Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-12 / 189. szám
5. ©Ida! r 1963. augusztus 12, csütörtök am Folytassa, Kleó! Magyarul beszélő angol filmszatíra EBBE a különös filmbe sok minden belefér. A film Hómá.ia, a magasan szervezett állam, látszólag értelmetlen hadjáratot visel az ősközösségi szinten „Rispolgárkodo” Britannia ellen. Látszólag értelmetlen, hiszen egy-két vágással arrébb kiderül, hogy a légiók voltaképpen a zúgolódó Róma szájába akarnak belegyalogolni. Ez idáig megszokott. Csakhogy a film nem áll meg a vezérségét unott nyűgként, mégis görcsös ragaszkodással vonszoló Caesar és az ugyanolyan tehetségtelen banditafőnök, Antonius leleplezésénél. A szemben álló felek is mérhetetlenül ostobák. Egy példa: A körnégyszögesítő Pod talán a chaplini csetlő- botló kisember utóda. De ősének szimpatikus vonásai az átöröklés során egyszerűen hig- velejűséggé korcsosultak. Mindez azt eredményezi, hogy tulajdonképpen nincsenek szemben álló felek, és teljesen mindegy, melyik valósul meg a cselekménybonyolítás lehetőségei közül. Mindegy például, hogy Ptolomeusé, vagy a Kleóvá igénytelenedett Kleopátráé lesz-e a korona. Mindegy az is. hogy a megszokott munkájukat végző tisztviselőkre emlékeztető ösz- szeeskiivők ledöfik-e Caesart, akit itt csak annyira rémít az anakronisztikus Seneca huhogása március idusáról, mint egy hivatali határidő. HA MINDEN mindegy, mi hozza a döntéseket? Semmi. Errevaló az áltörténeti keret, a torz előregyártott öntőforma, amely a hősök szexualitásának hatáskörében, például a kezdő- és a zárókép által jelképpé emelt szamártejfürdőben intézi el a kérdéseket. Amelyek nem is kérdések. Minden variáns jó mindenhova. Képtelen römiparti, ahol minden kártyalap dzsoli dzsóker. Kleó, Caesar és a brit barlanglakok világa, mondjuk ki, a mai nyugati polgári világ csődjét ábrázolja. Ezért legfőbb érve Pod-nak a négyszögletes kerék mellett, hogy nem csúszik tovább a lejtőn. Ezen a világon már csak a csoda segíthet. És milyen szerény lesz ez a csoda, Kleopátra bájitala, amely egyik szamártej fürdőből a másik cserzetlen állatbőrre jutva — Pod családi életében — mégis csak kierőszakolja a happy endet! Tagadás tagadáson — ezzel a koncepcióval és képtelenség képtelenségén módszerrel építette fel vagy inkább vágta össze —, de mert tudatosan: ragyogóan — Talbot Rothwell az író és Gerald Thomas, a rendező ezt a könyörtelen filmszatírát. ELUTASÍTANAK tehát ’ minden kiutat? Igen, amennyiben semmiféle közösséget nem vállalnak hőseikkel. De a történelem igazi mozgató erőit mégis hallgatólagosan elismerik azzal, hogy a vele ellentéteset lehetetlenné teszik. Mindez pedig olyan megvalósulásban — ez az üzleti rész zsenialitása —, hogy az a néző, aki a lényeget nem tudja, vagy nem óhajtja kibontani, nyugodtan mondhatja: jó kis marhaságot láttam. És bombanőket. A sztárok nélküli, brechti egyszerűségű kiállítás mellesleg jól sikerült oldalvágás a rekordköltséggel készült hollywoodi Kleopátra-filmnek is. Sz. J. lendült és görcsösen belekapaszkodott az asztallapba. Hallgatott. — Miért nem felel? — kérdezte a százados. — Nem tudom... El sem tudom képzelni... — dadogta a katona. — Idehallgasson, Ákos — állt fel a tiszt az asztal mellől. — Mondjon el mindent, amit tud. Olyan dolgokat is, amelyeket nem talál lényegesnek. Ezt nemcsak elvárjuk, hanem kötelessége is. Majd segítünk. Mikor mentek be a fotólaboratóriumba? .— Ügy hét óra felé — válaszolt a katona és mereven az asztallapra tekintett. — Hol tartózkodott hét óra előtt? — A KISZ-klubban. ‘Lábas egy szivardobozt politúrozott, azt vártuk, hogy elkészüljön... De hiszen éppen ez az... — hirtelen elhallgatott. — Folytassa, mit akart mondani? — biztatta a tiszt. — Azt, hogy... Lábas meg Faragó összeverekedtek, Faragó követelt valami kétszázötven forint adósságot, Lábas gazembernek nevezte és kapott egy pofont. Erre egymásnak rontottak, és Lábas azt kiabálta, hogy megöli — sorolta most már valamivel nyugodtabban Ákos,, majd hirtelen gondolatot váltott. — Ja, és a Nagy Andris. Az is agyon akarta csapni. — Ki az a Nagy Andris? — Az. .. Az hülye — nyelt nagyot Ákos. Dilis... — bizonygatta. — Lehet, hogy egyáltalán nem is dilis. Honnan veszi maga, hogy a Nagy András honvéd hülye? — kérdezte Pikó furcsa hanglejtéssel. — Azt mondta, hogy ő a konyhatörzsfőnök, meg hogy őrmester. .. — Én már azt is hallottam — szólt közbe a hadnagy —, hogy volt olyan katona, aki minden éjjel szándékosan bevizelt, csak hogy leszereljék. Pikó lopva hallgatásra intette a hadnagyot. — Azt akartam kérdezni... — szűrte vontatottan a szavakat —, .. .no igen, hogy ki is ölte hát meg ezt a szerencsétlent? Néhány hét múlva nyit- I nak az iskolák, a színházak, fellendül a művelődési házak forgalma. Kezdődik az őszi évad, amely részben új feladatok elé állítja, részben pedig bevált, de széles körben még ed nem terjedt ötletek, vállalkozások folytatására buzdítja a népművelési szakembereket. Ezek a feladatok és ötletek a legszorosabban összefüggnek társadalmunk fejlődésével, azzal a nagyméretű átalakulással, amely az elmúlt tizenöt-húsz évben végbement. Fontos, hogy ez az összefüggés hangsúlyt kapjon, hogy világos legyen: a népművelési munka nem öncélú, hanem — amint erre az MSZMP ideológiai irányelvei nyomatékosan utalnak — az ország szocialista építését, gazdasági programunk realizálódását segíti. Nem lebecsülhető politikai jelentősége is van annak, menynyire sikerül erősíteni az új évadban a népművelés hatékonyságát. Ez sok mindenen múlik, a tennivalók is sok irányba mutatnak. A felszabadulás óta, két évtized alatt kialakult a népművelés szilárd szervezete, létrejött intézményeinek hálózata. Ez sok pénzbe került, de jól szolgálta a közműveltség terjedését. Ma, a sok szempontból megváltozott új helyzetben is építem lehet erre az alapra. Ugyanakkor növelni kell az intézmények hatósugarát. Nem érhetjük be a kialakult formákkal, amelyek viszonylag szűk körben hatékonyak. A könyvtárak, szakkörök, műkedvelő együttesek, amelyek a népművelési munka gerincét adták — és sok helyen ma is adják —, önmagukban nem felelnek már meg a növekvő igényeknek. — Szerencsére a tömegek közé hatolásnak, a figyelemébresztésnek és a jogos várakozás kielégítésének elég sok módja van. Ezekhez nem kell beruházás, az eddiginél nagyobb költségkeret, csupán az szükséges — ami persze nem kevés —, hogy változzék a szemlélet: mozgékonyabb, rugalmasabb legyen a népművelő tevékenység. Új keretekre, az egyes rétegek korszerű megközelítésére van szükség. Néhány példa erre. Mindenki tudja, hogy a legtöbb ember művészi és kulturális érdeklődése ma a televízióra irányul. A színház- közvetítésektől a tudományos felvilágosító előadásokig, a zenétől a politikai hírszolgáltatásig terjedő, széles skálán mozgó műsor