Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-31 / 204. szám

198?!. augusztus 31, kedd 3. oldal Könyvtáros vendégek megyénkben Fejér megyei könyvtárosok érkeztek Bács-Kiskun megyébe, akik többek között Kecskemé­ten, Kiskunfélegyházán, Kiskő­rösön, Kecelen, Kalocsán, Fok­tőn és Dunaszentbenedeken jár­tak. Mint a csoport vezetője, Csukli Alajos, a megyei könyv­tár munkatársa elmondotta, szá­mos hasznos tapasztalatot sze­reztek útjuk során. Különösen az olvasókkal való foglalkozás, a népművelés egészébe váló be­kapcsolódás és a könyvtári módszerek érdekelték a kül­döttséget. Takarékos traktorosok Év elején a bajai Vörös Fény Tsz tizenhét traktorosa vállal­ta, hogy idén a költségfelhasz­nálásában összesen 300 ezer fo­rint megtakarítást ér el. A szövetkezet gazdái legutób­bi közgyűlésükön értékelték az ő munkájukat is, és megállapí­tották, hogy már az első félév­ben 313 ezer forint az általuk megtakarított összeg. Mit várhatunk még tőlük az esztendő végéig? — Csaknem félmillió forint megtakarítást — hangzik Pálfi Győző párttitkár tájékoztatása. Változatlan feltételekkel is! Jobb less a betegellátás Kecskeméten Magyarország igen előkelő helyet foglal el az or­vosellátottságában a világrang­listán. Ennek ellenére nagyok a gongjaink, a társadalombiz­tosítás ugyanis ma már gyakor­latilag az egész lakosságra ki­terjed. Ez az SZTK körzeti or­vosaira igen nagy terheket ró. Budapesten, s néhány na­gyobb vidéki városban már hosszab idő óta keresik azokat a módszereket, amelyekben a meglévő adottságokat jobban ki lehetne használni. Jól bevált többek között Csepelen a kör­zeti orvosok rendelési idejének összevonása. Ezt a módszert szeptember 1-től Kecskeméten is bevezetik. Dr. Kúthy István városi fő­orvostól érdeklődtünk a rende­lési idő úi beosztásáról. — A varosban négy kör­zeti rendelőben négy-négy or­vos látja el a betegeket mond­ta. — Az orvosoknak négy órát a rendelőben kell eltölteniük a napi munkaidőből, a többit a fekvőbetegek ellátására fordít­ják. Egy-egy rendelőhelyiségben két orvos dolgozik felváltva. Eddig mindegyikük két órát rendelt délelőtt és kettőt dél­után. Szeptember 1-től egyfoly­tában töltik le ezt az időt, az egyik 8-tól 12-ig, a másik dél­után 2-től 6-ig rendel. Ha a rendelési idő nem nő, mi az új időbeosztás haszna? — Mindenekelőtt: nem apró- zódik el az orvos munkaideje. A nap másik felét osztatlanul fordíthatja beteglátogatásra. Különösen a külterületi kör­zetekben dolgozók számára je­lentett hátrányt a megosztott munkaidő. Könnyítés-e ez a időbeosztás a betegeknek is? — Természetesen. Főképp ősszel és tavasszal, amikor nagy a forgalom, megesik, hogy so­kan nem kerülhetnek so­ra, mert kezdenie kell a rende­lést a másik orvosnak. Most nem sietteti az orvost a váltótársa. Nyűgödtabban dolgozhat, alapo­sabban vizsgálhat. Mi lesz azokkal, akiknek az orvosa délután rendel? Ha nem jelentkeztek délelőtt, elesnek az aznapi táppénztől... — Nem, mert ilyen esetben a délelőtt rendelő orvos köteles megvizsgálni a délutános bete­geit is. Természetesen csak az első alkalommal. Akkor kiírja táppénzre, s azután már a beteg a saját orvosánál jelentkezik a következő vizsgálatra. — S aki fekvő beteg? — A kihívást reggel 8 és 9 óra között kell bejelenteni a körzeti rendelőben személyesen, vagy telefonon. A délutános or­vos legkésőbb 10 óráig érdeklőd­éi fog a rendelőben, hogy je­lenkezett-e a körzetéből fekvő beteg. így még aznap meglátogat­hatja. — Mi lesz a nem táppénzes, de kezelésre szoruló, műszakban dolgozó járó betegekkel? — Minden másnap munka­időn kívül eljuthat a dolgozó az orvosához, bármilyen műszak­ban dolgozik. Az orvosok ugyan­is nem hetenkint. hanem napon­ta váltanak műszakot. Az, aki hétfőn, szerdán, pénteken dél­előttös, kedden és csütörtökön délutános. A váltótársa ezeken a napokon délutános, illetve dél­előttös. Kivétel a szombat, ami­kon mindketten délelőtt rendel­nek két-két órát. Ezen a napon csak ügyeleti szolgálatot tart a rendelő egyik orvosa. Az új időbeosztástól az egész­ségügyi szervek azt várják, hogy zavartalanabb lesz az orvosok munkája, több idő jut a vizsgá­latra, jobb lesz a betegellátás. Mód nyílik arra is. hogy az ál­landó kezelésre szoruló — vér­nyomásos és mozgásszervi —be­tegeket figyelemmel kísérjék. Az új rendszer lényegében az orvosok számának növelése nélkül is segít az eddiginél job­ban javítani a szocialista beteg- ellátást. Ebben az évben 23 300 nor- málholdnyi munkát kell elvé­gezniük. Nincs felesleges járat De hogyan takarékoskodnak? Erre a kérdésre először az el­nök, Szabó István válaszol: — A felesleges járatokat a le­hető legnagyobb mértékben megszüntetik. A szántást egy- egy táblán egyszerre legalább 4—5 gép végzi. Így ugyanis ki­fizetődőbb a gépek ellátása. Másrészt traktoronként állapí­tottuk meg az üzemanyagfo­gyasztás mértékét és az alkat­részek iránti igényt is. A hibák megelőzése végett a brigádvezető és a géppark fele­lőse naponta ellenőrzi a gépeket. A főjavításnak különös figyel­met szentelnek. Ügyelnek arra, hogy a traktorosok ne csak kí­vülről, hanem belülről is zsíroz­zák le gépüket. Ezzel kapcsolat­ban gondot jelent, hogy a 17 géphez csak három zsírozóval rendelkeznek. A tsz vezetősége megígérte, hogy elegendő meny- nyiséget beszerez a hiányzó tar­tozékból. Egyébként Kecskemét­re, az AGRÓKER-hez kell érte menni, ami eléggé időtrabló és költséges dolog. Hasznos lenne, ha gépjavító állomáson is hoz­zá lehetne jutni. Megérné, hi­szen csupán a város szövetke­zeti gazdaságainak több mint 60 traktor van a tulajdonában. Ellenőrzik a karbantartást Ä közgyűlés után a traktoro­sok nem tértek mindjárt haza, hanem felhasználva az alkal­mat, megbeszélték további teen­dőiket. Egyikük, Móra Imre, ezt mondta: — Ne csak a traktorokért, hanem a munkagépekért is sze­mély szerint legyünk felelősek. Ezek is épp olyan fontosak, mint az erőgépek. A. Tóth József traktoros ja­vasolta, hogy a műhelyi mun­kások között is legyen egy fe­lelős, aki a karbantartást el­lenőrzi. A „leáoolásnál” ugyanis nemcsak szándékosan lehet va­lamit elhanyagolni, hanem a fáradtság, vagy más ok miatt is. És jő, ha erre még akkor figyelmeztetik őket. Szabó István elnök azzal javaslattal állt elő, hogy egy-eg> területen a különböző gépi munkafolyamatokat ugyanazok végezzék. Így nemcsak a rész-, de az egész munkáért érzik a felelősséget. A megbeszélés, eredménye­ként Király Józsefet megválasz­tották a gépállomány felelősé­nek —, s másnap már hozzá­fogtak a géppark körülkerítésé­hez. A karbantartás ellenőrzésé­vel Bajai Győzőt bízták meg. Gépállomási tarifa és prémium Év elején mindegyik traktoros aláírta a megállapodást, amely a munkavégzés, a bérezés és a jutalmazás feltételeit foglalja magában. S tartják magukat a megállapodáshoz, hiszen a fel­tételek teljesítésében anyagilag is érdekeltek. Hogyan törtérfik a bérezésük? — Gépállomási tarifa szerint, vagyis műszaknormánként 80 forintot kapnak — tájékoztat Bene István főkönyvelő. — Ezenkívül, prémiumként, a meg­takarított összeg 15 százaléka is az övék. A megállapodásban — egye­bek közt — szerepel az is, hogy aki szakmai továbbképzésben igazoltan részt vesz, azt a ve­zetőség külön is jutalmazza... H. D. Hasznosítják a Bükk karsztvizét A következő években a mező­kövesdi járásban építik fel Bor­sod megye második legnagyobb regionális vízmüvét, amely­hez a Bükk hegység déli lankáin feltörő sályi és kácsi források kristálytiszta karsztvizét hasz­nálják fel. A hideg vizű források minimális vízhozama az eddigi mérések szerint percenként mint egy hétezer liter. Ezzel a meny- nyiséggel kilenc dél-borsodi köz­ség csaknem ötvenezer lakosá­nak vízszükséglete elégíthető ki. A tanulmányterv szerint a dél- borsodi regionális vízmű építése mintegy százmillió forintba ke­rül. A legirgalmatlanab- bul elhagyott pusztaság is otthonossá válik, mihelyst kima­gaslik belőle egy fúró­torony messzire ellátszó hegyes váza. Mikor a pókhálóvékony vona­lak megjelennek a lát­határon, tudjuk: ott gé­piek, motorok vannak. Az ipar kezdte meg hódítását, melynek nyomán olaj lesz, vagy víz. A kútfúrók munká­jában van valami a pionírokéból. Az úttö­rők megvetik lábukat a nagy határ közepén, valóságos üzemet tele­pítenek a szabad ég alá, vastomyot állíta­nak. Aztán felmordulnak a gépek, s a több eme­letnyi vaskúpból mint óriás szúnyogszívóka szúrja magát a földbe a félelmetes fogaske­rékrendszerből álló fú­rófej. Aztán mennek utána a vascsövek 10— 20—30 vagy 200 méter mélyre. A rémi határban is áll most ilyen torony. Alatta zsebredugott kézzel, behúzott vállal vetjük hátunkat a siví- tő szélnek Deák Mi­hállyal, a fiatal kútfú­róval. — Mióta csinálja? — intek körül. Az ég alatt — Tíz éve. — Hány kutat fúrtak azóta? Hátradől, kezét emeli. — Össze se tudnám számolni. Kisebb tsz- kutakkal egy hét alatt végzünk. Ilyen 200 mé­ter körüli mélyek, mint ez lesz — egy hónapig is eltartanak. — Hová való? — Pécsre... Van itt kecskeméti, mint Vi- rágh György, kiskun- halasi, mint Lakos András, Balogh Lajos, Fleisz István... Fur- czek Sándor Jászszent- lászlóra való, Müller János meg Soltvad- kertre. — Bejárnak a falu­ba, moziba, egy duplá­ra a presszóba? — A — húzza a hangját... Itt telik a mi szabad időnk a pusztában. — Azért egy-egy mo­zit csak megnéz — pél­dául maga? Nevet. Hunyorog a szembe fúvó szélben. — Többre becsülök egy pohár sört... Vala­mikor, Tata környékén fúrtunk akkor, elmen­tem a cirkuszba, mert éppen ott volt, . — Nem hiányzik egy kis szórakozás? — Nem... Műszak után elkártyázgatunk, saklkozgatunk — mutat a lakókocsi irányába... — Nős? — öt éve, 2 éves kis­fiam van. — Felesége nem so­kallja a hosszú távol­létet? — Hát... Meg-meg- kérdi, mikor megyek haza?. .. Néha bizony úgy jön ki, hogy vala­mi közbejön, megakad a fúrás vagy ilyesmi. Olyankor megfeledke­zik mindenki arról, hogy meg volt már a 48 óra. Nem szeretünk semmit félbehagyni. Tíz év alatt, a szabad- ságidiVt kivéve, minden áldott nap kint voltam. — Veszélyes munka? — célzok a magas, vi­zes, síkos vastoronyra; nemrég kis eső esett. — Megszoktuk, hogy mindenki vigyáz magá­ra meg a másikra. Mu- szály, hiszen több má­zsás fémtömegek mo­zognak, lendülnek. Kék munkaruhás, ugyancsak svájcisap­kás munkás áll mel­lénk. ö a halasi Ba­logh Bajos. ___ — Mégis, nem unal­mas itt kint? — térek vissza ismét a szabad időre. Balogh Lajos is, Deák Mihály is ingatja fejét. — Nem, nem... Van mit csinálni. — Eltelik az idő a mosással, főzéssel is. önellátók vagyunk. — Hetenként hazajut az ember, de azért csak mossa a ruháját, hiszen jól néznénk ki, ha ezt elhagynánk. — Télire, persze, be­vonulnak? — Télen, nyáron megy a munka. — Két műszakban vagyunk. Mikor pus- tol, hordja a havat, ha­vas esőt. és éjfélkor átázva bemegy az em­ber a lakókocsiba, nem tudja: lefeküdjön-e, vagy a gúnyáját szárít­sa, hogy másnap ne olyan nedvesen vegye fel... — Azért nincs sem­mi baj, nehogy azt tes­sék gondolni. Szeretjük ezt a munkát. Víz, ön­tözés lesz belőle... Meg is keressük a ma­gunkét. Elmondhatjuk, hogy jól élünk. ... Csak még egy ki­csit igényesebben kel­lene. Ehhez viszont se­gíteni is szükséges őket. Tóth István los! is időszerű j Jk kedvezőtlen időjárás a sok csapauék — az j idén sokkal nehezebb feladatút rótt a növényvédelemre, mint a korábbi években, mivel rend­kívüli módon kedvezett a szőlő és az egyéb gyümölcsfélék gom­bakártevői járványszerü elsza­porodásának. Az illetékes szakemberek meg­állapítása szerint a nagyüzemi szólok és gyümölcsösök védel­mében a megye számos gazdasá­gában derekas helytállás volt tapasztalható. Példaként emle­getik a Hosszúhegyi Állami Gazdaságot, ahol megfelelő idő­ben és új szerrel, a Zineb-bel elvégzett permetezéssel sikerült elhárítani a peronoszpórave- szélyt. Hasonlóan kitűnő mun­kát végeztek a szőlő védelmé­ben a csávolyi Egyesülés és a tiszakécskei Tiszagyöngye Tsz- ben is; a dunavecsei Virágzó, a kunadacsi Rákóczi és Kossuth Tsz-ben pedig a kajszi termését óvták példamutatóan. Ennek kö­szönhetően a Virágzóban e gyü­mölcsféle termésének a 99 szá­zaléka minősült exportképesnek, Általában javult a szórvány­gyümölcsösök és a házikertek növényvédelmi munkája is; el­sősorban ott, ahol ehhez a szö­vetkezetek is segítséget nyújtot­tak. Izsákon a Sárfehér, a Kos­suth és a Petőfi Tsz vezetősége például még írásos szakmai út­mutatóval is ellátta a gazdákat. ¥ elentős szerepet játszik a növényvédelem javulásá­ban az is, hogy a tsz-ek a ta­valyinál százzal több, összesen 4800 nagy teljesítményű perme­tezőgéppel rendelkeznek —, amely mennyiség a szükséglet­hez képest ugyan háromszáz da­rabbal kevesebb (a jövő év őszéig remélhető e hiány pótlá­sa), ami viszont azt a követel­ményt támasztja, hogy jelentős mértékben szükség van még a háti permetezők igénybevételé­re is. A laikus azt gondolhatná, hogy most, az ősz küszöbén, már pontot lehet tenni a szóban levő^ munka végére, — ám a szólőérés előtti utolsó fürtper- metezésre-porozásra a továb­bi peronoszpóraveszély és a fa­kó-, valamint a szürkepenészes rothadás meggátlása végett még nagy szükség van. Hason­lóképpen elengedhetetlenül fon­tos a téli alma és körte védel­me is, mivel az almamoly és a pajzstetű igen nagy kárt okoz­ható második nemzedéke most jelenik meg. A védekezéshez elegendő szer áll rendelkezésre, közülük több újfajta is, ame­lyek ugyanolyan hatásosak, vagy jobbak, mint a közismertek, ha az előírásnak megfelelően ke­rülnek felhasználásra TJ gyszintén időszerű nö­vényvédelmi feladat a kenyérgabona jövő évi termése érdekében a vetőmag tisztítása, csávázása. s ott, ahol kalászos után kerül földbe, a talaj fer­tőtlenítése. Ajánlatos, hogy a gazdaságok a kikelt vetéseket rendszeresen ellenőrizzék majd, mivel a termést 50—70 száza­lékban is elpusztítható gabona- futrinka abban az időszakban okozza a legnagyobb kárt. Nem kevésbé fontos a pocokfertőzés ellenőrzése, mert jóllehet a me­gyében tavaly 50 millió forint kárt okozó rágcsáló irtása a ta­vaszi társadalmi védekezés so­rán sikerrel járt, — a kárté­kony állat több helyütt ismét elszaporodott. j^Jindent egybevetve: most is időszerű tehát a nö­vényvédelem munkája, amely­nek sikerét nem kis mértékben biztosítja, ha a tanácsok szak- igazgatási szervei útmutatással és határszemléken gyakorolt el­lenőrzéssel segítséget nyújtanak tecezá. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom