Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-25 / 199. szám

1965, augusztus 25, szerda §, oidaf AJÁNDÉK Mint hírül adtuk, augusztus 20-án adták át rendeltetésének Szeremlén az ország első úgy­nevezett mikroszélesvásznú moziját.- VALÓBAN szép! ... Ez az első szavunk, amint belépünk a nézőtérre. ízléssel festett falak, a terem végében a hófehér vászon. Tisztaság, rend mindenütt. Egy alig két­ezer lelket számláló községben nem is kicsi a 220 személyes nézőtér. Rohrbacher Béla, a moziüze­mi vállalat műszaki vezetője csendesen mosolyog. Neki nem meglepetés. Mayer Antallal, a vállalat bajai körletvezetőjével hamarosan el is tűnik. Még ja­vában nézelődünk, amikor egy­szer csak nesztelenül széthúzó­dik a függöny, s a hangszóró­ban felcsendülnek a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? című film bevezető hangjai. A vásznon megjelenik — keskeny filmes moziban először! — a széles­vásznú színes film. De a bal sarok egy kicsit sö­tét. A hang mintha nem volna elég tiszta ... Egy perc múlva megáll a film. Jön Rohrbacher Béla. (Baranyi Ferenc műszerésszel közös újítása a keskenyfilmes szélesvásznú vetítés.) Töprengő arccal tárgyal Vécsy György- gyel, a megyei moziüzemi vál­lalat igazgatójával: Igen, üres a nézőtér, alighanem emiatt torzul a hang... Visszamegy, ismét felharsan a zene. A kép most világosabb, a fény már egyenletes. Jöhetnek az első nézők! :,, HÁROMNEGYED hatkor még alig vannak húszán. Egy kicsit ijelezünk. Mi lesz? Nem jön a közönség? Kár volt a költségért, fáradságért, nem kell Szeremlén a mozi? Aztán 6 órakor már fél ház van. öt perc múlva pedig nem győzi a pénztáros kiadni a je­gyeket. Falun mindig késnek. Nincs még negyed hét, ami­kor Varga János, a községi ta­nács vb elnöke néhány szóval üdvözli a közönséget, majd át­adja a szót Tövis Ferencnek, a megyei tanács művelődési osztályvezető-helyettesének, aki megnyitja a mozit. A rövid kis ünnepség utolsó számaként Vécsy György ismerteti az új vetítési eljárást és kíván sok jó filmet, kellemes szórakozást a szeremlei közönségnek. S amikor már pereg odabenn a film, villámkörútra indulok az előcsarnokba és a gépházba. Ki hogyan vélekedik az új mo­ziról? Illés István tanár, a szerem­lei úttörőcsapat vezetője: — Nagyon kellett. A mozink még a 20 év előtti állapotban volt. Most, hogy az átépítés a befejezéshez közeledett, a gye­rekek egyre kérdezgették; mi­kor lesz készen? S ha átad­ják, tartunk-e minden héten if­júsági vetítést? MOLNÁR JANOSNE jegy­szedő (már évek óta dolgozik itt): — Ide majd jobban jön a kö­zönség. Csak nekem még baj, hogy nincsenek megszámozva a székek. Majd az is meglesz. A gépházban Mayer Antalt kérdezem. — Nekem nagyon tetszik az új műszaki megoldás. Ez a jár­ható út a kis falusi mozik szá­mára. Hiszen sok községben nem érdemes nagy gépet bé- szerelni. Ezzel a vetítési mód­dal azonban tökéletesen pótol­ható. Most már csak a film­gyártás adjon több filmet. S még valamit: Ahhoz, hogy a falusiak is jobban élvezhessék a mozit, a jövőben hamarabb ki kell vonni a forgalomból az elhasznált filmeket. Molnár János, a szeremlei mozigépész. (Több mint 20 éve kezeli a vetítőgépet, kiváló dol­gozó): — Nagyon, meg vagyok elé­gedve az eredménnyel, s nekem külön öröm, hogy a gépház is kényelmes, biztosan nem lesz olyan kegyetlenül hideg, mint az előző. Most gondoltak a gé­pészre is. Orján Ilona pénztáros: — Egy kicsit tartottam tőle, hogy nem lesz közönség, mert megemelkedtek a helyárak. De hát a