Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-29 / 203. szám
1965. augusztus 29, vasárnap S. oldal Kísérleteznek, kezdeményeznek Fiatalok a kalocsai műanyaggyárban Elveszett munkanapok Az ipari és a paraszti életforma találkozásának tanúja a járókelő itt, a város szélén, a Gombolyagi útfélen, ahol szántóföldek, gabonatáblák húzódnak meg a gyárkerítés szomszédságában. — Erre aztán lehet terjeszkedni — jegyzi meg Bálint Gé_ za, a fiatal, szemüveges idő- elemző, majd egy pillanatnyi gondolkozás után hozzáteszi: — Innen nem messze. Dunapata- jon is van már telepe a Műanyagfeldolgozó Vállalatnak. Ez a telep alig másfél éve üzemel, de higgye el, máris érezteti ha. tását a város fiataljainak életében. □ Az átlagos életkor 22 - 25 év Nem véletlenül mondta ezt a Műanyagfeldolgozó Vállalat kalocsai telepének vezetője, aki maga is fiatal ember, akárcsak a társai. Hiszen az itteni dolgozók átlag életkora mindössze 22—25 év... Kormos Mihály, a kalocsai városi KISZ-bizottság titkára, így fűzte tovább az előbbi gon. dolatot: ■ — Ezek a gyerekek pár évvel ezelőtt még paraszti munkát végeztek. Most pedig — ez nem túlzás! — az ipari forradalom egyik legnagyszerűbb vívmányának, a műanyagnak lesznek egyre hozzáértőbb, szenvedélyesebb készítői... S ezek nem nagy szavak. Bizonyság rá a fiatal üzem dolgo. zóinak élete, eddigi munkája. Sokáig lehetne sorolni a különböző gyártmányokat, érdemes volna ismertetni a különleges technológiai folyamatokat, a gyár fejlesztési, termelési terveit. de úgy véljük, még ennél is izgalmasabb, érdekesebb az itteni fiatalok jelene, jövője. □ Csak akarni kell — Jelenleg két ifi-brigád küzd a szocialista címért és a hetekben alakult három újabb ifjúsági kollektíva, amely hasonló célt tűzött maga elé. A KISZ-szervezet alig egy éve alakult, de máris színes, vonzó szervezeti élet kezd kialakulni — magyarázta lelkesen az egyik KISZ-vezetőségi tag. S hogy szavainak nyomatékot adjon, már hozzá is fűzte: — Most éppen Csehszlovákiában tartózko. dik vagy harminc fiatal az üzemből és az „Expressz-uta- zást” az üzemi KISZ-szervezet kezdeményezte, szervezte. — Ilyen nagyszámú munkaerőkiesés nem okoz gondot a se került, mindent, a magánokirat-hamisítást is. a tsz-közosség érdekében tettek. | LEHET | ennyire „szeretni” a saját tsz-t? Mások megkárosításával? Törvénytelenség árán? Nem gondolták, milyen mértékben rombolták szét gazdaságuk, ban a tagság előtt a vezetés tisztességének hitelét! Nem érezték, hogy már mértéken túl, szinte a szó teljes értelmében „sajátuknak” tekintették a közösség pénzét, de ugyanezt tükrözi a kenést elfogadók magatartása is. akik mintha a „magukéból” tettek volna szívességet. Említsünk más vetületert. Tudjuk, hogy például egy szeszgyárban, élelmiszeripari vállalatnál nap mint nap megfordulnak helyi, járási, minisztériumi emberek, akiknek hivatalos dolguk van ott. Azt mondhatná hol egyik, hol másik az igazgatónak: „Barátom, adhatnátok egy láda pezsgőt (baromfit, kon. zervet stb.). A világért se ingyen. Azt az árat fizetem én is, amit a kereskedelem. A gyár nem fizet rá.” = Jól van, komám, mennyi termelésben? — fordultunk kalauzunkhoz, Lucsicsányi Ernő művezetőhöz. — Egyáltalán nem. Sőt, igazgatónk és a többi vezető minden erővel segítette az utazást. Olyan szabadságolási ütemtervet állítottunk össze, melynek alapján biztosíthatjuk a folyamatos termelést. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. A művezető egy érdekes gépre mutatott. „Fimsay Milano Italy” — olvastuk a gép márkáját. — Látja, ez egy nagyon értékes olasz masina — simogatta meg a gép acéltestét Lucsicsányi Ernő. A működése igen bonyolult. Zsiga Béla, Balogh Laci és még több KISZ-es védnökséget vállalt a gép folyamatos üzemeltetése, karbantartása felett. Egy másik üzemrészben az automatikus fóliahegesztés megoldásával kísérleteznek a fiata. lók — igen kecsegtető sikerrel. Vörös Gyurka, Tamás Feri és Koncz Lajos pedig — mindhárman a TMK-műhelybendol. goznak — praktikus hőszabályozó berendezést szerkesztett, amire szintén nagy szükség volt az üzemben. □ Törődnek velük De a KISZ-esek egyéb hasznos kezdeményezéséről is érdemes írni. Műszak után például rendszeresen összegyűjtik a hulladékot. amit később feldolgoznak. Parkosítottak, virágokat ültettek a gyár udvarán, s gondoskodnak az állandó rendről, tisztaságról is. kell? Ezen már ne múljon! — nagyvonalúskodhatna az igazgató. De nem tesz ilyet (bár lehet, hogy előfordul), és tőle sem kívánnak jogtalan előnyöket. Mi lenne a népgazdasággal, a társadalommal, ha ezekből a „vásárlásokból” rendszert lehetne csinálni? | MÁRPEDIG I vannak he. lyek, — tsz-ek is — ahol szinte nem is ütköznek már meg az ilyen „üzleteken”. Egyik, szép állatállománnyal rendelkező — fejlődő szövetkezetünknél elég sűrűn ismétlődött, hogy borjúhúst, sertéshúst, hízót adtak el velük hivatalos kapcsolatban álló szervek, vállalatok embereinek. Állítólag kényszervágott állatokból. Ugyancsak ennél a tsz-nél — a takarmány, és férőhelyhiány következményeként is, de még ezt is figyelembe véve — feltűnő nagyszámú volt az évi állatelhullás, kényszervágás. De, ki annak a megmondhatója, valóban hány süldőt, hízót, borjút vágtak le, és menynyi hullott el valójában, mikor szabályellenes volt ennek a nyilvántartása? Az állatorvos, a í S hogy a gyár vezetői meny- j nyíre törődnek a fiatalokkal, I szép példa erre Farkas Sándor ! vegyészmérnök munkája is. Je_ lenleg kilenc ipari tanulót oktat a műanyaggyártás titkaira, és ezekből a gyerekekből három év alatt hozzáértő, képzett, szakmaszerető műanyagipari szakmunkás válik. De a vegyészmérnök a többi dolgozó szakmai oktatását is irányítja, a KISZ-szervezet pedig úgy segíti munkáját, hogy a gyárba kerülő új dolgozókat segíti, patronálja a szakma gyors, alapos elsajátításában. S a legrátermettebbeknek még arra is marad idejük, hogy különböző célfeladatok megoldásán törjék fejüket, amiben természetesen a kitűzött jutalom is serkenti őket. Ezeket az eredményeket látva igazat kell adnunk a városi KISZ-titkámak: — Ahogy bővül, fejlődik az üzem, úgy „nőnek fel” a fiatalok is a feladatok megoldásához. S ha sikerül megoldani azt, hogy a KISZ-isták állandó klubhelyiséget is kapjanak, ahol szórakozhatnak, művelődhetnek, tanulhatnak, még szebb eredményeket érhetnek eL A művezető közbeszól: — Ügy tudom, a gyár fejlesztési tervében a KISZ-klub létrehozása is szerepel, s ebben a fiatalok is segítenek. Ha kész lesz a klub, akkor látogassa meg őket. Biztosan még gazdagabb tapasztalatokat szerezhet majd életükről, munkájukról... Bubor Gyula számára előírt munkanaplóba nem mindig jegyezte be az elhullott vagy kényszervágott jószágokat. A tsz havonta gyűjtötte ki neki az adatokat, s ő azok alapján igazolta a kárjelentőket. A szabálytalanságokat nem vették észre illetékes felügyeleti szervek revizorai. Ahol nagyon megszokottak a felvásárlási áron, „kényszervágási” kedvezménnyel történő eladások, olyan kifinomult módon intézik mindezt, hogy „nyoma ne maradjon”. | VEGET | kell vetni az ilyen „szívességeknek”! Károsak azok, és mérgezik a közszellemet. Könnyen vezethetnek megvesztegetéshez. lekötelezéshez. Nem szabad csak annyit látni ebből, hogy mindössze pár kiló húsok, ról, néhány hízóról, láda almáról, demizson borról, mázsa szőlőről van szó, amelyért végeredményben megfizetnek. Ez sem elfogadható egyébként, hiszen a felvásárlási, kényszervágási. önköltségi ár mindig jelentősen kisebb a piaci, bolti árnál (egyébként ott szereznék be a bort, hízót, egyebet), tehát A megye dolgozói közül évről évre többen élvezik a társadalombiztosítás előnyeit. A biztosítottak aránya az 1963. évi 90 százalékról 1964 végéig 94 százalékra emelkedett, idén pedig — előreláthatólag — eléri a 95 százalékot. Ebből is következik, hogy a táppénzkifizetések növekedése egy bizonyos határig a fejlődés természetes velejárója, amely arra utal, hogy a dolgozók egyre szélesebb rétegének a megélhetéséről gondoskodik társadalmunk a keresőképtelenség idején is. Ha azonban a folyósított táppénz összege gyorsabb ütemben növekszik, mint a biztosítottak száma, akkor már a népgazdaság számára káros jelenséggel, nevezetesen azzal állunk szemben, hogy a keresőképes dolgozók táborán belül emelkedik azoknak az aránya, akik hosz- szabb vagy rövidebb ideig kiesnek a termelésből — betegség miatt. Az SZTK megyei alközpontjában készült statisztika szerint 1964-ben 7 millió forinttal több táppénzt fizettek ki, mint egy évvel korábban, a kereső- képtelenség miatt kiesett munkanapok száma pedig 130 ezerrel szaporodott. A táppénznövekedésből 4 millió forint a biztosítottak számának, 2 millió forint a dolgozók átlagkeresetének, 1 millió forint pedig — és ez már nem kedvező — a táppénzes százalék növekedésének tulajdonítható. Az idei első félévi adatok sem biztatóak. A folyósított táppénz összege az 1964. első félévi 28 millió forinttal szemben június végéig elérte a 32 millió forintot, a termelésből kiesett munkanapok száma pedig 718 ezerről a 802 ezerre növekedett (az állategészségügyi zárlat — táppénz stb. — hatását nem vettük figyelembe a könnyebb összehasonlítás érdekében). Ezek után keressünk választ arra a kérdésre, hogy milyen főbb okokra vezethető vissza a táppénz és a termelésből kieső munkanapok számának emelkedése. Vizsgálódásunknál nem, hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kereső nők arányának növekedése is fokozza a munkaidőveszteséget, hiszen az egy főre jutó táppénzes napok száma a nőknél általában 11 százalékkal magasabb, mint a férfiaknál. (Az eltérést elsősorban az úgynevezett gyermekápolási táppénz okozza.) Ennél azonban sokkal több ez is jogtalan előny elfogadása. Mert, vajon a hivatalos „vásárlók” beleegyeznének-e abba. hogy a termelőszövetkezet hirdessen a községben, városban hízókiárusítást — ugyanolyan alapon, ahogyan ők vásárolnak? Az érem másik oldala az, hogy a kivételezetteknek magánvásárlásokat lehetővé tevő tsz-ek vezetői elvárják ennek viszonzását is. Hogy nekik szívesebben intézkedjenek, az ő szövetkezetüknek vastagabb ceruzával írják a kedvezményeket, nagyvonalúan nézzék el a hibákat. Kedvesebbek legyenek, mint más tsz-ek, ahol a vezetők „inkább vitáznak, mint leke- nyereznek”. — Rendszerint meg is kapják a lekötelezett személyektől a gyorsabb, előnyösebb intézkedéseket. Az egyenes úton járók rovására. | A MULASZTÁSOK j feletti szemethunyás pedig nem egyszer odáig vezethet, hogy egyesek teljesen elvétik már a határt. ahol a törvényesség végződik. Csak a bíróságon veszik észre, hogy a becsület nem játék. Tóth István figyelmet érdemel az a tény, hogy az utóbbi években nagymértékben szaporodott az egy hétnél rövidebb lefolyású megbetegedések száma. 1964 első fél évében 17,5 százalékkal több olyan beteget tartottak nyilván, aki hét napon belül gyógyult, mint a korábbi év hasonló időszakában. A 3—4 napig betegeskedők nem kerülnek felülvizsgálatra, a kezelőorvos önállóan dönti el, hogy mennyi időt vesz igénybe a gyógyulásuk. Az elmúlt években, sajnos, nem mindig volt eléggé megalapozott ez a döntés. Egy tavalyi vizsgálat 2045 táppénzes beteg közül 658-at munkaképesnek talált. Természetesen nem az orvosok szándékos mulasztásának tulajdonítható ez. Sokkal inkább annak, hogy a biztosítottak számának gyors növekedése következtében a rendelőintézetek túlzsúfoltak. Némi javulást eredményezett e téren az, hogy a főorvosi hivatal az utóbbi időben fokozottan figyelemmel kíséri, hogyan alakul egy-egy rendelőintézetben a rövid lejáratú megbetegedések aránya. Ahol kiugróan magas százalékban jelentkeznek a háromnégy napra szóló kiírások, ott — az üzemi beteglátogatók segítségével — alaposan megvizsgálják, minek tulajdonítható ez. A rendelőintézetek túlzsúfoltsága azonban, sajnos, továbbra is gondot okoz. A községek betegellátásának fejlődését lassítja az, hogy a helyi tanácsok egy része még mindig nem szorgalmazza kellőképpen az orvoslakások építését — pedig ehhez az Egészségügyi Minisztérium is jelentős segítséget nyújt a költségek 50 százalékának megtérítésével. Biztató fejlődést e téren a kecskeméti járásban tapasztaltunk. Égető probléma a kórházi ágylétszám szűkös volta is. Míg országosan 48,6 kórházi ágy jut tízezer lakosra, a megyében mindössze 32,7. Különösen Kecskeméten és Kiskunhalason zsúfoltak a kórtermek. Aki megfordult már a Kecskeméti Megyei Kórházban, az láthatta, hogy a betegek egy része időnként a folyosóra szorul. Könnyű összefüggést találni a kórházi ágyhiány és a táppénzes százalék növekedése között. A rendelőintézetek sokszor kénytelenek járóbetegként kezelni azokat is, akiket indokolt lenne kórházba utalni, vagy még mindig kórházban tartani. így nyilvánvalóan nehezebbé válik a gyógyítás, meghosszabbodik a táppénzes idő. A tervek szerint Kiskunhalason 450 ágyas kórházat építenek a következő években és bővítik a Kecskeméti Megyei Kórházat is. A szakemberek szerint azonban a tervek megvalósítása után enyhül ugyan, de nem oldódik meg a probléma. Alapvető változást csak az új — 500—550 ágyas — megyei kórház felépítése jelentene. Szólnunk kell végül arról is, hogy az üzemi szakszervezeti bizottságok is igen sokat tehetnek a betegség miatt kieső munkaidő csökkentése érdekében, elsősorban a betegséget előidéző okok feltárásával és a táppénzes állományban levő dolgozók rendszeres ellenőrzésével. Követendő példaként említhetjük a Kecskeméti Bar- nevál és a konzervgyár társadalmi munkásait. Nem kis mértékben nekik köszönhető, hogy teljesen megszűntek az említett üzemekben a korábban gyakori ornitozisos és gombás megbetegedések. B. D, ŐSZINTE ÉRDEKLŐDÉS
