Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-10 / 161. szám

1965. július 10, szombat 5. oldal Harmincezer forintot adott a tanács — Óh, ha egyszer hatezer kötet lenne itt, milyen jó is volna! Így sóhaj­toztam valamikor. Most meg félezer­rel több van, még­is kevés — mondja a fiatalasszony. A „valamikor” — alig három évvel ezelőtt volt. Akkor kereken kétezer kö­tetből állt a lajos- mizsei községi könyvtár. Gazsó Lajosné óhaja ért­hető volt. Egy ek­kora községben ennyi könyv vi­gasztalanul kevés. Ám tavaly a községi tanács adott 30 ezer forintot könyvvásárlásra, adott a megyei könyvtár is, s az év végére ezerhat- százra nőtt az olva­sók létszáma. A fiatal könyvtáros­nak nem kell már félnie az idei 1900- as tervszámtól sem. Illetve!... Gon­dok azért akadnak még. A könyvtár egyetlen nagyob­bacska szoba csu­pán. Szépen kicsi­nosították ugyan, de hát arra nincs itt hely, hogy a látogatók órák hosz- szat elüldögéljenek, böngésszenek, la­pozgassanak. Pe­dig akkor lehetne igazán ideszoktatni az olvasókat, még több emberrel meg­kedvelteim a köny­vet. Gazsóné azonban nem türelmetlenke­dik. Majd eljön an­nak is az ideje. Amikor pedig arról kérdezem a könyvtárost, hogy hova tenné, ha még több könyve lenne, habozás nélkül fe­leli: — Hát például a hét tanyai fiók- könyvtárba! Ott sok kellene még. A tanyákon való­ban gyorsan emel­kedik a forgalom. —r 1— OKOSAN HALLGAT Ez a szép hölgy, aki oly csá­bos pózban simogatja egy füg­göny csücskét, nem más, mint Irma Capaco Minutolo, a nem­régiben elhunyt Faruk volt egyiptomi király szeretője. A római Via Veneto köreiben „Miss Farao”-nak is becézett, nevezetessé ' lett Irma kisasz- szony — akire a Falstaff-kül- sejű exkirály tíz év alatt nagy vagyont költött — nem vélet­len kapaszkodik ujjacskáival egy függönybe. Ugyanis lelké­ben a függöny elé kívánkozik, színpadról szeretné meghódíta­ni az embereket. „Ha Soraya, az iráni sah volt felesége ma ffilmszínésznő — gondolta ma­gában Irma Capaco Minutolo — miért ne lehetnék én éne­kesnő? Beiratkozott hát Franco Ghittohoz, a piombinói opera tenoristájához, aki az ambició­zus hölgyet megtanította a „Faust” Margitjának szerepére. S a hírek szerint az opera ve­zetői beleegyeztek abba, hogy a jövő évad kezdetén fellépjen náluk a Faruk utolsó éveit megédesítő Irma kisasszony. A római újságok szerint „Miss Farao” sok mindent örökölt a beléhabarodott Faruktól. S ez nagyon fontos. "Mert egy kezdő énekesnőnél — különösen a mondén világban — kellemesen pótolja az énekkultúra hiányos­ságait a villa, a jacht, a „Ja­guár”. És az édes Irma rendel­kezik ilyesmikkel. Ha pedig je­lenlegi vagyona kifogyna, ak­kor van egy olyan tőkéje, amit mindig értékesíteni tud. A hangja. No, nem annyira az énekhangja — amelynek kimű­velése nem bizonyos, hogy si­kerrel jár — hanem inkább a rendes beszédre alkalmas, köz­napi hangja. Irmácska ugyanis — mint egy nyilatkozatában sejteni engedte — sok olyasmit tud Farukról, ami a volt király családjának nem éppen kelle­mes. „Ha én egyszer kinyitom a számat...” A királyi család­nak tehát az a jó, ha ez a száj inkább — énekel... (—ag—) A ltalános és középiskoláink ” elcsendesedt a tanév befejeződött, de nagyon sok fia­talunk ezekben a napokban vág neki a felvételi vizsgának vala­melyik egyetemen, vagy főisko­lán. Az érettségizettek száma ebben az évben is tovább emel­kedett, a felsőoktatási intézmé­nyekbe felvehetőké viszont, a népgazdaság szakemberigényé­nek megfelelően, kb. az elmúlt évek színvonalán maradt. A „divatosabb” egyetemekre, fő­iskolákra a felvehetők többszö­röse jelentkezett, és nagyon so­kan nem juthatnak be. lénye­ges változásra még hosszú éve­kig nem számíthatunk. A fel­nem vett fiatalok közül sokan csalódottnak érzik magukat, ne­hezen találják meg helyüket a társadalomban, ezért feltétlenül foglalkoznunk kell jövőjükkel. Megyénk középiskoláinak eredményes munkáját bizonyítja az a tény, hogy évről évre na­gyobb arányban kerülnek be diákjaink közül felsőoktatási intézményekbe, mint az orszá­gos átlag. Fel kell azonban fi­gyelnünk arra a jelenségre is, hogy nő azoknak a száma, aki­ket nem helyhiány, hanem gyenge felvételi vizsgaeredmé­nyük miatt utasítanak el. Ez évi érettségi tapasztalataink is azt mutatják, hogy elsősorban a magas osztálylétszámok, a ta­nári túlterhelés eredményekép­pen az átlagszínvonal csökkent. Erről tanúskodnak a már lezaj­lott felvételi vizsgák is. Sok olyan fiatal — kellő önkritika híján — tovább akar tanulni, aki csak gyenge előképzettséget szerzett a középiskolában. 1/ iilönösen elgondolkodtató, hogy az iskolareform egyik fő célkitűzése, a korszerű isme­retekkel való felvértezés, sok tanulónál csak gyengén sike­rült. Irodalomból éppen a mo­dern magyar és külföldi iro­dalmat ismerik legkevésbé. Leg­többjükhöz érzelmileg is köze­lebb állnak az elmúlt idők al­kotásai, mint a korunkban szü­letett és a ma kérdéseivel fog­lalkozó művek. Igen sok érett­ségizőnél tapasztaltuk, hogy csak holt tananyagot jelentenek számukra történelmünk leglel- kesítőbb szakaszai. Kevesen tud­tak csak érzelmi átfűtöttséggel beszélni a Tanácsköztársaságról, felszabadulásunkról és az azóta elért eredményeinkről. Ezek arra figyelmeztenek bennünket, hogy erősítenünk kell az érzel­mi nevelést, amely azonban csak részben az iskola feladata, a szülők, ifjúsági szervezetek, pártagok között 30—52 százalék volt 1964-ben a kolhozparasztok aránya. Az SZKP tagjai sorába lépők között növekszik az értelmiség részaránya, s különösen vonat­kozik ez a műszaki értelmiség­re. Az utóbbi években ez az arány 25-ről 28 százalékra emel­kedett. EZEK AZ ADATOK mutat­ják, hogy a marxista eszmék a dolgozók mind szélesebb töme­geit hatják át, azt jelzik, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság részéről még szilár­dabb a bizalom az SZKP iránt. A pártnak fontos tartaléka a Komszomol: az utóbbi négy esz­tendőben az új tagjelöltek több mint a fele a komszomolisták közül került ki. A párt soraiba lépőkkel szem­ben igen nagyok a követelmé­nyek, a kiválogatás egyenénen- ként történik. S ez alól nincs kivétel. Az SZKP a munkás- osztálynak, a kolhozparasztság­nak és az értelmiségnek a leg­jobbjait veszi fel tagjai sorába: csupa olyan embert, aki híven kitart a kommunizmus eszméi mellett, s példát mutat a mun­kában, társadalmi kötelezettsé­geinek teljesítésében, és fedd­hetetlen erkölcsű. A párt ébren őrködik a tisztasága felett és ki­veti soraiból azokat, akik mél­tatlannak bizonyultak a kom­munista nevezetre. Az utóbbi három évben 203 ezer embert zártak ki az SZKP-ból, többsé­gükben olyan cselekményekért, amelyek összeegyeztethetetlenek a párttagság fogalmával. Soka­kat nem minősítettek át tagje­löltből párttaggá, mert nem fe­leltek meg az előlegezett biza­lomnak. A tagjelöltség ugyanis próbaidő, amely alatt ki-ki a munkában, a társadalmi mun­kában, magánéletében köteles bebizonyítani, hogy méltó a párttagságra, s tud harcolni a párt eszméinek valóra váltásáért. Aki a tagjelöltség ideje alatt ezt nem tudja bebizonyítani, nem számíthat arra, hogy a párt tag­ja lesz. MILYEN az SZKP szociális és nemzetiségi összetétele? A párttagság többsége (53,8 százalék) munkás és kolhozpa­raszt. Az utóbbi három évben több mint 931 ezer fővel nö­vekedett a párttagság létszáma a munkásosztály soraiból, míg a kolhozparasztok 225 700 új párt­tagot adtak. A munkások és kolhozparasztok együttes szám­aránya a párttagság egészén be­lül másfél százalékkal nőtt. Mind több szellemi dolgozó, műszaki, értelmiségi, tudomá­nyos munkás lép a kommunis­ták soraiba. Részarányuk az al­kalmazotti kategórián belül több mint 55 százalék. Az SZKP kicsiben tükrözi a Szovjetunió nemzetiségi struk­túráját: több mint száz nemze­tiség soraiból verbuválódnak a párttagok. A párttagok sorában 7.8 millió az orosz, több mint 1.8 millió az ukrán, 376 ezer a belorusz, több mint 193 ezer az üzbég, több mint 181 ezer a ka- zah és csaknem 200 ezer a grúz. A PARTTAGSÄG műveltségi színvonala állandóan emelkedik: 15 százaléknak van egyetemi és főiskolai, 2,6 százaléknak tech­nikumi, 58 százaléknak általá­nos és középiskolai végzettsége: a többi az általános iskola alsó tagozatát végezte el. A Szovjetunióban mind a gaz­dasági, mind a kulturális épí­tésben fokozódik a nők szerepe, s ezzel párhuzamosan gyarap­szik a nők számaránya az SZKP-n belül is: 1961. január 1-én a párttagság 19,5 százaléka, de 1965. január 1-én már 20 százaléka volt nő. egész társadalmunk nagy hatást gyakorolnak rá. Középiskoláink nagy többsége nem ad szakképzettséget, ha­nem girr»'4—'-— és elsődleges feladata a továbbtanulásra való előkészítés. fal i legyen azonban a sorsa ■ * annak a megyénkben is évről évre sok száz fiatalnak, aki gimnáziumi érettségivel a ke­zében akar belépni a dolgozók közé? Ennek a kérdésnek a megoldása, csak az iskola és szülői ház, az állami és társa­dalmi szervek összehangolt, át­gondolt munkájával lehetséges. A munkát már az általános is­kolában el kellene kezdeni. Erre jó lehetőséget ad, hogy a kö­vetkező években növelni fogjuk a szakmát adó középiskolák arányát A sokat emlegetett és sokak által félreértett közép­iskolák általánossá tételének elve pedig úgy nyer helyes ér­telmezést. hogy az általános is­kolát befejezett fiatalok vala­milyen formában továbbtanul­nak. Legtöbbjük ipari, vagy me­zőgazdasági szakmát adó szak­munkásképző intézetekben. Ter­vezzük ezek színvonalának eme­lését — és ez vonzóerejüket is növelni fogja —, hogy elvégzé­sük után egy-két év rövidítés­sel lehetővé tegyük az érettségi megszervezését a fiatal szak­munkásoknak. A népgazdaság teherbíró n képessége, de a fiatalok és szüleik érdeke is tervszerű iskoláztatási politikát követel meg. Ma és még igen hosszú ideig nem lehet általános igény, hogy az ipar és mezőgazdaság fiatal szakmunkásai előzőleg le­érettségizzenek. Kiképzési költ­ségük ezzel megsokszorozód­na, munkába lépésük elhúzódna. Természetesen már ma is szá­mos olyan szakma van, mely megkívánja a középfokú elő­képzettséget, és az egyetemekre, főiskolákra fel nem veiteket ide kell irányítani. Azok a fiatalok, akik szorgal­mas munkájuk, sikeres felvé­teli vizsgájuk eredményeképpen hosszú évekre elkerülnek a me­gyéből, hogy magasabb szakké­pesítést szerezzenek, tapasztala­tunk szerint tanulmányaik befe­jezése után legtöbben vissza­térnek. így a beiskolázás sikere, a sok területen mutatkozó szak- emberhiánynak is egyik leg­fontosabb megoldási módja. So­kan lesznek, akik jövőre újból a felvételi bizottságok elé áll­nak. Még többen, akik most munkát vállalnak és megtalál­ják hivatásukat is. C gész társadalmunk érdeke, ^ hogy a továbbtanulók kö­zül minél többen sikeresen be is fejezzék tanulmányaikat, az újonnan munkába lépő fiatalok pedig minél előbb beilleszked­jenek munkahelyük életébe és teljes értékű dolgozókká válja­nak. Keresztes Nagy Imre Mégsem lesz kész az Árpád Június 22-i számunkban kö­zöltünk egy képet, amelyben bemutattuk a kecskeméti Ár­pád Mozit körülvevő sűrű áll­ványerdőt és a képaláírásban közöltük, hogy bíráló cikkünk nyomán az Építési és Szerelő- ipari Vállalat nagyobb erőt összpontosított az építkezéshez. Ezért az Árpád Mozit a leg­újabb tervek szerint alkotmá­nyunk ünnepén átadják rendel­tetésének. A kép megjelenése után né­hány nappal a kivitelező vál­lalattól felhívtak bennünket telefonon és azt kérdezték, honnan vettük mi az augusztus 20-i dátumot? Mi felvilágosí­tottuk az érdeklődőket, hogy a A párttagoknak nem jár sem­miféle kedvezmény, anyagi előny, sem a bérezésben, sem a munkavállalásban, sem a kü­lönböző társadalmi juttatások­nál. Ezzel szemben igen nagy a felelősségük és sok a köteles­ségük, s ezek közül is az első, hogy közvetlenül részt vegye­nek az új társadalom építésé­ben, jól dolgozzanak és tanul­janak. Az SZKP különös súlyt helyez arra, hogy a páttagság zöme az anyagi javak termelé­sének területén dolgozzék. Míg 1961. július 1-én ezer párttag közül 714 vett részt közvetlenül az anyagi javak termelésében, 1965. január 1-én számuk mér 724-re nőtt. Az utóbbi három évben a termelésben dolgozó párttagok száma több mint egy­millióval gyarapodott. BÁR nem törekedtünk teljes­ségre, ezek az adatok mégis ar­ról tanúskodnak, hogy az SZKP- nak igen nagy a tekintélye a tömegek körében, hogy a pártot szoros szálak fűzik a néphez, amelyben a marxista eszmék befolyása egyre fokozódó mér­tékben terjed. M. Makszimov, az APN szemleírója megrendelő Bács-Kiskun me­gyei Moziüzemi Vállalattal kö­tött szerződésük módosításának egyeztetési jegyzőkönyvén sze­repel ez a dátum. Fel is ol­vastuk az ide vonatkozó részt, amely így szól:/ „A mai napon megtartott egyeztetési eljáráson szerződő felek megállapodlak abban, hogy a létesítmény tel­jes befejezési határideje 1965. szeptember 15., azzal, hogy a kivitelező vállalat mindent el­követ, hogy a létesítményt üze­melésre alkalmas állapotban 1965. augusztus 29-ra átadja.” (Munkaszám: 130(64)1 173(64). A szerződésmódosításnak erre a pontjára alapozva már ki is tűzték a díszbemutató napját, augusztus 20-át, amikor a Háry János című új magyar filmmel avatták volna fel az új mozit. Ez a díszbemutató azonban elmarad. Legalább is egyelőre elhalasztják, mert — mint azt a szerződő felek velünk közöl­ték — az Építési és Szerelőipari Vállalaton belül végrehajtott munkaerő-átcsoportosítás miatt ismét igen lassúvá vált az Árpád Mozi átépítése. Az újabb egyeztetési tárgyalás folyamat­ban van, a jelenlegi viszonyo­kat tekintetbe véve legjobb esetben is november 7-ére tud­ják a mozit olyan állapotba hozni, hogy a díszbemutatót meg lehessen tartani. Sajnálatos dolog, hogy ez a határidő módosítás bekövetke­zett. Sajnálatos azért, mert a kecskeméti Városi Mozi stati­kai vizsgálatai is folynak és valószínű, hogy a Városi Mozi felújítására is hamarosan sor kerül. így az a veszély fenye­get, hogy a filmszerető kecske­méti közönség átmenetileg mozi nélkül marad. Hacsak az Ár­pád Mozi építői nem gondolják meg magukat... VIZSGÁK IDEJÉÍf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom