Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-26 / 200. szám
Í96S, augusztus 26, csütörtök 8, alSal SZÉLESEBB HORIZONTOK hat nap a tanévnyitóig A Tiszatáj augusztusi számáról A I issaiaj legújabb száma az eddiginél is tudatosabban az általános kulturális igények kielégítésére vállalkozik. S mindezt úgy, hogy a szépirodalmi anyag csupán terjedelmében csökkent (a szokásos 32 oldal helyett 16-ra), minőségében alig. A szépirodalmi rovatot a ritkán szereplő, de figyelmet érdemlő Kovács Miklós indítja két hosszabb lélegzetű verssel. Az egyik „ars poetica”; Vallom; az élet addig élet, amíg az érdek közös érdek, s a teljes emberi közösség szolgálata a kötelesség. Ezt hirdetem, mert ezt tanultam, ez lesz jövőm. .. (Ne magadért) E költemény még nem mindenütt izzik; a magvas mondandó olykor nem a legtalálóbb kifejezési formákban jelenül meg; ám a Hazám ciklus (10 kisebb versből áll) már annál inkább hévül és hevít, szakadatlanul fokoz — anélkül, hogy a túlzsúfoltság látszatát keltené. Nagyszerű logikával felépített költemény, himnikus szárnyalással. A „küszöbünknél maradt háború” nyomai helyett ő az új eszmékért indulókkal érez együtt, akiknek sorsát „élem szívemmel, idegeimmel, életemmel.” — Weöres Sándor köny- nyedebb, pillanat szülte, de sziporkázó formai virtuozitással írt versei (Tél, Dongó) mellett kissé bágyadtan megrajzolt életképet (Rigó Béla: Arattam), ko- molykodó-komolytalan hangba szorult ön vizsgálódást (Bécs Ernő: Tükör előtt) és néhány kedves játékossággal megcsendülő és némi szorongást kifejező sorokat (Pákolitz István versei) találunk még ebben a számban. Érdekes, egészében vázlatos, de néhány részletében ígéretesen kidolgozott novelláival (Merényi László: ön a munkásosztályhoz tartozik?) zárul a szép- irodalmi anyag (Kende Sándor elbeszélése sajnos, nem több egy legenda megörökítésénél). Nemcsak terjedelmében, színvonalában is nívósabb a különböző rovatok különféle érdeklődésű olvasók kielégítését célzó anyaga. Kiváltképp hatásos Tóth Béla folytatásos szociográfiai írása (Gépek, emberek) lendületes stílusával: a munkafolyamatok ismertetése aprólékossága ellenére sem vész el a részletekben, nem felejtő- dik el a főcél: a gépek mellé állt emberek életsorsának, gondolkozásának, környezetének vizsgálata, elemzése; annak tu- dakolása, mennyit változott (ezúttal egy „félrecsúszott” kommunista asztalos sorsán keresztül) és váltakozik napról- napra a munkások élete. Felvetődik ebben a „vándormadár” probléma is. A Művészet rovatból a Kohán Györgyről szóló riport-esszé (Dömötör János tollából) és a Georges Seurat: Vasárnap délután a Grande Jatté szigetén című képének az ismertetése emelkedik ki (Miért szép?) — Körner Éva avatott tolmácsoló- ja az impresszionista festészet kiválóságainak; módszere az érzékletes megjelenítés mellett (szinte élővé varázsolta előttük a kép alakjait) a kortársakkal való összevetés (Monet, Cézanne, Van Gogh stb.) — Hallatlanul érdekes a Kilátó rovat csehszlovák anyaga, de a színvonalat elsősorban Vas István műfordításai jelentik; Kovafisz görög költő verseit tolmácsolja, és ő írja az életpálya-ismertetésnek is beillő jegyzeteket. Amit asonban leginkább kiemelésre méltónak tartok az augusztusi számból az a Lukács György Esztétikájáról írott ismertető jellegű elemzés (Cset- ri Lajos). Miért tartom ezt a legfontosabbnak? Mindenekelőtt a.lért, mert a marxista esztétika egyik nagy egyéniségének, alkotó lángelméjének a művéről \®n szó. Akadt és akafl Lukácsnak olyan nézete, amely polémiára késztet. S a vele való vita nem könnyű. Átlagost jóval meghaladó képzettséget igényel, hisz a marxista esztétika enciklopédikus mennyiségű tudást felhalmozott tudósával kél polémiára aki vele vitatkozik. És meg kell nyilvánulnia a tiszteletnek is — ami kijár a tanítómesternek — úgy, ahogy Csetri polémikus célzatú ismertetéséből ez ki- hallik. ő valóban jelentőségének megfelelően mutatja be Lukács kötetét. Az illusztrációk is hatásosak ezúttal, emelik a folyóirat értékét. Somogyi György ET ét hónapja nem. taposták **■ a kis cipők az udvart, íelburjánzott a fű és most árvának, elhanyagoltnak tűnik az iskola környéke. De benn, a tantermekben már minden az új tanévről beszél. Fehérek a falak és a takarítással is csaknem elkészültek. Nem ázik be már a tető se, pedig a tavasz- szal a jég alaposan megtépázta. Kisfáiban szeptember elsején az utolsó szegig rendben várja az iskola a tanulókat. Szennai Aranka igazgató nem minden büszkeség nélkül fűzi hozzá: — Még gyarapodtunk is! A lányok szép új konyhát kapnak, öröm lesz a főzést tanulni a politechnikai órán... Egyelőre még csak az igazgatónő és helyettese. Halasi Pál van „szolgálatban”. Ellenőrzik a munkát, felügyelnek a takarításra, rendezgetik a szertárakat. A nevelőtestület többi tagja pénteken kezdi az évet kétnapos továbbképzéssel. A tanévnyitó értekezletet a jövő kedden tartják. S ráérnek akkor összeállítani az elsejei kis ünnepség műsorát is. Elég lesz rá egy nap? — ta- máskodom. — Persze — mosolyog aggodalmaimon Szennai Aranka. — Begyakorlott énekkarunk, tánccsoportunk van, jó szavalok, egy hangulatos kis háziünnepély összeállítása nem okoz gondot. A tanévnyitó náluk igen kedves, bensőséges ünnep. Az a szokás, hogy az elsősöket csokival, egy szál ceruzával ajándékozzák meg. Aztán a következő héten kiválasztanak maguknak a felsősök egy-egy első osztályost, akit gondjaikba vesznek. Segítenek neki, elkísérik haza, s mindenképpen arra törekszenek, hogy a kicsi megszeresse az iskolát, részese legyen a közösségnek, érezze a gondoskodást. A z idén valamicskét emelkedik a tanulók létszáma, 226-an kezdik az évet. Annak ellenére, hogy a tavaszi állategészségügyi zárlat sok akadályt gördített a munka elé, Kisfáiban nem maradt adósság a múlt évről. Sőt, a tanév nagy eredménnyel zárult: — Leszorítottuk a bukásokat 3 százalékra az előző évi 12 szá15. — Az. Hát persze, hogy Lábas! Látja milyen feledékeny vagyok. Maradjon csak. máris szóíok Vincének — indult az ajtó felé. — Szerelmes isten... A Feri. — és a nő fölugrott a székről. — A Feri... — hangja zokogásba fúlt és kiszaladt a konyhából. * A ház előtt két fiatal lány beszélgetett. Amint a teddy-bun- dás nő kifordult a kapu alól, az egyik — fekete nadrágot viselt — intett a társának. — Kövesd. Én közben telefonálok. A fekete nadrágos lány a legközelebbi telefonfülkéhez sietett. A vonal másik végén férfihang jelentkezett. — Ida vagyok — darálta a lány a beszélőbe. — Egy acél- kék teddy-bundás nő volt náluk. Vali utánament. — Meddig tartózkodott ott? — Talán tíz percig. — Jő. Maradjon ott és figyelje» tovább. Valika intézi a többit. Félóra múlva megy a Harangi. A kocsival jöjjön be! Jó? — Értem. Vége. A telefon kattant. A lány visszasétált a ház elé! A másik, Valinak nevezett lány a teddy- bundás nő nyomába szegődött. A Rákóczi úton villamosra szálltak és a belváros felé utaztak. A nő a Kígyó utcánál szállt le, és betért a Mézes Mackóba. Kávét ivott, majd egy üveg Ginzanót vásárolt. A Petőfi Sándor utcába ment, betért egy házba, de fél perc sem telt el, ismét megjelent a kapuban. Tétován körülnézett, majd rövid várakozás után megállított egy iskolás kislányt. Néhány mondatot váltottak — nem lehetett tudni miről — aztá^i a kilány- nyal együtt visszament a házba. Körülbelül egy . óra múltán a kislány kijött a kapun és a posta felé szaladt. Kék borítékot csúsztatott a bejáratnál levő postaládába, majd visszafordult a Kossuth Lajos utca felé. Vali — miután gondosan körülnézett — a sarkon megállította a gyereket. — Mondd csak, melyik iskolába jársz? A kislány készséggel válaszolt. — Egy osztályba jársz a Fejes Marikával? — Nem. Ilyen nevű nincs az osztályban. — Hogy is hívnak téged? A kislány megmondta. Vali nevetett, megsimogatta az arcát, elköszönt tőle és a postára sietett. Telefonált. Néhány perc múlva levélszedő gépkocsi állt meg a postaláda mellett. A levelek belepotyogtak a vascsa- tos bőrtáskába, és a kocsi tovagördült .. • Pikó százados kényelmesen hanyattdőlt a fotelban. Ügy forgatta az ujjai között az olcsó borítékot, mintha valami becses egyiptomi papirusz lenne. Sokáig nézegette a címzést, a ragasztást, a bélyeget, majd egy határozott mozdulattal felnyitotta. A levélpapíron apró, szabályos. gyerekes betűkkel ez állt: „— Kedves Ferikém! Leveled már elég légen megkaptam. Látod milyen lusta vagyok, még csak most válaszolok rá. Pedig nagyon szeretlek ám, csak ezt ne a levelezőkészségemen mérd le. Inkább gondolj a sok együtt töltött kellemes órára, és akkor bizonyára nem fogsz kételkedni bennem. Egyébként minden a Jelentés egy tanyai iskolából zalékról — mondja az igazgatónő. — Áldozattal járt, mert természetesen nem a követelmények rovására értük el ezt az eredményt. Tanítás után külön foglalkoztunk a gyenge tanulókkal. Meg kellett szokniuk a gyerekeknek, hogy addig nem mehetnek haza, míg nem tudják a leckéd. Az volt a jelszó: Naplopókat nem nevelünk!... Ez talán így egy kissé gorombán hangzik, de a szülők és maguk a gyerekek is egyetértettek vele végül is. Nem véletlen, hogy Kisfáiban a nyolcadikosok túlnyomó többsége tovább tanul. A céltudatos munkára nevelés eredményei más tekintetben is megmutatkoznak. A tanulók többsége a nyáron dolgozott a környékbeli gazdaságokban. Szépen, kerestek. A tavaszi munkákon keresett pénzből pedig háromnapos országjáró kiránduláson vettek részt, s még valamicske maradt is a takarékban. Uj klub: Olyan városban, mint Kiskunfélegyháza. ahol egyre több az ipari üzem, előbb-utóbb szükség van a műszaki értelmi, ség összefogására. Az ipari termeléssel kapcsolatban számtalan olyan eset adódik, amely szükségessé teszi a közös' megbeszélést, fejtegetést, elemzést, kutatómunkát és a széles körű vitát. Ez a felismerés vezette a kiskunfélegyházi üzemek értelmiségi dolgozóit, amikor elhatározták, hogy megalakítják a műszaki klubot. Az új klubnak különös neve van. aminthogy rendeltetése sem csupán a műszakiak tömörítése. Röviden csak M KT-nak mondják, ami Műszakiak és Közgazdászok Tanácsát jelenti. Csecsemőkorát éli az új klub, hiszen mindössze pár hete alakult. Egyelőre még csak a tervezéseiéi tartanak, eredmények nem állnak mögöttük. A perspektívák azonban érdekesek. — Az MKT összefogja városunk valamennyi termelő üzemének műszaki és közgazdasági értelmiségét — mondja Mohai Ede, a szakmaközi bizottság titkára. — De vállalatonként külön szakosztályokra oszlik. Ez szokott módon folyik, a munka bent is és othon is nagyon egyhangú. Én nem is tudom mi lesz velem, ha még sokáig távol leszel. Nem is írok többet, mert csak a bőgős jön rám. Csókollak, csókollak a Te kis .... d.” Pikó sokáig, gondterhelt arccal tanulmányozta a szöveget. Talán tíz cigarettát is elszívott, de nem tudott kiokoskodni semmit. A telefon után nyúlt. — Kapcsolja Elek főhadnagyot — mondta a központosnőnek, majd amikor a hívott jelentkezett, megkérte, jöjjön át egy percre. A főhadnagy nemsokára benyitott. — Elek elvtárs, nézze meg ezt a levelet — és átnyújtotta a papírt. Elek előbb a borítékra pillantott, majd megkérdezte: — Faragó-ügy? Pikó bólintott. A főhadnagy szeme néhányszor végigfutott a sorokon, és szája széles mosolyra húzódott. A levelet az asztalra dobta. — Ez szép kis szerelmes levél! — Vegyük a mondatok kezdőbetűit. Kezdjük el az elsővel, tegyük hozzá az ötödiket, majd folytassuk a másodikkal, hatodikkal és így tovább. Pikó tollat vett elő, és az utasítás szerint sorba írta a betűket. „LELÉPNI” — egészült ki végül a szó. (Folytatása következik.) Amikor ismét a tanév előkészületeiről érdeklődöm, Szennai Aranka a kész nevelési tervet mutatja. A nevelők a saját tervüket ennek alapján már hamar elkészíthetik majd. — Nem is volna semmiféle panaszunk — mondja — ha a megyei tanács művelődési osztálya hozzásegítene bennünket egy vetítőgéphez és egy televízióhoz. Mert egyelőre az igazgatónő a saját tv-készülékét viteti át a tanterembe az iskolatelevízió adásainak idején. A keskeny- filmes vetítőgépet viszont hiába hozták tőlük telhetőén rendbe, már nem akadozik, nem sza- 'kítja a filmet, de hangja nincs, akárhogyan is próbálják javít' gatni. W9edig erre nemcsak az is- •* kólának van szüksége. A környékbeli felnőttek is szívesebben jönnének mindenféle előadásra, ha filmet láthatná- nak. M. L. az MKT egyben a szakosztály feladatait is meghatározza. Az egyes szak. osztályokon belül az üzem szükségleteinek és az egyes technológiai ágaknak megfelelően ku. lön szekciókat szerveznek. — Az M KT-nak egy vezetője van, Szijj Nándor mérnök, aki a klub működésével kapcsolatos ügyintézést végzi. Minden vállalattól, illetve intézménytől összekötőt választunk, aki a sa_ ját vállalatánál levő tagokat összefogja, informálja a klub tervei, eseményei felől. A felügyeletet a szakmaközi bizottság látja el. Érdekes a program megfő, galmazása: „A klub működését* úgy szeretnénk irányítani, hogy az MKT-n belül szórakozást és ön. képzési lehetőséget egyaránt biztosíthassunk a tagságnak, lehetőleg olyan irányítással, hogy az egyes szakosztályok saját vállalatuk érdekeit szem előtt tartsák.” Magyarán: a szakosztályok bizonyos fokú önállósága azt jelenti, hogy minden egyes vál. lalatnak van egy miniatűr műszaki klubja, amely végső soron az MKT-ban fonódik össze. A szakmaközi bizottság szék. házában jól berendezett klub- helyiséget kaptak. Itt a külföldi folyóiratok érdekes szakcikkeit meghívott nyelvtanár segítségével lefordítják, megtárgyalják. Vállalataik gyártmányairól prospektusokat készítenek színes fotókkal. Kettős haszon ez: a vállalat tetszetős publikációhoz jut, a klubtag pedig elsajátítja a színes fényképezést Fotófelszerelést a vállalatok biztosítanak. A gyárközi kapcsolatok mélyítésére ismerkedési esteket tartanak. A TIT közreműködésével ismeretterjesztő előadásokat. valamint újítási kiállítást rendeznek. Hanglemezes nyelv, könyvek segítségével tanulnak idegen nyelveket. Szakfilmek vetítése és tanulmányutak szervezése szerepel még a gazdag programban. A klub bázisát a dolog természetének megfelelően a Vegyipari Gépgyár adja. hiszen ez a városban a legnagyobb létszámú műszaki és közgazda- sági végzettségű gárdát foglalkoztató vállalat. Ebben a gyárban már többször alakult műszaki jellegű klub, de valamilyen oknál fogva — főként helyiség hiányában — nem működött megfelelően. A mostani helyiség a város szívében van, könnyen megközelíthető és felszerelése is alkalmas a célra. Balogh József