvan osztálytársa közül a második legjobb, „de az elsővel vetélkedő”. A budai gimnáziumból 1835- ben került a pesti egyetem böl­csészeti tanfolyamára, majd ap­ja kívánságára, aki hadbírót akart fiából nevelni, a bécsi egyetem jogi karára iratkozott — Joós honvéd — kapta fel a fejét Pikó. — Mit csinált ön, mielőtt a laborba mentek? De a szellemességeire nem vagyok kíváncsi — tette hozzá. — A KISZ-klubban voltunk. Rexeztünk, én levelet írtam, meg a Néphadsereget olvasgat­tam — válaszolta készséggel a katona. — Hol helyezkedett el a la­borban? — Faragó jobb oldalán ül­tem. Én adogattam volna a fotópapírt. — A többiek? — Ketten a hátunk mögött álltak, valaki meg a másik ol­dalon ült a hokedlin. — Ki volt az? — .. .Ki is lehetett az? — bi­zonytalankodott Joós —.. .nem merném biztosan állítani, lehet, hogy Lábas volt... én nem fi­gyeltem ezt meg pontosan. — Milyen szagot érzett ön a laboratóriumban? — Hát — húzta el a szót a katona — a szokásosakat. Fi­xír, hívó, Ilyesmi. — Más illatot nem érzett? Gondolkozzon csak, amikor szá­molták a másodperceket! — Nem. Miért, milyen sza­got kellett volna éreznem? — Például italszagot. — Italszagot? Nem, azt nem éreztem. (Folytatása következik.) be. Orvostanhallgató barátjával ellátogatott a bonctani előadá­sokra, és ennek következménye­képpen jogi tanulmányait abba­hagyta és medikus lett. 1844- ben avatták doktorrá, és még ebben az évben megszerezte a szülészmesteri és sebészdoktori oklevelet is. Ebben az időben bontokozott és virágzott ki Becsben az orvo­si iskola. 1846-ban kinevezték a bécsi szülészeti klinikára tanár­segédnek, de közben folytatta bonctani tanulmányait Roki­tansky mellett. A szülészeti kli­nikához fűződik korszakalkotó felfedezése is, a gyermekágyi láz kórokozójáról. A felfedezés előzményei ismertek. A klinika két osztálya közül az egyik osz­tályon katasztrófáira méreteket öltött a gyermekágyi láz miatti halálozás, míg a másik osztá­lyon viszonylag alacsonyabb maradt. Hiába igyekeztek a két osztály között mutatkozó kü­lönbség okát megfejteni, nem sikerült. A betegséget ragályos­nak tartották és járványként kezelték. Semmelweis életvidám fiatal­emberként érkezett Bécsbe. Ér­zékeny lelkületűre, emberszeré- tetére nagyon rossz hatással volt a klinikán pusztító halál. Naponta látta meghalni az anyá­kat, és segíteni nem tudott raj­tuk. Ekkoriban történt, hogy meghalt egy kórboncnok barát­ja, mert boncoláskor az egyik tanítványa megsértette a kezét. A boncolási jegyzőkönyv döb­bentette rá, hogy a „gennyvé- rűségben” elhunyt orvostanár és a gyermekágyi lázban elhunyt anyák kórképe azonos. Ez a föl­fedezés világította meg Sem­melweis előtt, hogy a halált elő­idéző okok mindkét esetben azonosak: „A hullarészek vol­tak, amelyek bekerültek a vér- edényrendszerbe”, — mint írja. A közvetítők nem lehettek má­sok, mint az orvosok és medi­kusok. És mivel a medikusok a szülészeti klinika első osztályá­ra jártak, ezen az osztályon volt oly magas a gyermekágyi láz­ban elhaltak száma. Elrendelte osztályán a klór- meszes kézmosást: az eredmény kiváló volt, a halálozások szá­ma a minimumra csökkent. Rá­döbbent azonban arra is, hogy élő szervezetekből származó „bomló szerves anyag” is okoz­hatja a bajt. A felfedezés nagy feltűnést keltett. Voltak, akik a klóros kézmosást értelmetlen zaklatás­nak vélték, mások ennek jelen­tőségét a himlőoltás felfedezé­séhez hasonlították. 1849-ben hazatért Pestre. A Rókus (ma Semmelweis) kórház szülészeti osztályán lett főorvos, majd a pesti egyetem szülészeti tanárává nevezték ki. Hihetet­len energiával harcolt továbbra is a gyermekágyi láz ellen, míg orvosok és bábák százai hirdet­ték tanításait. Utolsó évei haragos indulatok és melankólia változásaival tel­tek, majd 1865. júliusában ma­gatartásában zavarok, elmebaj­ra utaló tünetek jelentkeztek. Nem sokkal később meghalt. Halálát valószínűleg ugyanaz a betegség okozta, mint aminek a legyőzésére életét szentelte. Operáció közben megsértette ke­zét, a seb megdagadt, elgennye­sedett. A folyamat úrrá lett egész szervezetén, és a boncolás vérmérgezést állapított meg. Semmelweis felfedezése, élet­műve nemcsak a szülészetet és a nőgyógyászatot, hanem a se­bészetet és az egyetemes orvos- tudományt is érintette. Végleges igazságot azonban csak Pasteur és Koch munkássága, a bakte­riológia fejlődése szolgáltatott neki. U. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom