Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-17 / 193. szám
196S. augusztus II, kedd 3. oldal Szántóverseny a Tisza partján Vasárnap reggel. Az óra hatot mutat — a Warszawa tempósan halad. Pálinkó István, a kecskeméti járási tanács mező- gazdasági osztályvezetője aggódva kémlel ki a gépkocsi ablakán: délkeletnek esővel fenyegetőn szürke az égbolt. Mostanában nem ártana egy kis csapadék, de ma elmaradhatna. Legalább is a déli órákig. Mert ma nem mindennapi esemény lesz Tiszakécske határában, a Szabadság Tsz egyik kombájntarlóján. A kecskeméti járás szantóversenyét rendezik meg. A ,,porond4“ Felhúzott ekével vonulnak az országúton az MTZ-k, — az UTOS-ok, az UE—28-asok, a Szuper Zetorok, SZK—4-esek a lászlófalvi Kossuth, a nyárlőrinci Petőfi, az orgoványi Sal- lai, a városföldi Petőfi Tsz-ből és a Helvéciái Állami Gazdaságból. Vezetőiket a község bejáratánál, a közepén, s a Tisza felőli végén tábla igazítja útba, a versenypálya szélén vörös vá- szontranszparensen fehér betűs üdvözlő szöveg fogadja. S már látszanak a „porond” jelzőkarói, zászlócskái — s itt vannak a helybeli vetélytársak is a Béke, a Tiszagyöngye Tsz-ből és a vendéglátó közös gazdaságból. Kitett magáért a rendezés. Kisházi Mihálynak, a járási tanács gépesítési főelőadójának nemhiába kialvatlan a szeme. Az éjszaka is ügyködött a verseny sikere érdekében: a #tart- számokat festette fehér kartonra. Fekete táblára kifüggesztette a szempontokat is, noha előzőleg minden résztvevő megkapta azokat. S térképvázlat tünteti fel, hogy sorsolás alapján a gépek melyik parcellát szántsák fel, — ekefejenként 10x100 méteres területen. Egyetlen berregés, traksordo- hogás a határ — és végre kisüt a nap. És jönnek, egyre jönnek a vendégek, a barátok, kollégák, traktorosfeleségek, tsz- vezetők. Itt van Vörös Vilmos, a járási pártbizottság első titkára, s dr. Maár iyidrás, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője. Felröppen a rakéta Népünnepély jellegűvé bomlik a rendezvény, de több annál. Nemes vetélkedés, szakmai bemutató, tapasztalatcsere. Része annak a mozgalomnak, amely terjedőben van a földkerekségen, s amelyre — magyar javaslat alapján — néhány év óta világversenyek teszik fel a koronát. A huszonhéttagú — tsz-elnö- kökből, agronómusokból, brigádvezetőkből, gépészekből álló — versenybizottságot Deák István, a Szabadság Tsz főagronó- musa, a traktorosokat Kisházi Mihály igazítja el — s néhány perc múlva tetőfokra hág az izgalom. Aztán felröppen a rakéta — felbőgnek a traktorok. És hant omlik hantra. A laikus most látja csak, amit a traktorosok megérkezésük után nyomban észrevették: kegyetlenül kötött, kemény a talaj. Ha nem erős markok fognák a kormányt, kitáncoltatná a barázdából az MTZ-ket, meg a többi erőgépet Csaknem délig összpontosított figyelem, leleményesség, izgalom, latolgatás, véleménykülönbség és -csere színhelye a hatalmas tarló. Egy-másfél órás küzdelem után már biztosabban lehet „saccolni”, hogy a huszonháromtól negyvenhat évesig minden korosztályt képviselő traktorosok közül kinek van győzelmi, vagy helyezési esélye. Tizenkettő előtt újból rakéta sistereg a magasban — s elcsendesednek a gépek. Vége a versenynek, a bírálóké a szó. Mem könnyű a dolguk. Kileng szempont szerint 21 traktoros teljesítményét kell pontozással minősíteniük. Kitettek magukért Két óra múlva 27-szer 1B9 adat fölé hajolnak, összeadnak, osztanak, s végül megvan az eredmény: az első három helyre a versenypályát biztosító Szabadság Tsz traktorosai, kerülnek. Török Bálint 90.16. Bárány Zsigmond 85,38, Szekeres Pál 83,64 pontot ér el. Mindegyikük MTZ-vel és két ekefejjel szántott. Kézszorítás, a tsz többi 40 traktorosa körében újjongó öröm, s a vetélytársak részéről sem hiányzik az elismerés. Molnár András, a járási tanács vb elnökhelyettese ajándéktárgyakat ad nekik: helyezésük sorrendjében rádiót, kerékpárt, ébresztő karórát. A 79,48 pontot szerzett Bállá János, a tisza- kécskei Béke Tsz traktorosa, a negyedik helyezett, töltőtollat kap. Ugyancsak töltőtollal és mappával — a KISZ járási bi- j zottságának ajándékával — jutalmazzák a fiatal traktorosok j legjobbját, a 73,44 ponttal hete- j dik helyen végzett Pálinkás Vincét, a tiszakécskei Tisza- : gyöngye Tsz erőgépvezetőjét. Nem marad ki az ajándékozók sorából a Helvéciái Állami Gazdaság sem: hatszemélyes étkész- J letet küldött legjobban szerep- j lő versenyzőjének, aki 71,44 ponttal a kilencedik helyen végzett Káin István zetoros lett. j A tiszakécskei tsz-traktorosok ! tehát kitettek magukért. T. I. ! liotnokssákosok — hs mar Baranya megye — szól hátra a gépkocsivezető. Visszapillantunk Nagybaracs- ka felé, azután már csak előre figyelünk. Ez tehát Baranya, más szóval: Mohács-sziget. Délnek haladunk, elérjük Homoru- dot. Hetekkel ezelőtt ezt a falut is az árvíz tartotta rettegésben. Az utcákon megszokott, hét- ; köznapi forgalom, a határban folyik a mezőgazdasági munka. Üres a községi tanácsháza, a titkár, Molnár József is éppen indulóban. — Mit mondjak? — mondja elgondolkodva. — Sikerült „megúszni” a veszélyt. Egyetlen jelentősebb épületkár sem volt. Állatban, ingóságban azonban akadt. Egy hónapig volt üres az 1500 lakosú község a kitelepítés miatt, de most már visszatért régi medrébe az élet. — Merre van a KISZ-esek zsákürítő tábora? — A gyerekek? Nem messze innen. Ügy tudom, 12 kilométeres partszakaszt szabadítanak meg a homokzsákoktól. Jólesik, hogy eljöttek hozzánk, segíteni — Bács megyéből. De nemcsak ide, hanem Dunafalvára is... ...Békésen hömpölyög medrében a Duna. De partján — miként az 1956-os jeges árvíz után — itt-ott kidöntött faóriások, megrongálódott partszegélyek. Sok helyen javításra szorulnak még a levezető árkok, amelyek oly sokat segítettek a nehéz napokban az ár megfékezésében. A gáton 84 barnára sült, izmos fiatalember üríti a homokzsákokat, vezetőjük, a megyei KISZ-bizottság munkatársa: Király József. — Ez a 2. számú szakasz — mutat előre —, egyébként ma értük el a „miniszteri” buzgárt. .. — Az micsoda? — A legveszélyesebb szakasz volt az árvíz idején. Minden szakember ide sietett először, ennek állapotát figyelte. Innen a neve. Hetvenezer homokzsákot kell innen kiszedni... — A mai teljesítmény? — Vagy hétezret ürítettünk ki. Ismerkedem a fiúkkal. Valamennyien ipari tanulók — ezúttal Kiskunhalasról. De jártak már itt bajai, kecskeméti ipari tanulók, a kalocsaiak jelenleg Dunafalván dolgoztak. Nem könnyű egy hétig emelgetni a 70—80 kilós homokzsákokat, mégis szívesen csinálják. Most éppen a 2. SZ. brigád vezetője, Németh G. Imre viszi a szót. — Ezerkétszáz homokzsákot ürítettünk ki ma, de a Zsebe- dics Imréék (ők a 3. brigád), aztán az 1. és a 6. brigád (ezeket Patak Péter és Sepsi Laci vezeti) is erősen a nyomunkban volt. Igyekezni kellett... Egyetlen fiút sem találtam, akinek a szüleit vagy közeli hozzátartozóit fenyegette volna az ár. Ilyen válaszokat jegyeztem fel: „Az embernek nemcsak a szülein, rokonain kötelessége segíteni.” „Olvastam a megyei KISZ-bizottság felhívását.” „Hallottam, milyen szörnyű nagy volt a veszély, és nehéz a védekezés. Ez már könnyebb.” Elérkezett a. dél, léteit a munkaidő. Teherautóra szálltak a fiúk, azután: irány a falu. Utána? Mosdás, ebéd, délutáni szabad foglalkozás, pihenés. A községi általános iskolában laknak, jó az elhelyezésük. Patak Peti, a kultúros, Oláh Zoli, a sportos, gondoskodik szórakozásukról is. Volt itt már több házibajnokság, szellemi fejtörő, tánc, fürdés, pecázás, mozi, tv- nézés és találkozás a helyi KISZ-esekkel. De ismét csak a munkáról folyik a szó: — A jövő héten — mondták — a félegyházi ipari tanulók jönnek, nem akarunk nekik sok zsákot hagyni. De fóliát sem. Mert a zsákok mellett csaknem hatezer négyzetméter fóliát is összeszedtünk. Jó itt lenni. Csak az a baj, hogy hamar eltelik a hét, pedig szívesen maradnánk... Bubor Gyula Készül a barackpálinka Megkezdődött a barackpálinka főzése a Magyar Likőripari Vállalat izsáki szeszfőzdéjében. Az üzemben évente 100 ezer hektoliterfoknak megfelelő gyümölcspálinkát főznek. Terméküket a piaci értékesítésre már nem alkalmas, túlérett kajsziból nyerik. Most is 50—60 vagon barack feldolgozására készültek fel. Képünkön Eszik Imre, a szeszfőzde gyümölcsátvevője és Kupsza János, a Petőfi Tsz gazdája a pépesítőgépbe önti a barackot. A sárgás, szirupos folyadékkal sorra megtöltik a hatalmas tartályokat. C/YÄR KAPUBAN Harmadszor kaszálják a lucernát a Kiskunhalasi Állami Gazdaság tangazdaságában. A kaszálva-rakodógép levágja, majd a felhordó szerkezet a pótkocsiba továbbítja az értékes takarmányt. A jószágállomány téli „konzervadagját” már betakarította Tóth István négytagú brigádja. Képünkön a brigád a napi fogyasztásra szánt friss lucerna vágását végzi« A MIKOR az újságíró egy- 'rm' egy üzem portáján bejelenti, személy szerint kit keres, nemegyszer előzékenyen tájékoztatják, hogy az illetőt nem találja szokott helyén. Az előbb látták ebben vagy abban az üzemrészben. „Várion az elvtárs — tanácsolják —. innen körül érdeklődünk telefonon, merre jár azóta.” Rendszerint egy-két gyárbeli is van a kapunál, s míg a telefonálás tart. a beszédesebbiei mindjárt kapnak az alkalmon, hogy valamire felhívják a „sajtó” figyelmét. így volt vagy két esztendeje a félegyházi műanyaggyár kapujánál, ahol a látogatási napló felnyitásakor már a portás mondta: „Megírhatnák az elvtársak, hogy a vezetőség gondoskodjon valami fedett bicikli-, motormegőrző helyről. Mióta kérjük már, és tessék körülnézni. Fűben, fák alatt egymásnak támasztva, a kerítésnek döntve állnak a kerékpárok a szabad ég alatt. Nap süti. eső veri őket, rongálódnak. Pedig fontos eszközök, sokan járnak rajta ide. városon kívülre.” Azóta rég megvan a szabályos fedett őrzőhely. csak a bővítéséről lehet szó. amikor megint megszaporodik a járművek száma, ha növekszik a munkáslétszám. jV| OST a Permetezőgépgyár I. sz. Tiszakécskei Telepén beszélgetünk. — Micsoda zsúfoltság volt itt, mikor először jártam a gyárban! — mondom elismerően, s jóleső érzéssel nézgelődök a tiszta, rendes udvar beszögellé- seibe. A régebbi épületek mögött, itt is, ott is friss színű, új téglafalak felső sorait látni. — Igen, eddig 1200 négyzetméter ezen a telepen a termelő terület. Ez az idén 900 négyzet- méterrel növekszik. Jövőre 400- zal, aztán megint 900-za) — jegyzi meg egy munkás. Ha vigyáz is, hogy hangja ne dicsekVvést sejtesei].- büszkeségét et, árulja az a szinte felfedező kö- rülpillantás. mellyel velem együtt veszi szemügyre a gyárat. A gyárukat. Mert a munkahely iránti szeretetet egy kis birtokragból is le lehet mérni. Azt mondja egy zömök termetű, szőkésbarna hajú munkás, aki kifelé menet egy percre leállt mellettünk a kerékpárjával. ]\Ö EZ a mi gyárunk, mintha húznák. Mikor idejöttem, csak ez a pár rozoga épület volt meg — int fejével a közeli műhelyekre. Most már II. számú telepünk is van. Hirtelen átmenettel így folytatja. — Azt azonban megírhatja az elvtárs, hogy mióta én itt dolgozom, mindig csak ígéretet kaptunk, maid ekkor, maid akkor lesz rendes mosdó, öltöző. — Azért valahol csak tisztálkodnak? — Hát ha valaki éppen kezet akar mosni, megmossa. Ügy megyünk haza. mint a kéményseprők. Negyedórával később a műszaki osztályvezetőnél jegyzem a lelkesítő adatokat. Amiről a kapuban is szó volt, meg hogy a Il-es telepen 1967-ben egy százmilliós beruházás építése indul. 1970-re lesz készen, s akkorra a mai százötvenes mun- I kaerőlétszám hétszázötvenre emelkedik. Ezzel az is megoldódik, hogy a községből még idegenbe járó munkások otthon hasznosítsák szaktudásukat. j^jEGISMÉTELEM, amit a tíz esztendeje ott dolgozó fiatal munkás felemlített. — Mikor lesz mosdó, öltöző Kürti elvtárs? — Ebben az évben megépül nek a belső telep szociális létesítményei. — Ebben az évben? — Igen. — Amikor maid beszámolunk róla. emlékezünk erre a beszélgetésre!« „ Wéíh isivóa
