Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-07 / 158. szám
IMS. július 7, szerda 5. oldal Uj tv-sorozat: Szigorúan bizalmas Reggel autók kúsztak fel a Várba, kábeleket, lámpákat, színészeket hoztak, és visszaparancsolták az időt. Ahol tegnap kontyos barna lány ült egy szemüveges bölcsészfiúval, most zavarosban halászó feketézők kötnek kétes üzleteket, mint akkor, amikor még Old FirenzéTanévzáró értekezlet áll tőlünk a szabványos detek- tívhistóriák, a népszerű Angyal- 1 filmek magyar változatának megteremtése. Ez a sorozat az elmúlt két évtized jellegzetes bűnügyeivel ismerteti majd meg a tv nézőit. Minden egyes fim megtörtént eseten alapul, csak a szereplők nevén és a A kiskunmajsai gimnáziumot a nagy létszámú városi középiskolák tanárai állítólag tréfából „mikro-gimnáziumnak'’ nevezik. A csaknem ezres létszámú iskolákhoz képest valóban kicsi: öt osztályban alig 200 tanuló, a tantestület is mindössze nyolc főből áll. Mégis szűk már az iskola, romlik az épület: tele vannak miatta gonddalbajjal ... Amiről viszont bátran elmondhatjuk, hogy nem kicsi ebben a gimnáziumban — az a tanári kar munkájának eredménye. Az iskola tanulmányi átlaga 3,6 volt a most befejezett tanévben! A bukások száma kereken egyharmada a tavalyinak: a tanulólétszám csupán 5%-a. Szépítgetés nélkül Volna tehát mivel dicsekedni a tanévzáró értekezleten. Az ember úgy gondolná, nagy is rá a kísértés, hiszen váratlan vendégek érkeztek, köztük a megyei pártbizottság illetékese. Huszka István igazgató azonban zavartalanul „kitálal”. Nem akarom itt részletesen ismertetni az egyórás beszámolót, még csak a kivonatát sem mondom el. Az igazgató sorra vette az osztályokat, s annyi biztos, hogy sokkal több figyelmet szentelt a fegyelmezetlenségeknek és hibáknak, mint az eredményeknek. Hogyan indult az osztály, milyen volt tavaly, és milyen feladatok várnak rá a jövő tanévben? — e köré csoportosította az idei munka értékelését. Azután a tanárok munkája következett, személyenként és tantárgyanként. Végül az iskola külső kapcsolatai: a községgel, a gyakorlati foglalkozásoknak helyet adó gazdaságokkal és a szülőkkel. Elképzelhető, hogy a nyári meleg ellenére sem unalmas az ilyen beszámoló. A hiteléről pedig csak annyit, hogy: nem csupán ott volt önkritikus, ahol elkerülhetetlenné tették az adaWiedermann Károly rendező beállítja a Szőke Éva 1946. egyik jelenetének szereplőit; Máthé Etát és Kosa Andrást. (Foto: Vörös Ilona.) Magyar Televízió nek hívták a Bécsi kapu eszpresszót. — Ezt az időt elevenítjük fel Szőke Éva 1946. — című filmünkben, amely egy több filmből álló sorozat második része — mondja Wiedermann Károly rendező. — Az első részt már befejeztük, címe: Gyilkosság aknatűzben. Az ostrom idején játszódik. A Szőke Éva 1946. egy nemzetközi feketéző-csempész banda tevékenységéről és lebukásáról szól, a címszerepet Máthé Eta alakítja. Harmadik filmünk története egy diákösz- szeesküvés. Ezután foglalkozik a sorozat az államosítás előtti szabotázsokkal és az épülő Ár- pád-híd vámszedőivel is. Akkor hát végre egy kis hazai „krimit” láthatnak a bűnügyi filmek kedvelői? — Igaz, hogy bűnügyi sorozatot készítünk, sok izgalommal, váratlan fordulatokkal, de távol helyszínen változtattunk. Szeretnénk, ha az elmúlt húsz év jellegzetes bűncselekményeiből a nézők megismernék társadalmunk fejlődésének különböző korszakait is. A sorozat érdekessége, hogy minden bemutatót rövid interjú előz meg nyugalmazott vagy tényleges rendőrökkel, akik abban a korszakban éltek, vagy részt vettek a tettesek üldözésében. A filmek egyébként a Belügyminisztérium szakértőinek támogatásával és közreműködésével készülnek. az ország legkülönbözőbb pontjain. Bárány Frigyes a filmek narrátora és összekötője. A népes szereplő- gárdában pedig olyan régi kecskeméti művészek nevével találkozhatunk, mint Máthé Eta, Simon György, Demeter Hedvig és Baracsi Ferenc. A sorozat első része ősszel került a tv-nézők elé. V. Zs. HOL LEHET KÖNYVET KAPNI! 1/ égigfut kocsink Lajosmizse főutcáján. A kirakatokat nézegetjük és az üzletek felett a feliratokat. Sehol sincs kiírva, hogy: könyv. Nem lehet, hogy ekkora községben ne árulnának egyetlen üzletben se könyvet. Talán ott, abban a szép új boltban, ahol illatszert, meg játékot lehet kapni. Nincs ugyan kiírva ott se, de a könyv is „kultúrcikk”. Valóban. Durucz Sándorné eladó máris vezet a könyvessarokba. De miért nem írták ki? Alighanem azért, mert amikor a neonfényes portált készítették, kifelejtették belőle, s az átalakítása már sokba kerülne. A polcon nincs túlságosan nagy választék. Ügy 6— 800 •kötetnyi lehet a készlet. Hunyadvári Aladár üzletvezető megnyugtat: — Mintegy 15 ezer forintnyi árunk mindig van. Ennél több nem is igen kell, nem túlságosan nagy a kereslet. Mert közel van Kecskemét. Sokan ott szerzik be az újdonságokat, A rendszeres vásárlók nagyobb választékot találnak a városban. Ennek a boltnak csupán évi 20—25 ezer forintra rúg a forgalma. Vizsgák idején, meg a könyvhéten sokan vásárolnak, azután alig-alig. De akadnak már olyanok is, akik ideszoktak. Ha valaki bejelenti, hogy szűk- \ sége volna valamire, annak lehetőleg beszerzik a kért könyvet. Az állandó vevők közül többen előfizettek a különféle sorozatokra is. És — bár az ajtó fölött ott sem szerepel — árulnak könyvet a 3. számú }öld művesszövetkezeti boltban, sőt a kultúrházban is. És ott vannak az üzemekben a nagyobb létszámú munkahelyeken a bizományosok. Mert a könyv mégiscsak kelendő „árucikk” ma már L ajosmizsén. — rl — ......Ha t hét Camp Luphungoula poklában 2. Maga a pokol. .. A börtön — az börtön. De Camp Luphungoula ráadásul — kongói börtön volt: maga a pokol. Amikor Hohlovot a közös cellába lökték, valaki gyufát gyújtott: megnézni a jövevényt. A gyufaláng imbolygó fénye rávetődött a szürke betonfalakra, a töredezett cementpadlóra, a foglyokra. Egy-kettőn ing volt, de a többsége egyetlen öltözéke csak klott- nadrág. Valamennyien mezítlábasok. Az újoncot nyomban közrefogták, hátha maradt nála cigaretta, pénz, újságfoszlány. De Hohlov egyetlen használható holmija a cipője volt. Egy szálfatermetű fogoly barátságosan felszólította, hogy vegye le. Az újságíró engedelmeskedett. A kongói testvériesen megosztozott vele a cipőn: az egyik fél párat a maga feje alá tette és intett Hohlovnak, hogy a másikat tegye a saját feje alá. Szükségpámának.., Lingala nyelvlecke Fehér ember és ráadásul: szovjet. „Ezt bizony kinyírják” — mondták ki egymás közt a szentenciát a foglyok. A jelek valóban nem voltak biztatóak. Hohlov, ha akarta, ha nem, egész éjszaka — lingala börtönnyelvleckét vett. — Beta ie — hallatszott oda- kintrőL — Üsd, vágd, nem apád! — Beta ie na moto! — Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! Beta ie lokolo na lubumu! — Ne sajnáld a lábad a gyomrától! — Ekoki to bakisza liszusz? Elég volt, vagy akarsz még? — Majd szinte hallani lehetett a hangból, hogy lemondó kéz- legyintés kíséri: — le akufi — Ez bizony kikészült. .. Közben meg-megcsikordult a börtön nehéz vaskapuja. Ugyan hová viszik a foglyokat? Kivégző osztag elé, vagy kínzókamrába? Mert a tábor különleges rendeltetésű, a Sureté National főnökének, Nendaká- nak közvetlen igazgatása alá tartozik. Camp Luphungoula neve magyarul egyébként azt jelenti: Kulcstábor. Valóban, kulcskérdésről döntenek itt: lenni vagy nem lenni. A kérdés a foglyokra vonatkozik, és aki eldönti: maga Nendaka. Jövevény a Reginából Hohlov csodálkozással látta, hogy a cellában még egy fehér fogoly van. Rogers főhadnagy. Micsoda találkozás: szovjet újságíró és belga zsoldos Csom- béék börtönében. — Tévedés, fatális tévedés — mondta a belga. — Reggelre kiengednek. Addig is szóval tartotta Hohlovot: — Nézze, ketten vagyunk itt fehérek, legalább mi tartsunk össze... Végül még a Regina szállóba, lakosztályába, a 303. szobába is meginvitálta Hohlovot. Rogers, a hírhedt Michael Hoa- re zsoldososztagában szolgált, fizetése 48 ezer kongói és 18 ezer belga frank volt. A börtönbe úgy került, hogy előző este mulatozás után az afrikai piacon részeg fővel lövöldözni kezdett. Ébresztő előtt valóban kiengedték. Már világosodott, látni lehetett az arcát: hegyes orr, ellenszenves kis bajuszka, belga főhadnagyi egyenruha, vörös katonai tábori sapka Az egyik néger fogoly szitkot küldött Rogers nyomába. Az a férfi volt, aki este Hohlov cipőjét tette a feje alá párnának. A kaszai törzsből származó Alphonse Oulou börtönügyekben kifogyhatatlanul találékonynak bizonyult. Ö mutatta meg Hohlovnak. hogyan lehet körömmel — papír híján — banánhéjra, cipőtalpra — vagy: gyufaszállal körömre jegyzetelni — Napközben még cigarettát is szerzünk — ígérte. A törzs törvénye Hogyan? A titok nyitja egyszerű. A táborparanesnok, Di- bou gyakorlatilag „isten után | az első”. Ide ugyanis bírói eljárás nélkül kerülnek a fog- | lyok, akikről sokszor jószerivel még azt sem tudják, hogy I kicsodák tulajdonképpen. Így 1 aztán Dibou azt enged ki, akit akar. Persze, azt akarja kiengedni. akinek a rokonsága megfelelő váltságdíjat űzet. A börtönben a szabályzat szerint nem jár élelem a foglyoknak. Amikor a hozzátartozók végre kinyomozzák, hogy a szerencsétlen Camp Luphungoulába került, igyekeznek ennivalót bejuttatni neki. Ehhez persze „meg kell kenni” a fél börtönszemélyzetet. A titok harmadik nyitja — jellegzetesen kongói. Az országban rendkívül erős a törzsi összetartozás érzése. Ezért a foglyok először is azt próbálják kideríteni, nincs-e az őrök között olyan, akivel egy vidékről származnak. Mert ha van: a fogolynak nincs többé gondja pénzre, ételre, italra. A törzsi törvények még a börtönszabályzatnál is erősebbek. Ha az őr megszegi őket és nem segít bajba jutott „távoli rokonán” — a törzs bosszúja előbb-utóbb utoléri... Következik: Telt ház és a trükk az üveggel. tok, mint például a mulasztott órák számának növekedése. Kitért a hibákra ott is, ahol nehezebb a bizonyítás: a felügyelet a tanulószobában, az osztályok közösségi élete, a család- látogatások stb. A két első osztály Kiskunmajsán az év elején két csoportba kellett osztani az elsősöket. Nemcsak a nagy létszám miatt, hanem azért is, mert sok volt a tanyai iskolában végzett jelentkező, s ők nem tanultak a felső tagozatban oroszul. Velük tehát más tanterv szerint kell foglalkozni, hogy pótolhassák a hiányokat. Nem kis meglepetést okozott aztán, hogy éppen ez az osztály lett a jobb a két első közül. Az igazgató beszámolóját követő vitában Hudoba József, az I/a osztályfőnöke elmondta, hogy mint foglalkozott velük. Eleinte érthetően nagyon félszegek voltak. Akkor jött meg az önbizalmuk, amikor a mezőgazdasági munkán ők lettek példaképül állítva a többi elé, s tőlük tanult a másik, a „városi” osztály. Becsületükre váljék, szívesen segítettek is. Az I/a-ban igen jó a kollektív szellem. A szülők meg talán még többet törődnek a gyerekeikkel, mint a község- beliek. Télen is bejártak érdeklődni az iskolába, ha busszal nem, szekéren, motoron. Három szanki szülő még meg is vendégelte az egész osztályt az év végén egy emlékezetes kiránduláson. Az osztályfőnök céltudatosan fejlesztgette bennük a felelősségérzetet és a siker-élményt. Az osztályfőnöki órák utolsó negyedét mindig arra használta fel, hogy egyénenként értékelje a gyerekek heti előmenetelét és magatartását. Vita az önállóságról Jó a KISZ-szervezet a kiskunmajsai gimnáziumban. De az igazgatói beszámoló számon kérte tőlük a nagyobb önállóságot. Takács András KlSZ-tanács- adó tanár azonban ellenvéleményen volt. A gyerekek megtesznek szívesen mindent — amivel megbízzák őket. Azt azonban nem lehet jogosan várni még a 14—18 évesektől, hogy önmagukat vezessék. A főiskolai és üzemi KlSZ-szerveze- tekben jóval idősebbek legalább a vezetők. A középiskolás szervezetekben viszont a legalsóbb évfolyamok találhatók. Itt még mindenképpen szükség van az irányításra. Az önállóság legfeljebb a végrehajtásban, a kijelölt feladatok megvalósításában érvényesülhet. Figyelemreméltó tapasztalat, és meggyőző volt az okfejtés. Olyan nevelő véleménye, aki nemrég még maga is egyszerű KISZ-tag volt az egyetemi alapszervezetben. A tanévzáró értekezlet hosz- szú vitájából még töredékes beszámolót sem adhatok. Jól érzékelteti viszont az összképet az a néhány mondat, amivel Keresztes Nagy Imre, a megyei pártbizottság munkatársa búcsúzott a majsaiaktól: — Gyakran hívják a pártbizottság dolgozóit — mondta — olyan helyre és értekezletre, ahol bajok vannak. Jó volt ide úgy jönni, hogy itt nem baj van, hanem sok szép eredmény. És tanulságosabb is volt. M. U.
