Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

Z. oldal 1965. augusztus 15, vasárnap 20 éves a szabad Korea A sokat szenvedett és mind­annyiszor új életre támadt Ko­rea most felszabadulásának 20. évfordulóján újra az imperia­lizmussal szembeni ellenállás hősi szimbólumává válik. Ami­kor a szovjet hadsereg 1945. augusztus 15-én teljesen szét­zúzta és lefegyverezte a japán csapatokat — ezzel negyven esz­tendős gyarmati rabság alól sza­badította fel az országot, s utat nyitott a koreai népnek, hogy megteremtse a maga független, demokratikus államát! A távol­keleti háború nemzetközi egyez­ményeinek értelmében Dél-Ko- reát az amerikai csapatok száll­tak meg. Első akciójuk az volt, bogy feloszlatták a Szöulban összegyűlt népi kongresszust, amely kikiáltotta a Koreai Nép- köztársaságot. A szovjet diplo­mácia erőfeszítései 1945. decem­berében a moszkvai külügymi­niszteri értekezleten olyan dön­téshez vezettek, amely lehető­séget nyújtott volna az ország demokratikus nemzeti egységé­nek megteremtésére. A moszk­vai konferencia ugyanis előírta, hogy támogatni kell Korea né­pét egységes kormány megala­kításában. A felszabadulást követő erő­feszítések azonban csak észa­kon hozták meg gyümölcseiket, ahol a nép megindult előbb a demokratikus átalakulás, majd a szocialista építés útján. Dél változatlanul az amerikai ag- ressziós manőverek támaszpont­ja maradt, s 1948. elején az amerikaiak hamisított válasz­tásokat rendeztek Dél-Koreá- ban — így gyakorlatilag ketté­szakítva a felszabadított orszá­got. A következő lépések már a második világháború utáni évek történelmének legsötétebb fejezetei közé tartoznak: 1950. derekán az amerikaiak és dél­koreai bábjaik kirobbantották a három esztendeig tartó koreai háborút. Ez a háború óriási megpróbáltatásokat hozott a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság számára — a szocia­lizmust építő nép bátorsága, el­szántsága és munkakedve azon­ban a legnagyobb nehézségek szakadékéból is kiemelte az or­szágot. Ma, felszabadulásának huszadik esztendejében a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság gazdaságilag és társadalmilag egyaránt virágzó ország — a Dél pedig tovább gyötrődik és sínylődik az amerikaiak által hatalomra juttatott katonai dik­tatúra szorítása alatt. Dél-Ko- reát ezekben a napokban az amerikai imperializmus „szövet­ségesként” próbálja bevonni vi­etnami agresszív háborújába. A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság húszéves útja, az ag­resszió felett- aratott diadala és szocialista építésének eredmé­nyei — ma egyben minden im­perialista támadó politika végső kudarcának szimbólumát is je­lentik! G. E. Magyar államférfiak üdvözlő táviratai a KNDK nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke. Kállai Gyula, a magyar for­radalmi munkás—paraszt kormány elnöke Korea felszabadulásá­nak 20. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás- y>árt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány és az egész magyar nép nevében baráti üdvözletüket, elvtársi jókívánságaikat küldték Kim ír Szén elvtársnak, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága elnökének, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elnökének, Coj Jen Gén elvtársnak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népi Gyűlése Elnöksége elnökének, s a testvéri koreai népnek. Az évforduló alkalmából Péter János külügyminiszter, Pák Szón Osol-t, a KNDK külügyminiszterét, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa a KNDK Szakszervezeti