Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-06 / 184. szám

1965. augusztus 6, péntek 3. oldal FIATALOK q Sárfehérben Manapság már egészen ter­mészetesnek tartják, hogy ifjú­sági találkozón vesznek részt, utazást szerveznek a Balaton körül, s közülük négyen Cseh­szlovákiába és az NDK-ba men­nek kirándulni. Sok más egyéb is hozzátar­tozik áhhoz hogy a fiatalok otthon érzik magukat a Sárfe­hérben. Mert mi mással is ma­gyarázhatnánk, hogy szombaton és vasárnap társadalmi munká­ban vállalják a takarítást a majorságban? Vagy, hogy ti­zenhárom idős, hozzátartozó nélküli nyugdíjas gondozását vállalták, akiknek kertjüket rendben tartják, megkapásuk a háztáji szőlőjüket? Az idén részt vesznék a mező- gazdaságban dolgozó ifjúsági munkacsapatok versenyében. De ezzel sem elégednek meg. — A kecskeméti járásban negyven körüli szőlőtermesztő ifjúsági brigádokat hívunk ki versenyre — újságolja Farkas László. Lelkesítő és beszédes példa, ahogy a fiatalok megtalálták helyüket a Sárfehér Tsz-ben. Törődnek velük, s egyúttal ön­álló tevékenységet biztosítanak részükre — vagyis arra a tu­datra ébresztik őket, hogy tel­jes jogú gazdái a szövetkezet­nek. Hatvani Dániel Tizenöten kapálják a karalá­bé sorait. Lányok és asszonyok valamennyien. Zömmel az előb­biek. A munkacsapat vezetője, Kocsis Ilona is az ifjabb kor­osztályhoz tartozik. — Az idén már teljesen ösz- szetartozunk — mondja mesz- szenéző tekintettél, amíg egy percre a kapanyélre támaszko­dik. — Még tavaly sem volt ez így. A családtagok korábban csak a százalékos szőlő műve­lésében segítettek. De hogy munkacsapatba tömörüljenek, magam sem hittem volna... Ezen a nyáron több mint harminc fiatal dolgozik az izsá- ki Sárfehér Tsz két munkacsa­patában. A másikat is megláto­gatjuk, amelynek tagjai a fais­kolában kapálnak. Ezek is lá­nyok. Ügy látszik, a fiúk in­kább a gépekhez vonzódnak. Itt a munkacsapat-vezető K. Szabó Ferenc, nemrég végezte el a szakiskolát. Mellesleg az elnök fia. Mi tartja őket együtt? Csak a közös munka? Az is. Hatforintos órabért kapnak. A tsz vezetőségével megállapodtak, hogy havonta három napnál többet nem mu­lasztanak. Ha igen, tíz száza­lékkal csökkentik a bérüket, s a jutalomból is kizárják őket. Ám erre még nem került sor eddig. Nehéz és egyhangú munka a kapálás. Ha egész nyáron csak ezt kellene csinálni, szinte ki­bírhatatlan lenne. Szerencsére igen változatos a feladat, hi­szen a 35 holdas kertészetben 20—22 féle növényt termeszte­nek. Nagyüzemi konyhakerté­szet? Rendhagyó esetnek szá­mít, de a „mindenből egy ki- csit”-elvét a Sárfehér Tsz-ben a közös területen is érvényesí­tik. És mekkora sikerrel! A szövetkezet községi zöldségbolt­ja havonta százezret forgalmaz. De jut a zöldségből Dunaújvá­rosnak, olykor még Pestnek is. Az elnök, K. Szabó Sándor el­mondja, hogy régebben Izsák zöldségféléből „importra” szo­rult. Nos, a helyzet ma már fordítva áll. Nemcsak a konyhakertészet­nek, de a 49 hold új gyümöl­csösnek és a nem egészen más­fél holdnyi faiskolának is „gaz­dái” lettek a fiatalok. S így van ez azért is, mert mindket­tőt ők létesítették. A közös gaz­daság vezetői — lévén az elnök maga is kertész — jól tudják, milyen érték manapság a saját termésú facsemete. — A szemzóst eddig az én családom végezte — így az el­nök. — De most már megtanít­juk a munkacsapat tagjait is erre a kényes és aprólékos munkára. Biztos menni fog a dolog! Farkas László, a szövetkezeti, s egyúttal a községi KISZ-tit- kár elmondja: — A barackfelvásárlás idején az átvevötelepünkön meggyűlt a tennivaló. Nem volt sok idő fontolgatásra, K. Szabó munka­csapatából „elhoztam” három lányt a telepre, válogatni. A többiek ezt annyira zokon vet­ték, hogy pár napig még a kö­szönésemet sem fogadták. Eny- nyire összetartanak... Ha valamelyikőjük reggel nem jelenik meg a munkakez­déskor, este már az egész mun­kacsapat felkeresi: miért nem jött. Általában munka után sem válnak el egymástól. Szerda es­ténként a szövetkezet ifjúsági klubhelyiségében tartanak ösz- szejövetelt. Gyakori vendégei a községi ifjúsági háznak is. El­mondják, hogy korábban ez sem ment simán. A külterületen élő­ket a szüleik sehova nem akar­ták engedni este. S ekkor ah­hoz folyamodtak, hogy összejö­veteleikre meghívták a szülőket i& Tss-tagok a nézőtéren A Biztosítási és önsegélyező Csoportok 6500 tagja találkozik augusztus 7-én Szegeden a sza­badtéri játékok előadásán. A termelőszövetkezetek tagjai és néhány nagy ipartelep dolgozói már évek óta utaznak, kirán­dulnak a csoportok költségén. Ezt a befizetett tagdíjakból a csoportok intézőbizottságainak rendelkezésére álló összegből fedezik. Tavaly óta már majd­nem minden nagyüzemben, sok vállalatnál és intézménynél megalakultak ezek a csoportok. Az intéző bizottságok javaslatá­ra az Állami Biztosító kibérel­te a szegedi szabadtéri színpad augusztus 7-i „Bánk bán” elő­adásának egész nézőterét, a cso­portok tagjai számára. Nagydíjat kapott Szegeden a Kunbajai Állami Gazdaság leánykája Az idén ismét megrendezik Szegeden, a szabadtéri játékok időszakában a hagyományos meghívásos őszibarack-, bor- és virágkiállítást. Az ünnepé­lyes megnyitóra ma, pénteken délelőtt 11 órakor kerül sor a kamaraszínházban. Dr. Erdei Ferenc akadémikus, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának főtitkára méltatja e ki­állítások jelentőségét. Az őszibarack-kiállításon negyvennyolc termelő— közöt­tük 31 termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport, va­lamint 17 állami gazdaság, s kí­sérleti kutató intézet — össze­sen 482 láda, a hibridekkel együtt mintegy 20 fajta gyü­mölccsel szerepel. Az ország főbb történelmi borvidékeiről származó 93 bor­mintát palackozva láthatja, sőt megkóstolhatja a közönség. A kiállításon szereplő őszibarack- és bormintákat a bíráló bizott­ság már értékelte; a díjak át­adására kerül majd sor. Hogy a nehezebb borok elő­térbe helyezése ne zavarja az értékelést, külön kategóriát ké­peztek az ország hegy- és sík- vidékéről beküldött minták. A síkvidéki boroknál a bi­zottság rendkívül magasra ér­tékelte a Bács-Kiskun és a Csongrád megyéből származó borok minőségét. A megyei ta­nács által felajánlott két nagy­díjat a Kunbajai Állami Gaz­daság . tavalyi évjáratú leányka bora, illetve a Csongrád Vidéki Állami Pincegazdaság puszta- mérgesi rizlingje kapta. A vö­rös boroknál ugyancsak szép si­kert ért el a Kunbajai Állami Gazdaság kadarkája: 18,56 pont­tal a második helyre került. A verseny eredménye iga­zolja, hogy a síkvidéki terüle­teken — így Bács-Kiskun me­gyében — termesztett szőlőfaj­tákból kitűnő borok préselhe­tők, másrészt: a kezelésüknél magas szintű technológiai eljá­rásokat alkalmaznak. A hármas kiállításra külö­nösen szombaton várnak sok látogatót. E napokon ugyanis az ország különböző részeiből tíz különvonattal és 90 autó­busszal a tsz-önsegélyző cso­portok tagjai közül több mint hétezren utaznak a Tisza parti városba. L. I. Nem kis gond a 6500 ember utaztatása, ellátása, szórakoz­tatása. Különvonatok és közel 100 külön autóbusz viszi a ven­dégeket Szegedre. Megyénk te­rületéről 400 fő megy el a ter­melőszövetkezetből, üzemek­ből és intézményekből. Bajáról és Kiskunhalasról külön autó­buszok indulnak, míg Kecske­métről és Kiskunfélegyházáról a menetrendszerinti vonattal utaznak az önsegélyező cso­portok tagjai. A vendégeknek különféle szórakozási lehetőséget nyújt a szegedi kirándulás. Augusztus 7-én orgonahangverseny lesz a Dómban, délután a Széchenyi téren térzenét, az újszegedi sza­badtéri színpadon pedig ma­gyarnótát hallgathatnak. A Mó­ra Ferenc Múzeum, a nyári tárlat, a helytörténeti kiállí­tás, a művészet és lakáskul­túra kiállítás, iparművészeti bemutató sok maradandó em­léket ígér. S akit az ilyen lát­nivaló esetleg nem vonz, meg­nézheti az őszibarack és bor- kiállítást. Este pedig felcsen­dülnek Simándy József, Moldo- ván Stefánia. Komlóssy Erzsé­bet, Virágos Mihály és Szaba­di István előadásában Erkel nagy nemzeti zenedrámájának a Bánk bánnak melódiái. A szabadtéri játékokon részt­vevők részére az Állami Biz­tosító Bács megyei Igazgatósá­ga, a színházjegyen és vacso­rajegyen kívül különböző tá­jékoztatókat ad, melyek segít­séget nyújtanak a program kiválasztásánál. A virágoskertek mérnökei Kevesen tudják, hogy néhány hónappal ezelőtt kerttervező csoport alakult a megyei ter­vezőiroda kebelében. De arra sem sokan tudnának határozott választ adni, hogy mivel foglal­koznak. Hoznak-e újat ? Bozsó Irén és Mayer Antal, a Kertészeti és Szőlészeti Főis­kolán sajátította el a kertépítés tudományát. Ambícióval tele jöttek ide Bács megyébe. Bát­ran remélhették, hogy lesz mun­kájuk bőven, hiszen ez ideig nem dolgozott itt hasonló kép­zettségű szakember. Mégis épültek parkok és nem is akármilyenek — vetheti fel most az olvasó. Bevallom, ben­nem is motoszkált ez a kérdés. Beszélgetésünk kezdetén — él­ve a laikus jogával — meg is fogalmaztam: — Mi újat tud­nak hozni a városok, községek szépítéséért folyó munkába? Válaszul felidéztek néhányat a megyében szerzett tapasztala­taikból: — Kiskőrösön korszerű isko­la épült. Udvarát azonban nem tervezték meg. Egyszerűen be­ültették virággal. Pedig a ta­nulási szünetekben mozgásra, játékra van szüksége a gyere­keknek. Ehhez pedig tér kell. Ahány virág, annyi tilalomfa: A nagy harang Minden valamire va­ló városnak, község­nek van olyan jelleg­zetessége, melyet va­lamikor nótába fog­laltak eleink. Azóta is a dal jut először eszünkbe, ha az illető helység nevét hadijuk. Nagykőrös: „Hallod-e, te körösi lány!... Szeged: „Még azt mondják, nincs Szege­den boszorkány.. Rátát: „A rátóti le­gények, libát loptak szegények.. Debrecen: „Debre­cenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni., Karcag: „Karcag hí­res város, L adánnyal határos.. A városok, falvak tartják is magukat a hagyományhoz és igye­keznek hírükhöz-ne- vükhöz méltóan szere­pelni napjainkban is. Ha már Nagykőrös történetében központi helyet foglalnak el a lányok, illő, hogy a legények kitegyenek magukért. Ezért jut Nagykörösre az utóbbi időkben hetenként át­lagosan egy bicskázás — szerelmi féltés miatt. Ha már Szegeden úgy terem a boszor­kány, mint a réten a fűszál, igazán nem játszhatnak alkalma­sabb helyen Az em­ber tragédiájá-t. De félre a komoly­talanságokkal. Itt van a mi hírős városunk, amelynek említésekor szerte a honban te­nyerükbe hajtják hom­lokukat a dolgozók, s apró biccentgetések után dúdolni kezdik, hogy hejde „Megkon- dult a kecskeméti öregtemplom nagy ha­rangja .. Hány hazánkfiáról hallottunk, aki fél, ne­gyed vagy nyolcad éle­ten át gyűjtötte a ga­rasokat, hogy legalább életében egyszer elza­rándokoljon Kecske­métre. Meghallgatni az Öregtemplom nagy ha­rangját. Melynek sza­va kihallatszik a pusz­tára, elannyira, hogy a monostori zöld erdő vadgalamját is megrí- kat ja. Idegenforgalmi, tu­risztikai leleményből luxushotelünket is oda­telepítettük a nagy harang búrája alá. A szép nagy, csupa üveg, meg vasbeton ékszer­doboz nem hiába a modern építőművészet büszkesége. Állja a sarat. Rezegtetheti a harangzúgás, csikar­hatja az absztrakt táncmuzsika, mégsem dől össze. Az ide lá­togató svédek, kelet— nyugat-németek, cse­hek vagy kanadaiak — akiket ugyancsak a nagy harang varázsla­tos zengése-bongása vonz, direkt kérik, a szállodaszemélyzetet. Mire? Hogy tegyenek szobáikba egy-egy éb­resztőórát. Azt reg­gel 5 órára húzzák fel vendégeink, hogy fel­keltse őket mély ál­mukból. Senki nem akar egy kongást se elszalasztani a nagy harang giling-galang- jából. Ha már kül- és bel­földi turistáink ennyi­re odavannak a hajnali ötórás kecskeméti ha­rangzúgásért, tegyünk kedvükre. Ha a lon­doniak nem, restellnek pénzt csinálni az otta­ni ködből, és konzerv­dobozban árusítják a külföldieknek emlék­készletként. mi se sze­rénykedjünk. Egyéni megrendelésre készít­sünk magnetofont el­vételt a reggeli ötórás harangzúgásról. Meg­örökítve az álmából riasztott vendég nem­zeti sajátosságot is hordozó káromkodá­sát. Aztán lehet-e szebb emléke az Aranyho­mokban megszállt nászutaspárnak egy ilyen magnetofonsza­lagnál? Mikor majd eljárnak felettük az évek. a gyerekek szárnyrakelnek, s már csak kettecskén ma­radnak — bús öregek, Mamóka felteszi a sza­lagot. Bekapcsolja a magnót, s pillanatokon belül megkondul a kecskeméti Öregtemp­lom nagy harangja. Az ötórai agyatrázó giling-galangba „bele­úszik” a hajdani dél­ceg ifjú férj szenvedé­lyes suttogása: „Az ördögbe! Már reggel öt óra. Ideje egy ki­csit aludni is!” Tóth István nem lehet labdázni, futkároznl, Géderlakon az óvónőtől kérdez­tem: hogyan alakítják ki az udvart? Majd én beültetem vi­rággal. ahogy tudom. A cifra medence Mayer Antalhoz hasonlóan kolleganője is megemlített né­hány olyan hibát, amellyel az elmúlt hónapokban találkoztak. Egyik községünk szép parkját például cifra szökőkú tmedence- vel rutították el a jó szándékú, de hozzá nem értő építők. Az­tán arról szólt, hogy milyen kevés a jói felszerelt, céljának tökéletesen megfelelő játszótér Kecskeméten. Számomra azért volt különö­sen érdekes a velük folytatott beszélgetés, mert a szóba ho­zott iskolák, napközik, parkok jó részét ismerem. Mégsem tűnt fel soha, hogy ott valami nincs rendben. Hányszor elsétáltam már például a kecskeméti állo­más szomszédságában levő nap­közis óvoda kerítésénél, anél­kül hogy egyszer is felmerült volna bennem: a játékok fölé boruló akácfák tüskés ágakat hullathatnak a gyanútlan apró­ságok talpa alá. Szinte naponta utazom az új autóbusz-pálya­udvarról és — versenyt sietve a percekkel — nem fogalmaz­tam meg még magamban soha, hogy az állomáshoz vezető utat másképpen, a távolságot jobban lerövidítve is megtervezhették volna. De bizonyára így va­gyunk ezzel mindannyian. Megér néhány ezrest A következtetés nyilvánvaló: a kerttervezés nagy felkészült­séget igénylő mesterség. Azok a városi, községi vezetők, akik gyorsan belátják ezt, és nem sajnálják néhány ezer forinttal megtoldani az új létesítmény több százezer forintos beruházá­si költségét, jól számítanak. A Kalocsán épülő Felszabadulási emlékpark, csak úgy mint a kiskőrösi pártházat övező kert terve, azt bizonyítja, hogy ezek a fiatalemberek értik és szív- vel-lélekkel végzik munkájukat. Rajtunk múlik, hogyan kama­toztatjuk tudásukat. Békés Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom