Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-11 / 162. szám
Négyszázhúsz a sátorban A fák közül már meszsziről felénk villannak a sátrak narancs, sárga, kék színei. A bejáratnál kapuőrség köszönt, s tisztelettudó kérdezősködés után nagy ovációval nyitják fel a sorompót az úton, amely a kecskeméti gyerekek nyári birodalmába: a fehértói úttörőtáborba vezet. A parancsnoki pavilon éppen üres, de szemközt, a központi tér túlsó felén egy gyerekcsoport közepén rátalálunk a „vezérkarra”: Kasza Sándor tábor- parancsnokra és helyettesére, Kovács Gyulára. A gyerekek előtt papír, ceruza. .4 — Levélírás? — Nem. Rigmusköltés — az esti, tábortűz melletti műsorhoz — tájékoztat Kasza Sándor. Kovács Gyula ajánlkozik, hogy végigkalauzol bennünket a táboron, amíg a tábori élet szépségeit dicsőítő, s az időjárás viszontagságait elmarasztaló „mű” megszületik. Csalántól, gyomtól nemrég megtisztogatott kis erdei ösvényeken megyünk altáborról al- táborra. Tisztaság, rend a sátrak körül, s belül — a gyerekek pedig mindenütt mesteri elfoglaltságot találtak maguknak: valamennyien az esti nagy eseményre készülődnek. Jó részük felderítő, gyűjtő körútra indult, hogy tobozókból, botokból, különleges levelekből, növényekből, mohából álló zsákmánnyal térjen vissza, amiből estig ötletes faragás, játékpipa, vagy egyéb meglepetés készül..; Este a sátorban a gyerekeket már meleg víz várja — de a délutáni napsütésben ettől függetlenül jól esik a hideg zuhany. A Béke téri iskola egyik gondosan „lefüggönyözött” sátra mellől tapintatosan invitál tovább Kiss Ferencné, nevelő: ide most nem lehet belépni, mert a lányok a legteljesebb titokban jelmezt készítenek az esti karneválra. Csak egy véletlenül előbukkanó, kilenc év körüli kipirosított kislány árulja el — pirosító eredetét kutató kérdésemre —, hogy „arabusnak” öltözik estére... Felszabadult a hangulat, feszélyezetlen a légkör — minden gyereken látszik, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret, Nem érdemtelenül. Ez különösen akkor vált meggyőződéssé, amikor a körséta után, a parancsnoki pavilonban megismerkedtünk az itt töltött két hét változatos, gazdag programjával. — Az első nap — kezdte a felsorolást a táborparancsnok — az elhelyezkedéssel, ünnepélyes tábomyitással telt, a másodikon a tábori úttörőpróba feligaz, hogy délben csak üggyel-bajjal birkóztak meg a nagy adag pulykasülttel — de az uzsonnaosztást már türelmetlenül várják. Nem csoda — valamennyiüknek kedvence a nápolyi és a cseresznye. amihez kedve van. Mennyivel könnyebb, egyszerűbb ilyen körülmények között rendet, fegyelmet tartani, mint például az iskolaudvarra, vagy tanterembe zárt napközisek között — jut eszünkbe. Igazait adnak, egyetértenek a pedagógusok is. Különösen most, hogy az idén tovább bővült a tábor felszerelése... S ehhez sokan hozzájárultak. A megyei moziüzemi vállalat Balázs Béla műszaki brigádja például mintegy 50 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a tábor villamosítása során — így lámpák helyett villanyégők világítják meg az al- táborok ebédlőit is. Az MHS mikrofont szerelt fel, s a kecskeméti üzemek, vállalatok jóvoltából mind a tíz altáborban mérleghintával, több helyen tekével, pingipongasztallal gyarapodott a felszerelés. Az évenként ismétlődő táborozásra most már céltudatosan készülnek fel az iskolák is. A Béke tériek „otthonról” hozott hatalmas szerszámos ládájában minden, a táborozáshoz nélkülözhetetlen szerszám megtalálható, s ezenkívül az iskolából hoztak ki játékokat, tisztálkodáshoz, vízhordáshoz szükséges edényéket is... Mindezen felül a szabadságos pedagógusok egy csoportja is „kirándult” ide, hogy egy napon át társadalmi munkáiban segítsen a táborhely rendezésében, szépítésében. A Jókai Mór Általános Iskola táborozó úttörőinek pedig a szülők nyújtottak hasonló segítséget. .. Röviden: a tábor sorsa, fejlődése kezd mind szélesebb társadalmi üggyé válni városszerte, szülők és pedagógusok között. tételeit beszéltük meg, a harmadikon már elkezdődték az izgalmas sportvetélkedők, délután szívesen látott vendégünk volt a Ci róka-bábé gy üttes... A következő napokat „Ki mit tud” verseny, sakk és asztalitenisz-bajnokság, filmvetítés, akadályverseny, szellemi vetélkedő fémjelezte. Vasárnap pedig nemcsak a gyerekek, de a vendégségbe érkezett mintegy 250 szülő és az ittjárt szovjet pedagógusküldöttség is végigdrukkolta az izgalmas számháborút. Vidáman, változatosan telt tehát a két hét minden napja a reggeli ébresztőtől a 21 órakor elérkező „takaródéig”. Sőt, olykor a takarodó utáni és ébresztő előtti órák is tartogattak meglepetést. Egyik éjjel — azaz pontosan este 11 órakor — izgatott hang adta hírül a mikrofonon, hogy „a sötétség leple alatt ellopták a tábor legféltettebb kincsét: a zászlót”, amit azonnal meg kell keresni. S a riadó nyomán izgalmas vadászat kezdődött az éjszakai erdőben... Egy másik reggelre „titokzatos manók” virágtól pompázó kis kertecskót varázsoltak a zászló tövébe és a konyhaépület elé... Az idei első négyszáz táborozó ma már otthon mesélgeti élményeit, a következő turnus résztvevői pedig várakozásteljes izgalommal ma csomagolják össze a holnap kezdődő kéthetes nyaralás kellékeit. Köztük a napközisek is, akik a következő két hetet szintén a táborban töltik. Irta: Eszik Éva Fényképezte: Szabó Zoltán Egy a tíz közül: A Béke tériek táborhelye. Rajzos kommentár Vetélkedő. (Mészáros András rajza.) A példamutatás ereje Harta községben vonzó példája akadt a társadalmi összefogásnak. Csanaky Imre, a 42. választókerület tanácstagja megszervezte a közös tevékenységet. A körzet lakosságával együtt elkészítettek 816 négyzetméter jó minőségű betonjárdát, amelyhez a tanács mintegy 30 ezer forint értékű anyagot adott, a lakók pedig csaknem 64 ezer forint összegű társadalmi munkát végeztek. Ezenkívül a vízhálózat bővítése érdekében a körzet választói 480 méter hosszú árkot ástak; s újabb 14 400 forint értékű társadalmi munkát végeztek. A tanácsülés dicséretben részesítette Csanaky Imrét, s a választókerület szorgos lakosságát. A szép kezdeményezésnek több követője is akadt a tanácsülésen a 14., 15. és a 18; körzet tanácstagjai is hasonló munkát vállaltak. Mindhárom körzetben jól haladnak a munkákkal. * Zimányi Lajos vb-titkár, Harta Inget nem cserélünk — JELENET — Szereplők: Vásárló és Elárusító (továbbiakban V., E.). Szín: Vidéki város egyik ruházati boltja. V.: — Jó napot kívánok. Kérem szépen van itten egy probléma. E.: — Hát, ha tudjuk, megoldjuk.- Tessék mondani, miről van szó? V.: (előkotor a szatyoriából egy kis csomagot) — Vettem én itt egy inget tegnap a nagybácsimnak, de kiderült, hogy nem harminckilences, hanem negyvenkettes nyaka van neki. E.: (elhárító mozdulatot tesz és undorodva fordul el az elegáns kis csomagtól) — Inget nem cserélünk, sajnos, nem tudom kicserélni. / V.: — De tessék megnézni, nem is bontottuk ki, mert a bácsi rögtön mondta, hogy ez neki nyakban szorítani fog. Teljesen úgy van, ahogy elvittem innen. E.: — Kérem a vonatkozó miniszteri rendelet értelmében inget nem cserélünk! (Még mindig nem hajlandó megnézni az inget, amely valóban bolti csomagolásban, sértetlenül fityeg a vásárló kezében.) V.: — Akkor most mi legyen? E.: — Nekünk ugyebár ilyen árut nem szabad visszavenni. V.: — Pedig ki sem csomagoltuk. Vízre szálltak a halászok A levonuló dunai ár gazdag zsákmányszerzési lehetőséget biztosít a bajai halászoknak. A nyílt vizen ugyan még mindig I nem tudnak halászni, de az árterületeken, a Holt-Dunán már vízre szálltak a bajai Úi Élet Halászati Termelőszövetkezet tagjai. Leginkább varsákkal dolgoznak, amelyek kitűnően al- i kalmasak a hullámterületeken 1 megrekedt vizek lehalászásához. E.: — Én elhiszem kérem, de ugye a rendelet... V.: — Hát akkor én elmegyek ... E.: — Tessék csak várni. Most jut eszembe, hogy én meg éppen fordítva jártam. Vettem a férjemnek egy inget, pont ilyen hamuszürke, de neki nem negyvenkettes, hanem harminckilences kell. Ha jól tudom, itt is van a táskámban. Egy kedves vevőre vártam, akivel kicserélhetem, mert ugyebár a rendelet ránk, elárusítókra is szigorúan vonatkozik. Na nézze csak lelkem, ez sincs kicsomagolva. (Levesz a polcról egy inget és a vevőre kacsint.) V.: — Jaj, de jó! Hogy micsoda véletlenek vannak az életben! (Szatyorjába teszi a negyvenkettes inget.) E.: — Na ugye, tetszik látni; nem is olyan szigorú az a rendelet, mert mi igy magunk között elintézhetjük. De hivatalosan inget nem cserélünk. V.: — Nagyon köszönöm ... (A boldogságtól szédelegve kimegy a színből.) —gál — 1IIII!IIIIII!!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!IIIII1I!II!II PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Klsku n megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztői dr. Weither Dániel, Kiadja a Bács megyei Ca okiad« Vállalat. Felelős kiadó: Meze] István igazgató. Szerkesztőségi Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztősért teleíonközpont 26-19 25-16. Szerkesztő Bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Index: 25 063. Kecskemét. Szabadság tér Ite Telelőn: n-fl* Terjeszti a Magyal Posta. ElőBzethetői a helyi oostahlvatalokná] és kézbesítőknél. ■előfizetési it- 1 nőnapra 13 forint Bacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telelőm 11-65.