Szövetségé­nek Központi Bizottságát, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöksége a Koreai Egységes Demokratikus Haza­fias Arcvonalt, az Országos Béketanács pedig a Koreai Béke­bizottságot köszöntötte táviratban. Ragyogó fegyvertény Tan Un és Tan Tru térségében Nem sikerült a saigoni—amerikai közös offenzíva — Sekou Touré is hajlandó közvetíteni A texasi Johnson Cityben, az amerikai elnök birtokán, hiva­talosan közölték, hogy újabb levélváltás történt Johnson és Nkrumah között Vietnam kér­désében. Mint Bill D. Moyers, a Fehér Ház sajtótitkára bejelentette, a levelek tartalma, amelyet a ghanai államfő kérésére nem hoznak nyilvánosságra, „nem változtatja meg a közeli kilá­tásokat Dél-Vietnamban”, csu­pán az álláspontok tisztázásá­ról van szó — mondotta Mo­yers. Sekou Touré guineai elnök is jelezte, hogy hajlandó közvetí­teni a Vietnamban szemben ál­ló felek között. A dél-vietnami hadszíntérről érkező távirati jelentések sze­rint pénteken éjjel elült a csatazaj Due Co környékén és a közép-vietnami fennsíkon le­vő Pleiku egész térségében. A dél-vietnami kormánycsa­patok szombaton amerikai B— 52-es bombázók támogatásával nagyszabású offenzívát kezdtek a partizánok vélt állásai ellen Da Nangtól északnyugatra. Az első jelentések szerint „a saigo­ni katonáknak nem sikerült harci érintkezésbe kerülniük a Vietcong-erökkel”. A Felszabadulás hírügynökség közli: a Dél-Vietnamban tevé­kenykedő gerillák Tan An és Tan Tru térségében egybehan­golt támadást hajtottak végre a saigoni bábkormány egységei­nek hét megerősített állása el­len. A sikeres támadás során négy őrhelyet földig lerombol­tak és az ellenség három sza­kasznyi katonáját megsemmisí­tették. Ragyogó fegyvertény volt ezenkívül a Tan Tru-i vas- híd felrobbantása. A washingtoni haditengeré­szeti minisztérium négy hónap­pal meghosszabbította az ame­rikai haditengerészek szolgálati idejét. Az erről szóló tájékozta­tást Paul H. Nitze haditengeré­szeti miniszter tette közzé. (AFP, TASZSZ, AP, Üj Kína) Önállósult a négyarcú város A hír Saigonban is feltűntek a partizánok Mélyül a görög válság Genf a 422. ülés után A BRIT imperializmus legfontosabb távol-keleti támaszpontja, a Gibral­tár—Málta—Ciprus— Aden—Singapore—Ausztrália stratégiai lánc erős láncszeme közel két éven át egy mesterségesen összetákolt államszövetség része volt. 1963 szep­temberében, amikor ezt a föderációt a zöld asz­talon létrehozták, Londonban láthatólag kettős célt akartak elérni azzal, hogy az addigi külön .koronagyarmatot”, Singapore-t is beillesztették a Malaysia Államszövetségbe. Annak egyrészt nagyobb katonai súlyt kívántak adni, (hiszen Singapore ad kikötőt őfelsége hadihajóinak, re­pülőtereket a V-típusú, atomfegyverekkel is fel­szerelhető bombázóknak), másrészt a városállam kínai többségű lakosságának esetleges szepara- tív törekvéseit az államszövetség maláj vezeté­sével akarták leszerelni. Éppen fordítva történt: Singapore-ban az elmúlt két évben csak erő­södtek az antiimperialista irányzatok, a függet­lenségi követelések. A „négyarcú városiban” (kí­naiak, indiaiak, malájok és európaiak lakják) a kínaiak vannak többségben. A városállam gaz­dasági helyzetét megrontotta, hogy a Malaysia Államszövetség és Indonézia szembenállása az indonéz szomszéddal való kereskedelmet meg­szüntette, eladdig pedig éppen Singapore kikö­tőjén keresztül bonyolították le az élénk áru­csere-forgalmat. A Malaysia Államszövetség ma­láj vezetői viszont épp a minap 150 millió dol­láros hozzájárulást követeltek Singapore-tól, hogy gyorssegélyt adjanak a föderáció egyik tagjának, Sarawaknak. A hét elején aztán Li Kuang Ju singapore-i miniszterelnök egy sajtó- konferencián sírástól remegő hangon jelentette be a szakítást. A városállam kiválása a Malay­sia Államszövetségből ország-világ előtt bebizo­nyította az 1963-ban összeeszkábólt föderáció életképtelenségét és megmutatta, hogy az impe­rialisták népellenes mesterkedései kudarcra van­nak kárhoztatva ebben a térségben is. Anélkül, hogy túlbecsülnők a singapore-i események je­lentőségét, (hiszen az angol támaszpontok a je­lek szerint megmaradnak!) megállapíthatjuk, hogy a Malaysia Államszövetség bomlása nem csupán az angol új-gyarmatosítók kudarcát je­lenti. WASHINGTONBAN is nyugtalanul figyelik a délkelet-ázsiai helyzetben történt fordulatot. Az amerikai vezetők hírhedt „dominó-elmélete” szerint ugyanis, ha egy „dominó” éldől az egy­más mögé rakott „dominók” közül, estében ma­gával ránthat másokat is. .. Johnson és hadügy­minisztere, McNamara Dél-Vietnamot tekinti a „dominók” sorában az elsőnek. Hogy ezt meg­tarthassák álltában, újabb és újabb amerikai csapaterősítéseket küldenek oda, folytatják a tá­maszpontok epitését csak­úgy, mint, a terror bom- bázásokat. A '.éten lao­szi területek fölé is elrepültek bombaterhükkel az amerikai légi ka­lózok. A dél-vietnami hadihelyzet azonban ko­rántsem alakul kedvezően a Pentagon számára. Dúc Co városka mellett heves ütközetekre ke­rült sor, a felszabadítási front harcosai körül­zárták az amerikaiak és saigoni zsoldosaik Dúc Co-i helyőrségét. A fővárosban, Saigonban, fel­feltűnnek már az FNL vörös zászlai. Egyelőre változatlanul a fegyvereké a szó Vietnamban. Az elmúlt hetek diplomáciai tevékenysége, mely a közvetítési kísérletek jegyében állott, ezen a héten alábbhagyni látszott, egyedül Nkrumah ghanai elnök intézett újabb üzenetet a washing­toni Fehér Házba. Annál több ország, közöttük a Magyar Népköztársaság, kormánya foglalt ál­lást az amerikai agresszió ellen, kifejezve a vietnami néppel való szolidaritását. EURÓPÁBAN a görögországi politikai válság köti le az érdeklődést. A harc a királyi udvar, a körülötte tömörülő jobboldal és a Papandreu miniszterelnök visszatérését követelő tömegek között még nem dőlt el, bár a hét elején egy királyi kísérlet kudarca a népi erők sikerét je­lezte. Kostantin király Sztefanopuloszt bízta meg kormányalakítással, Papandreu pártjának máso­dik emberét, abban reménykedve, hogy a haj­lékony, középutas politikus kormányát elfogadja a Centrum Unió és ezzel a parlament. Sztefano- pulosz azonban visszaadta megbízatását. Az aulikus jobboldal azonban még erre sem hát­rált meg. Konstantin király nem hajlandó ele­get tenni a népi követelésnek, és Papandreut nevezni ki újra a kormány fejének, s a jelek szerint az elől is elzárkózik, ami pedig a görög kormánynak megfelelően a válságból való ki- jután másik módja lenne: a parlamentet nem akarja feloszlatni, hallani sem akar új válasz­tások kiírásáról. GENF FELÉ irányul még a figyelem, ahol a tizennyolchatalmi (Franciaország nélkül gyakor­latilag tizenhéthatalmi) leszerelési értekezlet ülé­sezik. A diplomaták túljutottak már 222. ülé­sükön. Eredményről mégsem számolhatunk be. Ennek oka egyrészt az, hogy a leszerelési rész­megegyezésekhez is mindenekelőtt a minimális bizalom légköre szükséges, ez pedig nem alakul­hat ki mindaddig, míg az Egyesült Államok Vietnamban véres, bűnös agresszióját folytatja. Másrészt a nyugati küldöttségek Cenfben olyan tervekkel hozakodnak elő, amelyek a NATO sokoldalú atomhaderejének megteremtését — mekkora logikai bukfenc ez! — éppen leszere­lési megállapodások révén próbálják lehetővé tenni. Pálfy József EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN A király a Centrum Unió válságára számít Szavalókórus a palota ellen Kanellopulosz, a görög jobb­oldali Nemzeti Radikális Unió (ERE) vezetője, akit Konstantin király péntek este kétórás ki­hallgatáson fogadott, ezt köve­tően újságíróknak kijelentette, több javaslatot tett az uralko­dónak a politikai válság megol­dására, amelynek „mielőbb be kell következnie”. Hozzátette még, hogy a királynak kifej­tette, milyen veszélyek fenyege­tik az országot Papandreu volt miniszterelnök állásfoglalása miatt. Közben a Papandreut támo­gató gyűlések és tüntetések or­szágszerte folytatódnak. A kré­tai Herakleionban például egy királyellenes gyűlésen 1500 sze­mély jelent meg, akik szavaló­kórusban kiáltozták, hogy a pa­lota megsértette az alkotmányt és követelték a királyi udvar terveinek meghiúsítását. Az AP egy szombati kom­mentárjában kiszámította, hogy a Centrum Uniónak a Novasz- kormány mellé állt tagjai és a pénteken különvált csoport ösz- szesen a pártnak 51 képviselőjét foglalja magában és ezek az ERE 99 képviselőjével és a ha­ladó párt nyolc képviselőjével meg tudnák szerezni a többsé­get a parlamentben. A jelek arra mutatnak, hogy a király nem siet az új mi­niszterelnök kijelölésével, való­színűleg arra épít, hogy az el­lentétek elmélyülnek Papand­reu pártjában. (AFP, AP, Reu­ter) | ROKON | csengésű, tartalmi­lag viszont ég és föld távolságú ez a két fogalom: anyagi érde­keltség és anyagiasság. Mind­kettő külön és összefüggő köl­csönhatásaikban gyakran szere­pel manapság a közélet szótá­rában. A társadalom számára első­rendűen fontos a köztük húzó­dó határ megvonása, annak elemzése: meddig terjed a konstruktív, társadalmilag elő­nyös anyagi érdekeltség és hol kezdődik ellentéte, a káros, im­morális anyagiasság? Gyakran élesen, tisztán meg­rajzolható a határ. Lépjünk mindjárt a téma közepébe — egy szélsőségesen kirívó példá­val. Az irányító hatóság egyik munkatársát a közelmúltban felelősségre vonták jelentős ösz- szegű újítási visszaélésért. Meg­próbált a törvény adta kerete­ken belül lavírozva, de moráli­san mégis messze túl a jogsza­bályi határokon, anyagi elő­nyökhöz jutni oly módon, hogy a hatóság irányítása alá tartozó Ko35I1IOSZ-78 Szombaton a Szovjetunióban Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz—78 jelzésű mestersé­ges holdat. A szputnvikon el­helyezett műszerek segítségével folyattják a TASZSZ által 1962. március 16-án bejelentett űrku- I tatási programot. vállalatnál egy új, korszerűbb anyag alkalmazását szorgalmaz­ta, s amikor a vállalat erre haj­landónak mutatkozott — be­nyújtotta a számlát, újítóként jelentkezett. Pontos adatokkal kimutatta ugyan a kétségkívül adódó népgazdasági megtakarí­tást, de az ügynek mégis volt némi szépséghibája. Nevezete­sen: a korszerűbb anyag beve­zetését hivatalból — vagyis a fizetésért — is szorgalmaznia kellett volna. I A HÉTKÖZNAP?! gyakorlat­ban az anyagi érdekeltség és az anyagiasság határvonala ennél általában elmosódóbb, az ese­tek java részében nem könnyű különválasztásuk, összekeveré­sük pedig súlyos károkat okoz­hat. Vannak olyan, alapjaiban, el­vi megfogalmazásukban vitat­ható nézetek, amelyek az anya­gi érdekeltséget általában hely­telenítik. Közismert, hogy ez az álláspont a szocializmus anyagi alapjainak erősödésétől, ponto­A MÉRCE

Next

/
Oldalképek
Tartalom