Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-07 / 185. szám

1963. augusztus 7, szombat 3, oldal AM(Q A FŐNÖK VISSZAJÖN Közéleti emberek fl szaktudás a legjobb befektetés (Madaras! miniatűrök) A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN zárt ajtókon kopogtattam. Har­sány köszöngetéseimre végre előkerült Bözsi néni, a gond­noknő: — Nincs itt a gazdasági ve­zető. — Az igazgató elvtárs? — Ajaj! — legyint. — Most várjuk az újat. Ez lesz az ötö­dik. Vagy a hatodik? Végigkalauzol a színházter­men (épp az új darab díszleteit kopácsolják), a jól felszerelt, ízléses társalgókon, játékszobá­kon, mindenütt példás rend és tisztaság. — Sajnos, nem tudok semmi újságbavalót. Amíg valamelyik főnök vissza nem jön, én va­gyok az igazgató. És én csak takarítok. Igaz, hat év alatt úgy megszerettem a házat, mintha a sajátom lenne. Havonta nem egészen 900 fo­rintért. Hát nem furcsa, hogy az igazgatók kétszer ennyiért sem tudtak gyökeret verni hat év óta? A KÖNYVTÁR csendjében kék szemű, szőke kis­lány rebben fel olvasmányából lépteimre. A könyvtáros kisza­ladt a göböljárási fiókba, délre ha megjön, addig ő helyette­síti. Kérdezem, mióta dolgozik itt. Nem, nem itt dolgozik, csak olvasó. Nem akármilyen olvasó le­het, akire rá lehet bízni a könyvtárat egész délelőttre. Ré­vész Anikó most végezte az el­ső gimnáziumot, de régi törzs­vendége a könyvtárnak. Jeles tanuló, főleg a humán tárgya­kat kedveli. Amióta a község határában, Paplaposon látta az ásatásokat, egyre jobban izgat­ja a régészet. Most is Homérosz világával ismerkedik Szabó Ár­pád könyvéből. Ha kölcsönző érkezik, valóságos műgonddal választ neki könyvet. Minden­kit és mindenkinek az ízlését ismeri. Itt született és idáig itt élt Madarason. Valószínű azon­ban, hogy a közeljövőben elköl­megvoltam nélküle, megleszek ezentúl is. Hanem az elvről van szó, a szocialista elosztásról szó­ló tanok megcsúfolásáról! Én nem bánom, ha beledöglök is, de addig harcolok, amíg rendet nem teremtenek az autóelosz­tásban, és ki nem irtják erről a területről is a protekciót! Taár Pál vállat vont. — Kár, hogy csak most mondja, kollégám — szólt — talán sok kínos, kilincseléstől és bosszúságtól menthettem vol­na meg, ha ezt előbb tudom. Zaár Pál, akitől tulajdonképpen az autóelosztás függ, testi-lelki jó barátom. El sem tudom so­rolni, mennyi szívességet tet­tem neki. Egy szót szólok, akár csak telefonon is, és megadja a kocsit. Megtegyem? IX aár másnap elment a nagyhatalmú Zaár irodá­jához. Az épület előtt hosszú sor állt, csupa autóigénylő. De amint Haár megmondta a nevét, soron kívül bemehetett. — Haár kartás? — mondta az autóelosztó. — Maár vártam. Az ön folyamodványa indokolt. In­tézkedtem haát, hogy a legújabb szériából kapjon egy príma ko­csit. És sokszor üdvözlöm Pali barátomat, az igazgatót. Hallom, maga is Pali! — Eddig voltam csak — szólt Haár —, még ma megváltozta­tom a nevemet Győzőre. És vit­te a kocsikiutaló papírt. Éljen, mégiscsak létrejön a tátrai bu­töznek. Édesapját Kecskemét­hez köti a munkája. — örül, hogy városba kerül­het? Szomorkásán elmosolyodik. — Inkább csak kíváncsian várom. Nagyon hiányozni fog Madaras. Kecskeméten biztosan könnyebb lesz tanulni, de itt sem fogytam ki a könyvekből. Azt hiszem, ha sikerül egye­temre kerülnöm, nem fogok azok közé tartozni, akik irtóz­nak vidéken, akár falun is ál­lást vállalni. (Bárcsak Anikó egyike lenne a keveseknek, akik be is tart­ják ezt a sokszor hallott ígé­retet.) A BÖLCSŐDET a templom melletti parkban találom. Az előző két eset után szinte természetesnek tűnik, hogy a napozóban hancúrozó bájos csöppségek felügyelőnője nem óvó néni (ő pillanatnyilag nincs itt), hanem Róka Vero­nika, aki tavaly érettségizett, és azóta — egyelőre szakképzetle­nül — a bölcsődében dolgozik. Lelkesen ismerteti a napiren­det, panaszkodik, hogy nincs megfelelő nyári helyiségük, be­számol a csecsemők, a tipegők és a nagycsoport foglalkozásá­ról. Végül pedig, hogy szemlél­tesse is az eredményt, odaint egy eleven, rövid hajú kislányt: — Ildikóm, énekelj valami szépet a bácsinak! Salamon Ildiké, miután ker­esésen bemutatkozott, nem so­kat kéreti magát: — Kicsit szomoj'kás a hangu­latom máma... Veronka fülig pirul, kétség- beesetten próbál közbelépni, a bölcsődében tanult illedelmes gyermekdalokat ajánlgatja, de Ildiké rendületlen: — Kicsit megjázom mggam... — Gitáros a papája — men­tegetőzik Veronka. Hiába, a szülők és a pedagó­gusok nevelésének egybehango­lását nem lehet elég korán kez­deni. Szabó János ."1.. -IJ-J-i­li! Időközben barátja, Saár, Paált, az üdülési felelőst nyaggatta. — Hiába, nincs helyem szá­modra, ne is kérjél — mondta az. — Nem is értem, hogy pont te, a régi szervezett, kívánsz magadnak ilyen indokolatlan előnyt! 1%/í i mást tehetett Saár, nem is járt tovább a dolog után. Elvégre, ha muszáj, Pes­ten is el lehet töltesni azt a pár napot, és még annyi pénzbe sem kerül. Otthon azonban még­is elpanaszolta a dolgot a szom­szédjának, Baár Pálnak. — Csak a protekciósoknak van helyük a Balatoninál! — kiál­totta. — De esküszöm, nem nyugszom, amíg rend nem lesz a nyaralási beutalások körül nálunk! — Miért nem szóltál előbb, komám — mondta az —, ne- kam Paál, a ti üdülési felelő­sötök, a legjobb emberem. Fe­leségét annak idején én he­lyeztem el, és a sógorával együtt nyertünk egy frizsidert a lottó- sorsjátékon. Végül is nem tud­tuk eldönteni, kié legyen, és így a te Paálod kapta a hűtő- szekrényt. Még most is tarto­zik rá jó ezer forinttal. Majd szólok neki, nem mondhat el­lent. XT a lóban, Saárt másnap fel- ’ kereste szobájában Paál. — Pajtás — így szólt —, még egyszer utána néztem a dolog­Augusztus 9-től 15-ig nem­zetközi szőlészeti konferenciát tartanak Jaltában. A konfe­rencián hazánkat négytagú delegáció képviseli. A küldött­ség tagjai közül ketten Bács megyeiek: dr. Tompa Béla, a megyei tanács vb elnökhelyet­tese és dr. Szegedi Sándor, a Szőlészeti Kutató Intézet osz- tájyvezetője. Tanúja voltam, amikor a soltvadkerti parasztok órák hosszat hallgatták és faggatták egy író—olvasó találkozón. Késő éjjel ért véget ez az ér­dekes beszélgetés. Senki sem gondolt most a vendég hiva­talával. Szakemberek vitat­koztak. A tapasztalt gyakorlati szőlőtermelők a nagy tudású szakkönyvíróval, a hazai és kül­földi eredményeket, szükségle­teket és lehetőségeket kiválóan ismerő kertészközgazdásszal, nem pedig a megyei tanács el­nökhelyettesével. Ezután valóban kíváncsi let­tem, hogy hogyan tudja össze­egyeztetni dr. Tompa Béla. a közéleti ember a hivatalával járó elfoglaltságot a tudomá­nyos tevékenységgel. Egy megye mezőgazdaságának irányítása mellett hogyan jut ideje cikke­ket, tanulmányokat, könyveket írni és a tudományos munkás nem sajr>álja-e a hivatali te­endőkre fordított időt? Dr. Tompa Béla szokása sze­rint most is csendesen moso­lyogva beszél: — Kertész voltam mindig, nem pedig közéleti vezető. — De hiszen egy évtizede már, hogy nem közvetlenül a termelésben dolgozik! — A szaktudás „magasabban” még fontosabb, mint egy-egy gazdaság irányításában. Az in­tézkedések nagyobb területen döntenek el fontos kérdéseket és minden hiba, melléfogás több kárt okozhat. Dr. Tompa Béla harmincöt éves sem volt, amikor 1963. vé­gén megvédte „A csemegeszőlő üzemgazdasági és közgazdasági kérdései”-ről írt kandidátusi disszertációját. Néhány hónap múlva megjelent a disszertáció bővített változata könyvalakban is „A