Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-26 / 200. szám

Z. oldal 1965. augusztus 26, csütörtök Kádár János fogadta Luigi Longót Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, szerdán jogadta Luigi Longót, az Olasz Kommunista Párt főtitkárát. A szívélyes elvtársi légkörben lefolyt megbeszélésen részt vett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Garai Róbert, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője. (MTI) Befejeződtek Debat tárgyalásai KIJEV. (MTI) Massemba Debat kongói (Braz­zaville) köztársasági elnök befe­jezte a Szovjetunióban tett lá­togatását és szerdán Kijevből Phemjanba utazott. Puskáius, könnygáz, sztrájk Képviselőcsábítás Békelehetőség Domini kában JAPÁNBÓL., és szom­szédságából, Dél-Koreá- ból, napok óta, de ki­sebb megszakításokkal már hónapok óta tüntetésekről jönnek jelenté­sek. Tokióból azt táviratozzák, hogy az ameri­kai támaszpontok környékén erős a felháboro­dás. A japánok nem látják szívesen, hogy hazá­juk területén egyre gyarapodnak a tengerentúli nagyhatalom katonai bázisai. Elriasztó példa Okinawa számukra, amely japán területhez tar­tozik, s amelyen mégis amerikai lobogó leng, több joguk van az egykori győzőknek, mint a helyi állampolgároknak. A második világháború Japán számára katasztrofális végére gondolva, önmagában is érthető az ellenállás. Elég egy katonai hadihajónak befutni valamelyik kikötő­be, máris heves tüntetések fogadják. Legutóbb Fukuoka prefektúrában tört ki az ellenállás: munkások és fiatalok ülősztrájkot kezdtek, ame­lyet háromnaposra terveznek. Megalakult Ja­pánban az amerikai katonai támaszpont elleni küzdelem tanácsa is. A rendőrség, a hivatalos hatalom képviseletében könnygázgránátokkal, gumibotokkal felfegyverkezve ront a tömeg kö­zé. A puskatűz természetes tartozék, akárcsak ?. szöuli tüntetéseknél. Itt a dél-koreai—japán szerződés ratifikálása miatt nyilvánul meg ha­talmas erejű tömegmozgalomban az ellenállás. Szerdán tízezer egyetemista és diák volt az ut­cákon. Az egyik kétezer főnyi csoportot négy­száz katona verte szét — puskatussal és könny­gázgránáttal. A kormány fenyegetve érzi létét — jön tehát a kíméletlen erőszak. Szó van a hadsereg teljes mozgósításáról, sőt Pák Csöng Hi az egyetemek bezárásától sem riad vissza. Á megtorló politikára jellemző, hogy a szöuli köz­ponti egyetemre betört ‘ katonaság agyba-főbe verte a diákokat — nemre való tekintet nélkül, hogy másutt katonai terepjáró hatolt a tömegbe. ATHÉNBEN nyílt kép­viselő-csábítás folyik. A Centrum Unió 170 par­lamenti képviselője közül 35 disszidált, s Cirimokosz, ha át akarja vészel­ni a bizalmi szavazást, akkor még körülbelül húsz képviselőt kell átcsábítania oldalára. Így is — ha sikerül a többséget megszereznie egy­általán — csupán hajszálnyi többséghez juthat. Miniszteri tárcák még vannak üresen az új kor­mányban — lehet, hogy lesz, aki még enged vonzásának. A politikai helyzetet bonyolítja, hogy a jobboldali ERE-párt sorai is megoszla­nak. Közülök többen nem tudják elfelejteni a miniszterelnök-jelölt „baloldali” múltját, s azt, hogy tíz nappal előbb még Papandreu híve volt. Viszont a Centrum Unió Papandreu-szárnya kö. zül is többen disszidálásra készülnek. A keddi pártgyűlésen írásban többen biztosították Pa- pandreut támogatásukról, mint ahányan valóban mögötte állnak. Hozzájuk tartozik viszont a bal. oldali EDA 22 képviselője is. A szavazatokért csatároznak mindkét oldalon, mert a barikád, gyűrűbe zárt parlamentben minden egyes man­dátum döntő fontosságú lehet. JOBBAK A KILÁTÁSOK Dominikában egy esetleges békés rendezésre, mint a négy hónap­pal előbb kitört polgárháború bármelyik idősza­kában. Caamano késznek mutatkozik az AÁSZ- tervezet aláírására, s Imberték hiába kívánják húzni az időt tovább. A juntának pénze nincs — az A ASZ megvonta a további zsoldfolyósí- tást, s így a junta nem tudja fizetni az augusz­tusi járandóságot sem. Így az a veszély fenye­geti, hogy elveszíti a fegyveres erők eddigi tá­mogatását, A zsoldhiány könnyed ellenük for­díthatja a hadsereget. így Imbert kényszerítve van engedményeket tenni. Vagyis, elfogadni Go- doyt egy ideiglenes kormány vezetőjeként, hoz­zájárulni annak megalakulásához. EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN A megdöntött matematika Nem tudni, hogy Scilly-ben, az angol miniszterelnöki nya­ralóban, vagy a londoni Par­lament House-ben, esetleg a Pentagonban született-e meg a kéz kezet mos politikának magasrendű matematikával kiszámított taktikája. Az a fo­gaskerék módra pontosan ösz- szeillő diplomácia, melyet Anglia és az Egyesült Álla­mok követ Vietnam ügyében. Az elmúlt hónapokban sok­szor volt róla szó a külföldi hírügynökségi jelentésekben. Lényege az, hogy Johnsonék feltétlenül támogatják Wilso- nék neokolonialista törekvé­seit Malaysia térségében, s ennek fejében London feltét­len hívéül szegődik Wa­shington katonai kalandjának, így az Egyesült Államok fel tud mutatni mindig egy er­kölcsi partnert. Anglia vi­szont biztosabban tekinthet nagyhatalmi posztok felé. Ma­laysiában több brit támasz­pont van de a terület nyers­anyagbázisként is jelentős. Amikor a szövetséget ily módon megpecsételték, Ma­laysiában egyformán teltek a napok. Nem vita, de szaka­dás nélkül. Ügy látszott, meg­van a kellő alap a londoni tervekhez. Nem inogtak meg hűségben akkor sem, amikor az egész világ és minden an­gol munkásember elítélte azt a kalandot, amelynek hívéül szegődtek Wilsonék. Elvégre Anglia jövője nem akármilyen tét, jelentőségét egyszerű em­berek nem láthatják be. Ké­sőbb meg esetleg áldják is ér­te a kormányt. És mindkét állam haladt a maga útján. A matematika célravezetőnek látszott a dip­lomáciában. De mi a véle­mény erről ma Londonban? Napjainkban már nyilvánvaló, hogy a matematika szerepe kevés a politikában, A Ma­laysia Államszövetség sorsát megpecsételte a singaporc-i közjáték. A legfontosabb lánc­szem kihullt a brit nemzet­közösség délkelet-ázsiai léte­sítményéből. Mégpedig a szá­mításoktól függetlenül. Ha az eseménytől messzebb­re tekintünk, azt is mondhat­nánk, tulajdonképpen nincs többé oka Londonnak Wa- singtón erkölcsi pillérének há­látlan szerepét vállalni. Sin­gapore kiválása ugyanis nem önmagában elhatárolható tény, hanem olyan esemény, ameiy szinte példát statuált az ál­lamszövetség többi, eddig sem elégedett tagjai előtt. A szö­vetség, amely az egykori gyar­matszigeteket továbbra is a britekhez csatolta, felbomlani látszik. S az új állam létrejötte azt illusztrálja, hogy a népek sor­sában az uralomvágyó diplo­mácia nem tud helyes számí­tást végezni. Singapore meg­döntötte a kettős pillérű ma­tematikát. s ez figyelmeztetés is: Délkelet-Ázsia más térsé­gében, Vietnamban, szintén kevés sikerre tarthat számot az amerikai matematika. Wa­shingtonban az 5:1-hez arány elv alapján (1 partizán legyő­zéséhez 5 reguláris katona szükségeltetik) 70—80 ezer szabadságharcosra számíta­nak. — pedig Dél-Vietnam la­kossága 14 millió. Ami azt je­lenti, hogy az Egyesült Álla­mokban sem tudnak jobban számolni, mint Londonban — hisz az előbbi példa alapján —, még összeadni sem képe­sek.. Bencze Klára Szabad vagy nem? Vietnam, mint amerikai nagy nemzeti érdek Az elnök sajtóértekezlete Minden támogatást McNamarának Szovjet tudóst akar meghívni WASHINGTON. (MTI) Johnson elnök szerdai sajtó- értekezletén csak kisebb mér­tékben foglalkozott a vietnami háború problémájával. Azt ál­lította, hogy a tengerészgyalo­gosok, a hadsereg, a haditenge­részet és a légierő tagjai „jól mutatkoztak be” és eredménye, két értek el az elmúlt hetek­ben. Kijelentette, hogy a VDK elleni légitámadások „hatéko. nyak és eredményesek” voltak. Kijelentette, hogy McNamara hadügyminiszter minden szük­ségeset megkap ahhoz, hogy a Vietnamban harcoló alakulatok „erkölcse és fegyverzete” a meg­felelő szinten legyen. Johnson ugyanakkor mégis, mételte propagandaszólamait, melyek szerint az Egyesült Ál­lamok számára a legfontosabb a béke, és az. hogy az USA ar­ra törekszik, hogy a vietnami konfliktust „a csatatérről a tár. gyalóasztalhoz vigye”. Szavai szerint Rusk külügyminiszter­nek. Goldberg nagykövetnek és más kormánytisztviselőknek olyan utasításokat adott, ame­lyeknek értelmében keresniök kell a vietnami probléma tár­gyalásos rendezéséhez vezető utat. A republikánusok által ked­den közzétett Fehér Könyvre utalva Johnson kijelentette: Személy szerint arra törekszik, hogy „az országot egységesen a Vietnamban harcoló csapatok mögé állítsa” és elégedett az eddigi eredményekkel. ’ A belpolitikai kérdések közül az elnök foglalkozott az acél­ipari sztrájk lehetőségével és azt hangoztatta, hogy a mun­káltatók és a munkások között folyó jelenlegi bértárgyalásokat „alá kell rendelni a nagy nem­zeti érdekeknek” konkrétan a dél-vietnami háborúnak. Johnson megelégedéssel szólt arról, hogy a választójogi tör­vény hatására a déli államok­ban eddig már tízezer négert vettek fel a szavazói névjegy­zékbe. Közölte, hogy vizsgáló bizottságot küld Los Angelesbe a felkelés okainak kivizsgálásé, ra. Johnson bejelentette: utasí­tást adott egy kétszemélyes űr­laboratórium kifejlesztésére. A laboratórium, amely a jelenlegi Gemini-típusú űrhajón alapul, előreláthatólag 1968 végére lesz kész, s az elnök szerint tudo­mányos kutatási, de egyben vé­delmi célokat is szolgál majd. A kifejlesztés költsége mintegy másfél milliárd dollár. Az űrla. boratóriumot ember nélkül már 1966 végén, vagy 1967 elején felbocsátják. Az elnök méltatta a Gemini—5 űrhajósainak telje­sítményét, s úgy tüntette fel, hogy utazásuk csupán békés cé­lokra irányul. Közölte, hogy a legközelebbi Gemini-űrhajó fel­bocsátására meg akarja hívni a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának magas rangú kép­viselőjét. Erhard bízik, Adenauer kétkedik BONN (MTI) Kozmosz—79 MOSZKVA. (TASZSZ) Szerdán a Szovjetunióban Kozmosz—79. névvel új mester­séges holdat bocsátottak fel. Mint a TASZSZ közleménye megállapítja, a szputnyikon el­helyezett tudományos berende­zések a TASZSZ által 1962. már­cius 16-án bejelentett űrkutatá­si program folytatását szolgál­ják. A szputnyikon elhelyezett mű­szerek normálisan működnek, a beérkező adatokat koordiná­ciós számítóközpont dolgozza fel. A nyugatnémet választási kampány, amelyben eddig sze­mélyi kérdések domináltak, most külpolitikai árnyalatokkal is bővült, amióta Adenauer he­vesen kirohant a genfi konfe­rencia ellen, majd pedig ezt kö­vetően a CDU elnöksége ismét nyomatékosan bejelentette atom­követeléseit. A szociáldemokrata vezetők választási beszédeikben ezt a té­mát főleg arra használják fel, hogy rámutassanak a kormány- párti vezetők nyilatkozatai kö­zött megmutatkozó ellentmon­dásokra. Míg Adenauer — Strauss, Gerstenmaier és Krone • támogatásává! — „veszélyesnek” minősítette az amerikai javasla­tot, s bizalmatlanságát juttatta kifejezésre az Egyesült Államok iránt, Erhard kancellár Saar- brückenben mondott beszédé­ben kedden azt hangoztatta, hogy nem szabad bizalmatlan­sággal viseltetni az Egyesült Ál­lamok iránt. De a szociáldemokraták sem tárnak világos alternatívát az atomkérdésben a nyugatnémet lakosság elé. A szociáldemokra­ta vezetők és publicisták meg­nyilatkozásaiból arra lehet kö­vetkeztetni, hogy ők legfeljebb csak a CDU-nál „mértéktartóbb” magatartást ígérnek, de ők sem ejtik el teljesen az atomkövete­léseket. A dzsiddai megállapodás Egy Idegen állam konzulja 1923 és 1925 között teljesített szolgálatot Szaúd-Arábia fővárosában, Dzsiddá- ban. Mikor a felváltására érkezett diplomata megkérdezte tőle, hogy a városban miféle külföldi érdekelt­ségű intézmények találhatók, a le­lépő konzul ezt felelte: „Mindössze kettő: egy bank, amely zárva van, és egy temető, amely nyitva áll.** Ez a beszélgetés negyven eszten­dővel ezelőtt hangzott el. Azóta a világ egyik legszélesebb olajlelő­helyét tárták fel Szaúd-Arábiában. És már nyitva áll a bank és a ban­kok sora. Dzsidda szerepe jelentős a világkereskedelemben, innen fejti ki gazdasági, politikai hatását a monopolista érdekeltségeket tömö­rítő arab—amerikai olajtársaság. A hajón, vasúton és repülőgépen érkező zarándokok Dzsiddában száll­nak gépkocsira, hogy megtegyék az utolsó kilométereket Mekka fe­lé. Szokott kép a városban. Sza­márfogatok, lefátyolozott asszonyok, szomorú szemű, hallgatag, mezítlá­bas gyerekek az utca porában. A tengerparton modem magas épü­letek, az olajtársaság irodái, ban­kok. Múlt és jelen találkozik a város­ban, melynek lakóit szokatlan láz önti eűL ezekben a napokban. Dzsiddában ült össze háromnapos tanácskozásra Nasszer elnök és Fej­szál király, hogy az Egyesült Arab Köztársaság, illetve Szaúd-Arábia nevében döntéseket hozzanak a két ország kapcsolatairól és javaslato­kat tegyenek a szemben álló felek­nek a jemeni háború befejezésére. Mikor Szalal marsall páncélosai 1962 szeptember 26-án forradalmi úton megdöntötték a királyságot a világ egyik legelmaradottabb és legnyomorúságosabb országa előtt nyílt meg a felemelkedés és a ha­ladás útja. Talán csak Szaúd-Ará­bia volt hozzá sokban hasonló, mert hiszen ebben a két országban még, a huszadik század derekán, a törvény nem tiltotta — a rabszolga­ságot. Jemen a semlegesség és az el nem kötelezettség útján, a gyors társadalmi haladást választotta és baráti kapcsolatokat épített ki a .szocialista országokkal és a hala­dás útját járó arab országokkal is, elsősorban az Egyesült Arab Köz­társasággal. Szaúd-Arábia uralkodó köreinek kellett viszont az amerikai olajér­dekeltségektől számukra juttatott összegből olyan erőket mozgósíta­nak, amelyek a királyság, a kö­zépkori sötétség visszaállítására tör­tek. A hős jemeni nép hároméves pol­gárháborúban csapást csapás után mért a külső és belső ellenségre. Ilyen körülmények között ült össze a jemeni nép érdekeit védelmező Egyesült Arab Köztársaság és a ki­rálypárti erőket támogató Szaúd- Arábia vezetője, Nasszer elnök és Fejszál király a kedden véget ért tanácskozásra. A megállapodás azonnali hatálv- lyal véget vet az ellenségeskedés­nek, pontot tesz a hároméves pol­gárháború végére, a köztársasági államforma megőrzésével biztosítja a rend stabilitását. Csak a megál­lapodás teljes szövegének részletes tanulmányozása után lehet minden szempontra figyelmező vélekedést mondani a dzsiddai találkozó sike­réről. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban azt a már sokszor tapasztalt gyakorlatot, hogy a mo­nopolista-imperialista körök megkí­sérlik minden, még oly pozitív meg­állapodás réseit is megtalálni, és azon keresztül ismét behatolni olyan országokba, amelyek követke­zetesen a haladás és a béke hívei. Jemen népe tudatában van annak, hogy számos és erős barátai van­nak, akik nagyra értékelik szép tö­rekvéseiket. Í—CKS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom