Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-18 / 194. szám
ÍMb, augusztus 18, szerda 3. oldal Balatonfenyvesi KÉPESLAP ] Szegedi Szabadtéri Játékok 1965. WEST SIDE STORY Három Vihar zúgott el a tabor fölött az elmúlt huszonnégy óréban. A legutolsó éjjel szakadt ránk. A fiúk talpra serkentek, mert védekezni kellett a bezúduló víz ellen. Mentették a lányok sátrait is, ahogy illik. A kislányok egy-egy villámláskor rezzenve bújtak össze. Harmincnégy kis úttörő nyaral itt Balatonfeny vesen a Bács- Kiskun megyei KISZ-bizottság ötszobás üdülőjének parkjában. Mátételkéről és Nemesnádudvarról jöttek. Tíznaponként váltják egymást az üdülőcsoportok. Vidám és gondtalan élet van itt a lombok alatti sátrakban. Tegnap éjjel riadó volt, mert „az ellenség” el akarta csenni a zászlót. De a felriasztott gyerekek még idejében meggátolták a merényletet. A háromezer négyszögölnyi parkban elkeseredett bajnoki mérkőzéseken viaskodnak a labdarúgók és kézilabdázók. A konyhán gondoskodnak róla, hogy legyen erő a mérkőzéshez. Mert a konyha igen jól működik, mindenki tetszése szerint kaphat repetát, ameny- nyit akar. Az eddigi csoportok résztvevői valamennyien gyarapodtak súlyban. Éppen tegnapelőtt rendeztek versenyt a krémeslepény gyors elfogyasztásából Lipokatich Erika és Jóska, a testvére. És mivel táborban nem lehet az asztali etikettet betartani, a versenyszabályok megengedték az ujjak használatát. A két testvér holtversenyben győzött... Ez a balatonfenyvesi tábor az 9. — Az roppant érdekes lehet. De az is érdekes* hogy ön ugyebár — jegyzetébe pillantott — Faragó mögött állt, amikor a gyilkosság történt?! — I... igen. Mögötte. — A válasz nem hatott meggyőzően. — Nem vett észre semmi különöset? Mondjuk, hogy Lábas hátba szúrta volna Faragót? Vagy valami ilyesmit? Nem? — Kérem, én láttam, mintha megmozdult volna... — Lábas? — Nem. A Faragó.. de lehet. hogy a Lábas is ... — Mikor? — Amikor számoltuk a másodperceket — mondta rövid fejtörés után. — Milyen rriozdulatot tett Lábas? — Nem állítom határozottan ... lehet, hogy... — Elképzelhetőnek tartja, hogy Lábas megölte Faragót? — Nem. Illetve... lehet. És én, mondom, láttam is mintha... — Mintha? — Mintha megölte volna. Megesküszöm rá. hogy előre mozdult, idén kezdődött, még sok minden kezdeti állapotban van, de ígéretként a jövőre már a raktárban pihen — egyelőre még becsctmagolt állapotban — egy hűtőszekrény és egy háztartási robotgép. Jövőre, úgy hírlik, tatarozásra kerül az egész épület, minden sátorba villanyt vezetnek be, és ellátják a parkot tábori vízvezetékkel. Itt csillog a park végében a Balaton ezüst tükre, ám az üdülőcsoport még nem nagyon élvezte a vizet. Olyan rossz időt fogtak ki, hogy ha nekieredtek a tónak, hamar libabőrös lett a ! hátuk, mert a szél is állandóan szántja a vizet. Kár, kár, hiszen alföldi gyerekeknek az lett volna a legnagyobb öröm, ha végre egyszer istenigazában kilubickolhatják magukat. Tegnap Badacsonyban voltak kiránduláson a gyerekek.' Winter Matyi elújságolta, hogy olyan magasan jártak, valósággal a felhőket markolászták. — Nagyon jó kollektíva van itt együtt —, mondja Polgár Károly táborvezető. Különösen a kisdobosokat dicséri, akik semmiben sem akarnak lemaradni a nagyobbak mögött. De külön dicséretet kaptak a Fenyves őrs tagjai, akik Szabó Margit mátétel- ki úttörő vezetésével mindig a legpéldásabb rendet tartják. Ahogy a táborozáson résztvevő pedagógusok elmondják, a közös munkákban való részvétel olyan, hogy a lelkesedésből a felnőttek is tanulhatnának. Petres Sándor — A tőrt látta a kezében? Látta, hogy döfött? — Nem. A nagyító fényét felfogta Faragó. És én nem is figyeltem, hogy na. ki-kit akar megölni. Ez csak elképzelhető? — kérdezte feleletet várva. — Nagyon is — hagyta helyben Pikó. — De hogy ilyen pökhendi hangon merészel beszélni. az már kevésbé! A veg.yész lépett be. — Elkészítettem az ujjlenyomatokat — jelentette. — Valteré is megvan? — Meg. — Maga egyelőre elmehet — fordult a katonához Pikó, és Valter Vince honvéd eltávozott. — Nos. halljuk a véleményeket — nézett a többire a százados, miután magukra maradtak. A hadnagy hallgatott, az orvos valamit feljegyzett. A vegyész táskájából különböző vegyszeres tubusokat rakott az asztalra, folyadékokat, porokat és szakavatott mozdulatokkal ,.hívta elő” a tőr markolatán a zsíros ujjnyomokat. Ceruzája fürgén varázsolta papírra a nyél négy. oldalának és tompa végéAhol csak bemutatták — mindenütt elsöprő siker. Rövid néhány év alatt bejárta nemcsak Amerika, de Nyugat-Euró- pa színpadait is. Leonhard Bernstein műve. a West Side story. Diadalútja — ha lehet —. a filmvásznon még több dicsőséggel folytatódott. A West Side story iskolát * csinált. Túllépett egy régi. el- j avult színpadi formán, s a világ elébe egy új tükröt tartott, hogy „megmutassa néki önnön- magát”. Ez az új tükör fényének vázlatát, ovális és szabálytalan körökkel feltüntetve a rajtuk található nyomok helyét és alakját. Ezután a kartotékra rögzített fekete ujjlenyomatokkal való összehasonlítás következett. A nagyítóüveg élesen hozta ki a jellegzetes, mind enyhébb ívben görbülő, helyenként egymásba torkolló, máshol szétágazó vonalakat. A többiek szótlanul figyelték. A vegyész a vázlaton J és B betűkkel, és egytől-ötig való számokkal jelölte meg az egyes nyomokat. A munka gyorsabban haladt, mint gondolták. Valamennyien érdeklődéssel fürkészték a felemelkedő vegyész arcát. Az csak ennyit mondott: — Lábas! — és a vázlatot az asztalra lökte. — Más nincs? — kérdezte a százados. — Véletlenül sincs! Mindenesetre még megnézzük odabent — felelt a vegyész. — Mutassa — mondta Pikó. A vegyész elmosolyodott: — Kételkedik? — Nem, csak a saját szememmel akarom látni — jegyezte meg Pikó zavartan, majd a nagyítóüveg után nyúlt. — Hát igen — sóhajtott mélyet, miután meggyőződött az ujjlenyomatok azonosságáról. Mindenesetre megpróbáljuk még a kutyát is. sebb, s tisztább, igazabb képet ad. A musical a modem korhoz illő összetettséggel beszél a világról. A színpadi kifejezéshez tágabb teret, nagyobb lehetőségeket ad. Az emberi szó, az ének és a tánc egyenlő joggal lép az érzések, gondolatok kifejezésének szolgálatába. De az új műfaj is csak akkor és ott tud élni tágabb és sokoldalúbb közvetítésre alkalmas eszközeivel, ahol valóban művészi igazság közvetítését bízzák rá. A West Side story esetében ez mindenképpen így van. A West Side-i történet egy társadalom alapvető kérdéseit veti fel, egy társadalom alapvető ellentmondásait analizálja. A New York-i teenagerek, a „ti- zen-évesek” tétován botladozó, egymást felfaló patkány-életének bemutatásával az amerikai társadalomról mond ítéletet. Már maga a szövegkönyv is szerencsés irodalmi alkotás. A két örök szerelmes, Rómeó és Júlia történetét úgy helyezi át Veronából New Yorkba, hogy az örökérvényű emberi szépségek és igazságok nagyonis mai, társadalmi töltést kapnak. A szövegkönyv dramaturgiai megoldása is igen szerencsés: az egymást követő jeleneteknek A hatalmas, vöröslábú. fekete- szőrő farkaskutyát az őrmester vezette be. A kutya mozdulatlanul, felemelt fejjel ült az asztal mellett. A gyanúsítottak felsorakoztak. Az őrmester egy ruhadarabbal megfogta a kés élét és a markolatot a kutya orra elé tartotta. — Szimat, keresd! — Válassz! — mondta néhányszor éré. lyesen. A nyomozókutya értelmes, csillogó szemmel pillantott végig a jelenlevőkön, maid sorjában egyenként végigszaglázta a katonákat. Lábas előtt bizonytalanul megállt, idegesen kapkodta fejét, majd a vegyészhez futott. Néhányat vakkantott és elkapta a zakója ujját. Pikó dühösen kiáltott az őrmesterre: i — Vigye a kutyáját! Nagyon ügyes! Amikor ismét magukra maradtak, bosszankodva felnevetett. — Ezt jól megcsináltuk. Megállapította, hogy maga a gyilkos. — szorította meg barátságosan a laboráns karját. — Előbb kellett volna kerestetni. Még az ujjlenyomatok vizsgálata előtt —, ismételte el a másik. — De hiszen így is szagot vett Lábasnál! — bizonygatta a hadnagy. (Folytatása következikJ jól megkomponált ritmusa van. az intimebb, lírai epizódokat izgalmas, gyors pergésű jelenetek követik. A szereplők ugyancsak életteliek. jól egyénítettek. A darab világsikere mégis Leonhard Bernstein zenéjének köszönhető. A West Side-i sikátorok fojtott, annyi keserűséggel és annyi tisztaság utáni vággyal teli világát tömör drá- maiságú. felajzottan lüktető és megejtő lirával teljes dallamokban fogalmazta meg. Bernstein ebben, a dallamokban egyre szegényebb világban megvesz- tegetően sok klasszikus szépségű. és mégis minden taktusában modern dallamot sorakoztat egymás mellé. Bernstein művét — elsők között a kelet-európai országokban — szombaton mutatták be a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A bemutató országos figyelem mellett zajlott le. Soha együttest nehezebb helyzetben! Nem is magával a művel kellett az angol társulatnak megbirkóznia, sokkal inkább azokkal a színháznézői illúziókkal, amelyek a West Side story-ról kialakultak. így aztán a szegedi produkcióról véleményt mondani ezernyi ellenérvvel szembetalálkozó istenkísértés. Mégis: McCann művészeti igazgató — kihasználva a staggione-rendszer adta lehetőségeket. a darab valamennyi szerepére olyan művészeket válogatott össze, akik az adott figurát külsejük s egyéniségük szerint is a legjobban megközelítik. Ez a szerepre való, s a jelen esetben nagyon sikeres színészválogatás nagy lehetőségeket rejt magában. Az már a darabot rendező John Gregory érdeme, hogy ezek a lehetőségek semmiben sem maradnak kihasználatlanul. Valamennyi le szerződtetett szólista rendkívül sokoldalúan képzett igazi, musical-művész, aki énekben, táncban, színpadi beszédben egyaránt otthon érzi magát. Talán a Tony-t alakító Brian Beaton összteljesítményét dicsérhetjük leginkább: nagy erejű, átélt játéka nagy értéke az előadásnak. Maria szerepében a kiváló londoni operaénekesnőt, Lucille Graham-ot láttuk-hal- lottuk. Nemes fényű, lírai szopránja a hatalmas színpadon is szépen csengett, s amivel játékban adósunk maradt, hangjával bőven pótolta. Az ausztráliai operaénekes, Geoffrey Chard, a bandavezér. Bernardo szerepében nyújtott kiemelkedő alakítást. Astra Blair (Anita), Franklin Fox (Riff) ugyancsak rangos musical-művészeknek bizonyulnak. A darabban közreműködő Harlequin-balettről külön kell szólni. Minden tagja univerzálisan képzett. Táncje- leneteik, de énekük és játékuk is teljes illúziót kelt. Különösen a vörös Beafíes-frizurát viselő Robert Arditti teljesítménye érdemel említést. John Gregory rendezése különösképp a táncjelenetekben remekel: térkom pozíciói igen eredetiek. Az intimebb részekben itt-ott engedékenyebbnek bizonyul a szentimentalizmus javára. Helen Dines díszletei szürkeségükben is gazdagabbak, ötletesebbek lehetnének. A vezénylő William Reid csodákat művel a kis zenekarral. Egészében véve nemcsak egy tisztes, de igen magas színvonalú, helyenként — főleg a táncjelenetekben — a nehéz műfajban elérhető maximumokat megközelítő előadást láthat a közönség. A szegedi West Side story tiszta, rangos, művészi élménynyel gazdagít. Akácz László /1 kaskantyúi Kos- suth Tsz tagja, — nem is kevesen — nagy érdeklődéssel hallgatták a napokban Joós Ferenc előadását Sánta Ferenc Húsz óra című regényéről. A megyei könyvtár művelődési autója látogatta meg a községet, illetve a tsz-t és a filmvetítés előtti szokásos előadáson most a Húsz óráról folyt a szó. Az előadó ismertette a regényt, bemutatta az Eladó a könyv?... írót és ízelítőnek felolvasott kit jellemző fejezetet. A hallgatóság áhítattal és megdöbbenéssel figyelt. Ahogy az előadó becsukta a könyvet, hosszú és mély csend lett, majd dörrenő taps. Nagy hatása volt a két fejezetnek és benne az egész regénynek. A film vetítésének előkészületei folytak, az egyik tsz- tag odalépett Joós Ferenchez és azt kérdezte tőle: — Elvtárs, eladó ez a könyv? A Húsz órá-ra mutatott. — Nem eladó — válaszolta Joós Ferenc. — Saját példányom. — Kár. Mert megvettem volna. Rosszul tette az elvtárs. hogy csak ennyit olvasott fel belőle. Többet kellett volna. Az egészet. No lám. Mit tehetett az előadó? Elképzelte magában Varga István — mert így hívják az illetőt — belső viharát, szomjúságát. Aztán odaadta a könyvet. A könyv nem eladó. De magának adom. Vigye és olvassa. És kezet rázott Varga Istvánnal. B. J. A Cápák egy csoportja, Előtérben Geoffrey Chard, a banda vezére. (Liebmann Béla felvétele.)