csemegeszőlő itthon és a nagyvilágban” címmel. Nagy si­kere volt, két hónap alatt tel­jesen elfogyott. Hamarosan a második kiadás is napvilágot nak. Mindig van úgy, hogy va­lamelyik beutaltnak megfázik a gyereke, vagy más okból le­mond, és alckor megürül egy szoba. Álljon üresen? Inkább neked adom. Jó lesz egy két­ágyas, Balatonra néző, beépí­tett szekrénnyel, külön fürdő­szobával, augusztus 3-ra? Másnap Haárnák is, Saám-aik is ragyogott az arca. Mindkettő azonban magában tartotta a jó hírt, és előbb bosszantani akar­ta az igazságtalanságok hangoz­tatásával barátját. Saár jutott előbb szóhoz. Az összes kollégák figyelmétől kísérve mondta: —■ Hát valóban disznóság, ami nálunk az autókiutalások körül történik. Én nem bánom, még ma írok egy nyílt levelet erről az újságiba. Csupa protekció az egész! De Haár, az újdonsült autótu­lajdonos leintette: —■ Pajtás, én gondolkodtam a dolgon — mondta. — Vég­eredményben valamiféle fontos­sági sorrendet csak meg kell állapítani. Minden igénylőnek vannak érvei így pro és kontra. Aztán tessék, tégy igazságot! — De hiszen te ordítottál még tegnap a legjobban a mostani elosztás ellen! — mondta Saár csodálkozva. — Igen, ez igaz! — mondta Haár. — De ahogy közelebbről megvizsgáltam a problémát, így mihamar rájöttem, hogy ötször látott. S ezzel a szerző a leg­ismertebb szaktekintélyek közé emelkedett A. Hajai Kertészeti Techni­kum egykori diákja messzire jutott. Hivatali minősítésében csupán száraz adatok jelzik az útját. Ám ilyenek: „Kertészeti Főiskola a Szov- jetunióbetn, Micsurinszkban. Ki­tűnő rendűén végzett 1955-ben. Itt írta első szakmai értekezé­sét a kertészeti kultúrák fejlő­déséről Kubány kolhozaiban. Ez lett a diplomamunkája, ezért külön államvizsgáznia sem kel­lett. Itthon az Ágasegyházi Álla­mi Gazdaságba került, majd ha­marosan a megyei pártbizott­ságra. A mezőgazdasági osztály vezetője lett. 1962. óta a me­gyei tanács vb elnökhelyettese. Szabadság Érdeméremmel és a Munkás—Paraszt Hatalomért Érdeméremmel tüntették ki.” Ezek a puszta tények. Ami mögötte van arról csak nagyon nehezen bírható szóra: — Az egyetemen úgy képzel­tem, hogy kutató leszek. De ha­mar bekerültem a pártappará­tusba. Így az eredeti terveim­ről le kellett mondanom. Itt azonban annál több dolgom akadt a szakmám más, főként üzemgazdasági és közgazdasági kérdéseivel. Rávetettem hát ma­gam újra a tanulásra. Mert van. vagy nincs idő, a tanulást nem lehet abbahagyni. A tudo­mányos munka végtelenül há­lás feladat. A szakmai ismere­tek bővítése a legjobb befekte­tés. Az egyénnek is és a közös­ségnek is. Micsoda nagyszerű terveink vannak például a ho­mok hasznosításáról! A végre­hajtáshoz azonban sok, nagyon sok képzett szakemberre van szükség. Az irányításban, tehát a gya­korlati munkában is jól vizs­gázott di-. Tompa Béla már hi­vatalba lépésének első hónap­jaiban. Akkor először fejezték be a megyében az évi telepí­tést. 1964-ben pedig a késői ta­vasz miatt alig húsz nap alatt 4 és fél ezer hold szőlő és gyü­mölcsös telepítését kellett elvé­gezni. A Földművelésügyi Mi­nisztériumban nem is akarták elhinni, hogy sikerült. Mert nem tudták, hogy milyen átgondolt szervezés, területelőkészítés előzte meg ezt a munkát, gon­doskodás a szaporító és a szer­annyi az igénylő, mint a kocsi. És azóta megtanultam népgaz­dasági szinten gondolkozni. Igaz, mai helyzetünkben így még csak a legérdemesebbek kaphatnak kocsit. És az illetékesek igye­keznek a lehető legigazságosab­ban dönteni. Nem úgy megy ez, mint például nálunk a szakszer­vezetnél a nyaralási beosztás. Mert hallatlan, ami nálunk ezen a téren megy... Saár, zsebében a beutalóval, félbeszakította: — Szó sincs róla! Te csak lá­zongsz, és nem ismered a ténye­ket. Tudod, hány szempontot kell a mi üdülési felelősünknek figyelembe vennie? Tudod, mennyivel több az igénylő, mint a rendelkezésre álló szoba? így csak azok kaphatnak, akik iga­zán rászorulnak, és szocializ­must építő munkájuk alapján rá is szolgálnak a jól megérde­melt balatoni pihenésre. A mikor kölcsönösen kihiv- ták egymást a szobából, hogy kimagyarázkodjanak, és közöljék a másikkal a jó hírt, idősebb kollégáik összebólintot­tak: — De jó hallgatni ezt a két fiút — mondták —, mennyivel harcosabbak, mint ml voltunk! Hogy meg tudnak küzdeni az igazságért, de ugyanakkor mi­lyen higgadtak, meggondoltak is, Máté György vés anyagról, a munkabrigádok­ról stb. Öt azonban már csak a ta­pasztalatok, a jövőre vonatkozó tanulságok érdeklik mindebből. — A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta egyidőben ta­nuljuk és alkalmazzuk az állami irányítás új módszereit. Már kialakulóban van a szakavatot­tabb, önállóbb helyi vezetés. A járási, megyei vezetés feladata pedig mindinkább az elvi irá­nyítás lesz. Ahol ezt a folya­matot felismerik és segítik is, ott nemcsak könnyebb, hanem eredményesebb is a munka. Megpróbálok óvatosan visszakanyarodni az eredeti kér­déshez: — Éppen ezeknek a nagy munkáknak az idején fogott Tompa elvtárs a második könyv megírásához a bor közgazdasági kérdéseiről. — Nem is haladtam valami gyorsan vele. Csak mostanában készült el. Eltűnődik egy pillanatra és most váratlanul közlékennyé lesz: — Igazságtalan volnék, ha pa­naszkodnék. Nekem még otthon is megértő és szakértő mun­katárs jutott. A feleségem szin­tén mezőgazdasági mérnök, la­boratóriumban dolgozik. így az­tán mondhatom: akarva sem szakadhatnék el a szakmámtól. — Voltaképpen szerencsésnek mondhatom magam — villan a szemében egy röpke mosoly, de komolyan folytatja mégis. — Mindig kaptam biztatást is, se­gítséget is, ha szükségem volt rá. A hivatali és a tudományos munkámban egyaránt olyan tá­mogatóim voltak, mint dr. Mol­nár Frigyes, dr. Varga Jenő, s Németh Károly, a Központi Bi­zottság korábbi mezőgazdasági titkára. Az aspiráns vezetőm pedig maga Erdei Ferenc volt, ő lektorálta az első könyvemet is. Jó kedélye átsüt a higgadt mondatokon, s hirtelen anekdó- tázó hangba vált: — Mielőtt idekerültem, aggo­dalmaskodtam: új munkakör, hogyan fogjak hozzá? Molnár elvtárs tréfásan azt mondta: Itt az alkalom, amiről eddig csak beszéltél, most próbáld megcsinálni. Irányítása alatt ugyanis részt vettem a telepí­tési terv kidolgozásában, úgy értette: szép feladatot kappk most ezzel, hogy rám bízzák a gyakorlati végrehajtást. S valóban <jr_ Tompa Béla hivatali működése a me­gyei tanács vb mezőgazdasági elnökhelyettesi posztján egybe­esett a második ötéves terv nagy csatájával, az 50 ezer hol­das szőlő- és gyümölcstelepítési terv végrehajtásával. A terv­időszak nagyobbik felének ki­magasló eredményeiben neki fontos szerepe van. Mester László FöldszÖY-kemping Badacsonyban A Balaton északi partián. Áb­rahámhegyen, újszerű kezde­ményezést valósított meg a Ba­dacsony tornai i Földmű vesszö­vetkezet. Ezen a nyaralótelepen a szövetkezet tavaly rendezte be a vidék egyik legszebb étter­mét. Az eszpresszóval és pince­mulatóval rendelkező vendég­látóegységet gyakran látogatták az IBUSZ külföldi vendégcso­portjai. Kifogás csupán a szál­láshiány miatt hangzott el. Ezt a problémát is saját erőből ol­dották meg: a napokban fel­építették az első földművesszö­vetkezeti kempinget. Az étte­rem és az autóparkírozó köze­lében tíz színes panelházat ál­lítottak fel, amelyben negyven vendég számára gondoskodnak szállásról. Emellett sátortáboro­zásra is lehetőséget nyújtanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom