Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-11 / 162. szám

Az úf&SrS-elimpiára készülnek As okon olimpiai játékok intézménye a görögöli belső nemzeti ügye volt. Az úttörő- olimpia, a gyermekek olimpiá­ja azonban — bár elsősorban a legfiatalabb sportolóké — mégis élénken foglalkoztatja a szakembereket és az egész ma­gyar sportközvéleményt. Szere­pe van természetesen, ebben a verseny rendezőjének a televí­ziónak is, hiszen a középdöntő­ket a tv képernyőjéről már több millió ember láthatta és az azóta folyó, sorozatos adá­sok pedig ugyanennyien figyel­hették meg, hogyan is készül­nék a gyerekek életük első nagy sportversenyére, az első „olimpiára”. Meist a július 24-e és augusz­tus 2-a között Budapesten ren­dezett verseny igazi olimpia lesz. Erre az időre „olimpiai faluvá” avatják a csillebérci úttörőtábort. A megnyitó és az egyes versenyszámok is, olim­piai külsőségek között zajlanak le. Tengerészek — .vízi úttörők — viszik díszlépésben a zászlót, de lesz olimpiai fogadalomté­tel, ünnepélyes eredményhirde­tés, '• zászlófelvonással és még egy sor szép szertartás mellett, természetesen sok érdekes és izgalmas verseny. Ott lesznek az olimpián me­gyénk legjobbjai is — nem is kevesen — hiszen a középdön­Héjjas Zoli egyedül gyúrja a köröket. tőkön 22 kecskeméti úttörő har­colta ki a döntőbe jutást. Né­hányat közülük felkerestünk edzés közben.. Kecskeméten, a Belső Városi Sporttelep salakján egy szőke hajú kisfiú gyúrja szor­galmasan a köröket. Héjjas Zo­li, az Ének—Zenei Általános Is­kola tanulója, egyik boldog résztvevője az úttörő-olimpiá­nak. Nem lesz könnyű dolga, hiszen a 600 méteres síkfutásban indul, ahol a középdöntőben jó néhányan értek el nála jobb eredményt. Igaz, a pécsi verse­nyen, ha megszorítják, ő is jobb időt futhatott volna. Csak így egyedül tartod az edzést? — állítottuk meg egy pillanatra. Igen, rendszerint csak egye­dül vagyok, mert a Dózsa fu­tói, Rímeli és a többiek csak este jöhetnek el a munkahe­lyükről. Egyébként Adamik ta­nár úr irányítása mellett ké­szülök. Éppen az előbb kaptam meg tőle a mai napra vonatko­zó utasításokat. Szereted az atlétikát? Szeretek futni, de elsősorban teniszező vagyok. Vasárnap is Debrecenben voltunk verse­nyen, de most főleg az olimpiá­ra készülök. Kik lesznek a legnagyobb el­lenfeleid? — A debreceni Kollár Sanyi futotta a legjobb időt l:4'2,6-ot. Ennyit én nem tudok, de a töb­biek sem. Remélem, hogy a döntőben jól megy majd a fu­tás és ott lehetek az élcsoport­ban. Az izsáki Kocsis Palit hiába kerestük. Helyette csak edzőjé­vel Grosán Pál testnevelő ta­nárral beszéltünk. Pali nyaral­ni ment a Balatonhoz, de ma­gával vitte az edzéstervet. A jövő héten pedig már Csille­bércen lesz és ott folytatja a felkészülést. Megkérdeztük az edzőtől azt is, hogy milyen eredményt vár a tanítványaitól. — Pali két számban is dön­tőbe jutott, távolugrásban és kislabdadobásban. A kettő kö­zül az utóbbiban van nagyobb esélye, mert edzésben dobott már 65 méteren, felül is, pe­dig ennyit a mezőny egyetlen tagja sem ért el. Távolugrás­ban is ott lesz az első hat kö­zött. A Béke téri iskola labda­rúgócsapatát már sokan isme­rik. Ha máshonnan nem, hát a televízióból, hiszen az Üttörő Olimpia című. adásban sókat szerepeltek. Madár Imre test­nevelő tanár elmondta, hogy heti háromszori edzéssel ké­szülnek a döntőre. Az eddigi küzdelmek során a legnehezebb a kecskeméti selejtező volt, mert itt kétszer is csak sorso­lással — tehát szerencsével — jutottak tovább. A középdöntő­ben sem volt . könnyű, hiszen a székesfehérváriak termetre jó­val nagyobb fiúkkal vonultak fel, kétszer is vezettek és csak az utolsó pillanatban sikerült győzni. Ezt mi is láttuk, a tv közvetítette a mérkőzést, sőt, azt is, hogy a döntőbeli ellen­ellenfelek is jól- megtermett gyerekek és nagyszerű játéko­sok. A Dózsa kosárlabdapályán csíkosmezes kislányok kezén pattog a piros ég fehér mű­anyag labda. Ha sorba állnak. Csenki Ma­rié az első hely. Ö a legmaga­sabb közöttük. Pedig kor sze­rint a legfiatalabbak közé tar­tozik. Még csak most végezte a Jókai Általános Iskola VI. osztályát. Nem is régen kosara­zik, mindössze három hónappal ezelőtt történt, hogy egy isko­lai sportfoglalkozáson a Dózsa Élete első nagy versenyére készül Csenki Mari. edzőinek feltűnt a hosszúlábú kislány. Mari még aznap tagja lett a Dózsa úttörőcsapatának és mozgásérzékével rövid idő alatt a legjobbak közé jutott. A többiekkel együtt ő is élete első nagy versenyére készül szorgalmasan. Még két hét és a csille­bérci úttörőtábor megnyitja ka­puit az „olimpiások” előtt. Me­gyénk fiataljai is büszkék le­hetnek, hiszen ott vannak a legjobbak között. És ha nem is állhatnak mind fel a győzel­mi emelvény legmagasabb fo­kára. azért egy kicsit vala­mennyien győztesek már. Szabó Zoltán A Magyar Honvédelmi Sportszövetség Bács-Kiskun megyei Intéző Bizottságának felhívása a szövetség tagságához Immár negyedik hónapja egymást követik a Dunán az árhul­lámok. Hetek óta rendkívüli erőfeszítéssel, emberek ezrei dolgoz­nak a gátakon, erősítik a töltéseket, mentik a veszélyben levő lakosságot, szállítják a védelemhez szükséges anyagokat. Az óriási erőfeszítések mellett hazánknak az árvízvédelem sok százmillió forintjába került, és ennek pótlása további nagy erő­feszítéseket kíván- népgazdaságunktól, minden állampolgártól, mindannyiunktól. Éppen ezért hazafias kötelességünk részt venni az árvíz okoz­ta károk csökkentésére irányuló, nagy társadalmi megmozdulás­ban. Csatlakozva a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságának fel­hívásához, az alábbiakban fordulunk az alapszervezeteink, első­sorban a Duna menti alapszervezetek elnökségei és tagságunkhoz. Pjj j Az alapszervezeti elnökségek mozgósítsák tagságukat az I ** I ár levonulása után a gyors anyagmentésre, a helyi veze­tő szervek által irányított munkálatok végrehajtására. VZ j Szervezzenek az elnökségek a tagság,' a tanfolyamok so- I I raiból munkabrigádokat, vállaljanak feladatokat a meg­rongálódott épületek helyreállításában. | I Az alapszervezetek elnökségei, a társadalmi munkaak- I **• I ciók szervezése mellett tartsanak kulturális, sportren­dezvényt, amelynek bevételét ajánlják fel az árvízkárok helyreál­lítására. Minden alapszervezeti elnökségünk aktívan vegyen részt a Magyar Vöröskereszt által kibocsátott bélyegek terjesztésében, fr j A megyei elnökség tagjai egynapi keresetüket ajánlották I **’* I fel az árvízkárosultak javára. Kérjük a járási és alap- szervezeti elnökségeket, hogy hasonló kezdeményezésekkel segít­sék a károk csökkentését. Bízunk abban, hogy alapszervezeti elnökségeink és tagsá­gunk előtt felhívásunk megértésre talált és mint a honvédelmi munka más területén tagságunk áldozatvállalásával találkozunk, úgy e hazafias feladat végzésében is helytállnak szövetségünk tagjai. Magyar Honvédelmi Sportszövetség Bács-Kiskun megyei Intéző Bizottsága Hét aranyérem A Washingtonban rendezett siketnéma olimpián szerepelt magyar sportküldöttség szom­batra virradóra visszaérkezett Budapestre. A nagyszabású sporteseményen jól szerepeltek a magyar versenyzők, 7 arany, 8 ezüst és 4 bronz érmet nyer­tek, .s a nem hivatalos országok közötti pontversenyben a hato­dik helyet szerezték meg. (MTI) A Dózsa-úttörők edzés közben. AKI NEM ADTA FEL /§ z évek gyorsan telnek. Mintha tegnap lett volna — pedig már nyolc esztendő múlt el azóta —, hogy Czéh Gábor Kecskemétre jött és magára öltötte a Dózsa 1-es számú fekete mezét. Erről a nyolc esztendőről, de még egy kissé az ezt megelőző évekről is beszélgettünk vele. — Dorogon nevelkedtem, ott lettem labdarúgó. Ifjúsági, majd az NB I-es Dorog tartalékka­pusa voltam egészen fiatal ko­romban. Az Újpesti Dózsa fi­gyelt fel rám és így kerültem a fővárosba — de itt csak tarta­lék lehettem. Ekkor határoztam el magamat, lejövök Kecske­métre a Dózsa NB II-s csapa­tába, ahol az első csapatban szerepelhetek. Ezt az elhatáro­zásomat meg is valósítottam és 1958. őszétől valóban az első csapat kapuját védtem. Melyek voltak a legsikere­sebb évei? . — Különösen szívesen gondo­lok vissza az 1959—60. évre, amikor kis híján bajnokságot nyertünk. Minden mérkőzésen én védtem, sokszor forgott ve­szélyben a kapum, de a leg­többször sikerrel álltam meg a helyem. Szolnokon például sors­döntő pillanatban egy tizen­egyest is kivédtem. A szurko­lók a vállukon vittek le. Mind­ezt azért mondom el, mert ezek kitörölhetetlenül az emlékeze­tembe vésődtek és soha nem felejtem el. Később hogyan alakult a pá­lyafutása? — 1962-ig védtem az első csa­pat hálóját. Ekkor tűnt fel Kecskeméten ' Gór Pista, ez a nagyon tehetséges, fiatal gye­rek, aki teljesen megérdemel­ten szorított ki az első csapat­ból. Pistával magam is sokat foglalkoztam, egyáltalán nem láttam benne a riválist, örül­tem a sikerének. Zokszó nél­kül védtem a második csapat­ban, s ha kellett, igyekeztem jó helyettesként védeni a Dózsa kapuját. M Az ez évi bajnokságban újra az első csapatban... — Igen, visszakerültem az első csapatba. Gór Tatabányára távozott és a szakvezetőim is­mét nekem szavaztak bizalmat. Titkos Pál edző rengeteget fog­lalkozott velem, hogy formába lendüljek és ismét teljes értékű harcos lehessek. Ügy érzem, nem okoztam csalódást azok­nak, akik bíztak bennem és ezért hálás vagyok nekik. Milyen érzés volt újra az első csapatban védeni? — Őszintén meg kell monda­nom, volt egy kis lámpalázam az elején. De a sok edzés a ma­gam és az egész csapat számá­ra egészséges önbizalmat adott. Tulajdonképpen nekem teljesen mindegy, hogy melyik csapat­ban játszom. Csak egy a fon­tos, védhessek. Természetesen nagyobb felelősség az első csa­pat hálóját védeni, amíg szük­séges, ezt nagy örömmel te­szem. A jövő tervei után érdeklő­dünk. — Értem a kérdést. Sokan már öregnek tartanak, pedig még csak 28 éves vagyok. Egy kapus számára ez az életkor még nem magas. Én is úgy ér­zem, még jó pár évig futballoz­hatom, űzhetem életem legna­gyobb szenvedélyét. Hogy med­dig? Addig, amíg a Kecskeméti Dózsának szüksége van rám. Ha ismét át kell adnom az első csapat kapuját, zokszó nélkül teszem, ha az, aki a helyemre kerül hasznosabb a csapat szá­mára, mint én. Akkor a má­sodik csapatban fogok védeni. A magánéletéről, munkájáról érdeklődünk ezután. — Családos ember vagyok. Mondhatnám úgy is, komoly családapa. Rendőrtiszt a hiva­tásom és jelenleg szakmai vo­nalon képzem magam, hogy minél hasznosabb munkát má­jak végezni a hivatalomban. Még csak annyit szeretnék el­mondani, hogy egyszer majd o sportolást abba kell hagynom — bár azt szeretném, ha trre minél később kerülne sor —, csapatommal, a Kecskeméti Dó­zsával akkor sem szakítom mo a kapcsolatot. Az a célom, hon / a kecskeméti kapusutánpótlás fejlődését segítsem. Sok jó ka­pust szeretnék képezni az elkö­vetkező években. £jzéh Gabi a kecskeméti szurkolók kedvence, mert nagyon tehetséges, szorgalmas és szerény sportember. Még sok eredményes évet kívánunk neki, hogy célkitű­zései a sportban és az életben egyaránt megvalósuljanak, Mezai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom