Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-25 / 199. szám
1965, augusztus 25, szerda §, oidaf AJÁNDÉK Mint hírül adtuk, augusztus 20-án adták át rendeltetésének Szeremlén az ország első úgynevezett mikroszélesvásznú moziját.- VALÓBAN szép! ... Ez az első szavunk, amint belépünk a nézőtérre. ízléssel festett falak, a terem végében a hófehér vászon. Tisztaság, rend mindenütt. Egy alig kétezer lelket számláló községben nem is kicsi a 220 személyes nézőtér. Rohrbacher Béla, a moziüzemi vállalat műszaki vezetője csendesen mosolyog. Neki nem meglepetés. Mayer Antallal, a vállalat bajai körletvezetőjével hamarosan el is tűnik. Még javában nézelődünk, amikor egyszer csak nesztelenül széthúzódik a függöny, s a hangszóróban felcsendülnek a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? című film bevezető hangjai. A vásznon megjelenik — keskeny filmes moziban először! — a szélesvásznú színes film. De a bal sarok egy kicsit sötét. A hang mintha nem volna elég tiszta ... Egy perc múlva megáll a film. Jön Rohrbacher Béla. (Baranyi Ferenc műszerésszel közös újítása a keskenyfilmes szélesvásznú vetítés.) Töprengő arccal tárgyal Vécsy György- gyel, a megyei moziüzemi vállalat igazgatójával: Igen, üres a nézőtér, alighanem emiatt torzul a hang... Visszamegy, ismét felharsan a zene. A kép most világosabb, a fény már egyenletes. Jöhetnek az első nézők! :,, HÁROMNEGYED hatkor még alig vannak húszán. Egy kicsit ijelezünk. Mi lesz? Nem jön a közönség? Kár volt a költségért, fáradságért, nem kell Szeremlén a mozi? Aztán 6 órakor már fél ház van. öt perc múlva pedig nem győzi a pénztáros kiadni a jegyeket. Falun mindig késnek. Nincs még negyed hét, amikor Varga János, a községi tanács vb elnöke néhány szóval üdvözli a közönséget, majd átadja a szót Tövis Ferencnek, a megyei tanács művelődési osztályvezető-helyettesének, aki megnyitja a mozit. A rövid kis ünnepség utolsó számaként Vécsy György ismerteti az új vetítési eljárást és kíván sok jó filmet, kellemes szórakozást a szeremlei közönségnek. S amikor már pereg odabenn a film, villámkörútra indulok az előcsarnokba és a gépházba. Ki hogyan vélekedik az új moziról? Illés István tanár, a szeremlei úttörőcsapat vezetője: — Nagyon kellett. A mozink még a 20 év előtti állapotban volt. Most, hogy az átépítés a befejezéshez közeledett, a gyerekek egyre kérdezgették; mikor lesz készen? S ha átadják, tartunk-e minden héten ifjúsági vetítést? MOLNÁR JANOSNE jegyszedő (már évek óta dolgozik itt): — Ide majd jobban jön a közönség. Csak nekem még baj, hogy nincsenek megszámozva a székek. Majd az is meglesz. A gépházban Mayer Antalt kérdezem. — Nekem nagyon tetszik az új műszaki megoldás. Ez a járható út a kis falusi mozik számára. Hiszen sok községben nem érdemes nagy gépet bé- szerelni. Ezzel a vetítési móddal azonban tökéletesen pótolható. Most már csak a filmgyártás adjon több filmet. S még valamit: Ahhoz, hogy a falusiak is jobban élvezhessék a mozit, a jövőben hamarabb ki kell vonni a forgalomból az elhasznált filmeket. Molnár János, a szeremlei mozigépész. (Több mint 20 éve kezeli a vetítőgépet, kiváló dolgozó): — Nagyon, meg vagyok elégedve az eredménnyel, s nekem külön öröm, hogy a gépház is kényelmes, biztosan nem lesz olyan kegyetlenül hideg, mint az előző. Most gondoltak a gépészre is. Orján Ilona pénztáros: — Egy kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz közönség, mert megemelkedtek a helyárak. De hát a szélesvásznú film a városban is drágább. Két kislány tanakodik odakint, hogy bejöjjenek-e. A film elejéről már elkéstek, úgy döntenek, hogy megnézik az esti előadást. — Ha nem adják át a mozit idejében — mondják — ezen az ünnepen is csak sétálgathattunk volna. — Miért? A kultúrházba, ahol az átépítés idején vetítettek, nem mentek volna el? Dr. Csertei János, a tanács vb titkára válaszol a lányok helyett: — Ezt a filmet ott bizony nem lett volna érdemes megnézni. Én csak akkor mentem el, ha feliratos filmet hoztak. A kép se volt valami jó, de a hangot semmiképpen sem lehetett megérteni. Rohrbacher Béla jön. Szélesen mosolyog. — Most tökéletes a hang is. Tele van a nézőtér, nem kong a terem ... A MEGYEI moziüzemi vállalat műszaki gárdája már tucatnyi vetítőgép átalakításával elkészült. Hamarosan újabb szélesvásznú községi mozik nyílnak. Egy lépéssel ismét közelebb került a falu a városhoz. M. L. Még egy hét a tanévnyitóig Csend és tisztaság Most még csend van itt és tisztaság. A csend hamarosan átadja helyét az iskolai zsivajnak. De a tisztaság továbbra is megmarad. Vigyázunk rá ... Ez a véleménye dr. Kovács- né Kiss Márta igazgatóhelyettesnek a Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskolában. A csend megtölti a folyosókat és a termeket. Ütemesen kopog a lépés, szinte ünneprontás a hangja. Benyitok egy-egy tanterembe. Padok-székek fegyelmezetten' sorakoznak. Fényesre vikszolt a padló, fehér a fal, tiszta a tábla. Az ablakon bezuhog a napfény. Szép ez a nagyablakos, modern iskola! A most még kihalt ebédlő mellett a tálalóban tisztogatják az edényeket, evőeszközöket. Ruhaszekrények sorakoznak a folyosókon. A tornatermi öltözőkben nagybőgők, csellók, látszólagos rendetlenségben. Ez azonban már a rendeződést jelenti, innen nemsokára állandó Híradás Kunbábonyból Kunszentmiklós ősi településének egyik legrégebben lakott szállásterületéből fejlődött tanyaközponttá Kun- bábony. Közigazgatásilag ugyan még Kunszentmiklóshoz tartozik, de már valóságos kisközség. Lélekszáma egyre nő, ezzel együtt nőnek a lakosság művelődési igényei is. Csaknem félezer ottani lakos igényli már a szórakozási és művelődési alkalmakat. Tudják ezt a község vezetői, de érzik a helybeli termelőszövetkezet felelősei is. Éppen ezért már több alkalommal segítségére siettek a településnek. Az általános iskola felső tagozatát Kunszent- miklósra körzetesí- tették és a diákok részére kollégiumot szerveztek. Tavaly KÖFÁ-ból villanyt kapott Kunbábony. Az idén már elkészítették a kétéves művelődési tervet. A terv szerint a település művelődési termét tanyai klubszékházzá fejlesztik, megteremtik a rendszeres mozivetítéseket és tv-látogatásokat, megindítják az öregek és fiatalok klubját. Népi tánccsoportot, színjátszó csoportot és tánczenei szakkört szerveznek. A termelőszövetkezet költségvetésében a tervek végrehajtásához megvan a kellő anyagi fedezet. * A helybeli tsz nemrégiben 6000 forintért labdarúgófelszerelést vásárolt a fiataloknak, akik azóta egyik mérkőzést a másik után vívják a környékbeli csapatokkal. Nem ritka az a mérkőzés, amikor 25C—300 néző van a pályán. * Pataki László tsz- elriök nagy gondot fordít arra, hogy a tervek ne maradjanak papíron. Ha a kulturális alapot valóban a megígért célra fordítják, akkor Kunbábony életében örvendetes változás áll be. Kovács Sándor helyükre költöznek. Ott most takarítás folyik. — Három hét munkája van ebben a nagy tisztaságban — mondja az igazgatóhelyettes. — Az Építőipari Ktsz dolgozói hoztak rendbe mindent. Aztán meg a hivatalsegédeink. Az udvar rendjét pedig nevelőinknek és diákjainknak köszönhetjük. Negyvenezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a rendbetett udvarban. Most már ideális hely szabadtéri hangversenyek számára. A magas és alacsony épületek szerencsés elrendeződése folytán nagyon jó az akusztikája. Lesz még itt szabadtéri színpad is... Az embernek olyan érzése támad: most éled, kezd már lélegzeni az iskola. Készül kitárni kapuit, várja a hatszáz diákot. B. J. kilépett a Körút járdájára, már jókedvű embernek vélhették volna. A resti kávésnője csodálkozva tapasztalta, hogy egy harmincöt év körüli férfi a pulton hagyta gőzölgő kávéját, olyan hirtelen sietett a távozó katona után. Valter honvéd minden lépését figyelték. A Wesselényi utca sarkán szállt le a villamosról és nyomban be is fordult az utcába. Néhány perc múlva eltűnt egy régi, kopott, jellegzetes hetedik kerületi ház kapujában. Az udvaron, ahol nagy kupacokban halmozva állt a hó. az öreg házmester serénykedett, még magasabbra tornyozta a hóbuckákat. — No nézd csak, a Vince gyerek! — és az emelet felé kiáltott: — Valternél Katika! Megjött a vitéz úr! Először a kislány hajolt ki a körfolyosó korlátján, majd a mama is megjelent. A lány sarka géppuskaként verte a taktust a lépcsőházban. Valterné szaporán követte. Valter először a menyasszonya szüleinél tett látogatást, majd a lánnyal együtt ment haza a szemközti lakásba, édesanyjához. hon az öregek, vagy Kati kis- húga. A harmadik nap délelőttjén, amint éppen Kati szobáját szállták meg, egy teddy-bundás fiatal nő csengetett be Valterék- hez. Nagyon komolyan köszönt és idegesen kérdezte Valtemé- től. — Ugye tetszik rám emlékezni? — majd amikor látta, hogy1 Valterné éppenséggel nem emlékszik, hozzátette: — Hát a látogató szobán, amikor az eskü volt a speciális alakulatnál, ,.N” községben. A néni is ott volt a fiánál. Mi a szomszéd asztalnál ültünk. Még beszélgettünk is. Valterné már emlékezett a nőre. — Ja. persze-persze aranyoskám, fáradjon beljebb. Mostanában olyan feledékeny vagyok — és hellyel kínálta a nőt. Az leült, sietve, kicsit hadarva mondta: Hallottam, hogy a fia itthon van szabadságon... — Igen, haza engedték... — mosolyogott büszkén a mama. — ... és igaz, hogy valami szörnyű történt velük? Nem tudom mesélte a fia , — De ... mondta.., — Nem tetszik tudni kit tartóztattak le — Kedves lelkem, valami Fazék, vagy Lábos, ha jól emlékszem. valami ilyesmit mondott — felelte bizonytalanul, de várjon itt van Vince a szomszédban, a kis menyasszonykájánál, mindjárt szólok neki... — Lábas — állt fel a nő. (Folytatása következik.) Kíosztották az árvízvédelmi fotókiállítás díjait Baján A nagy dunai árvízveszély elleni győzelem emlékére rendezett fotókiállítás augusztus 20-i ünnepélyes megnyitója után Papp György, a városi pártbizottság titkára átadta a kiállítás díjait. Első díjat Horváth Péter kép kollekciójáért, a második díjat Halász Kálmán Esőben a gáton című képéért, a harmadikat pedig Pump József Lankadatlan erővel című képe nyerte el. A megyei tanács tiszteletdíjával Horváth István Uszály egy magasságban a töltéssel című képét jutalmazta. A Vízügyi Igazgatóság, valamint a városi tanács tiszteletdíjaival Bojkor Józsefet Segítenek-e?, illetve dr. Bárány Istvánt Kádár János elvtárs köszönetét mond a sikeres védekezésért című képeiért jutalmazták. Átadták a kiállítás tiszteletdíját is a legjobb szakmai képekért Görbe Ferenc és Szigeti Lajos fotósoknak. 20-án és 21-én a közönség tömegesen kereste fel a kiállítást, amely monumentalitásában és történelmi hűségben dokumentálta azt a megfeszített erőt, melyet a teljes társadalmi ösz- szefogás alapján a honvédség, a Vízügyi Igazgatóság és a lakosság vívott. Kedves vendég A napokban Kecskeméten járt Csorba Tibor, a Varsóban élő magyar író és festőművész, akinek ezekben a napokban kiállítása van Szolnokon. Az ötven képből álló kiállítást Szombathely, Eger, Szolnok után Békéscsabán és Szegeden is bemutatják majd. A művész Kecskeméten meglátogatta volt tanítványait, Nagy Antal iskolaigazgatót és dr. Ba- kay Tiborné tanárnőt, akikkel több mint két évtized után találkozott. Csorba Tibornak itt jelent meg az első könyve a harmincas években, s több más emlék köti e városhoz, ezért meghatott örömmel járta az utcákat, s lépten-nyomon csodálkozott azon a változáson, nagymérvű átalakuláson, ami Kecskeméten azóta bekövetkezett. A művész és vele itt tartózkodó lengyel származású felesége egyaránt elismeréssel szóltak a látottakról. Javasoljuk, hogy az említett városokban nagy sikert aratott kiállítását mutassák be a kecskeméti közönségnek is. V. M, Valterné a konyhában várta őket télikabátban, szatyorral a kezében. De amint berontottak a fiatalok, egyre csak halogatta az indulást. Nem győzött betelni a fiával, úgy érezte, Vince a hadseregben tejfeles szájú kamaszból férfivá teljesedett. — Hej, szegény apád. ha látna — és könnyes lett a szeme. — Nem sok híja volt. hogy elmaradjon a meglepetés — mesélte Valter. — Képzeljétek, majdnem kiderítették rólam, hogy megöltem egy katonát. — És elmondta a Faragóval történteket. Az anyja csak akkor nyugodott meg valamelyest, amikor megtudta, hogy a gyilkos már lakat alatt van. A lány kuncogva, kételkedve vette tudomásul az esetet, hitte is meg nem is. Nem először fordult elő, hogy a fiú valami elképesztő dologgal beugratta. Valterné végre rászánta magát, hogy elinduljon a csarnokba. Hazajött a fiú. Ünnep van, ünnepi ebéd kell. Amint kilépett az ajtón, a fiatalok az órára pillantottak. — Félóránál előbb nem jön vissza — suttogta Vince és a lány dereka után nyúlt. — Várj! Idefordítom az órát, nehogy elnézzük az időt... Vidám turbékolással telt el a szabadság első két napja. Valter és menyasszonya ki se mozdultak a házból. Mindig abban a lakásban tartózkodtak, ahol pillanatnyilag nem voltak ott14. — Én meg nem azt mondtam i— vágott a szavába a parancsnok —, hogy azért jelentette volna. A lényeg, hogy megértettük egymást. Furcsa volt ez az elvont, rejtett értelmű egyesség. Néhány pillanatig rebbenés nélkül néztek egymás szemébe, majd a hadnagy engedélyt kért a távozásra. Az őrnagy mozdulatlanul állt az ablak előtt. • Valter Vince honvéd elmé- lyülten tanulmányozta a vonatablak jégvirágait. Fenn az ablak sarkában a fagy érdekes egzotikus növényeket formázott. Az ablak alsó részén viszont szabályos karácsonyfa alakult ki a parányi kristályokból. Valter éles körmével szaloncukrokat és gömb alakú függőket rajzolt a furcsa fenyőfára. Az utasok mosolyogtak. Ügy elröppent az idő. hogy maga is meglepődött, amikor a kalauz beszólt a fülkébe: — Nyugati pályaudvar, végállomás! Betért a restibe. Féldeci pálinkát kért, aztán egyhajtásra kiitta. Nyomott hangulata ettől némiképp megenyhült és mire