szélesvásznú film a vá­rosban is drágább. Két kislány tanakodik oda­kint, hogy bejöjjenek-e. A film elejéről már elkéstek, úgy dön­tenek, hogy megnézik az esti előadást. — Ha nem adják át a mozit idejében — mondják — ezen az ünnepen is csak sétálgathat­tunk volna. — Miért? A kultúrházba, ahol az átépítés idején vetítet­tek, nem mentek volna el? Dr. Csertei János, a tanács vb titkára válaszol a lányok helyett: — Ezt a filmet ott bizony nem lett volna érdemes meg­nézni. Én csak akkor mentem el, ha feliratos filmet hoztak. A kép se volt valami jó, de a hangot semmiképpen sem lehetett megérteni. Rohrbacher Béla jön. Széle­sen mosolyog. — Most tökéletes a hang is. Tele van a nézőtér, nem kong a terem ... A MEGYEI moziüzemi válla­lat műszaki gárdája már tucat­nyi vetítőgép átalakításával elkészült. Hamarosan újabb szélesvásznú községi mozik nyílnak. Egy lépéssel ismét közelebb került a falu a városhoz. M. L. Még egy hét a tanévnyitóig Csend és tisztaság Most még csend van itt és tisztaság. A csend hamarosan átadja helyét az iskolai zsivaj­nak. De a tisztaság továbbra is megmarad. Vigyázunk rá ... Ez a véleménye dr. Kovács- né Kiss Márta igazgatóhelyet­tesnek a Kecskeméti Ének-Ze­nei Általános Iskolában. A csend megtölti a folyosókat és a termeket. Ütemesen kopog a lépés, szinte ünneprontás a hangja. Benyitok egy-egy tan­terembe. Padok-székek fegyel­mezetten' sorakoznak. Fényesre vikszolt a padló, fehér a fal, tiszta a tábla. Az ablakon be­zuhog a napfény. Szép ez a nagyablakos, modern iskola! A most még kihalt ebédlő mellett a tálalóban tisztogat­ják az edényeket, evőeszközö­ket. Ruhaszekrények sorakoz­nak a folyosókon. A tornatermi öltözőkben nagybőgők, csellók, látszólagos rendetlenségben. Ez azonban már a rendeződést je­lenti, innen nemsokára állandó Híradás Kunbábonyból Kunszentmiklós ősi településének egyik legrégebben lakott szállásterüle­téből fejlődött ta­nyaközponttá Kun- bábony. Közigazga­tásilag ugyan még Kunszentmiklóshoz tartozik, de már valóságos kisköz­ség. Lélekszáma egyre nő, ezzel együtt nőnek a la­kosság művelődési igényei is. Csaknem félezer ottani lakos igényli már a szó­rakozási és művelő­dési alkalmakat. Tudják ezt a köz­ség vezetői, de ér­zik a helybeli ter­melőszövetkezet fe­lelősei is. Éppen ezért már több al­kalommal segítsé­gére siettek a te­lepülésnek. Az álta­lános iskola felső tagozatát Kunszent- miklósra körzetesí- tették és a diákok részére kollégiumot szerveztek. Tavaly KÖFÁ-ból villanyt kapott Kunbábony. Az idén már elké­szítették a kétéves művelődési tervet. A terv szerint a település művelő­dési termét tanyai klubszékházzá fej­lesztik, megterem­tik a rendszeres mozivetítéseket és tv-látogatásokat, megindítják az öre­gek és fiatalok klubját. Népi tánc­csoportot, színját­szó csoportot és tánczenei szakkört szerveznek. A ter­melőszövetkezet költségvetésében a tervek végrehajtá­sához megvan a kellő anyagi fede­zet. * A helybeli tsz nemrégiben 6000 forintért labdarúgó­felszerelést vásárolt a fiataloknak, akik azóta egyik mérkő­zést a másik után vívják a környék­beli csapatokkal. Nem ritka az a mérkőzés, amikor 25C—300 néző van a pályán. * Pataki László tsz- elriök nagy gondot fordít arra, hogy a tervek ne maradja­nak papíron. Ha a kulturális alapot valóban a megígért célra fordítják, ak­kor Kunbábony éle­tében örvendetes változás áll be. Kovács Sándor helyükre költöznek. Ott most takarítás folyik. — Három hét munkája van ebben a nagy tisztaságban — mondja az igazgatóhelyettes. — Az Építőipari Ktsz dolgozói hoztak rendbe mindent. Aztán meg a hivatalsegédeink. Az udvar rendjét pedig nevelőink­nek és diákjainknak köszönhet­jük. Negyvenezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a rendbetett udvarban. Most már ideális hely szabadtéri hang­versenyek számára. A magas és alacsony épületek szerencsés elrendeződése folytán nagyon jó az akusztikája. Lesz még itt szabadtéri színpad is... Az embernek olyan érzése támad: most éled, kezd már lélegzeni az iskola. Készül ki­tárni kapuit, várja a hatszáz diákot. B. J. kilépett a Körút járdájára, már jókedvű embernek vélhették volna. A resti kávésnője csodál­kozva tapasztalta, hogy egy harmincöt év körüli férfi a pul­ton hagyta gőzölgő kávéját, olyan hirtelen sietett a távozó katona után. Valter honvéd minden lépé­sét figyelték. A Wesselényi ut­ca sarkán szállt le a villamos­ról és nyomban be is fordult az utcába. Néhány perc múlva el­tűnt egy régi, kopott, jellegze­tes hetedik kerületi ház kapu­jában. Az udvaron, ahol nagy kupa­cokban halmozva állt a hó. az öreg házmester serénykedett, még magasabbra tornyozta a hóbuckákat. — No nézd csak, a Vince gye­rek! — és az emelet felé kiál­tott: — Valternél Katika! Megjött a vitéz úr! Először a kislány hajolt ki a körfolyosó korlátján, majd a mama is megjelent. A lány sar­ka géppuskaként verte a taktust a lépcsőházban. Valterné szapo­rán követte. Valter először a menyasszo­nya szüleinél tett látogatást, majd a lánnyal együtt ment ha­za a szemközti lakásba, édes­anyjához. hon az öregek, vagy Kati kis- húga. A harmadik nap délelőttjén, amint éppen Kati szobáját száll­ták meg, egy teddy-bundás fia­tal nő csengetett be Valterék- hez. Nagyon komolyan köszönt és idegesen kérdezte Valtemé- től. — Ugye tetszik rám emlékez­ni? — majd amikor látta, hogy1 Valterné éppenséggel nem em­lékszik, hozzátette: — Hát a lá­togató szobán, amikor az eskü volt a speciális alakulatnál, ,.N” községben. A néni is ott volt a fiánál. Mi a szomszéd asztalnál ültünk. Még beszélgettünk is. Valterné már emlékezett a nőre. — Ja. persze-persze ara­nyoskám, fáradjon beljebb. Mostanában olyan feledékeny vagyok — és hellyel kínálta a nőt. Az leült, sietve, kicsit ha­darva mondta: Hallottam, hogy a fia itthon van szabadságon... — Igen, haza engedték... — mosolyogott büszkén a mama. — ... és igaz, hogy valami szörnyű történt velük? Nem tu­dom mesélte a fia , — De ... mondta.., — Nem tetszik tudni kit tar­tóztattak le — Kedves lelkem, valami Fa­zék, vagy Lábos, ha jól emlék­szem. valami ilyesmit mondott — felelte bizonytalanul, de vár­jon itt van Vince a szomszéd­ban, a kis menyasszonykájánál, mindjárt szólok neki... — Lábas — állt fel a nő. (Folytatása következik.) Kíosztották az árvízvédelmi fotókiállítás díjait Baján A nagy dunai árvízveszély elleni győzelem emlékére ren­dezett fotókiállítás augusztus 20-i ünnepélyes megnyitója után Papp György, a városi pártbizottság titkára átadta a kiállítás díjait. Első díjat Horváth Péter kép kollekciójáért, a második díjat Halász Kálmán Esőben a gáton című képéért, a harma­dikat pedig Pump József Lan­kadatlan erővel című képe nyerte el. A megyei tanács tiszteletdíjával Horváth István Uszály egy magasságban a töltéssel című képét jutalmaz­ta. A Vízügyi Igazgatóság, va­lamint a városi tanács tiszte­letdíjaival Bojkor Józsefet Se­gítenek-e?, illetve dr. Bárány Istvánt Kádár János elvtárs köszönetét mond a sikeres vé­dekezésért című képeiért jutal­mazták. Átadták a kiállítás tiszteletdíját is a legjobb szak­mai képekért Görbe Ferenc és Szigeti Lajos fotósoknak. 20-án és 21-én a közönség tö­megesen kereste fel a kiállítást, amely monumentalitásában és történelmi hűségben dokumen­tálta azt a megfeszített erőt, melyet a teljes társadalmi ösz- szefogás alapján a honvédség, a Vízügyi Igazgatóság és a la­kosság vívott. Kedves vendég A napokban Kecskeméten járt Csorba Tibor, a Varsóban élő magyar író és festőművész, akinek ezekben a napokban ki­állítása van Szolnokon. Az öt­ven képből álló kiállítást Szom­bathely, Eger, Szolnok után Békéscsabán és Szegeden is be­mutatják majd. A művész Kecskeméten meg­látogatta volt tanítványait, Nagy Antal iskolaigazgatót és dr. Ba- kay Tiborné tanárnőt, akikkel több mint két évtized után ta­lálkozott. Csorba Tibornak itt jelent meg az első könyve a harmincas években, s több más emlék köti e városhoz, ezért meghatott örömmel járta az ut­cákat, s lépten-nyomon csodál­kozott azon a változáson, nagy­mérvű átalakuláson, ami Kecs­keméten azóta bekövetkezett. A művész és vele itt tartóz­kodó lengyel származású fele­sége egyaránt elismeréssel szól­tak a látottakról. Javasoljuk, hogy az említett városokban nagy sikert aratott kiállítását mutassák be a kecskeméti kö­zönségnek is. V. M, Valterné a konyhában várta őket télikabátban, szatyorral a kezében. De amint berontottak a fiatalok, egyre csak halogatta az indulást. Nem győzött betel­ni a fiával, úgy érezte, Vince a hadseregben tejfeles szájú ka­maszból férfivá teljesedett. — Hej, szegény apád. ha lát­na — és könnyes lett a szeme. — Nem sok híja volt. hogy elmaradjon a meglepetés — me­sélte Valter. — Képzeljétek, majdnem kiderítették rólam, hogy megöltem egy katonát. — És elmondta a Faragóval tör­ténteket. Az anyja csak akkor nyugo­dott meg valamelyest, amikor megtudta, hogy a gyilkos már lakat alatt van. A lány kuncog­va, kételkedve vette tudomásul az esetet, hitte is meg nem is. Nem először fordult elő, hogy a fiú valami elképesztő dologgal beugratta. Valterné végre rászánta ma­gát, hogy elinduljon a csarnok­ba. Hazajött a fiú. Ünnep van, ünnepi ebéd kell. Amint kilé­pett az ajtón, a fiatalok az órá­ra pillantottak. — Félóránál előbb nem jön vissza — suttogta Vince és a lány dereka után nyúlt. — Várj! Idefordítom az órát, nehogy elnézzük az időt... Vidám turbékolással telt el a szabadság első két napja. Val­ter és menyasszonya ki se moz­dultak a házból. Mindig abban a lakásban tartózkodtak, ahol pillanatnyilag nem voltak ott­14. — Én meg nem azt mondtam i— vágott a szavába a parancs­nok —, hogy azért jelentette volna. A lényeg, hogy megértet­tük egymást. Furcsa volt ez az elvont, rej­tett értelmű egyesség. Néhány pillanatig rebbenés nélkül néz­tek egymás szemébe, majd a hadnagy engedélyt kért a távo­zásra. Az őrnagy mozdulatlanul állt az ablak előtt. • Valter Vince honvéd elmé- lyülten tanulmányozta a vonat­ablak jégvirágait. Fenn az ab­lak sarkában a fagy érdekes eg­zotikus növényeket formázott. Az ablak alsó részén viszont szabályos karácsonyfa alakult ki a parányi kristályokból. Valter éles körmével szaloncukrokat és gömb alakú függőket rajzolt a furcsa fenyőfára. Az utasok mosolyogtak. Ügy elröppent az idő. hogy maga is meglepődött, amikor a kalauz beszólt a fülkébe: — Nyugati pályaudvar, végállo­más! Betért a restibe. Féldeci pá­linkát kért, aztán egyhajtásra kiitta. Nyomott hangulata ettől némiképp megenyhült és mire

Next

/
Oldalképek
Tartalom