Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-26 / 200. szám
Z. oldal 1965. augusztus 26, csütörtök Kádár János fogadta Luigi Longót Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, szerdán jogadta Luigi Longót, az Olasz Kommunista Párt főtitkárát. A szívélyes elvtársi légkörben lefolyt megbeszélésen részt vett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Garai Róbert, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője. (MTI) Befejeződtek Debat tárgyalásai KIJEV. (MTI) Massemba Debat kongói (Brazzaville) köztársasági elnök befejezte a Szovjetunióban tett látogatását és szerdán Kijevből Phemjanba utazott. Puskáius, könnygáz, sztrájk Képviselőcsábítás Békelehetőség Domini kában JAPÁNBÓL., és szomszédságából, Dél-Koreá- ból, napok óta, de kisebb megszakításokkal már hónapok óta tüntetésekről jönnek jelentések. Tokióból azt táviratozzák, hogy az amerikai támaszpontok környékén erős a felháborodás. A japánok nem látják szívesen, hogy hazájuk területén egyre gyarapodnak a tengerentúli nagyhatalom katonai bázisai. Elriasztó példa Okinawa számukra, amely japán területhez tartozik, s amelyen mégis amerikai lobogó leng, több joguk van az egykori győzőknek, mint a helyi állampolgároknak. A második világháború Japán számára katasztrofális végére gondolva, önmagában is érthető az ellenállás. Elég egy katonai hadihajónak befutni valamelyik kikötőbe, máris heves tüntetések fogadják. Legutóbb Fukuoka prefektúrában tört ki az ellenállás: munkások és fiatalok ülősztrájkot kezdtek, amelyet háromnaposra terveznek. Megalakult Japánban az amerikai katonai támaszpont elleni küzdelem tanácsa is. A rendőrség, a hivatalos hatalom képviseletében könnygázgránátokkal, gumibotokkal felfegyverkezve ront a tömeg közé. A puskatűz természetes tartozék, akárcsak ?. szöuli tüntetéseknél. Itt a dél-koreai—japán szerződés ratifikálása miatt nyilvánul meg hatalmas erejű tömegmozgalomban az ellenállás. Szerdán tízezer egyetemista és diák volt az utcákon. Az egyik kétezer főnyi csoportot négyszáz katona verte szét — puskatussal és könnygázgránáttal. A kormány fenyegetve érzi létét — jön tehát a kíméletlen erőszak. Szó van a hadsereg teljes mozgósításáról, sőt Pák Csöng Hi az egyetemek bezárásától sem riad vissza. Á megtorló politikára jellemző, hogy a szöuli központi egyetemre betört ‘ katonaság agyba-főbe verte a diákokat — nemre való tekintet nélkül, hogy másutt katonai terepjáró hatolt a tömegbe. ATHÉNBEN nyílt képviselő-csábítás folyik. A Centrum Unió 170 parlamenti képviselője közül 35 disszidált, s Cirimokosz, ha át akarja vészelni a bizalmi szavazást, akkor még körülbelül húsz képviselőt kell átcsábítania oldalára. Így is — ha sikerül a többséget megszereznie egyáltalán — csupán hajszálnyi többséghez juthat. Miniszteri tárcák még vannak üresen az új kormányban — lehet, hogy lesz, aki még enged vonzásának. A politikai helyzetet bonyolítja, hogy a jobboldali ERE-párt sorai is megoszlanak. Közülök többen nem tudják elfelejteni a miniszterelnök-jelölt „baloldali” múltját, s azt, hogy tíz nappal előbb még Papandreu híve volt. Viszont a Centrum Unió Papandreu-szárnya kö. zül is többen disszidálásra készülnek. A keddi pártgyűlésen írásban többen biztosították Pa- pandreut támogatásukról, mint ahányan valóban mögötte állnak. Hozzájuk tartozik viszont a bal. oldali EDA 22 képviselője is. A szavazatokért csatároznak mindkét oldalon, mert a barikád, gyűrűbe zárt parlamentben minden egyes mandátum döntő fontosságú lehet. JOBBAK A KILÁTÁSOK Dominikában egy esetleges békés rendezésre, mint a négy hónappal előbb kitört polgárháború bármelyik időszakában. Caamano késznek mutatkozik az AÁSZ- tervezet aláírására, s Imberték hiába kívánják húzni az időt tovább. A juntának pénze nincs — az A ASZ megvonta a további zsoldfolyósí- tást, s így a junta nem tudja fizetni az augusztusi járandóságot sem. Így az a veszély fenyegeti, hogy elveszíti a fegyveres erők eddigi támogatását, A zsoldhiány könnyed ellenük fordíthatja a hadsereget. így Imbert kényszerítve van engedményeket tenni. Vagyis, elfogadni Go- doyt egy ideiglenes kormány vezetőjeként, hozzájárulni annak megalakulásához. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN A megdöntött matematika Nem tudni, hogy Scilly-ben, az angol miniszterelnöki nyaralóban, vagy a londoni Parlament House-ben, esetleg a Pentagonban született-e meg a kéz kezet mos politikának magasrendű matematikával kiszámított taktikája. Az a fogaskerék módra pontosan ösz- szeillő diplomácia, melyet Anglia és az Egyesült Államok követ Vietnam ügyében. Az elmúlt hónapokban sokszor volt róla szó a külföldi hírügynökségi jelentésekben. Lényege az, hogy Johnsonék feltétlenül támogatják Wilso- nék neokolonialista törekvéseit Malaysia térségében, s ennek fejében London feltétlen hívéül szegődik Washington katonai kalandjának, így az Egyesült Államok fel tud mutatni mindig egy erkölcsi partnert. Anglia viszont biztosabban tekinthet nagyhatalmi posztok felé. Malaysiában több brit támaszpont van de a terület nyersanyagbázisként is jelentős. Amikor a szövetséget ily módon megpecsételték, Malaysiában egyformán teltek a napok. Nem vita, de szakadás nélkül. Ügy látszott, megvan a kellő alap a londoni tervekhez. Nem inogtak meg hűségben akkor sem, amikor az egész világ és minden angol munkásember elítélte azt a kalandot, amelynek hívéül szegődtek Wilsonék. Elvégre Anglia jövője nem akármilyen tét, jelentőségét egyszerű emberek nem láthatják be. Később meg esetleg áldják is érte a kormányt. És mindkét állam haladt a maga útján. A matematika célravezetőnek látszott a diplomáciában. De mi a vélemény erről ma Londonban? Napjainkban már nyilvánvaló, hogy a matematika szerepe kevés a politikában, A Malaysia Államszövetség sorsát megpecsételte a singaporc-i közjáték. A legfontosabb láncszem kihullt a brit nemzetközösség délkelet-ázsiai létesítményéből. Mégpedig a számításoktól függetlenül. Ha az eseménytől messzebbre tekintünk, azt is mondhatnánk, tulajdonképpen nincs többé oka Londonnak Wa- singtón erkölcsi pillérének hálátlan szerepét vállalni. Singapore kiválása ugyanis nem önmagában elhatárolható tény, hanem olyan esemény, ameiy szinte példát statuált az államszövetség többi, eddig sem elégedett tagjai előtt. A szövetség, amely az egykori gyarmatszigeteket továbbra is a britekhez csatolta, felbomlani látszik. S az új állam létrejötte azt illusztrálja, hogy a népek sorsában az uralomvágyó diplomácia nem tud helyes számítást végezni. Singapore megdöntötte a kettős pillérű matematikát. s ez figyelmeztetés is: Délkelet-Ázsia más térségében, Vietnamban, szintén kevés sikerre tarthat számot az amerikai matematika. Washingtonban az 5:1-hez arány elv alapján (1 partizán legyőzéséhez 5 reguláris katona szükségeltetik) 70—80 ezer szabadságharcosra számítanak. — pedig Dél-Vietnam lakossága 14 millió. Ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban sem tudnak jobban számolni, mint Londonban — hisz az előbbi példa alapján —, még összeadni sem képesek.. Bencze Klára Szabad vagy nem? Vietnam, mint amerikai nagy nemzeti érdek Az elnök sajtóértekezlete Minden támogatást McNamarának Szovjet tudóst akar meghívni WASHINGTON. (MTI) Johnson elnök szerdai sajtó- értekezletén csak kisebb mértékben foglalkozott a vietnami háború problémájával. Azt állította, hogy a tengerészgyalogosok, a hadsereg, a haditengerészet és a légierő tagjai „jól mutatkoztak be” és eredménye, két értek el az elmúlt hetekben. Kijelentette, hogy a VDK elleni légitámadások „hatéko. nyak és eredményesek” voltak. Kijelentette, hogy McNamara hadügyminiszter minden szükségeset megkap ahhoz, hogy a Vietnamban harcoló alakulatok „erkölcse és fegyverzete” a megfelelő szinten legyen. Johnson ugyanakkor mégis, mételte propagandaszólamait, melyek szerint az Egyesült Államok számára a legfontosabb a béke, és az. hogy az USA arra törekszik, hogy a vietnami konfliktust „a csatatérről a tár. gyalóasztalhoz vigye”. Szavai szerint Rusk külügyminiszternek. Goldberg nagykövetnek és más kormánytisztviselőknek olyan utasításokat adott, amelyeknek értelmében keresniök kell a vietnami probléma tárgyalásos rendezéséhez vezető utat. A republikánusok által kedden közzétett Fehér Könyvre utalva Johnson kijelentette: Személy szerint arra törekszik, hogy „az országot egységesen a Vietnamban harcoló csapatok mögé állítsa” és elégedett az eddigi eredményekkel. ’ A belpolitikai kérdések közül az elnök foglalkozott az acélipari sztrájk lehetőségével és azt hangoztatta, hogy a munkáltatók és a munkások között folyó jelenlegi bértárgyalásokat „alá kell rendelni a nagy nemzeti érdekeknek” konkrétan a dél-vietnami háborúnak. Johnson megelégedéssel szólt arról, hogy a választójogi törvény hatására a déli államokban eddig már tízezer négert vettek fel a szavazói névjegyzékbe. Közölte, hogy vizsgáló bizottságot küld Los Angelesbe a felkelés okainak kivizsgálásé, ra. Johnson bejelentette: utasítást adott egy kétszemélyes űrlaboratórium kifejlesztésére. A laboratórium, amely a jelenlegi Gemini-típusú űrhajón alapul, előreláthatólag 1968 végére lesz kész, s az elnök szerint tudományos kutatási, de egyben védelmi célokat is szolgál majd. A kifejlesztés költsége mintegy másfél milliárd dollár. Az űrla. boratóriumot ember nélkül már 1966 végén, vagy 1967 elején felbocsátják. Az elnök méltatta a Gemini—5 űrhajósainak teljesítményét, s úgy tüntette fel, hogy utazásuk csupán békés célokra irányul. Közölte, hogy a legközelebbi Gemini-űrhajó felbocsátására meg akarja hívni a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának magas rangú képviselőjét. Erhard bízik, Adenauer kétkedik BONN (MTI) Kozmosz—79 MOSZKVA. (TASZSZ) Szerdán a Szovjetunióban Kozmosz—79. névvel új mesterséges holdat bocsátottak fel. Mint a TASZSZ közleménye megállapítja, a szputnyikon elhelyezett tudományos berendezések a TASZSZ által 1962. március 16-án bejelentett űrkutatási program folytatását szolgálják. A szputnyikon elhelyezett műszerek normálisan működnek, a beérkező adatokat koordinációs számítóközpont dolgozza fel. A nyugatnémet választási kampány, amelyben eddig személyi kérdések domináltak, most külpolitikai árnyalatokkal is bővült, amióta Adenauer hevesen kirohant a genfi konferencia ellen, majd pedig ezt követően a CDU elnöksége ismét nyomatékosan bejelentette atomköveteléseit. A szociáldemokrata vezetők választási beszédeikben ezt a témát főleg arra használják fel, hogy rámutassanak a kormány- párti vezetők nyilatkozatai között megmutatkozó ellentmondásokra. Míg Adenauer — Strauss, Gerstenmaier és Krone • támogatásává! — „veszélyesnek” minősítette az amerikai javaslatot, s bizalmatlanságát juttatta kifejezésre az Egyesült Államok iránt, Erhard kancellár Saar- brückenben mondott beszédében kedden azt hangoztatta, hogy nem szabad bizalmatlansággal viseltetni az Egyesült Államok iránt. De a szociáldemokraták sem tárnak világos alternatívát az atomkérdésben a nyugatnémet lakosság elé. A szociáldemokrata vezetők és publicisták megnyilatkozásaiból arra lehet következtetni, hogy ők legfeljebb csak a CDU-nál „mértéktartóbb” magatartást ígérnek, de ők sem ejtik el teljesen az atomköveteléseket. A dzsiddai megállapodás Egy Idegen állam konzulja 1923 és 1925 között teljesített szolgálatot Szaúd-Arábia fővárosában, Dzsiddá- ban. Mikor a felváltására érkezett diplomata megkérdezte tőle, hogy a városban miféle külföldi érdekeltségű intézmények találhatók, a lelépő konzul ezt felelte: „Mindössze kettő: egy bank, amely zárva van, és egy temető, amely nyitva áll.** Ez a beszélgetés negyven esztendővel ezelőtt hangzott el. Azóta a világ egyik legszélesebb olajlelőhelyét tárták fel Szaúd-Arábiában. És már nyitva áll a bank és a bankok sora. Dzsidda szerepe jelentős a világkereskedelemben, innen fejti ki gazdasági, politikai hatását a monopolista érdekeltségeket tömörítő arab—amerikai olajtársaság. A hajón, vasúton és repülőgépen érkező zarándokok Dzsiddában szállnak gépkocsira, hogy megtegyék az utolsó kilométereket Mekka felé. Szokott kép a városban. Szamárfogatok, lefátyolozott asszonyok, szomorú szemű, hallgatag, mezítlábas gyerekek az utca porában. A tengerparton modem magas épületek, az olajtársaság irodái, bankok. Múlt és jelen találkozik a városban, melynek lakóit szokatlan láz önti eűL ezekben a napokban. Dzsiddában ült össze háromnapos tanácskozásra Nasszer elnök és Fejszál király, hogy az Egyesült Arab Köztársaság, illetve Szaúd-Arábia nevében döntéseket hozzanak a két ország kapcsolatairól és javaslatokat tegyenek a szemben álló feleknek a jemeni háború befejezésére. Mikor Szalal marsall páncélosai 1962 szeptember 26-án forradalmi úton megdöntötték a királyságot a világ egyik legelmaradottabb és legnyomorúságosabb országa előtt nyílt meg a felemelkedés és a haladás útja. Talán csak Szaúd-Arábia volt hozzá sokban hasonló, mert hiszen ebben a két országban még, a huszadik század derekán, a törvény nem tiltotta — a rabszolgaságot. Jemen a semlegesség és az el nem kötelezettség útján, a gyors társadalmi haladást választotta és baráti kapcsolatokat épített ki a .szocialista országokkal és a haladás útját járó arab országokkal is, elsősorban az Egyesült Arab Köztársasággal. Szaúd-Arábia uralkodó köreinek kellett viszont az amerikai olajérdekeltségektől számukra juttatott összegből olyan erőket mozgósítanak, amelyek a királyság, a középkori sötétség visszaállítására törtek. A hős jemeni nép hároméves polgárháborúban csapást csapás után mért a külső és belső ellenségre. Ilyen körülmények között ült össze a jemeni nép érdekeit védelmező Egyesült Arab Köztársaság és a királypárti erőket támogató Szaúd- Arábia vezetője, Nasszer elnök és Fejszál király a kedden véget ért tanácskozásra. A megállapodás azonnali hatálv- lyal véget vet az ellenségeskedésnek, pontot tesz a hároméves polgárháború végére, a köztársasági államforma megőrzésével biztosítja a rend stabilitását. Csak a megállapodás teljes szövegének részletes tanulmányozása után lehet minden szempontra figyelmező vélekedést mondani a dzsiddai találkozó sikeréről. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban azt a már sokszor tapasztalt gyakorlatot, hogy a monopolista-imperialista körök megkísérlik minden, még oly pozitív megállapodás réseit is megtalálni, és azon keresztül ismét behatolni olyan országokba, amelyek következetesen a haladás és a béke hívei. Jemen népe tudatában van annak, hogy számos és erős barátai vannak, akik nagyra értékelik szép törekvéseiket. Í—CKS)