élményeket kínál, vitára késztet, az ízlés és a köz- gondolkodás sok-sok problémáA katona a szája szélét rágta. — Nem tudom — felelte hosszú csend után. A válasz egyszerű volt, megfontolt, és ezért őszintének tűnt. Részletesen elmondatták vele a KISZ-klubban történteket, majd azt, hogy miként kerültek a fotokamrába. Ákos csaknem pontosan emlékezetébe tudta idézni az eseményeket, de a gyilkosság lefolyásáról semmit sem tudott mondani. — ön hol helyezkedett el a nagyítás ideje alatt? — kérdezte az egyik tiszt. — Faragó mellett ültem, a bal oldalán, a hokedlin. Én mártottam volna a hívóba meg a fixírbe a képet. — Tehát a bal oldalán — jegyezte meg Pikó, inkább csak saját magának. — I... igen — dadogta Ákos. Megborzongott, — És mi történt, miután felgyújtották a villanyt? — Én nevettem... mert hogy olyan komikus volt... és amikor megláttam Faragó hátában a tőrt... — Mit csinált azután? | ját érinti. A nézők szeretnek beszélgetni a látottakról, s meg is teszik ezt, ma még többnyire csak szűkebb családi vagy baráti körben. Itt pedig a tapasztalatok szerint a reagálás gyakran nem megy túl az indokolás nélküli tetszésen vagy elutasításon. Sokan szeretnék álláspontjukat részletesebben kifejteni, érvelni, a jót kiemelni, a rosszat megbírálru, de hiányzik a gyakorlat, a műsor tartalmi és formai kérdéseiben eligazító járatosság. Mindezt nem nehéz megszerezni, ha a népművelés irányítói felfigyelnek erre az igényre, ami — ha kielégítik — jelentősen erősítheti a művelődési házak vonzását. Nagyobb figyelmet lehetne fordítani azokra a tízezrekre, akik esti iskolába járnak. Nekik a munka utáni tanulás fárasztó volta miatt kevés a szabadidejük. Műveltségük egyoldalú, iskolai keretek között maradó. Bővítésére alkalmasak lehetnek a művelődési házak, ha megtalálják a módját, hogy tanulmányaikban is segítsék a felnőtt diákokat. A fiatalokat például módfelett érdekli a dzsessz, a korszerű lakáskultúra, a kibernetika — általában az automatizálás. Ezeknek a témaköröknek a fokozottabb bekapcsolása az ismeretterjesztésbe és a szakköri munkába: nagyon eseA kkor támadt az ötlet — mondja Heltai Nándor népművelési felügyelő —, amikor láttam, hogy esténként már nemcsak a gyerekek snú- roznak a téren, hanem a felnőttek is csoportosan űzik ezt az ostoba játékot. Mi lenne, ha megpróbálkoznánk itt a téren egy filmmel Megpróbálkoztak. Ez a második szabadtéri vetítés a kecskeméti Lenin téren. A közönség kétszerese az előző hetinek. Lehetnek vagy háromszázan, sőt ha az erkélyeken szorongó nézőket hozzáveszem, még ötszázan is. A szemben levő ház falára húzták ki a vetítővásznat. Pereg a film. Pletyka és Fickó, a két kedves cimbora elveszíti, majd sok-sok kaland után megtalálja gazdáját. Ismerjük ezt a bájos Homoki —Nagy-filmet, mégis — talán a csillagos ég adta hangulat alatt — újra és újra átéljük a történetet. A hang ugyan nem egészen tiszta, hiszen ennek az A katona idegesen kapkodta jobbra-balra a tekintetét. — Nem tudom.., nem emlékszem. — És mit csináltak a többiek? — Lábas... Lábas felkiáltott, hogy — „a tőröm” — odaugrott Faragó mellé,, kirántotta a hátából a kést. Valaki ráordítotj, hogy — „Ne bántsd!... az ujjlenyomat!” — de ekkor már a kezében volt. El is dobta azonnal. — Ki kiáltott rá? — A Joós... Azt hiszem, a Joós. Igen, most már határozottan emlékszem, hogy ő volt. — Folytassa! — utasította Pikó. — .. .és akkor a gyilkos ki akart rohanni. — Gyilkos?! Miféle gyilkos? — csapott le rá a nyomozó. — ... szóval... hát a Lábas ki akart rohanni, de lefogtuk. És á Valter Vince ment jelenteni az elhárítóknak, Joós mondta neki, hogy ne csináljon pánikot, senkinek se szóljon — pislogott idegesen. (Folytatása következik.) dókes. A népszerű szakmai tanfolyamok sem csak a jobb elhelyezkedés, a jövedelemnövekedés céljait szolgálhatják. A népművelésről folyó országos sajtóvita több résztvevője hangsúlyozta a politikailag egyértelműbb, tudatosabb népművelés jelentőségét. Rámutattak arra is, hogy ezt a korábbinál átfogóbb, praktikus igényekhez igazodó értelmezéssel lehet sikerre vinni. Módot ad erre a közvéleményt foglalkoztató gazdasági, kulturális, nemzetközi és hazai társadalmi kérdések hosszú sora. A feladat nem az, hogy általánosságokban mozgó, elméleti jellegű előadásokat tartsanak. A népművelésnek ez a területe kívánja meg leginkább a frisseséget, az aktuális eseményekhez kapcsolódó érdekességet. Nem is szabad a politikai tematikát előre tervezni. Ez a munka csak akkor lehet jó és eredményes, ha követi a politikai eseményeket, értelmezi összefüggéseit. Ajánlatos, hogy — mint a nyelvtanulásban — itt is tekintettel legyünk a fokozatosságra. Arra tehát, hogy a politikával rendszeresen foglalkozó, újságolvasó közönség mellett, az érdeklődő, de inkább még csak személyes tapasztalataik szűkebb körét szem előtt tartó munkások, parasztok, fiatalok is kapjanak vonzó politikai tájékoztatást. D. T. óriási „teremnek” az akusztikájához nehéz alkalmazkodni. A kép sem hibátlan, mert köröskörül égnek a kandeláberek. De maga a kezdeményezés, szép és gondolkodásra késztető, ecskemét közismerten rossz mozi-viszonyai már régóta sürgették hasonló akciók elindítását. A város központjában möködő egyetlen mozi a messzi perifériákról ne- he zen közelíthető meg. Nagyok a távolságok. Szeleifalu, Rend- orfalu, Kiskecskemét, Muszáj, Urgés, Vacsihegy és a többi városszéli telep nagyon hiányolja a szórakozási lehetőségeket. A kísérlet — mint az első két előadás megmutatta — bevált. Amikor híre ment az akciónak, önként jelentkeztek a környék lakói, felajánlották közreműködésüket. Patócs László hozzájárult, hogy az áramot ő lakásából vezessék a vetítőgéphez. Golschmid Károly, az egyik épület házfelügyelője vezetéket hozott a kábel meghosz- szabbításához. Számos lakó, főként háziasszonyok, az agiíá- cíót végezték. És mint az ösz- szesereglett nézőtábor mutatja, nem rosszul. Amikor Fickó és Pletyka viszontagsága véget ér, a film végén taps hangzik fel, sűrű taps. Zárt mozikban ismeretlen az ilyesmi. Itt azt jelenti, hogy jó volt, kellett és a jövő héten is kell. Minél gyakrabban! De nemcsak itt, ezen a téren, a Leninvárosban, hanem az előbb említett külterületi helyeken is. Számos jó alkalom kínálkozik a program bővítésé- re. Mint hírlik, a művelődési ház csillagászati szakköre táv- csöveket hoz_ majd ki legközelebb. Azonkívül rendszeresítik majd a vetítés előtti rövid ismeretterjesztő előadásokat, jp elmerül a komoly játékfilmek vetítésének gondolata is Hallottunk az ösz- szegyűlt nézők között olyan megnyilatkozást, hogy szívesen fizetnének mérsékelt — 10 __15 fo rintos — nyári bérletet játékfilmek rendszeres vetítéséért. Hegy a film és a vetítés díja bejöjjön. Érdemes ezen gondolkozni. Balogh József Az első lépés sikere C^t H£fMiLlWvll'J |j I f j|]
