Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

Megsokszorozódott erő A községfejlesztés sikerei Lászlófalván Molnár Erik történész-küldöttséget vezet Bécsbe BÉCS. (MTI) Molnár Erik akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadé­mia Történettudományi Intéze­te igazgatójának a vezetésével ötven tagú magyar küldöttség vesz részt a nemzetközi íörténészbizottság vasárnap Bécsben kezdődő 12. kongresz- szusán. Dűlőutakon JIM int a hajósi földvédelmi bizottság tagja járom az öregszőlői dűlőutakat és szemlé­lem a nagyon változó szőlőterü­letet. Mert sajnos, az. Nem azért, mert dombok váltanák a lankás területet, vagy mert egyik helyen homokos, a mási­kon meg kötött lenne a talaj. S nem is a termesztett növények sokfélesége, hanem a területek gondozottságának különbözősége a szembetűnő. Az egyik szépen művelt sző­lőtábla sokat ígérőén dicsén gaz­dáját. A másik helyen szinte segélykérőén merednek ki a gazból az elhanyagolt tőkék. Ahogy halad velünk a kocsi, úgy váltják egymást a permetlé- től kéklő, gondozott, a gazos, s a parlagterületek . Ez utóbbia­kat szomorúság látni most, ami­kor mindenütt a másodvetést szorgalmazzuk. Erről beszélgetünk a helyi négy tsz-elnökkel. A magyaráza­tot keresem a látottakra. Meg­tudom, hogy több egyéni gaz­dának is van itt földje. Távol a községtől, nehezen megközelít­hető, nem kis dolog ideszállítani a permetléhez a vizet. A tsz-ek létrejöttekor különböző nagysá­gú és gondozottságú parcellák­kal léptek be a gazdák. Mosta­ni állapotában alkalmatlan a nagyüzemi művelésre a terület. Tagosítás, tömbösítés lenne eh­hez szükséges. Üj telepítés alá kellene alkalmassá tenni a föl­det. De ez egyelőre meghaladja a tsz-ek erejét. Költséges. S a megoldás mégiscsak ez lehet. A jó példa rá itt van a szomszéd­ban: az állami gazdaság sok száz holdas, szépen „eldózerolt”, új­ratelepített szőlőterülete, gr ondolkozom az ellentéte- ken. Helyesebben az öreg szőlőiűlő sorsán. A négy helyi tsz meg nem tart ott, hogy esetleg közös vállalkozásos ala­pon is győzné erővel. Hiszen mindegyiknek- megvannak még a maga saját gondjai. Közben hallom a mögöttem ülő egyik tsz-elnököt: „Ezen még lehetne segíteni...” S máris megszólal a másik: „De hogyan? A mun­kaerő másutt van lekötve ...” Tehát ők is ezen gondolkoznak, s talán nem is először fontol­gatják a megoldás módját. „Itt nyolcszor permetezünk és mindig időben...” — zökkent ki gondolataimból ismét a mö­göttem ülök beszelgetese. Es körülpillantásra kényszerít. Szé­pen ígérő, képes szőlőtőkék tá­rulkoznak most elém. Mégis van megoldás? Igen, a föld hálás ahhoz, aki megadja a járandóságát. S aho­gyan tovább haladunk, azt is megtudom, hogy Hajóson meg­öregedtek a gazdálkodók — fiaik az iparban dolgoznak —, de a szorgalmuk lankadatlan. Sok gondosan művelt tábla bizonyít­ja. A József Attila Tsz-ben gaz­dagon ígér a paprika, a Hala­dásban szépen jövedelmezett az uborka. Csak az a szőlődűlő­gond ne volna! No meg a négy tanya, a négy szérű, négy iroda és sorolhatnám a sok „négyfé­leséget”. r /§ m, ahogyan megismertem a hajósiakat, bizonyos va­gyok felőle: találnak megoldást, a ma még fejtörést okozó min­den gondra. Jóllehet hamarosan. Szalay János 7ődi rajzos kommentár KULTÚRMŰSOR UTÁN-— Miért öltöztek fel így a tviszthez? — Tévedés, még nem vetkőztek le. (Mészáros András rajzad i i i 1 1 1 1 1 Panasz nélkül NEM ÖRÜLTEM, amikor há* rom éve a város központjából — mivel életveszélyessé vált a bérház, amelyben laktunk — az új lakónegyedbe költöztet­tek bennünket. Borzalmas álla­potok uralkodtak akkor ott, Járhatalan utak, illetve út nél­küli megközelíthetetlen házak, buckák, csatornázás, kő- és földhalmok, ősszel sár, nyáron hatalmas por... És sötétség, villany sehol, vagy csak gyé­ren pislákolt. Azóta a helyzet sokat válto­zott. Járdák készültek, a csa­tornák zömét lefektették, a földkupacok jó részét elegyen­gették. A kocsiutat újrakövez­ték, hengerelték — a záróréte­get, a portalanítást későbbi időkre hagyva. Villany is van már, ha még nem is minden házsor előtt. Sok új ház épült, gyönyör­ködhetnek a látványukban. Örültünk a kis, ideiglenes bolt­nak, s most még inkább az új áruház kibontakozó körvonalai­nak. Tavasszal reménykedhe­tünk a hosszú nyárban, mely végképp megoldja a közleke­dési gondokat is, hiszen addig­ra ... SOKAT küszködtünk már ezért a városnegyedért, s egy kicsit meg is szoktuk a gond­jait, viszonylagos rendetlen ál­lapotát. A soha előre nem tud­ható újabb közlekedési akadá­lyokat — most a telefon —, majd a gázvezeték, itt még egy csatornabekötés... Télen segítettük az édes­anyáknak, akik ölbe kapták ki­csinyükkel együtt a gyermek- kocsit is, hogy átvigyék a sá­ron, vigasztaltuk a türelmetle­neket: Még egy év és meg­szűnnek a bosszúságok! A NYÁR elmúlt. Volt sár is, por is bőven. A locsolóautó jött, amikor jöhetett, panasz nem volt rá. De a záróréteg — június, júliusra ígérték — még ma sincs készen. A kocsiút is­mét .olyan kátyús, mintha nem is új volna. Ha esik, bokáig áll rajta a víz. S, hogy teljes le­gyen az „öröm", ismét megje­lentek a csatornázok, hogy egy hiányzó szakaszt is még meg­építsenek. (Ki tudja miért nem lehetett ezt egyszerre?) A jár­dákon ismét lyukat fúrtak, mert közben kábelt is vezetnek, az ideiglenes autóbuszmegálló be­tonját felvésték, egy keskeny deszkapallón át lehet odajutni az utasoknak. Egyébként is rossz helyre tették ezt a meg­állót, pont a kanyarban, csak akadályozza a forgalmat, a köz­lekedést. Ez van! — mondaná a pesti ember. — Ne idegeskedjünk elvtársak! S én már nem is idegeske­dem. Hozzáedződtem az új la­kótelephez, melyet a nehezen konszolidáló körülmények el­lenére is megszerettem. CSAK AZ ISKOLÁBA indu­ló fiatalokat, gyermekes édes­anyákat, idősebb lakótársaimat sajnálom. Vajon rájuk gondol­nak-e azok, akik olyan furcsa rendszertelenséggel és megle­pő összevisszaságban szervezik néha a munkát? T. P. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspár' Bacs-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dánlei Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállal Felelős kiadó: Mezei István igazt Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácshá? Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj I hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index; 25065. rető.'t “épe ‘«tarl «ép» riUt! 1—5.1 aópe i'étfi^sépo -'ctif akarat, az összefogás es a jo szervezés megsokszorozza az erőket és a kis faluban egymás után jönnek létre a fontos köz­ségi érdekű beruházások. — Végül, hogy ne csak a kö­zelmúlt és a jelen beruházásai­ról beszéljünk, említsük még meg itt a közvetlenül megvaló­sítás előtt álló feladatokat — mondja Nagykovácsi János. — Most, az év második felében, tovább folytatjuk az utak meg­javítását. A községhez mintegy 150 kilométer földút tartozik. Ezt kocsik, gépek, különböző járművek használják, nem mindegy tehát, hogy milyen ál­lapotban van. Erre a munkára több mint 400 ezer forintot ál­dozunk, valamivel kevesebb, mint 29 ezer forintért pedig a község belterületét rendezzük, beleértve a sportpálya javítá­sát is. Nyilván itt is jelentős társadalmi munkára számítha­tunk. A jövő esztendő felada­tait képezi többek között egy hidroglóbus felállítása, járda­építés, villanyhálózatbővítés. Beruházásaink közül jelentősé­gével kiemelkedik a vágóhíd és húsbolt építése. Ezeken kívül ösztöndíjat adunk két pedagó­gusjelöltnek, kiegészítjük a tűz­oltó-felszerelést, fejlesztjük a könyvtár állományát stb. Körültekintő, jól átgondolt községfejlesztési munka folyik tehát Lászlófalván. Tapasztalat- cserére — megtanulni a jó szervezést, a meglevő pénzügyi és egyéb anyagi keretek gaz­daságos felhasználását — nem egy község vezetői elmehetné­nek hozzájuk, amit ők is nyil­ván szívesen vennének. Tisztá­ban vannak azzal, hogy a zászlót, az első helyet nem lesz könnyű jövőre is megtartani. A lászlófalviak azonban bíznak saját erejükben, anélkül, hogy túlbecsülnék önmagukat. S ez a magabiztosság már fél siker. Gál Sándor Húszezer bárány exportra Megyénk három járásából, a kecskeméti, a kiskunfélegyházi és a dunavecsi körzetek juhá- szataiból eddig 9 ezer bárány került exportra. Az év végéig még mintegy 11 ezret továbbí­tanak a görög és az olasz meg­rendelőkhöz. társadalmi munka. így volt ez £ most is. A múlt év tavaszán az s egyik tanácsülésen — ahol az ( ötkilométeres tiszakécskei út 1 megépítéséről volt szó — a ta- £ nácstagok vállalták, hogy kör­zeteikben ismertetik ezt a la- 2 kossággal. Az eredmény az lett, , hogy úgynevezett társadalmi t munkaszerződéseket kötöttünk. ( Volt aki öt-tíz napot ajánlott j fel a köz érdekében. A község j termelőszövetkezetei közgyűlé- t seken úgy döntöttek, hogy , pénzt adnak az útépítéshez. In- j dokolta ezt, hogy három tsz ] közvetlenül is érdekelt volt az j út mielőbbi megépítésében, hi- , szén az ő területükön vezetett ] át. Végül is elkészült az út és j néhány nappal ezelőtt adtuk át c a forgalomnak. , Közben a gazdasági előadó j behozz^ a kimutatásokat. 1964- ] re — a tartalékokkal együtt — , 802 ezer forint értékű község- , fejlesztési munkát tervezett a . tanács, amit egymillió 770 ezer- . re teljesítettek. Megmagyarázza ] ezt a nagyarányú túlteljesítést ( az a tény, hogy a lakosság a j múlt évben egymillió 51 ezer ( forint értékű társadalmi mun- j kát végzett, zömét a tiszakécs- ■ kei útnál, járdaépítésnél, föld- , útjavításnál. , — Mindenképpen elismeréssel kell szólni a tanácstagokon kí­vül a Hazafias Népfront köz­ségi bizottságának munkatársai­ról és a népfrontaktivistákról is. j Személyes példamutatásukkal < igen sokat segítettek a szerve- , zésben ők is — csakúgy mint a tanácstagok —, lapáttal a ke­zükben dolgoztak. Itt említem meg a község fiataljait, a ter­melőszövetkezetek KISZ-istáit. Az első szóra vállalták a fel­adatot és tavaly 60 ezer forint értékű társadalmi munkát vé­geztek. Természetesen nemcsak utakat építettünk a múlt év­ben. Elkészült például egy két­lakásos új épület a pedagógu­soknak. Ezt az építkezést í'nég 1963-ban kezdtük meg. Húszezer forint társadalmi munka, tíz­ezer forint értékű saját anyag van benne, összesen 362 ezer forintba került. És, hogy még visszább menjünk, 1963 őszén fejeztük be a községi egészség­ház építését, amit teljesen köz­ségfejlesztési alapból hoztunk létre. Viszont a tavalyi év eredményéhez tartozik még egy mélyfúratú kút is, a1™ 133 ezer forintba került. A tavalyi kiugró eredmény­nek — mint láttuk — már van „hagyománya”. Lászlófalván áz — Az ötezer lélekszámon aluli községek kategóriájában az első helyre Lászlófalva ke­rült. — Ezekkel a szavakkal jelentette be dr. Glied Károly elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, augusztus 18-án Baján a községfejlesztési nagyaktíván a megyei versenyeredményt, majd átnyújtotta a vándorzász­lót és az első helyezéssel járó pénzjutalmat Száraz Elemérnek, a községi tanács vb elnökének. Most Nagykovácsi János elv­társsal, a Lászlófalvi Községi Tanács V. B. titkárával beszél­getünk a szépen berendezett, tiszta irodában. A fő kérdés természetesen az: Hogyan érték el ezt az eredményt és milyen terveik vannak a jövőre vo­natkozóan. \em volt könnyű dolog. " Nehezítette a munkánkat, hogy a község tulajdonképpen tanya­világ még, messze vannak egy­mástól a házak, kilométerek választják el a családokat. Ez a szervezésben akadályt jelen­tett. Az emberek azonban meg­értették, miről van szó és ösz- szesítve az erőket, a célok meg­valósításán fáradoztak — mondja a ötkár elvtárs. — A lakosság aktivizálása nagyon fontos, hiszen nekünk évenként valamivel több, mint 200 ezer forint a községfejlesztési ála­punk — beleértve az fmsz-től kapott évi 14 ezer forintot is —, s ha valamit el akarunk érni, ahhoz nélkülözhetetlen a- l*i i ■. ■■ m ni ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom