Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-08 / 159. szám
1M5. július 8, csütörtök 3. oldal Perzselő a hőség itt, a várostól több kilométernyire, a friss bitumentől feketéllő országút mentén. Ameddig a szem ellát, szőke kalászok, és friss tarlók. A bajai Vörös Fény Tsz- ben folyik az őszi árpa betakarítása. — Géppel — mondja nyomatékosan Pálfy Győző párttitkár. — Szerencsére a mi tábláink a víztől messze vannak. Kézi vágásra így csak a sarkokon, egészen jelentéktelen mennyiségben kerül sor. Egy hete, hogy elkezdték a munkát, de a hasznos munkaidő ennél jóval kevesebb volt, a szüntelenül „okvetetlenkedő” eső miatt. A táblával szomszédos akácos most, a rekkenő melegben jó enyhely. Ebédidő van éppen. Itt falatoznak a kombájnosok, váltótársaik, a szalmalehúzók és a sok férfiember közt az egyetlen kislány: Mészáros Rózsa, a tsz adminisztrátora, aki a kom- bájnellenőri tisztet viseli. Mikor hozzájuk érünk, éppen bekattantják a bicskákat, s a gépkocsit várják, amely hűsítő italokat hoz a számukra. Móra Imre — újoncnak számít. Régi traktoros ugyan, de kombájnon most dolgozik először. — Nehéz volt „átváltani”? — kérdezzük. — Cseppet sem, hiszen lényegében a kombájn nem sokban különbözik a traktortól. Jóval több szempontra kell azonban ügyelni a munka során: jó-e a hidraulika, kifogástalanul működik-e a vágóasztal. Lényeges a tarlómagasság is: prémium jár érte. Az adminisztrátorlány már tavaly is segített a betakarításnál; ő vezeti most is az eredménylapot, állítja ki a szállítójegyeket. Feladata még a fordulók számát, a szemveszteséget is ellenőrizni, s a tűzrendészed szabályok betartása felett őrködni. A kombájnosok és a segédve- zetők tizenkétórás műszakot tartanak. — Napjában kétszer-három- szor váltunk — mondja Móra. — Ha már nagyon „kivagyunk”, jön a cimbora, a friss, pihent erő. Bizony haza csak öreg este jutunk. Vár ránk a friss vacsora, aznap az első és utolsó meleg étel. Sajnos, a srácok ilyenkor már szunnyadnak. Nem is emlékszem rá. mikor találkoztunk utoljára. Mire a betakarítással végzünk, meg sem ismernek! — Porlepte, barna arcából élesen villan ki a mosoly. Az arpaval 7-ére szándékozunk végezni — fűzi tovább a szót a párttitkár. — Évek óta az elsők közt szoktuk „letudni” a betakarítást. De most az esőzés legalább tíznapos késedelmet okoz. Kétszer-háromszor annyi „lakó” tsz-halastavainkban Gondoskodnak a halkedvelők ... A dűlő túloldalán, glédá- ban zöld színű pótkocsik. Négy hordja közülük a magot a kombájnszérűre. A központi majorban a szemtermés először ponyván szárad — éjjelre fóliapaplant kap —, majd a magtárpadlásra kerüL igényeinek kielégítéséről Megyénk szövetkezeti gazdaságai jelenleg 1165 hold területen folytatnak tényleges halgazdálkodást. Június elején fejeződött be a halak kihelyezése. Ennek során két és fél hónap alatt 12 vagon hal került a tavakba, hét vagonnyival több mint tavaly. Ez a mennyiség még akkor is „rekordnak” számít, ha egyúttal azt is tudjuk, hogy a hasznos gazdálkodási te- SÖiSlii. ..tíH?!?" jnint 300 holddal növekedett egy év alatt. Pontyból 19 ezer kilogramm egy-, illetve 95 ezer kilogramm kétnyaras ivadékkal gazdagodtak a tavak. Ezenkívül még 4000 kg harcsaivadékot, 16 mázsa compót is kihelyeztek. A benépesítés méreteiben jóval meghaladja az előző évit. Szemléletesen érzékelteti ezt az is, hogy míg tavaly 356, az idén már 936 darab különféle fajú és korú hal jutott a megye tsz-halastavainak egy-egy holdjára. Az értékesebb húsú és egyszersmind az úgynevezett szeméthalakat is pusztító harcsa tenyésztésével termelőszövetkezeti halgazdaságaink közül hálómban: a bajai Űj Élet Htsz- ben, valamint a kelebiai Rákóczi Csillaga és a tiszakécskei Béke Tsz-ekben foglalkoznak. Űj „színfoltot” jelent szövetkezeti halgazdálkodásunkban a már említett compó tenyésztése. Ez a halfajta egyébként, a harcsával együtt, igen keresett exportcikk. Tsz-tógazdaságaink a kihelyezett tenyészhalak súlygyarapodását havonkénti próbahalászatokkal is ellenőrzik. A bajai Űj Élet Htsz harkakötönyi halastavában a májusban 35 dekagramm átlagsúlyban kihelyezett kétnyaras tenyészpontyok június végén már 55 dekát nyomtak. Az egynyaras pontyok súlya pedig ez idő alatt megnégyszereződött. Megemlítjük még, hogy a halellátás folyamatosabbá tétele céljából az említett htsz néhány tóegységében nyári lehalászásra is sor kerül. A har- tai tóban megejtett első fogás eredményei 15 mázsa volt. A betonról autó fordul be: hozza a bambit. Keszeics Mátyás társával, Tóth Józseffel az SZK-n még egy alkatrészt igazít meg Közben egy korty hűsítőre is jut idő, de a fél szemük már az üzemanyagpumpát keresi. Töltés következik. Sietni kell: alkonyaikor már az erőgépek hasítják a tarlót, készül a mélyszántás. Jóba Tibor 150 ezer bukósisak A kereskedelem késve adta megrendelését, ezért igen sok nehézséggel indult ebben az évben a bukósisakgyártás a Kiskőrösi Vegyes Ktsz-ben, A tavalyi 60 ezer darabbal szemben idén 150 ezret kell gyár- taniok. Május hónapban már kellő ütemben folyhatott a munka. Folyamatos az anyag- beszerzés, a gyártóművek és a kereskedelem a legnagyobb megértéssel kooperálnak a szövetkezettel. Az üzemben megtörtént a szükséges munkaerő-csoportosítás, így ma már naponta több mint 800 darab bukósisakot tudnak készíteni. Ez a teljesítmény közel háromszorosa a múlt évinek. (Pásztor Zoltán felvétele.) Előkészületek a vasutasnapra A láthatatlan hadsereg tjZAZ NAPJA tart a harc. ^ Száz napja figyeljük szorongva a Duna mellől érkező híradásokat és bár tudjuk, hogy sok ezer ember és gép, egy jól szervezett hadsereg küzd a gátakon, mégis egyre többször kéz-dezzük: hogyan sikerült, hogyan sikerülhetett megóvni eddig a veszélyeztetett településeket, vetéseket a pusztulástól. Hiszen a gátak már hetekkel ezelőtt is igen rossz állapotban voltak, ellenállóképességüket a szakemberek is kisebbre becsülték. A gátak állnak. Amit csak titkon reméltünk, azt máris elértük: aratnak a mohácsi szigeten és homokzsákgyűrűbsn ugyan, de sértetlenek a régen veszélyesnek nyilvánított tanyák is a töltéstől mindössze kőhají- tásnyira, a déli szakaszon. A riportok hősökről beszélnek. Szinte még gyerekember katonákról, akik mellig vízben állva hátukkal tartották a pátrialemezeket, amíg meg nem érkezett a segítség. Könnyűbúvárokról, akik itt váltak bátor katonákká műkedvelő sportolókból. A csúszós töltésen manőverező karikás szemű gépkocsivezetőkről, 48 órát alvás nélkül szolgáló műszakiakról. Igen, ez mind igaz. De a hősök ereje is kevés lenne, ha nem állnának mögöttük a segíteni kész dolgozók milliói, ha nem öltött volna társadalmi méreteket az összefogás. Példákat keresünk állításunk igazolásául. Nehéz feladat kiválasztani a sok közül azt a néhányat, amely cikkünk szűk keretei közé fér. Nehéz, hiszen itt a megyében is megszámlálhatatlan azoknak a száma, akik — bár nem lehetnek ott a gáton — részt vállaltak valamilyen formában az árvíz elleni harcból, vagy a károk helyreállításából. Hadd emlékezzünk meg mégis e „láthatatlan hadsereg” néhány katonájáról — a teljesség igényéről eleve lemondva. £/ EZDJÜK a sort a déli gát- szakasz „hadtáposaival”, a bajai pékekkel, kereskedelmi dolgozókkal, akik napi feladatuk ellátásán túlmenően gondoskodnak arról is, hogy az árvizesek ne szenvedjenek hiányt semmiben. A gátra mindennap megérkezik a friss kenyér, üdítő ital és a füstölnivaló. „Jönnek a nővérkék” — derül fel a fáradt katonák arca, amikor megjelennek a mohácsi töltésen a dunaialvi vöröskeresztes szervezetben tevékenykedő asszonyok, lányok. Villámgyorsan elkészül a szakszerű kötés, és a sebesültnek a kedves mosolyon kívül sokszor kijár egy-egy doboz cigaretta, néhány szem cukor is — fájdalomdíjuL Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas lakói csak hírből ismerik az árvizet. Mégsem kellett „agitálni” az üzemekben, amikor önkéntes munkafelajánlásokat gyűjtött a szakszerveze. az árvízkárosultak megsegítésére. A Kiskunfélegyházi Műanyaggyárban a dolgozók 80 százaléka állt munkába június 27- én és ajánlotta fel e napra járó keresetét az árvízkárok helyre- állítására. A Zománcipari Müvek Kecskeméti Gyáregységében a segélyezés keretében szervezett ünnepi műszak alatt 10O fürdőkádat készítettek a dolgozók az újjáépülő otthonok részére. A Kiskunhalasi Városi Tanács házilagos építőbrigádja öt családi házat épít fel társadalmi munkában az árvíz sújtotta községekben. \ OLT OLYAN munkás, T aki 25 kilométerről utazott be vasárnap hajnalban Kecskemétre, hogy részt vegyen a soron kívüli műszakon. A ZIM öntödéjében zokszó nélkül állt oda gépe mellé egy fiatalember, zsebében a magyar—olasz válogatott labdarúgó-mérkőzés belépőjegyével. Pedig — mint társai mondták — él-hal a fut- ballért. Áldozatvállalásban nem maradnak el az ipari üzemek dolgozói mögött a termelőszövetkezeti gazdák sem. Eddig több mint ötven közös gazdaság ajánlott fel szálastakarmányt, gabonát az árvízkárosult tsz-eknek. A gátéri Aranykalász Tsz tagsága például 100 mázsa árpát szavazott meg a Duna menti szövetkezetek támogatására. Gyűjtőívek járnak kézről kézre a vállalatok, intézmények irodáiban. Nincs meghatározva ki mennyit adjon, de a 10 2üü-as csekkszámlára befolyt összeg nagysága bizonyítja, hogy felesleges a biztatás. Nehéz meghatottság nélkül idézni annak az özvegyasszonynak a példáját, aki nyugdíjából 100 forintot küldött be a kecskeméti tanácshoz azzal, hogy továbbítsák valamelyik árvizes családnak. Dávodon egy idős parasztemberrel beszélgettünk. Azelőtt csak távolról ismerte azt a családot, akinél feleségével és három gyermekével menedéket talált. Tőle hallottuk: „Ilyenkor, a bajban tudja meg az ember igazán, hogy kire számíthat.” ¥ GÉN, ilyenkor ismét meg- bizonyosodhatunk arról, hogy társadalmunk valóban milliókra, minden becsületes dolgozóra számíthat. Jó érzés tudni ezt. Biztonságot, erőt kölcsönöz ahhoz a harchoz, amelyet a békés építő munka frontján vívunk. B. D. A 15. vasutasnap ünnepélyes megrendezésére előkészítő bizottság alakult a szegedi MÁV Igazgatóságon. Az előkészületek az idén is a „Szakma ifjú mestere” címért folyó versennyel kezdődtek. Ennek már megtörtént az értékelése. Míg 1964-ben hatvannégy, ez évben 110 fiatal nyerte el a kitüntető címet. A 15. vasutasnap előtt a balatonalmádi vasutas ifjúsági találkozón 33 arany, 43 ezüst és 34 bronz Szakma ifjú mestere kitüntetést osztottak ki. A Bács-Kiskun megye területéhez tartozó kiskunhalasi vasútállomáson szolgálatot teljesítő Szalai III. Sándor forgalmi szolgálattevő, Lakos III. Balázs forgalmi szolgálattevő, Acs Béla jegyvizsgáló, Nagy Ferenc Lajos vonatvezető, a kiskunhalasi fűtőháznál Janóval Károly mozdonylakatos, a kecskeméti fűtőháznál Varga Béla villanyszerelő, Varsadi János lakatos, a kecskeméti pályafenntartási főnökségtől Kiss Tibor festő és Takács István kőműves vált birtokosává a Szakma ifjú mestere kitüntetés aranyfokozatának. Ezenkívül a megye vasutas fiataljai közül tizenketten ezüst- és tizenketten bronzjelvényt kaptak. A vasutasnapi előkészületek más területen is folynak. Nem egy állomás dolgozói vasutasnapi műszakot kezdeményeztek a személy- és teherszállítási tervek teljesítésére. Különösen nagy gondot fordítanak a szállítás minőségének javítására, gazdaságosabbá tételére, s a határidők betartására. Nem feledkeztek el a vasutasok arról, hogy a nemzetgazdaság jelentős, előre nem látott károkat szenvedett elsősorban a magas dunai árhullám miatt. Ezeket a károkat a vasút dolgozói jobb munkával, az önköltség csökkentésével kívánják ellensúlyozni. A vasutasnapi ünnepségek szerény, de bensőséges keretek kö- I zött kerülnek megtartásra július 10 és 11-én. Ezeken számba veszik a végzett munka eredményeit, megbeszélik az elkövet- i kező időszak tennivalóit is. Egyben itt osztják ki a jutalmakat, kitüntetéseket a legjobb munkát végzett vasutasok között. Sziláéi Sándor KOMBÁJNOSOK
