Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

NE ENGEDJÉTEK...! VIGASZTALANUL, ömlött az eső, lucsokban ázott az utca, sietős emberek mentek a dol­guk után, a szórakozóhelyekről barátságos fény áradt az utcára és az egyik ház emeleti lakásá­nak ablakaira hirtelen zuhintás- sal engedték le a redőnyt. Áz emberek odabent, — kizárták a külső világot. A szolgálatos rendőrőrszem fényesre ázott gu­miköpenyében szabályos léptek­kel járta az útját. Hirtelen meg­torpant. mert az egyik kapualj­ból bőrig ázott fiatal lány lé­pett elébe: — Kísérjen be engem... Nem bírom tovább... És zavart, hadaró beszéddel magyarázta: az éhséget nem bírja már... meg az álmatlan­ságot. .. A rendőr az árkádok alá ve­zette, ott igazoltatta. Bejelentett munkahelye volt a leánynak, de lakása — nem. Igazolványának tanúsága szerint: kézbesítő az egyik fővárosi nagyüzemben. Még nincs tizenöt esztendős. Az elmúlt tanévben végezte el az általános iskolát, valahol egv al­földi városkában. S a vizsgák után mindjárt úgy döntöttek szüleivel: leghelyesebb lesz, ha Annus eljön Budapestre, szeren­csét próbálni. Otthon maradt még vagy öt gyerek, ideje hát, hogy a legidősebb megkeresse a kenyerét... A tizenöt éves leány ügye a rendőrség fiatalkorú és gyer­mekvédelmi osztályára tarto­zik. A Mártírok útja egyik hegy­nek futó utcájában műkö­dik ez az osztály. Szép, modern épület, csupa tarka virág díszíti a feljárót, üde színűek a házfa­lai és habszivacs-mackó csücsül a rendőr néni íróasztalán. Annyi megértéssel, olyan szeretettel beszélnek itt a gyerekkel, hogy attól nem is egyszer könny szö­kött már a szemembe... Az alföldi kislány azt mondta, hogy éhes... Lakása sem volt... Hát lehetséges ez olyan eset­ben, ha valaki „már” kézbesítő Budapesten?! Nos, számoljunk csak egy kicsit! Kapott, mond­juk (500 forint fizetést. Ebből a „lakásért” fizetett 250 forintot. Ne essünk túlzásokba. Nem la­kás volt az... Még csak nem is szobácska. Csak egy ágy.. . Ab­ban aludt éjjel a kislány, nap­pal pedig alkalmasint — másva­laki. .. Maradt tehát — háromszáz­ötven forint. Aztán enni kellett, ruházikodni is.. . Néha egy mozi­jegy. .. Apróság, amire vágyik egy fiatal lány... Persze, hogy nem volt elég az a fizetés! Meg­próbálta hát először — a lakást leépíteni. Míg jó idő van, alhat a Ligetben, pádon, talán olyan is akad, aki időnként meghívja... Ha esik az eső, jó a pályaud­var. .. Dé ott a rendőrségtől kell félni. Csak amúgy félig szabad aludni... Mert, ha jön a raz­zia, akkor aztán futás, ki merre lát! Reggel pedig kezdődik a munka. Azt végezni kell, mert azért fizetnek. De ez az ára, hogy nem kell otthon a tsz-ben krumplit szedni, kukoricát törni.. MERT BÁR a mezőgazdasági munkával többet kereshet, sok fiatal mégis a nagyvárosba vá­gyik. Mint a pillangó, amelyet elkábít, vesztébe csal a fény. .. Csakhogy az az ösztöne után megy... A fiatalt az álmai, a képzelete vezetik... S nincs ott­hon senki, aki megmagyaráz­ná neki: nem jól van ez így, gyermekem... Hová mész ott, abban az órási városban? Ki tö­rődik veled? Ki kérdezi meg, hol aludtál, mit ettél, nem vagy-e beteg, s megmostad-e a hajadat? Hiszen — gyermek vagy azért... — Tanulja meg az életet... Álljon meg végre a lábán. .. — okoskodnak a felnőttek, s örül­nek, hogy otthon maradt egy üres helyecske az ágyban — ta­lán a következő gyerek számára. A ruházatról, élelmezésről sem kell gondoskodni már, hiszen „megkeresi a kenyerét...” A rendőrség gyermekvédelmi osz­tályára kerülő fiatalok nagy százaléka vidéki. Legtöbbjük hó­napok óta nem írt levelet szü­leinek, Szomorú dolog, hogy a taná­csok is olyan könnyen kiadják azt a bizonyos igazolványt, amelynek értelmében a fiatal­korú munkaerejére jelenlegi lak­helyén nincs szükség... S mikor kiállítják az igazoló papirost, úgy vélik, feladatukat befejezték... A bizonyítvány fel­mutatójának pedig Budapesten azonnal adnak munkát. Az épí­tőiparban, a városrendezési munkálatoknál, gyárakban, munkaerőhiány van. Persze, hogy felveszik az egészséges, jó erőben érkező fiút. leányt... Formális dolog az is, hogy van-e bejelentett lakása? Hát van Egy-két napig, hétig, ágyrajáró, vagy meghúzódik valami isme­rősnél, távoli rokonnál, ahol nem törődnek vele. S ha odébb áll, még örülnek is neki! Mit csinál az ilyen fiatal va­sárnap? A szabad idejében, munka után? Akar és fog-e to­vább tanulni? Jár-e néha szín­házba? Olvas-e? Vagy — mos- dik-e. . . A frissen szerzett diva­tos ruha alatt visel-e és milyen fehérneműt, s ott. ahol alszik, van-e szappanja, fogkeféje, fé­sűje? Mit eszik reggelire, va­csorára, fogyaszt-e és mennyi alkoholt? Vég nélkül sorolhatnám a kérdéseket, amelyeket — nem az újságírónak kellene feltennie. Nem is a rendőrségnek... Ha a szülő nem teszi fel gyermekének és önmagának, hát álljon ott a Nőtanács, a Vöröskereszt, a he­lyi tanácsok és elsősorban a KISZ! Ha a fővárosi vállalatok a munkaerőpótlás és a tervtel­jesítés érdekében — nagyon helytelenül, felveszik a vidék­ről felkerülő fiatalkorút — a helyi szervek gátolják meg ezt, hogy eljöhessen! Álljanak az útjába, és tegyék lehetővé, hogy otthon dolgozhassák, amíg ember lesz belőle. Nem tör­vényszerű, hogy okvetlenül és mindegyik — elzüllik. De ma­gára marad és ez a legrosszabb... ANNAK az alföldi kislánynak volt annyi ereje, hogy ott, a zuhogó esőben a rendőrség se­gítségét kérte. Ő talán majd ha­zakerül, mint annyi száz, meg ezer sorstársa. De az arra híva­tott szervek megtakaríthatnák számukra ezt az utat. Amelyet nem kell végigjárniok, ha ott­hon idejében megfogják a kezü­ket. Van rá mód, csak megkell keresni... Szekeres Ilona Wagner János: Házak a város szélén. ......nr.-,-,--------------------—* WWa kánikula van, akkor megért a kedves olvasó, ha meg hűvösre fordult az idő, akkor csak mosolyog- jon fanyalogva, hogy minek is a hőségnek ekkora hűhót csapni? Volt, elmúlt, majd visz- szajön, elvégre a meteo­rológia megjósolta, hogy a tízéves időjárásválto­zási periódus meleg sza­kaszában vagyunk, illet­ve az idei év volt en­nek a drága melegperió­dusnak a nemtudomén- hányadtk éve. Mi lesz itt jövőre? Meg azután? Tehát felesleges annyit rémüldözni a kánikula miatt; van, és kész. Aki­nek nem tetszik, annak legyen melege. Feltételezem, hogy az olvasó miután szeren­csésen túljutott elmúlt hőgutákon, és ez az írás már a kellemesebb nyár­utó valamelyik szelíd délutánján kerül a ke­zébe, ezt mondja. De én, aki most írom, és izza­dok közben (becsületsza­vamra kijelentem, hogy a melegtől!) nem tudok másra gondolni, csak arra a nyomorult me­legperiódusra, amit tíz esztendeig viselhetünk olyan kollektivitással, amilyenre nem volt meg példa ezen a mi Egy bikini és egy aforizma gyár térmezőn. Bár az évek múlásával egyre több embernek lesz a la­kásában frizsider, és hüthetik magukat, a zöm ugyebár, a döntő többség, a gerinchad az kérem még nagyon so­káig fog kínlódni a me­leg miatt, bújhat akár- hová. vagy akármibe. Erről jut eszembe Jan­ka néni esete a bikini­vel. Tanka néni Siófo- kon nyaralt, bár a nyaralást már ö is a divatos „üdülés” szóval cserélte fel. Szóval, Jan­ka néni Siófokon üdült, és egyszemélyes beuta­lójával négyszemélyes szobában kapott helyet, három fiatal hölgyike társaságában, akik kö­zül kettő barna Volt, egy pedig vörös. Janka né­nit azonnal megválasz­tották szobaparancsnok­nak, amit ö kitörő lel­kesedéssel fogadott. Ci- cus. Vicus és Gizus, a három kis lakótársnő megígérték, hogy apróra elmesélik üdülésük ka­landjait. amitől aztán Janka néni egészen be­léjük szeretett, és meg­engedte nekik. hogy i- kishúguknak szólítsák. Cicas, Vicus és Gizus cserébe csupán azt kér­ték, hogy jöjjön ki ve­lük a strandra, és őrizze ott a holmijaikat, amíg ők a selymes vizű Bala­tonban pancsilcálnak, és izgi kis flörtjeiket szö­vögetik. Már az első nap bir­tokba vették a strandot: Cicus, Vicus és Gizus, valamint a holmik gar­dedámja: Janka néni. akin legalább negyed- százados fürdőruha fe­szült, bár az, hogy fe­szült. ebben az esetben szatirikus túlzásnak mi­nősíthető. A múzeumi ritkaságú divatcikk nagy sikert aratott. A férfiak döbbenten bámulták Janka nénit, fordulha­tott akármerre, minde­nütt csak bámulták, elölről bámulták, hátul­ról bámulták, ha leku­porodott a homokba, ak­kor is bámulták, ha ár­nyas ernyő alá feküdt, akkor még jobban bá­multák — szó ami szó: a három hölgyike le­égett Jankuci mellett, de nem a nap sugaraitól, hanem egészen mástól. Janka néni pedig kivi­rult, és elhatározta, hogy másnap egy piros mű­virágot is feltűz a für­dőruhájára, a legmegfe­lelőbb helyre, hogy még jobban vonzza a férfi­szemeket. f^’cus, Vicus és Gi­zus ezt már nem tudták elviselni, és ösz- szeesküvést szőttek. Rá­beszélik Jankucit — ha­tározták el —, hogy más­nap bikiniben menjen ki a strandra, hiszen olyan isteni alakja van, lám, a strandon minden férfi csak őt nézte. Amikor meglepték egy vadonatúj bikinivel. Janka néni majd elájult a gyönyörűségtől. Azon­nal felpróbálta és tag­jait lengetve vonult vé­gig a szobán. Szédületes látvány volt! Gizus majdnem elröhögte ma­gát, de aztán csuklást csinált belőle, és még Janka néni itatta meg gyorsan egy pohár víz­zel. A másnapi bikinipre­mier három súlyos és tizenöt könnyebb sérü­léssel végződött. Ugyan­is, amikor Janka néni a bájait alig takaró bi­kiniben kivonult a strand forró homokjára, olyan meglepetést váltott ki a férfinemben. hogy egy fiatalember elvesztette lélekjelenlétét, a nyaká­ba ugrott egy másiknak, és mindkettőjüket úgy húzták ki a vízből; egy sűrűn oldalt pislogó deli családapát a neje törölt képen; a többi 15 köny- nyebb sérülés a röhögő­görcs nevű roham hirte­len tombolájától kelet­kezett. Janka néni azonban mit sem látott és hal­lott ebből, hiszen a höl- gyikék kijelentették, hogy ezen a nyáron csak ő lesz a Szépek Szépe, és a siófoki szépségki­rálynő, hiszen mellette Claudia Cardinale is csak második lehetne. ... Hogy miért jutott szembe a melegről és a frizsiderről Janka néni esete a bikinivel? Meg­mondom azt is. JQgy aforizmát akar­tam elsütni, de hogy ne olyan rövid le­gyen (mit fizet azért a szerkesztő?!) hát írtam hozzá egy kis mesét is. Az aforizma pedig szól eképpen: „Ha azt a ren­geteg energiát. amit egyes emberek feltűnési viszketégségük érdeké­ben kifejtenek, másra fordítanák, az lenne iga­zán feltűnő.” Sass Ervin és régi tagjainak. Ekkor tart­ják az évenként szokásos be­mutatkozó ajándékműsort, amelyre a közönségszervezőket, a színház legrégibb barátait in­vitálják meg. Október 8-án tulajdonképpen már régi ismerősök lépnek a színpadra, az Udvaros Bé;a rendezésében színre kerülő Gyilkos falu című Lope de Ve- ga-drámában. Az évadnyitó be­mutatót a Sybill követi, Pé- tervári István rendezésében, majd Gyárfás Miklós: Kény­szerleszállás című vígjátékának ősbemutatóját tervezi a szín­ház, Mónos Attila rendezése­ben. A karácsony előtti na­pokban bemutatásra kerülő Sardou-vígjáték, a Szókimondó asszonyság, zárja le tulajdon­képpen az évad első felének programját. A menetrend érdekesnek ígérkezik, s a címekből arra is lehet következtetni — mondot­ta nyilatkozatában Radó Vil­mos —, hogy a színház a ko­rábban már nyilvánosságra ho­zott műsorterven jelentős vál­toztatásokat eszközöl. Ez min­den bizonnyal előnyére válik a műsorrendnek és találkozni fog a közönség helyeslésével. Lássuk, hogyan is alakul ezek szerint a kecskeméti szín­ház 1965—66-os művészeti ter­ve. A prózai bemutatók sorá­ban, a régebbi elgondolásokhoz híven, megmarad Gyárfás Mik­lós Kényszerleszállás című víg­játéka, melynek első változa­tát a Magyar Rádió már nagy sikerrel bemutatta, sőt a fel­vételt többször meg is ismétel­ték. A másik ősbemutató — ha a darab időben elkészül — Soós György Köznapi legenda című műve lesz. A prózai együttes programján szerepel még, éppen a közönség kíván­ságához híven, egy Shakes- peare-vígjáték is, a Sok hűhó semmiért. Említettük már az évadnyitó Vega-díámát, a Gyil­kos falut, s megmaradt a mű­sortervben Tennessee Williams A vágy villamosa c. műve, va­lamint a Száznégy lap a szere­lemről című nagy sikerű szov­jet dráma is. Újdonság „ ze­nés műsorban, hogy vállalko­zott a színház a Shaw Pygma- lionjából írt My fair lady, a vi­lágszerte nagy sikert aratott musical magyarországi ősbemu­tatójára. Érdekes új mű a vi­lághírű magyar származású ze­neszerző, Koznia József meló­diáit felvonultató zenés darab, a Vörös posztó, melynek libret­tóját Kristóf Károly írta. Be­számoltunk már róla. hogy be­mutatja a színház Oláh Mar- git—Horváth Jenő: Nézd meg az anyját című zenés komédiá­ját, valamint a Sybilit és, a Gül Babát. Ne feledkezzünk meg a .ko­rábban már említett Sardou- vígjátékról, a Szókimondó yuz- szonySágról, melyet Polgár Ti­bor zenéjével felfrissítve tűz műsorra a színház — fejezte be nyilatkozatát Radó Vilmos. Az új műsorterv tehát az első változatnál jóval több érdekességet ígér. Reméljük, találkozni fog a közönség tet­szésével Ítá( i LajOS Még néhány hét és bú­csút int a nyár, megkezdődik a színházi évad. A kecskeméti színház előtti hatalmas méretű plakát ugyan arról tájékoztatja a régi és új nézőket,"Ttogy az évadnyitás október 8-án várha­tó, a tulajdonképpeni munka, az új idényre való előkészüle­tek azonban már jóval koráb­ban megindulnak. Radó Vilmostól, a kecskeméti színház igazgatójától kértünk tájékoztatást az évadkezdés menetrendjéről, a végleges mű­sortervről, a szerződtetésekről. Kérdésünkre elmondotta, hogy a szezonnyitás tulajdon­képpen már szeptember 1-én valósággá válik, akkor tartják a szokásos első társulati ülést, amelyen bemutatkoznak az együttes művészei és amelyen a már véglegesnek mondlfetó műsortervet is ismertetik. A tervek már készen vannak. A tájelőadásokat szeptember 7-én Török Rezső: A gyereket a Gó­lya hozz-, című zenés vígjáté­kával nyitja az együttes. Szep­tember 8-án pedig a Makran­cos hölgy utazik vidékre. Mint ahogy az előző, ez a tájelőadás­sorozat is a társulat új erőinek bemutatására ad alkalmat. A bájos Shakespeare-vígjátékban például a most Kecskemétre szerződött és filmekről már jól ismert Moór Mariann, Fodor Zsóka és Tóth Sándor veszi át az eltávozott művészek szere­peit. A kecskeméti közönséggel már október 8-a előtt, tehát a nyitást megelőzően zajlik le az első találkozója a társulat új ÉVADNYITÁS: OKTÓBER 8 A színiévad előkészítéséről nyilatkozik Radó Vilmos igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom