Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-15 / 192. szám
A BiRACSIAKON MÚLIK Néhány kilométerre a központ előtt a körüíketett óriási táblák messzire /újtózkodó szőlősorain pihen mg a szem. A Helvéciái Állam1 Gazdaság idáig húzódó manhut-latifun- diumát azonban cs^hamar felváltják az apró, pg holdas parcellák. Jócskán yn közöttük szőlő is. Gondoza-ak, ápoltak. Ragyo<**ak a szőldorok Kánikulai fén- és hőségözön füröszti a tájat Kunbaracs házaiban mégis üg találni embert; aki tehe, kinn dolgozik a határban. Jvai Pista bácsi például a ha>dik sor szőlőt permetezi eze a napon. Kéklenek a nagy húsos levelek, a tőkék alján uzzadó fürtök regimentje ék láthatatlanul. Sárfehér, ezéió, pirosszlanka — s még féltiatnyi bőven termő fajta. — Jó teriése lesz, Pista bácsi? — Majdmeglátjuk — feleli, míg naev alapja alól mélázva nézi a íüöket. — A szüretig még soks>r kint hál. Nem mondom, szépnek ígérkezik a termés. I± olyan nem lesz, mint tavly volt. Kilencven hektó „jit le” egy holdról, ha beleszárnom azt is, amit étkezési szóiként adtam el. Izsákr- származott el, jó pár évtizedül ezelőtt. Onnan hozta a sőlészkedés iránti hozzáértést szeretetet. Ragyának a szőlősorok, itt- ott nyri almák piroslanak a fákon. Idillinek is nevezhetnénk vegetációnak ezt a nyugalmú békességét. De, mint mindn idilliben, az itteniben is vá valami nyugtalanító, ami vibii az alig mozduló felszín alól k fiatalok másutt dolgoznak . tanácsház adóhivatalában dtgozik Julinek Mária, a közsíi KISZ-szervezet vezetőségi tája. Tavaly érettségizett, ide- vlósi. Elmondja, hogy a KISZ- ck huszonöt tagja van, de tbbségük nem a községben olgozik. Talán tíznél sem több zoknak a fiataloknak a száma, kik Kunbaracson a két tszcs- ren dolgoznak. A többi eljár Kecskemétre, Budapestre, s újabban az iparosodó Lajosmi- zse is vonzza őket. Sokan vannak, akik az állami gazdaságban vagy az erdészetben vállalnak munkát És nemcsak a' fiatalok mennek máshová, megkeresni a kenyerüket, keresni a boldogulásukat. Az, idősebb korosztályok soraiból is elköltöztek már jó néhányan. A csarodai határrészen viszonylag jó állapotban levő, bezárt ajtajú házak találhatók. Ablakaik élettelenül bámulnak a világba, emberi szem már évek óta nem nézett ki rajtuk. — Ha férjhez mennék, oda költöznék — jegyzi meg Mária halvány mosollyal. — Még lakbért sem kellene fizetni. Aztán gyorsan hozzáteszi, hogy esze ágában sincs férjhez menni. Ráhagyom, ez az ő dolga. Megkérdem viszont, hogy számára mi hiányzik ebből a községből. — Egy cukrászda — feleli. — Hogy néha be lehessen ülni egy feketére. „Kiszaladtak“ az időből Hugyecz József vb-elnök sze< rint — aki tíz éve áll a község élén — a cukrászdán kívül még sok minden hiányzik. Kerekegyházán van a földművesszövetkezet központja és az erdészet fűrészüzeme is. Itt csak időszaki munkaalkalom van — az állami gazdaságban és a fakitermelésben. — És Kunbracs két tszcs-jé- ben? — Gazdáik maguk is ellátják a munkát, nincs szükségük a .fiatalokra — hangzik a válasz. — A közös gazdálkodás pedig még igen gyenge lábon áll. Az Új Tavasznak van ugyan 614 hold közös szántója és legelője, de az állattenyésztése, a tíz anyakocával és a 220 birkával nem nevezhető intenzívnek;. Az Aranykalásznak csak 80 hold közös területe van, s a gazdái eddig nem gondoltak még az állattartásra. — Űj telepítés? — Nincs. Alig másfél évvel ezelőtt még öt tszcs volt. Szétaprózott' területen. Tavaly pedig — Mikor határozta el, hogy megöli Faragót? — kérdezte látszólag közömbösen a tiszt. A katona együgyű tekintettel bámult maga elé. — ...A KISZ-klubban.:: — suttogti alig érthetően. — Tehát beismeri, hogy előre m^fontolt szándékkal a va- dásztcrével megölte Faragó honvedet?! — Nem! Nem igaz! — bődült fel Lábas, és felugrott a székül. — Csak azt akartam moidani... én csak azt mondtam .. hogy... hiába... — haigjf, elcsuklott, felzokogott. — Kérem, szedje össze magát — utasította a tiszt. — Én nen az ön hangulatára, hanem a .ényekre, az őszinte szavaira vasyok kíváncsi. Elismeri, hogy a tőr, amellyel a gyilkosságot elfcövették, az ön tulajdona? — Igen... az enyém. — Hol szokta tartani a tőrét? — A szekrényemben, a cipő- lefék mögött. Most is ott hagytam. Valaki onnan hozta el — szipogta. — Valaki? — Nem tudom..senki..’. ez rettenetes! — roskadt magába Lábas. Pikó a laboránshoz fordult. — Készítse el az ujjlenyomatokat! — De hüzen a tőrt én fogtam meg utoljára... én marha. — Mond valamit — jegyezte meg Pikó, majd a katona mellé lépett és vállára tette a tenyerét. — Ha van valami, ami kimaradt a vallomásából, bőségesen lesz alkalma elmondani. Lábas kitántorgott az irodából. Pikó rendelkezett: — Hívja be azt a tökkelütöt- tet. Kíváncsi vagyok rá. Nagy András széles vigyorral, esetlenül botlott be az irodába. Nem tudta, kihez forduljon, és ez még a szokásosnál is bizonytalanabbá tette. Egy percre el is komorodott. — Tudja-e, miért hívattuk? — mutatott rá ujjal a százados. — Hát...' persze, hogy tudom — vágta rá nagy szüneteket tartva, de a kimondott szavakat gyorsan pörgetve az elhanyagolt külsejű katona. — Nos, akkor talán lenne szíves meg is mondani — udva- riaskodott a tiszt. — Hát... hogy kipurcsintot- ták... a Faragót — Andris megint elvigyorodott. Az arcizmokat visszaparancsolt mosoly remegtette. — Mit csináltak vele? — kérdezte értelmes gondolat híján a nyeldeklő nyomozótiszt. — Hát... kipurcsintották... vagy kinyiffant. Nem mindegy az? Jól tették. Nyekk, bele a kést... az anyja istenit — lelkesedett, senlfltől sem zavartatva magát. (.Folytatása következik^ már megszigorították a közös telepítés feltételeit, s a gazdaságok nem mertek belevágni. Az érvelés logikusnak látszik. Csakhogy: a csoportok | összevonása felől túl hosszú ideig meditáltak, s így „kiszaladtak” az időből. Nagy kár. Mert Árvái Pista bácsin kívül még szép számmal vannak hozzáértő, lelkes szőlősgazdák Kunbaracson. 87 százalék tany án él Vannak más bajok is ebben a fiatal, alig tizenhat éves községben. Annak idején a Pest megyei Tatárszentgyörgy Ba- racspuszta nevű határrészén alakult ki a faluközpont. A helyzet azóta nem sokat változott. A lakosság 87 százaléka jelenleg is külterületen él. Az utóbbi öt évben alig több mint tíz ház épült a központban. Aki ugyanis kimozdul a tanyáról, az jobbára a Baracsnál nagyobb helységekbe vonzódik. Ezért maradnak üresen a tanyák. Másrészt egy, a községfejlesztés szempontjából tarthatatlan szemlélet él a „befelé” igyekvőkben is: legalább 600 négyszögöles portát szeretnének. A rendelkezések szerint — igen helyesen — 250 négyszögölnél nem lehet nagyobb a telek. Tizenhat évvel ezelőtt több mint 1900 lelket számlált a község. Ma alig több mint ezernégyszázat. A lakosság csökkenése pár évvel ezelőtt megállt, ám azóta nem történt előrelépés. Tudjuk: a Kunbaracshoz hasonló helységek legtöbbjéből soha nem lesz — enyhe túlzással — világváros. Vannak települések, amelyek — a körülmények miatt — csak lassan fejlődnek. Itt azonban többről van szó. Arról, hogy a község struktúrájában, lakóinak a tudatában — végső soron — minőségileg nem sok változás történt. Az Üj Tavasz Tszcs, s egyúttal a község párttitkára, Tihany Ferenc is erről panaszkodik. De hogy a kommunistáknak mi a tervük az alapvető gondok megszüntetésére, arról már nem sok szó esik. Az első lépés terve Gácsi Pálnak, az Űj Tavasz agronómusának igaza van, amikor — az első lépés megtételeként — ezt javasolja: — Nem sokat ér a közös terület, amíg három-négy holdas parcellákra van széttöredezve. Ügy tervezgetjük, hogy ezeket már jövőre összevonjuk és kialakítjuk a nagy táblákat. Fejlett állattenyésztést is szeretnénk teremteni. Nem kedvezőtlen tényező az sem, ha a Helvéciái Állami Gazdaság a község határában folytatja a szőlőtelepítést. S a gazdaság számára is előnyös, ha a továbbiakban -zömmel a kunbaracsiak közül kerülnek ki az ottani szőlőművelők. Nyilvánvaló, hogy a község fejlődését segítő kezdeményezéseket a helybelieknek kell magukhoz ragadniuk — minden tekintetben. Hatvani Dániel méterrel nagyobb utat kell megtenni a behordáskor. Aztán a fel- és alperes fényképekkel hozakodik elő. Bizonyítanak. Nem vitás, volt külön kiskapu, de rozoga, csúnya. Nem is lehet egyszerre említeni a mostanival. — A képek bizonysága szerint tüzelőt szállító kocsi azelőtt sem tudott beállni az udvarba — jegyzi meg a bíró. — Azért csináltattam rendes nagykaput, hogy ott beállhasson — szól közbe az alperes. — — Ugyanolyan távolságra van Kosa Gyula kamrája, mint korábban Volt. — S ez így igaz. De hogyan is áll a kiskert, amelytől a házigazda megfosztotta Kosa Gyulát? — Ezt a virágoskertrészt a felesleges viták elkerülésére választottam le, mert Kosa Gyu- láék az ablakunk előtt rázták a szőnyeget. De hajlandó vagyok a kerítést felszedni és a ház vonalával egyirányban elhelyezni, hogy nagyobb legyen a felperes udvara, virágoskertje — ajánlja az egyességet keresve Halmosi Gyula. — Rendben van, de én ragaszkodom a külön kapu visszaállításához is — így a felperes. A. bíró most látszólag nem a tárgyhoz tartozó kérdést tesz fel, a deszkákból összebarkácsolt, a tetején füstcsövű kamrára mutatva: — Ez a bérleményhez tartozik? — Nem. Ezt én magam építettem, hogy legyen a tüzelőmet hová helyezni... — feleli Kosa Gyula. — Volt rá építési engedélye? Mert tudja szabályellenes, tűzveszélyes létesítmény? Kötelességem figyelmeztetni, hogy a házgazdának joga van a kamrát lebontatni — mondja a biró. — De kérem... én nem kívánom, hiszen nem tudná a tüzelőjét hová tenni — szól közbe Halmosi Gyula. — Nézzék, egy kompromisz- szumos javaslat: az alperes eltűri a kamrát, ön pedig lemond a külön kapunyitási igényéről ... — kezdeményezi a bíró, a felpereshez fordulva. Kosa Gyula pedig másodpercnyi gondolkozás után kimondja: — Hát, rendben van ..', Ügy tűnt, hogy ezzel kölcsönös megegyezés jött létre, s hogy a bíróság részéről a pert megszüntető határozattal véget ér az ügy. Ám tévedtem. A következő percben a felperes odamegy a kissé távolabb álló és Kosa Gyulánéval beszélgető jogi képviselőjéhez. S amikor visszatér és a bíró ismételten megkérdi megegyeztek-e tehát a felek, Kosa Gyula kijelenti: — Nem kérem, ragaszkodom a kiskapuhoz, különben is: döntsön a bíróság ... Tehát nem zárult le az ügy. Majd dönt a bíróság. Igazságot tesz. De kérdéses, helyreállítja-e igazán a felek között a békességet? Szocialista együttélés szabályai... — mennyit emlegetjük! Csak az értelmezésük körül van még sok fogyatékosság. Csak egyetlen epizódot ezzel kapcsolatosan: — Miért kelljen nekik egymás előtt eljárni, egymással találkozni?... — vélekedett a helyszíni szemlén a felperes jogi képviselője, aki a külön kiskapuért szállt síkra. — De miért ne kelljen az embereknek egymás előtt elmenni, egymással találkozni? Hiszen azért emberek, egy társadalom tagjai! — felelte a bíró. S úgy ítéljük, neki van igaza. ferny Irén Milyen per szerepel dr. Palásti Ágoston bíró tanácsa előtt? — Délután háromkor helyszíni szemle a Máriaváros 100. szám alatt. Birtokháborítás miatt. Tartson velünk, valószínűleg tanulságos lesz. Szívesen csatlakoztam dr. Palásti Ágoston tanácsvezetőbíró, a két népi ülnök: Garzó Lajosné és Bassó Sándor, valamint dr. Bende Ervin (a felperes védője) helyszíni kiszálláshoz. A per szereplői: Kosa Gyula útkövező, mint felperes, Hál- mosi Gyula lakatos, mint alperes. S az ügy előzményeiről: Kosa Gyula egy szoba-konyhás lakás bérlője Halmosi Gyula házában, aki ugyancsak abban a házban lakik. A bérlő birtoklási jogaiban érezte magát sértve, amikor a tulajdonos ez év áprilisában háza tájának rendbehozatalára, csinosítására törekedve, az eredeti, kerítésnek már szinte nem is mondható tákolmány helyett, betonoszlopokból és dróthálóból új kerítést csináltatott. Ezzel egyidőben a korábbi két rossz kiskapu helyett egy kétszárnyas nagykaput létesített. Megszüntette tehát a bérlő addigi külön bejáratát, s ugyanakkor külön kis kerítés húzásával leszűkítette a korábban virágoskertnek használt udvar részét. Ez volt tehát Kosa Gyula sérelme, mellyel ez év májusában, a városi tanács vb igazgatási osztályra fordult orvoslásért. A szabálysértési hatóságnak — a helyszín megtekintése után hozott döntése — nem találkozott a bérlő megelégedésével. Megfellebbezte a határozatot, illetve a járásbírósághoz terjesztette be a keresetét, amelyben előadja: .......szíveskedjék az alperest ar ra kötelezni, hogy biztosítsa számunkra ugyanazt a kapubejáratot, ami a birtokháborítás előtt a részünkre biztosítva volt, adja vissza a kb. 60 négyzetméter virágoskertünket és térítse meg az általa kidobott két tő rózsafa és négy rózsafa értékét, melyet 100 forint összegben jelölök, meg.. így került sor június 30-án az ügy első bírósági tárgyalására, amely helyszíni szemle kitűzésével végződött. Ennyit az előzményekről. Most azonban figyeljük a helyszíni szemlét. A tanácsvezető bíró. a két népi ülnök és a felperes jogi képviselője a szemben álló felek jelenlétében megtekintik a „per tárgyát képező” kerítést. — Rendes, városképi szempontból is szép kerítés és a virágoskert is díszére válik a háznak, a környéknek — állapítja meg a bíró. — De kérem megmutatni, hol volt korábban a két kapu. Kosa Gyula megmutatja és magyarázza: A mostani állapot megdrágítja a tüzelő kamrába szállítását, mert mintegy 10 Szombaton színes és látványos kulturális eseményre került sor Mezőkövesden. A járási művelődési ház színháztermében ünnepség keretében osztották ki a már harmadszor meghirdetett Kis Jankó Bori országos hímzőpályázat díjait. A híres matyó hímzőasszony emlékére alapított díj elnyerésére — a népművészetéről nevezetes tájakról, így Kalocsáról, Hódmezővásárhelyről. Recskről, Túráról és a matyó falvakból, valamint a különböző díszítő-műKis Jankó Bori-emlékérmet kapott Molnár Gáborné kiskapu — és a szocialista együttélés vészeti szakkörökből — 527 pályamunka érkezett. Az ünnepségen dr. Ortutay Gyula akadémikus mondott beszédet, majd Méhész Géza, a KISZÖV elnökhelyettese átadta a Kis Jankó Bori-emlékérmet és a velejáró 3000 forint pályadíjat, a mezőkövesdi Csuhái Józsefnénak, a népművészet mesterének, a kalocsai Molnár Gábornénak, a népművészet mesterének és tardi Gaál Kál- mánnénak. Ezenkívül még 20 alkotónak osztottak ki pénzjutalmat.