Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-10 / 161. szám

A kongresszusi vállalás teljesítéséért Csaknem 3400 asszony és lány dolgozik a kiskunfélegyházi járás termelőszövetkezeteiken Augusztustól nagyobb örömmel várjuk a postást... így látják az érdekeltek az új rendelkezést A kiskunfélegyházi járási nő­tanács még az év első hónapjai­ban hét pontból álló felhívással fordult a járás asszonyaihoz. A felhívásban az ősz táján össze­ülő országos nőkongresszus tisz­teletére a szerződési, termelési és a versenymozgalmakiba való bekapesolódásra kérték fel az asszonyokat. Az azóta eltelt jó néhány hónap alatt nemcsak a felhívás vált széles körben, is­mertté — eredmények, tettek is születtek bőségesen. Egy, a kö­zelmúltban készült összesítés szerint a járásban 1380 asszony kötött szerző­dést a háztájiban termelt, mintegy 69 mázsa bab és nyolc mázsa mák értékesíté­sére. A felhívás és a községi, ter­melőszövebkezeti nőbizottságok szervező munkája nyomán mind szélesebb körűvé válik a szö­vetkezetekben dolgozó asszonyok versenymozgalma is. A gátéri Aranykalász Termelőszövetke­zetben három baromfigondozó munkacsapat nevezett be a ver­senybe, s hasonlóképpen a ba­romfitenyésztésben versenyez­nek a petőfiszállási Szabadság Termelőszövetkezet asszonyai is. A kiskunfélegyházi Bem Tsz-ben a közelmúltban alakult meg egy tíztagú, szocialista címért küzdő nőbrigád, amely a közös gazda­ság új telepítésű szőlőjének mű­velését vállalta. Az alpári Bú­zakalász huszonöt tagú növény- termesztő asszonybrigádja 50 hold kukorica és 20 hold cukorrépa művelését vállalta, mégpedig azzal a célkitűzéssé!, hogy kukoricából elérik a 30, cu­korrépából a 200 mázsás átlag­termést, Ugyanebben a terme­lőszövetkezetben egy másik, 22 tagú női brigád 20 hold gyü­mölcsös telepítését és 9 hold barackos kezelését vállalta. Szinte nincs egyetlen olyan vállalás, amely az elvégzendő munka mennyisége mellett ne tűzné ki célul a mezőgazdasági hozamok növelését. A petőfiszál­lási Szabadság Tsz kukoricaföld­jeit művelő asszonyok a ter­vezettnél 30 százalékkal nagyobb átlagtermést akarnak betakarí­tani. A járás termelőszövetke­zeti csoportjainak állattenyész­tő üzemágaiban dolgozó nők a baromfielhullás további csök­kentése mellett a hozamok 10 százalékos növeléséi határoz­ták eL A kiskunfélegyházi járás kö­zös gazdaságaiban 3383 nő dol­gozik, tekintélyes nagyságú te­rületek termése, állatok ezrei­nek nevelése, gondozása van rájuk bízva. Sok függ tehát munkájuk minőségétől, mennyiségétől, amelyet most a versengés több formájával is ösztönöznek. Mert a több, jobb termék előterem­téséért nemcsak brigádokban, munkacsapatokban folyik a ver­seny —, hanem felhasználják annak korábbi, egyszerűbb for­máit, a páros vetélkedőt is. Töb­bek között a petőfiszállási Béke Tsz-ben is párosversenyt szer­veztek az asszonyok — mint­egy fél száz holdnyi terület mű­velésére. E. É. „Homok” hagyatéka Száz évvel ezelőtt született Cserzy Mihály, aki — a század- forduló idején Tömörkény Ist­ván mellett — a szegedi népies irodalom egyik jeles képviselője volt. Az író Budapesten élő fia ebből az alkalomból a szegedi Somogyi Könyvtárnak adomá­nyozta édesapja hagyatékát. A tizenhat dobozból álló gyűjte­mény tartalmazza Cserzy Mi­hálynak a fővárosi és vidéki la­pokban megjelent elbeszéléseit, köztük azokat, amelyeket mint népszerű tárcaíró „Homok” ál­név alatt a Pesti Naplóban és a Pesti Hírlapban az 1900-as évek elején tett közzé. Ezek jó­részt az író megjelent kötetei­ben sem szerepeltek. EMLÉKEZZÜNK csak: Ami­kor megjelent a sajtóban a nyugdíjak és családi pótlékok felemeléséről szóló rendelet, már a kora délelőtti órákban elfogy­tak a vasárnapi újságok. Na­gyon várt és rendkívül indo­kolt volt ez a kormányintézke­dés, és sok-sok ezer nyugdíjas ember, kétgyermekes szülő szá­mára jelentett nagy-nagy örö­möt. De beszéljenek erről maguk az érdekeltek... ERŐTELJES termetű, higgadt beszédű férfi Németh János, a Kiskunhalasi Városi Tanács KÖFA-csoportjának anyagbe­szerzője. így kezdte szavait: — Valóban, nagy volt a diffe­rencia a két- és a háromgyer­mekes szülők családi pótléka között — az előbbiek hátrányá­ra, s így nagyon is igazságos­nak, aktuálisnak érzem a ren­delkezést­— Gondolom, eldöntötték már, hogy mire költik augusztusban az első felemelt családi pótlé­kot? — Még tart a vita... Hiszen annyi helye lenne. Anikónak, 16 éves gimnazista lányomnak egy szép, divatos nyári ruha a vágya, a hetedikes Erikának pe­dig egy fényképezőgép. De ci­pő, tanszer, tankönyv is szere­pei az óhajok között. A felesé­gem annak örül, hogy egy ki­cikkünk: nyomán Kié a felelősség? A mAtra titkai Igazában csak napjainkban folyik szervezett és komoly tu­dományos alapokon folyó kuta­tás hazánk természeti kincsei után. Az eredmények biztatók. A legkülönfélébb talajokon más-más módszereket alkalmaz­nak az alaposan felkészült ku­tatócsoportok. A turisták képzeletét már ré­gen foglalkoztatta, hogy he­gyeink büszkesége, a Mátra, mit rejteget a mélyében? Ez a vul­káni eredetű hegységünk hoz­závetőlegesen hárommillió esz­tendős, földtörténeti szempont­ból tehát fiatal. Mindamellett megvannak a maga „titkai”. És a magyar tudósokat éppen ezek a „titkok” foglalkoztatják. E célból Mátraszentimre köz­ség felett, a hegygerincen fúró­tornyot állítottak fel. A fúró­torony állandóan működik és mind mélyebbre hatol le: a pompás szerkezet már elérte az 1200 méter mélységet. A tudósok alaposan megvizs­gálják a mélyből felszínre ke­rülő kőzetmintákat. Ennek alap­ján teljes bizonyossággal lehet következtetni a hegy mélyében levő kőzetek elhelyezkedésére és ezek természetére. A tudomá­nyos munkát igen nagymérték­ben megnehezíti az a körül­mény, hogy a rendkívül ke­mény kőzetben jelenleg csupán 10—20 centimétert tudnak le­felé haladni. A szakemberek lelkesedése azonban nem ismer lehetetlent. A Mátra titkai sorra feltárul­nak. Lapunk június 30-i számában „Ahogy nem szabad” címmel bíráló megjegyzés jelent meg, amely a kiskunfélegyházi strand vendéglőjében észlelt hibákkal, az ellátás, a kiszolgálás problé­máival foglakozott. írásunkra Dinnyés István, a megyei ven­déglátóipari vállalat kiskunfél­egyházi kirendeltségének veze­tője a következőket válaszolta: „A Petőfi Népe cikke az igazsá­got tartalmazza. Véleményem sze­rint azonban a hibákért nem min­ket terhel a felelősség, hanem a lllll!llllllll!ll!llll!ll!!llll!!lll!l!lll!ll!lll!lll!lll!llll!l!!ll!ll!l!l!lll!!ll PETŐM NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Kiskun megyei Bizottsága es a megyei tanács taoia. Főszerkesztő dr W either DánleL Kiadja a Bacs megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei istvap igazgató Szerkesztősóg: Kecskemet, városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközponti 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Index: 25 065. Kecskemét. Szabadság tér t/a. Telelőn: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető! a helyi oosta hivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dlt t nónaora 13 forint Bacs-Kiskun megyei Nyoma» t Kecskemét — Telefon: 11-85. vízművállalat helyi kirendeltségét, amely nem járult hozzá időben a strand belterületén mentesítő büfé nyitásához, ami lehetővé tenné a meleg napok megnövekedett forgal­mának zökkenésmentes lebonyolí­tását. A tervezett ötös létszámmal szemben azon a vasárnapon kilen­cen dolgoztak. Am hiába küldtünk volna akár húsz felszolgálót Is, amikor csak egy sörcsap van, és a konyhai kapacitás is korlátozott. A vízmüvállaLat már engedélyezte, hogy a strand területén nagyobb befogadóképességű büfét nyissunk, s ezáltal megoldódnak a strandven­déglő nyitvatartásának eddigi ne­hézségei.^ csit megnövekszik a konyha^ pénz. Amint látja, lesz mire köl­teni. Ezért is várjuk nagyobb örömmel augusztustól a postást.» A négytagú Németh család 290 forint havi háztörlesztést is fizet, s amint a családfő mondja: — A házi költségvetést most már kevésbé nyirbálja meg a részletfizetés. S így talán — nem is oly sokára — megvalósul a lányok nagy vágya is, a havi 200 forint családi pótlék révén. — Ez micsoda? — Egy modern magnetofon... * NYUGDÍJAS útőr a 63 éves Pesti László, aki élete párjával a fiánál lakik Kecskeméten, az Ilona utcában. Laci bácsi nyug­ágyában éppen az ebéd utáni napsütést élvezte az udvaron, játszogatott az unokákkal. — Vártuk, hogyne vártuk vol­na mi is az emelést — kezdte. — És amikor elolvastuk a jó hírt az újságban, azonnal „ki­spekuláltuk”, hogy rám is vo­natkozik. — Mennyivel emelkedett a nyugdíj? — kérdeztük. — Húsz százalékkal, ami száz forintot jelent. Elgondolkozva folytatja: — Most már hamarabb és több pénz jut egy-egy ruhada­rabra, cipőre, meg hát olyan jól esnék többször venni ezeknek az unokáknak egy kis cukrot, csokoládét... _ — Ugyan, édesapám, kapnak ők eleget — szól közbe Laci bá­csi vasutas fia. — Tudom, gyermekem, de mégis... — Mindig ilyen volt, csak ad­ni szeretett — mondta halkan Laci bácsi fia, amikor kikísért. — Pedig mi arról beszélgettünk a feleségemmel, hogy legelőször egy pár cipőt kap édesapám a felemelt nyugdíjából, a mama pedig egy szép ruhát. Csak még ez titok egészen a vásárlásig, mert még az egész pénzt az unokáira költené. B. Gy. A CSODAGYEREK Munkában a mag fúrógép, Yidacs Aladár geológus a leleteket vizsgálja, I Már hetek óta figyelem a gyere­ket és azon cso­dálkozom, hogy másnak eddig még nem tűnt fel ritka képességével. Nem mindennapi ez a gyerek és bár mindössze négy éves, nehezen tu­dom letegezni. Ha­tározottan tekinté­lye van előttem. A csodagyerekek­hez nem lehet hoz­zászokni, éppen úgy, mint az üstö­kösökhöz, a fehér hollóhoz, vagy ah­hoz, hogy ' lehet Fecskét kapni. Külsőleg a gye­rek semmi kü­lönbséget nem mu­tat hasonló korú társaival szemben. Éppen olyan ma- szatos, szófogadat- lan és szemtelen, mint a többiek. Gátlástalanul lete­gezi a felnőtteket és vendégségben, a hetedik hónapban levő háziasszonytól megkérdezi, hogy miért van olyan nagy pocakja. Ö is, mint hasonló korú társai, zavar­ba hozza a két éve hűséges udvarlót, hogy mikor veszi már el Sárikát, aki édesanyjának a húga. Szóval semmi különbség. Még abban is ha­sonlít a többiek­hez, hogy csak ak­kor hajlandó meg­enni a prézlis nud­lit, ha a nagypapa fél lábon állva énekli, az „... apu, hogy megy be...” című slágert. Csodálatomat nem is ezek a köz­napi tulajdonságok táplálják, hanem Jancsikának az a rendkívüli hangja, amivel naponként a megsemmisülés határához sodorja dobhártyáimat. Ez teszi Jancsikát előttem csodagye­rekké, a század ígéretévé, egy egye­nes pályán mozgó üstököshöz hason­lóvá, amely vissza sose tér. Egyelőre még dührohamo- kát vált ki belő­lem, de nem me­rek szólni, hiszen ez a gyerek felcse­peredvén nyilván Saljapin, Caruso, Lanza és Yma Su­mac lesz egy sze­mélyben. Nem aka­rom. hogy majdan a világhírnév csú­csáról rámdörög­jön é& az egész emberiség előtt va- vetségessé tegyen azzal, hogy nem ismertem fel gye­rekkorában és csak egy üvöltő sakál­hoz tudtam hason­lítani. Szégyen len­ne rámnézve ugyanis, ha kide­rülne rólam — méghozzá az egész világ előtt —, hogy botfülű zenebarbár vagyok, s nekem nem szerez örö­met, ha egy négy­éves csodagyerek lebilincselő köny- nyedséggel vágja ki a legfelső cét és percekig tartja ezt a magaslatot. Pici szája, törékeny mellkasa cérnavé­kony, gyermeteg hangot sejtetnek, s az embernek ökölbe szorul a keze, ha az ellen­kezőjét hallja. Ezért csodagye­rek Jancsika, s ha valami fejlődési rendellenesség közbe nem jön, hangjával lebilini cseli a világot. Sajnos, azonban én addigra már való­színűleg megsüke- tülök. Hiába, jó­ból is megárt a sok.., (Gá—r)

Next

/
Oldalképek
Tartalom