Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-25 / 174. szám

A csapatkeresés jegyében 3. Kecskeméti Dóssá 17 10 3 4 30:17 23 Elutazott Budapestre az ^olimpiai csapat64 AZ NB II-BEN szinte példa nélkül áll az a késhegyig menő hatalmas küzdelem, melyet a Keleti csoport élén álló négy csapat — az Egri Dózsa, Bp. Spartacus, Kecskeméti Dózsa és a Szolnoki MÁV folytatott. Ügy hisszük, nem tévedünk, mikor azt mondjuk, hogy a bajnokság sorsa is e négy együttes között dől. eL Vagy talán számolnunk kell a Borsodi Bányász csapatá­val is? Hiszen ez az együttes a 10. fordulóban mindössze 7 pont­tal állt a 17. helyein, majd a ta­vaszi forduló további hét mér­kőzésén vereség nélkül 12 pon­tot szerzett. A kérdésre már csak az őszi forduló adhat fe­leletet. Egy bizonyos. Különle­ges jelensége volt és lesz itt úgyszólván miniden egyes mér­kőzésnek. Nem csoda tehát, hogy a nagy tét sokszor rányomja bé­lyegét a csapatok teljesítmé­nyére. A KECSKEMÉTI DÖZSA ta­vaszi sorsolása nem volt „esz­ményi” sőt, nagyon nehéz dol­ga volt a lila-fehér csapatnák. Nézzük csak meg a táblázatot! Az első nyolc helyezett ellen le­játszott hét mérkőzés közül (a nyolcadik maga a K. Dózsa) hat találkozóra idegenben került sor. Azt jelenti ez, hogy ősszel Kecskemétre jön az Eger, a Bp. Spartacus, a Szolnoki MÁV, a Borsodi Bányász, a Szolnoki MTE és a Debreceni Honvéd is. Csupán a Pénzügyőrhöz kell a Dózsának utaznia. A hazai pá­lya kétségtelenül nagy előny, de nem akkora, hogy ez akár egy hajszálnyira is elbizakodottá te­hetné a csapatot. Elég, ha á ta­vaszi fordulóra utalunk, amikor három ízben is csak döntetlent sikerült kiharcolni idehaza, lé­nyegesen gyengébb képességű csapatok ellen. Mi kecskemétiek természete­sen azt szeretnénk, ha a Dózsa igazolná a papírformát és első helyen végezne, de tudjuk, hogy ez csak akkor lehetséges, ha a csapat az őszi fordulóban is olyan töretlen harci szellemmel, Olyan nagy akarással küzd, mint a tavasszal a legtöbb — főleg az idegenben lejátszott — mér­kőzésen. A jelek arra mutatnak, hogy a felkészítés az idén jól sikerült. A csapat két erőssége — Gór és Cserkó — ugyan eltávozott, de helyettük több új játékossal erősödött az együttes, és vég­eredményben ütőképesebbnek bizonyult mint az előző bajnoki évben. Mire alapozzuk ezt a megállapításunkat? A 17 TAVASZI mérkőzés kö­zül 10 végződött Dózsa-győze- lemmel, 3 ízben döntetlen ered­ményt ért el a csapat, míg 4 alkalommal vesztesként hagyta el a pályát. A győzelmek szá­ma egyenlően oszlik meg, tehát 5—5 hazai és vidéki. Mindhá­rom döntetlen idehaza született, míg a négy vereség idegen pá­lyán érte a csapatot, a Bp. Spar- tacustól, Egertől, Borsodi Bá­TENISZ A teniszezők ifjúsági területi baj­nokságában megyénket a Kecske­méti MÁV képviselte. A versenyre Békéscsabán került sor. A Kecske­méti MÁV Bogdanovics Endre, Győrfi István, Bardőczki Tibor, Glied Imre és Udvardi Gyula ösz- szeállításban játszott. A MÁV mint a mezőny legfiatalabb csapata igen jól helytállt és az induló 7 csapat közül a harmadik helyet szerezte meg, úgy, hogy szerencsésebb kö­rülmények között akár első is le­hetett volna. Debrecen, Szentes és Diósgyőr csapatát egyaránt 6:0 arányban győzték le Selyp és Bé­késcsaba csapatával 3:3 arányú döntetlen eredményt értek el, míg a bajnokságot nyert Nyíregyháza csapatától szenvedtek vereséget 4:2 arányban. A harmadik hely így is várakozáson felülinek mondható és biztató a jövőre nézve, hiszen a többi csapat játékosai nagyrészt kiöregednek az ifjúsági korból. A csapat minden tagját dicséret illeti g kitűnő szereplésért. nyásztól és a Szolnoki MTE-től, tehát kivétel nélkül a táblázat első nyolc helyén álló csapattól. Itthon 13, vidéken 10 pontot szerzett a Dózsa, vagyis a meg­szerezhető összes pontok 68 szá­zalékát. Gólarány 30:17, mind­össze két csapat kapott keve­sebb és egy csapat lőtt több gólt mint a kecskeméti együttes. Ér­dekes, hogyha megnézzük a félidők összesített gólarányát (16:10 — 14:7), kiderül, hogy a Dózsa ugyan kevesebb gólt lőtt, de kevesebbet is kapott a má­sodik félidőkben. A legtöbb gólt az Egertől (0:3) és a Debrecen­től (5:3) kapott a csapat. Leg­többet lőtt a Debrecen, a Mis­kolci Bányász (4:0) és a KIS- TEXT (4:1) hálójába. Négy olyan mérkőzés akad, amikor nem lőtt gólt a csapat. A tavaszi forduló 30 gól járnak szerzői: Rozgonyi 9, Serényi 6, Tanács 5, Szappanos 3, Takács 2, Kiss II., Kiss I., Kasza, Lieber 1—1. Váradi (Mis­kolci B.) öngól, öngólt Morvái vétett az Eger ellen. A Kecskeméti Dózsa csapatá­ban a tavaszi forduló során 20 játékos szerepelt a különböző posztokon. Arra mutat ez, hogy egyrészt a nagy játékosanyaigból még mindig nem alakult ki a végleges csapat, másrészt pedig a sok sérülés is nehezítette a legjobb 11 kialakítását, Mindösz- sze négy olyan játékos akadt, aki minid a 17 mérkőzésen szerepelt. Czéh, Koltai, Menezel és Seré­nyi volt legtöbbször tagja a csa­patnak. A további sorrend: Roz­gonyi 14, Szőczey 13, Winkler, Takács, Kiss II., 12—12, Peller 9, Szappanos, Morvái 8—8, Ta­nács 7, Ézsi, Kiss I., 6—6, Vin- cze 5, Kasza 4. Kelemen. Ba­logh, Lieber 1—1. FEJLÖDÖTT-E a Dózsa és mi­ben? Ügy gondoljuk, hogy nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy elsősorban csa­patmunkában és küzdőképesség­ben. Korábban néhány nagyobb tudású játékos egyéni formáján tói vagy hangulatától függött a csapat teljesítménye, most erre több azonos képességű labdarú­gó mellett a kollektívabb csa­patjáték került előtérbe. A má­sik, a küzdőkéoesség sem volt eddig jellemzője a Dózsának. Mindezek az új vonások azon­ban még csak kialakulóban van­nak és néhányszor — sajnos, éppen a hazai mérkőzéseken — az ellenkezőjét is lehetett ta­pasztalni. SOKAT VITATKOZTAK a szakemberek azon is, miért ért el csak keserves döntetlent, vagy szoros és verejtókes győ­zelmet idehaza a csapat lénye­gesen kisebb képességű ellenfe­lek ellen. Sokan az elbizako­dottságra hivatkoztak, de mi in­kább azt állítjuk, hogy kemé­nyen, behúzódva védekező ellen­felek ellen nincs meg a kellő fegyvere a kecskemétieknek. Ilyenkor túl lassan szövik a tá­madásaikat, látszólag álldogál­nak a pályán. Mindezt azért, mert maguk is érzik, hogy a kemény védekezést nem tudják áttörni. Elfelejtkeznek arról, hogy gyors indításokkal és tá­voli lövésekkel az ilyen védeke­zés ellen is sikeresen lehet har­colni. Vidéken könnyebb — mondják — mert ott az ellen­fél is nyerni akar és nyílt si­sakkal játszik. Ebben van némi igazság, de azért vidékein mégis nagyon nehéz nverni és ezért a tavaszi forduló legnagyobb feev- vertényének mi azt az 5 vidéki győzelmet tartiuk. melyek során a Dózsa a Szolnoki MÁV. a Debreceni Honvéd és az Egert verő Gyulai MEDOSZ skalpját is az öve mellé tűzhette. MINDÖSSZE EGY HÉT vá­laszt el már csak bennünket az őszi forduló rajtiától. A kecske- rpé*t csapat úgy látjuk, jól hasz­nálta ki a nyári „szünetet”. A Nyári Kupa során újabb tehet­séges játékosok tűntek fel, olya­nok, akik az ősszel esetleg már állandó tagjai is lehetnek a csa­patnak. Titkos Pál edző szak­avatott irányításával tehát to­vább folyik a csapat kialakítá­sa. Reméljük, az őszi forduló során sikerül véglegesen megta­lálni azt az együttest, amely lel­kes és jó játékával a régi hír­nevéhez méltóan fogja képvisel­ni a Kecskeméti Dózsáit és ezen keresztül az egész megyeszék­hely labdarúgósportját. Szabó Zoltán Szombaton délelőtt Király Jó­zsefnek, a megyei KISZ Bizott­ság munkatársának vezetésével elutazott Budapestre az „Úttörő Olimpia 1965” versenyre a me­gyénk 26 tagú küldöttsége, melyben 23 sportoló és 2 edző kapott még helyet. A csapat tagjai közül Kocsis Pál, Szirá- ki Katalin, Héjjas Zoltán, Bart- ha I. atlétikában, Rozgonyi Gá­bor úszásban, a Kecskeméti Dó­zsa SC leány- és a Béke téri Általános Iskola fiúcsapata pe­dig kosárlabdában, illetőleg kis­pályás labdarúgásban indul az olimpián. A televízió a versenyt teljes egészében közvetíti. Va­sárnap a megnyitót láthatjuk, utána Kocsis Pál lép először pá­lyára versenyzőink közül távol­ugrásban és kislabdahajításban. A Dózsa kosaras leányainak első mérkőzését kedden közvetíti a tv. Nem adják Sngyen a sikert A tatai sportparadicsomban Ha valaki egyszer arra vál­lalkozik, hogy megírja Tata vá­ros történetét, bizonyosan fon­tos szerepet játszik majd a his­tóriában az edzőtábor. Festői környezet. A terméskő falú, vadszőlővel felfuttatott épületek szinte elbújnak a tó ölében. Igazi sportparadicsom. A főépület halijában bronz babérkoszorú levelei a nagy olimpiák eredményeit őrzik. London, Helsinki, Tokió... És egyre szaporodnak a feliratok, ahogy szoropodnak az arany-, ezüst- és bronzérmek. S talán Tata éppen a legmél­tóbb, hogy őrizze ezeket a ne­mes emlékeket, hisz számon tar­tani sem lehet, hogy az évek folyamán hány kiváló sportolót nevelt, nem kis dicsőségünkre. Az olimpiák előtt kizárólag olimpikonok lakják a kényel­mes szobákat. Ma a legfiata­labbak csivitelésétől is hangos a sportbirodalom. Az évszáza­dos fák hatalmas, árnyat adó koronái alatt — a „nagy” ver­senyzők mellett — 187 tizen- négy-tizenötéves kisleány készül a jövendő sportküzdelmekre. Egészen új, bátor kezdeménye­zés az ifjúsági sporttábor. Bi­zonyára rövidesen gyümölcsöző eredményét is meghozza. A Magyar Testnevelési és Sport­bizottság kezdeményezésére or­szágszerte kiválasztó versenyek voltak, hogy a legkiválóbbak itt adjanak egymásnak randevút. Hozzávetőlegesen 50 ezer gyer- [ mek vett részt az országos mé- i retű kiválasztó versenyen. Igaz, nagy szám ez, mégsem lehetünk vele teljesen elégedettek, hiszen hazánkban mintegy 400 ezer a 14—15 éves fiatalok száma. Kez­detnek mindenesetre így is biz­tató! A gyerekek háromhetes tur­nusokban élvezik a tatai edző­tábor nyújtotta sportolási lehe­tőségeket. Szakavatott edzők irányítása mellett — a látszólag rövid idő alatt is —.szemmel láthatóak az eredményeik. So­kak fejlődése felér féléves ott­honi egyéni munkával! Napi 5—6 órát sportolnak, ezalatt a fizikai edzésadagokon kívül' el­méleti oktatásban is részesül­nek. Az idei „anyag”, talán még tehetségesebb, mint a'tavalyi — kísérleti, — esztendőé volt. A sportutánpótlás tehát — a jelek szerint — biztosítva lesz. Per­sze nem. csupán sportolással te­lik el a nap. A fennmaradó idő­ben kiki kedve szerint játszik, fürdik a tóban, készülődik a téborzáró műsoros estre. No de, nehogy kimaradjon a •táplálkozás! A napi 5—6 órás izommunka meg is kívánja a tartalmas étkezést. Csupán pél­dának (és nem ínycsiklando- zásnak) szánva, íme a szerdai ebéd: szárnyas raguleves, sok­sok aprólékkal, sült liba, natúr- szelet, zöldborsós rizs, uborka­saláta, szőlő- és meggybefőtt, végül torta. Mindez: óriásoknak való adagokban! Az edzőépület programja !s gazdag. A vívóteremben peng a kard, „allé” kiáltások hasítják a levegőt, francia nyelvű szak­vezényszavak pattognak. A kis sportpalánták pedig kitörnek, szúrnak. A kosaraslányok az Universia- déra készülnek. Bognár Jutka úgy hajigálja a súlygolyót, mint­ha kis bőrlabda volna — fá­radhatatlan. Izzadnak a birkózó-utánpótlás fiatal, izmos legényei. Síkos tes­tük mint az angolna siklik ki a kemény szorításból. Pár lépéssel arrébb a légies mozgású művészi tornás kislá­nyok hajladoznak, mint a nád a friss szélben. Minden edzőterem foglalt. Nagyüzem van, mint minden nyáron, idén is, Tatán. Regős István Kosaraslányok a tempódobást gyakorolják. A kép bal oldalán Szelei Anna, középütt 24-es számmal Kövesi Éva, mindketten a Kecskeméti Dózsa játékosai. Edzés után pihenni térnek a lányok. Reggelig nyugodhatnak a labdák is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom