Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
Megsokszorozódott erő A községfejlesztés sikerei Lászlófalván Molnár Erik történész-küldöttséget vezet Bécsbe BÉCS. (MTI) Molnár Erik akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete igazgatójának a vezetésével ötven tagú magyar küldöttség vesz részt a nemzetközi íörténészbizottság vasárnap Bécsben kezdődő 12. kongresz- szusán. Dűlőutakon JIM int a hajósi földvédelmi bizottság tagja járom az öregszőlői dűlőutakat és szemlélem a nagyon változó szőlőterületet. Mert sajnos, az. Nem azért, mert dombok váltanák a lankás területet, vagy mert egyik helyen homokos, a másikon meg kötött lenne a talaj. S nem is a termesztett növények sokfélesége, hanem a területek gondozottságának különbözősége a szembetűnő. Az egyik szépen művelt szőlőtábla sokat ígérőén dicsén gazdáját. A másik helyen szinte segélykérőén merednek ki a gazból az elhanyagolt tőkék. Ahogy halad velünk a kocsi, úgy váltják egymást a permetlé- től kéklő, gondozott, a gazos, s a parlagterületek . Ez utóbbiakat szomorúság látni most, amikor mindenütt a másodvetést szorgalmazzuk. Erről beszélgetünk a helyi négy tsz-elnökkel. A magyarázatot keresem a látottakra. Megtudom, hogy több egyéni gazdának is van itt földje. Távol a községtől, nehezen megközelíthető, nem kis dolog ideszállítani a permetléhez a vizet. A tsz-ek létrejöttekor különböző nagyságú és gondozottságú parcellákkal léptek be a gazdák. Mostani állapotában alkalmatlan a nagyüzemi művelésre a terület. Tagosítás, tömbösítés lenne ehhez szükséges. Üj telepítés alá kellene alkalmassá tenni a földet. De ez egyelőre meghaladja a tsz-ek erejét. Költséges. S a megoldás mégiscsak ez lehet. A jó példa rá itt van a szomszédban: az állami gazdaság sok száz holdas, szépen „eldózerolt”, újratelepített szőlőterülete, gr ondolkozom az ellentéte- ken. Helyesebben az öreg szőlőiűlő sorsán. A négy helyi tsz meg nem tart ott, hogy esetleg közös vállalkozásos alapon is győzné erővel. Hiszen mindegyiknek- megvannak még a maga saját gondjai. Közben hallom a mögöttem ülő egyik tsz-elnököt: „Ezen még lehetne segíteni...” S máris megszólal a másik: „De hogyan? A munkaerő másutt van lekötve ...” Tehát ők is ezen gondolkoznak, s talán nem is először fontolgatják a megoldás módját. „Itt nyolcszor permetezünk és mindig időben...” — zökkent ki gondolataimból ismét a mögöttem ülök beszelgetese. Es körülpillantásra kényszerít. Szépen ígérő, képes szőlőtőkék tárulkoznak most elém. Mégis van megoldás? Igen, a föld hálás ahhoz, aki megadja a járandóságát. S ahogyan tovább haladunk, azt is megtudom, hogy Hajóson megöregedtek a gazdálkodók — fiaik az iparban dolgoznak —, de a szorgalmuk lankadatlan. Sok gondosan művelt tábla bizonyítja. A József Attila Tsz-ben gazdagon ígér a paprika, a Haladásban szépen jövedelmezett az uborka. Csak az a szőlődűlőgond ne volna! No meg a négy tanya, a négy szérű, négy iroda és sorolhatnám a sok „négyféleséget”. r /§ m, ahogyan megismertem a hajósiakat, bizonyos vagyok felőle: találnak megoldást, a ma még fejtörést okozó minden gondra. Jóllehet hamarosan. Szalay János 7ődi rajzos kommentár KULTÚRMŰSOR UTÁN-— Miért öltöztek fel így a tviszthez? — Tévedés, még nem vetkőztek le. (Mészáros András rajzad i i i 1 1 1 1 1 Panasz nélkül NEM ÖRÜLTEM, amikor há* rom éve a város központjából — mivel életveszélyessé vált a bérház, amelyben laktunk — az új lakónegyedbe költöztettek bennünket. Borzalmas állapotok uralkodtak akkor ott, Járhatalan utak, illetve út nélküli megközelíthetetlen házak, buckák, csatornázás, kő- és földhalmok, ősszel sár, nyáron hatalmas por... És sötétség, villany sehol, vagy csak gyéren pislákolt. Azóta a helyzet sokat változott. Járdák készültek, a csatornák zömét lefektették, a földkupacok jó részét elegyengették. A kocsiutat újrakövezték, hengerelték — a záróréteget, a portalanítást későbbi időkre hagyva. Villany is van már, ha még nem is minden házsor előtt. Sok új ház épült, gyönyörködhetnek a látványukban. Örültünk a kis, ideiglenes boltnak, s most még inkább az új áruház kibontakozó körvonalainak. Tavasszal reménykedhetünk a hosszú nyárban, mely végképp megoldja a közlekedési gondokat is, hiszen addigra ... SOKAT küszködtünk már ezért a városnegyedért, s egy kicsit meg is szoktuk a gondjait, viszonylagos rendetlen állapotát. A soha előre nem tudható újabb közlekedési akadályokat — most a telefon —, majd a gázvezeték, itt még egy csatornabekötés... Télen segítettük az édesanyáknak, akik ölbe kapták kicsinyükkel együtt a gyermek- kocsit is, hogy átvigyék a sáron, vigasztaltuk a türelmetleneket: Még egy év és megszűnnek a bosszúságok! A NYÁR elmúlt. Volt sár is, por is bőven. A locsolóautó jött, amikor jöhetett, panasz nem volt rá. De a záróréteg — június, júliusra ígérték — még ma sincs készen. A kocsiút ismét .olyan kátyús, mintha nem is új volna. Ha esik, bokáig áll rajta a víz. S, hogy teljes legyen az „öröm", ismét megjelentek a csatornázok, hogy egy hiányzó szakaszt is még megépítsenek. (Ki tudja miért nem lehetett ezt egyszerre?) A járdákon ismét lyukat fúrtak, mert közben kábelt is vezetnek, az ideiglenes autóbuszmegálló betonját felvésték, egy keskeny deszkapallón át lehet odajutni az utasoknak. Egyébként is rossz helyre tették ezt a megállót, pont a kanyarban, csak akadályozza a forgalmat, a közlekedést. Ez van! — mondaná a pesti ember. — Ne idegeskedjünk elvtársak! S én már nem is idegeskedem. Hozzáedződtem az új lakótelephez, melyet a nehezen konszolidáló körülmények ellenére is megszerettem. CSAK AZ ISKOLÁBA induló fiatalokat, gyermekes édesanyákat, idősebb lakótársaimat sajnálom. Vajon rájuk gondolnak-e azok, akik olyan furcsa rendszertelenséggel és meglepő összevisszaságban szervezik néha a munkát? T. P. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspár' Bacs-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dánlei Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállal Felelős kiadó: Mezei István igazt Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácshá? Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj I hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index; 25065. rető.'t “épe ‘«tarl «ép» riUt! 1—5.1 aópe i'étfi^sépo -'ctif akarat, az összefogás es a jo szervezés megsokszorozza az erőket és a kis faluban egymás után jönnek létre a fontos községi érdekű beruházások. — Végül, hogy ne csak a közelmúlt és a jelen beruházásairól beszéljünk, említsük még meg itt a közvetlenül megvalósítás előtt álló feladatokat — mondja Nagykovácsi János. — Most, az év második felében, tovább folytatjuk az utak megjavítását. A községhez mintegy 150 kilométer földút tartozik. Ezt kocsik, gépek, különböző járművek használják, nem mindegy tehát, hogy milyen állapotban van. Erre a munkára több mint 400 ezer forintot áldozunk, valamivel kevesebb, mint 29 ezer forintért pedig a község belterületét rendezzük, beleértve a sportpálya javítását is. Nyilván itt is jelentős társadalmi munkára számíthatunk. A jövő esztendő feladatait képezi többek között egy hidroglóbus felállítása, járdaépítés, villanyhálózatbővítés. Beruházásaink közül jelentőségével kiemelkedik a vágóhíd és húsbolt építése. Ezeken kívül ösztöndíjat adunk két pedagógusjelöltnek, kiegészítjük a tűzoltó-felszerelést, fejlesztjük a könyvtár állományát stb. Körültekintő, jól átgondolt községfejlesztési munka folyik tehát Lászlófalván. Tapasztalat- cserére — megtanulni a jó szervezést, a meglevő pénzügyi és egyéb anyagi keretek gazdaságos felhasználását — nem egy község vezetői elmehetnének hozzájuk, amit ők is nyilván szívesen vennének. Tisztában vannak azzal, hogy a zászlót, az első helyet nem lesz könnyű jövőre is megtartani. A lászlófalviak azonban bíznak saját erejükben, anélkül, hogy túlbecsülnék önmagukat. S ez a magabiztosság már fél siker. Gál Sándor Húszezer bárány exportra Megyénk három járásából, a kecskeméti, a kiskunfélegyházi és a dunavecsi körzetek juhá- szataiból eddig 9 ezer bárány került exportra. Az év végéig még mintegy 11 ezret továbbítanak a görög és az olasz megrendelőkhöz. társadalmi munka. így volt ez £ most is. A múlt év tavaszán az s egyik tanácsülésen — ahol az ( ötkilométeres tiszakécskei út 1 megépítéséről volt szó — a ta- £ nácstagok vállalták, hogy körzeteikben ismertetik ezt a la- 2 kossággal. Az eredmény az lett, , hogy úgynevezett társadalmi t munkaszerződéseket kötöttünk. ( Volt aki öt-tíz napot ajánlott j fel a köz érdekében. A község j termelőszövetkezetei közgyűlé- t seken úgy döntöttek, hogy , pénzt adnak az útépítéshez. In- j dokolta ezt, hogy három tsz ] közvetlenül is érdekelt volt az j út mielőbbi megépítésében, hi- , szén az ő területükön vezetett ] át. Végül is elkészült az út és j néhány nappal ezelőtt adtuk át c a forgalomnak. , Közben a gazdasági előadó j behozz^ a kimutatásokat. 1964- ] re — a tartalékokkal együtt — , 802 ezer forint értékű község- , fejlesztési munkát tervezett a . tanács, amit egymillió 770 ezer- . re teljesítettek. Megmagyarázza ] ezt a nagyarányú túlteljesítést ( az a tény, hogy a lakosság a j múlt évben egymillió 51 ezer ( forint értékű társadalmi mun- j kát végzett, zömét a tiszakécs- ■ kei útnál, járdaépítésnél, föld- , útjavításnál. , — Mindenképpen elismeréssel kell szólni a tanácstagokon kívül a Hazafias Népfront községi bizottságának munkatársairól és a népfrontaktivistákról is. j Személyes példamutatásukkal < igen sokat segítettek a szerve- , zésben ők is — csakúgy mint a tanácstagok —, lapáttal a kezükben dolgoztak. Itt említem meg a község fiataljait, a termelőszövetkezetek KISZ-istáit. Az első szóra vállalták a feladatot és tavaly 60 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Természetesen nemcsak utakat építettünk a múlt évben. Elkészült például egy kétlakásos új épület a pedagógusoknak. Ezt az építkezést í'nég 1963-ban kezdtük meg. Húszezer forint társadalmi munka, tízezer forint értékű saját anyag van benne, összesen 362 ezer forintba került. És, hogy még visszább menjünk, 1963 őszén fejeztük be a községi egészségház építését, amit teljesen községfejlesztési alapból hoztunk létre. Viszont a tavalyi év eredményéhez tartozik még egy mélyfúratú kút is, a1™ 133 ezer forintba került. A tavalyi kiugró eredménynek — mint láttuk — már van „hagyománya”. Lászlófalván áz — Az ötezer lélekszámon aluli községek kategóriájában az első helyre Lászlófalva került. — Ezekkel a szavakkal jelentette be dr. Glied Károly elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, augusztus 18-án Baján a községfejlesztési nagyaktíván a megyei versenyeredményt, majd átnyújtotta a vándorzászlót és az első helyezéssel járó pénzjutalmat Száraz Elemérnek, a községi tanács vb elnökének. Most Nagykovácsi János elvtárssal, a Lászlófalvi Községi Tanács V. B. titkárával beszélgetünk a szépen berendezett, tiszta irodában. A fő kérdés természetesen az: Hogyan érték el ezt az eredményt és milyen terveik vannak a jövőre vonatkozóan. \em volt könnyű dolog. " Nehezítette a munkánkat, hogy a község tulajdonképpen tanyavilág még, messze vannak egymástól a házak, kilométerek választják el a családokat. Ez a szervezésben akadályt jelentett. Az emberek azonban megértették, miről van szó és ösz- szesítve az erőket, a célok megvalósításán fáradoztak — mondja a ötkár elvtárs. — A lakosság aktivizálása nagyon fontos, hiszen nekünk évenként valamivel több, mint 200 ezer forint a községfejlesztési álapunk — beleértve az fmsz-től kapott évi 14 ezer forintot is —, s ha valamit el akarunk érni, ahhoz nélkülözhetetlen a- l*i i ■. ■■ m ni ■