Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-14 / 191. szám
Készülődés a taggyűlésre Szeptember elseje és 20-a ^ között a községekben összevont taggyűléseken vitatják meg a kommunisták c eszmei nevelés lyi tennivalóit. Alapos vizsgálódás előzi meg ezeket a taggyűléseket, hiszen a Központi Bizottság ideológiai irányelveinek, vagy akár a megyei és járási tanácskozások anyagának puszta ismétlése, továbbadása nem segíthet a sajátos helyi feladatok megoldásában. Kerekegyházán szeptember középén tartják az összevont taggyűlést a 9 alapszervezet 130 tagjának részvételével. Az előkészítés a járási pártbizottsági ülés után tüstént megkezdő-i dött. Boda László községi párttitkár ismertette az alapszervezetek titkáraival a járási tanácskozáson elhangzottakat. A héten megtartott községi pártvezetőségi ülésen pedig már megbeszélték azt is, hogy mivel foglalkozzon a taggyűlés beszámolója, s kijelölték a közreműködő elvtársakat, akik segítenek az anyag összegyűjtésében. — Mindenekelőtt a munkaerkölcs megjavításával foglalkozik majd a beszámoló — mondta Boda elvtárs. — Adatokat gyűjtünk, példákat hozunk fel, jókat és rosszakat. A közvéleményt ezek a kérdések foglalkoztatják legjobban, s nekünk választ kell adnunk minden kérdésre és rendet kell teremtenünk mindenütt. A nyílt beszéd az alapja a párt tekintélyének és az egyetlen módja az emberek meggyőzésének, neve- j lésének. A másik fontos feladat a '*'*■ marxizmus oktatásának minden eddiginél szélesebb körű megszervezése. Boda elvtárs valóban jó eredményekről számolhatott be: — A szervezett vártoktatás- I ban kereken kétszázan vesznek '• részt az idén, csaknem kétszer \ annyian, mint tavaly. Először lesz partoktatás a tszcs-kben. s j előadássorozat a három tanyai körzetben. Többen vesznek részt az állami oktatásban is; mindent összevetve a község lakosságának csaknem egynegyede tanul. S ehhez járul még a népművelés gazdag programja. W/égül kérdezzük meg: mit i ' vár a pártvezetőség a taggyűléstől? — Legelőször is azt, hogy minden kommunista alaposan megismeri és megérti az irányelveket. Tapasztalataink szerint nem is mindenki olvasta, s aki nem elég képzett, nem is érti. Nem tudja — hogy úgy mondjam: — lefordítani a gyakorlati élet nyelvére. A taggyűlésnek tehát a konkrét helyi példákon kell megmutatnia a feladatokat. Akkor lesz eredményes, s akkor joggal várhatjuk, hogy javul elsősorban a kommunisták munkamorálja, emelkedik politikai öntudata, s nő a párt, az alapszervezetek tekintélye, vele együtt tömegbefolyása. _rl— űz irányelvek szellemében Eb és gyakorlat A PÁRT BÍZOTT SÁGI beszá* móló hangsúlyozza, a párt- ét tanácsszervek őrködjenek azork hogy csakis az elvégzett munlca arányában lehessen szert tenni javakra és jogokra. Állami gazdaságban, termelőszövetkezetben és még kirívóbban tszcs- ben találkozhatunk még — személyekhez kötötten — kispolgári önzésről, mindenáron való anyagi gyarapodásról tanúskodó tendenciáklcal. Akadt termelőszövetkezeti vezető, aki haveri alapon tízezreket osztott szét hozzá közelálló személyek között. Ügyes tszcs- tagok élvezik a 20 százalékos adókedvezményből származó előnyöket, de „elfeledkeznek” hozzájárulni a közös gyarapításához. RENDELETEK tiltják, mégis szinte „egymástól vették át” a szokást egyes tszcs-vezetók, hogy a pénzforgalmi jutalékot felvegyék. Holott tudvalevő, hogy ez ma már nincs, azt sem „csinálni”, sem felvenni nem lehet. PEDIG szavakban valameny- nyien ismerik az alapelvet: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája arányában.” Ennek gyakorlatban is gy kell lennie. —th —n tanulást. Aki visszaesett, vágj aki elmaradozik, azt felkeresik beszélgetnek vele, segítik éí biztatják. Nagyot fordult a világ Városföldön. A tizenegynéhány kilométer messzi Kecskemétre méf most is nehezen jutnak be, különösen télvíz idején. De mái helyben is más az élet, kiút van, televízióval, könyvvel egyebekkel mindhárom "—miegységben, elég sűrűn mozi Is — (jövőre úgy tervezik, hogy vesznek egy saját vetítőgépet] — rádió majd minden házban, újság... Az emberek nem a maguk kis világába bezárkózva élnek. A párttitkár a megmondhatója, mennyit kérdezik tőle a külpolitikát, belpolitikát, s a közgyűléseken már megkövetelik a tömör, de azért minden részletre kiterjedő tájékoztatót az időszerű kérdésekről. Ab emberek tanulnak, okosodnak, változnak. Ahogy könnyebb a megélhetés, több idejük jut a kultúrára. S ahow nűveltebbek, képzettebbek lesz- íek, úgy dolCT'v’-nk jobban, ter- I nelnek többet, élnek különbül. Mester László J Tepsitől a gyógyszergyárig IZG ALOM vibrál a kis párthelyiségben. Gazdaságpolitikai szeminárium folyik. De más feszültség ez most, mint régen, amikor az alapfogalmakkal ismerkedtek a hallgatók. Akkor, titokban, nemegyszer próbálták a félszegségtől görcsös ujjak „ott” fellapozni a brosúrát vagy jegyzetfüzetet. Akkor az idegességtől fogyott több cigaretta, mint rendesen. Most a vita fordulatai miatt gyújt rá többször a resztvevő. Most már nem arra figyel a szemináriumvezető, hogy szó- szerint mondja-e a hallgató a könyvből „bevágott” szövegrészt. Ma az anyag szellemében, önálló fogalmazásban hangzanak a hozzászólások. — Ma már alkotó elméleti munka minden szeminárium — mondja Kürti László elvtárs, a tiszakécskei permetezőgépgyár gazdaságpolitikai tanfolyamának vezetője. Szavai nyomán rekonstruáljuk, hogyan szokott náluk lezajlani egy-egy foglalkozás. Az ipari tagozat hallgatói szeretik a nyílt vitát. — Nem értem, miért exportál a magyar ipar fénycsőgyárakat, mikor maguk a fénycsövek is világhírűek? Csak gyorsabban forogna a valuta, ha ezeket adnánk el... — veti fel egyik hallgató. — Éppen mai témánk a gazdaságos termelés — siet a válasszal másik elvtárs. — Kiválóak a fénycsöveink, de szállításuk távolabbi országokba töb- oe kerülne, mint a termék. Gazdaságosabb, ha mindjárt gyárat exportálunk... Erre aztán megindul a példa- avina. A gyógyszex’gyártól kezdve, melyet Ghánának szállítunk, csenek meg? Ennyire nem szaladhatunk előre... Két elvtárs is verseng, melyikük kap előbb szót. — Engedd meg, hogy ellentmond jak — kezdi a szemfülesebb. — Ha nincs is meg mindem előfeltétel, de tudjuk, hogyan lehetne jobban csinálni, inkább azon vitázzunk, mit lehet máris elkezdeni belőle. Mire a készhez jutunk, már meg is szereztük a gyakorlatot... ...Mindig ilyen vitagazdagok, izgalmasak a szemináriumaink. A megjelenéssel nincs problémánk. Évek óta megvan a stabil létszám. Egy-egy témakörből már szeminárium előtti napokon megkezdődik a beszélgetés a munkahelyeken. Kialakul, mit kívánatos éppen az üzem speciális feladataihoz mérten is — legfőbbképpen tisztázni, őszintén mondja meg mindenki a véleményét. Ezen a tanfolyamon halad velünk együtt Vízhányó elvtárs, az igazgató és a gyár többi vezetői is. Minden felvetődő kérdésre a legautentikusabb „forrásokból” kapják a választ a hallgatók — tőlük viszont a legközvetlenebb tájékoztatást szerzik a vezetők. — így összegezi Kürti elvtárs. HA SZABAD így mondani, mi már nemcsak kötelességből tanulunk, hanem élvezzük is, nélkülözhetetlennek tartjuk az állandó politikai képzést. Nem véletlen”, hogy üzemünk az UHU-es nyolc munkástól a mai ötszázötven es létszámig fejlődött. Akkori termékeinkkel — ;epsivel, spiccvassal, kályhacsövei — magunk mentünk keres- tedni a piacra. Ma komplikált íyógyszeripari berendezéseket gyártunk. Jövőre például egész gyárat exportálunk Indiának.., Tóth István PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanacs lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Oániet Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat •’elelös kiadó: Mezei István igazgatr Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telelonközponi 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatalt Kecskemét, Szabadság tér l/t Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál ős kézbesítőknél. Előfizetési dll l hőnapra 13 forint Bacs-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét - Telefoni 11-85. UMtem 25 065» a Bulgáriának átengedett Orion- gyártáson, s annak KGST-ösz- szefüggésein át az autó- és traktoriparunkban, szerszám- gépgyártásunkban megvalósuló sorozatgyártásig — tények tömegét hozzák fel a gazdaságosság megvilágítására. — Egy kicsit talán a mi speciális gondjainkhoz is közeledhetnénk — tereli tapintatosan a vitát a szemináriumvezető. — A gazdaságosság fontos eleme a mi termelésünknek is. Már is jelentkezik egyik műszaki. — Szerintem — amint erről a munkahelyeken beszélgetünk is — megértünk arra, hogy az egyedi gyártásnál is szakmai bontásiban legyenek a normák. ALIGHOGY kifejti érveit, más is megerősíti. — Igaza van. A termelés irányítását is megkönnyíti, ha például egy csoport az éves programot kapja meg. Bármilyen zökkenő adódik évközben — például átmeneti anyaghiány bizonyos daraboknál — tervszerűbben hidaljuk át a bajt, ha ismerjük, mi van ránk kiszabva egész évre. — A központi darabolóüzem felállítása is gazdaságosabbá tenné a gyártást — indul el egy újabb javaslat. Ütemesebben használhatnánk ki a forgácsológépparkot. Míg minden csoport önállóan darabol, nincs jó áttekintése arról, hogyan függ ösz- sze a munkája más üzemrészekével, Tervszerűtlenebb a hulladék-felhasználás is... Félbeszakítják. — Miért hozod elő a központi darabotot, mikor még az előfeltételek — épület stb. — ninA Kecskeméti Járási Pártbizottság június végén tárgyalta az ideológiai irányelvekkel kapcsolatos feladatokat. A beszámoló azt bizonyította, hogy bár nehezek a feltételek — a járás lakosságának kétharmada még tanyán él — az emberek szocialista szellemű neveléséért már eddig is sokat tettek. Az alábbiakban erről szeretnénk hírt adni néhány kiragadott példával. Török elvtárs szinte szárazon , közli, mint nagyon is közis- | mert igazságot: — JVő a jövedelem, nemcsak azért, mert jó év volt J az idei, hanem azért is, mert I látják az emberek, hogy érde- j mes dolgozni, meg jobban is [ értenek a munkájukhoz. S hogy értsenek hozzá, va- ] lóban sokat tett érte a tsz ve- j zetősége. A Dózsában egy fil- í térbe se kerül a tanulás. De j megkövetelik a tudást. Egy régebbi határozat sze- j rint, aki elvégzi a szakmunkás- I képzőt, 15 százalék jövedelem- I kiegészítésben részesül, a trak- ! torosok pedig megkapják a 25 l százalékos béremelést. De csak- j is akkor, ha megszerzik a bizo- ! nyítványt! S a leendő nagyobb I jövedelem nevében nem elég-1 szik meg a vezetőség azzal,1 hogy valaki csak eljárjon, hal nem szigorúan számonkérik a „Pártbizottságunk egy ko- rábbi ülésének határozata kimondta — olvashatjuk a beszámolóban —, hogy a szociális-kulturális alapból nagyobb összegeket kell fordítani kulturális célokra. Még nem értük el járási átlagban az 50 százalékos arányt, de ebben az évben már 1 millió 200 ezer forintot fordítanak a tsz-ek kulturális célokra, ami csaknem háromszorosa az 1962. évinek. . Kiemelkedően jó e tekintetben a városföldi Dózsa, a kerekegyházi Előre és az izsáki Petőfi Tsz.»’ A városföldi Dózsában a szociális és kulturális alap tervezett összege 142 ezer forint erre az évre. ötvenhét százalékát (81 ezer forintot) fordítják kulturális célokra. Nem keveslik-e a tagok a szociális célra megmaradt ősz- szeget, nincs-e panasz? — erről érdeklődtem a Dózsa párttitkárától, Török Péter elvtáTstól. Példával kezdi: Megtudták, hogy egy asszony csúnyán elhanyagolja a gyerekeit. Kimentek hozzá. Ott, előttük mosdatta meg az asszony a gyerekeket és tiszta ruhát adott rájuk. Azóta hetenként meglátogatják. — Nem állnak rosszul — mondja Török elvtárs. — Te- ' henet, disznót, baromfit tarta- j nak. A férj rendes ember. Ha; pénzt adnánk, azzal még nem segítenénk a gyerekeken. Itt biztatásra, ellenőrzésre van szükség, nem pedig segélyre. Persze azt is adunk. Nemrégiben a nőbizottság jó néhány j ezer forintért vásárolt gyerekholmit a rászoruló családoknak. Ilyen azonban egyre kevesebb van nálunk. Három éve biztos a jövedelem a Dózsában. Mind ritkábban folyamodnak j segélyért, s mind kevesebb a j túlzott, vagy jogtalan kérés. | — Egyre több pénzt fordít- J hatunk tehát kulturális célokra — folytatja, s itt felemeli a hangját: — mégpedig egyre nagyobb haszonnal!... Elmondja, hogy tavaly is, tavalyelőtt is csaknem negyven tsz-tag járt Csehszlovákiában és Lengyelországban — a tsz költségén, ök maguk dehogyis áldoztak volna ilyesmire. Eb a kél külföldi út azonban megtörte a jeget. Rájöttek | az emberek, hogy utazni jó. — Ezután már csak hozzájá- | rulást fizetünk — mosolyog a j párttitkár —, de így is van épp | elég jelentkező. Tehát ugyan- i akkora összegből is több tag utazására futja. De a tsz növekvő gazdasági eredményei következtében növekszik a felhasználható alap is. A múlt szombaton megtartott közgyűlésen arról számolhatott be a vezetőség, hogy ebben az évben eddig mintegy félmillió forinttal nagyobb a közös gazdaság jövedelme a tervezettnél.
