Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
Fiatalok a szövetkezetben A császártöltési példa és tanulságai Ot tonna a gépírónő kisujjában A gépírást a könnyű női szakmák között emlegetik, pedig csak látszatra az. A könnyed ujjbilleqe- tér, mögött komoly erőkifejtés, mázsák, sőt tonnák mozgatása van. A gépíróiskolákban is tanítják, hogy mintegy 50 dekányi súly szükséges egy-egy betűbillentyű megmozdító sóhoz. Ahhoz pedig, hogy a betű meg is* jelenjen a papíron, sőt a másolaton is^ 40—60 deka nehezék kell. S mindezt az erőt az ujjhegyeikkel teremtik elő a gépírónők. Leszámítva azokat a még tapasztalatlan kezdőket, akikről azt mondják, hogy „úgy gépel mint a villám’* — tudniillik, hogy időnként lecsap —• a gépírónők szinte hihetetlen teljesítményekre képesek. A Jegyzetellátó Vállalatnál például óránként négy sűrűn gépelt oldal elkészítése a norma, így egy-egy gépíró napi munkaideje alatt mintegy 120 000 betűt, számo*, jelet, egyszóval billentyűt üt je, amivel csaknem 50 tonna súlyt mozgat meg. E számítás alap jóm jól begyakorolt dolgozót tekintve elmondható, hogy a kiváló gópírónőnek öt tonna van még a kisujjában is. Napfény a Széli-tónál A császártöltési Űj Barázda Tsz tagságának átlagéletkora 45 év, és a négyszázfőnyi tagság közül 115 a nyugdíjas. Nem véletlenül került tehát a Jónás Dániel elnökkel és Zelei János pánttitkárral folytatott beszélgetés előterébe éppen a fiatalság. — A „fiatalítás” a gazdaság jelene, s jövője szempontjából rendkívüli jelentőségű — jegyezte meg már elöljáróban az elnök, s hozzátette: — Emellett bonyolult és sokoldalú elemzést kívánó ez a kérdés. Az utóbbi időben előbbre jutottunk megoldásában, de még sok a probléma. — Mire gondol közelebbről, elnök elvtárs? — puhatolódzom. Hadd próbáljon „szerencsét“! A válasz igen elgondolkoztató. Eszerint Császártöltésen is jó néhány olyan szövetkezeti gazda akad, aki inkább tanácsolja a nyolc osztályt végzett gyermekének a városban, az iparban való „szerencsepróbálást”, mint a helyi közös gazdaságokban való munkát. Pedig az utóbbi ma már nyugodtabb, biztosabb megélhetést nyújt, mint az elvándorlás. A szülők között például sokan vannak, akik mint tsz-tagok vettek, vagy építettek összkomfortos, kertes családi házat, vásároltak gépkocsit... Ez is bizonyítja: akik dolgoznak, megtalálják számításukat a termelőszövetkezetben és gyermekeik számára is biztosított itt a jövő. A község, a tsz vezetői mégsem fáradoznak eredmény nélkül a „fiatalítás” érdekében. A helyi általános iskolában rendszeresen beszélgetnek a tanulókkal, s a pedagógusokkal közösen végzett felvilágosító munka nyomán igen sok nyolcadikost sikerült megnyerni a mezőgazda- sági szakmunkásképzésnek is. Császártöltésen tekintélyes parasztember Zelei János, az Üj Barázda pártalapszervezetének titkára. Véleményét sokéves tapasztalat alapozta meg. Gépekre ültették őket — Nálunk is csökkent a fiatalok elvándorlása — fejtegette —, mégis magas, 45 éves a tagság átlagéletkora. A csökkentés érdekében sokat lehet és kell is tenni. Rájöttünk arra például, hogy az iparból hazatelepült fiatalok nemcsak a városi igényeket hozták magukkal, hanem a legtöbben szakképesítést is szereztek. Mivel nekünk ugyancsak vannak traktoraink és egyéb gépeink, hát ezekre ültettük őket! Jelenleg két traktorosbrigádunk van, s ezek a legények nemcsak azért dolgoznak lelkesen, mert anyagilag, erkölcsileg megbecsüljük munkájukat, hanem azért is, mert kedvüknek, tudásuknak, képességeiknek megfelelő munkát kaptak. Hiszen ők már elsősorban azért hívei a nagyüzemi gazdálkodásnak, mert nem akarnak úgy élni, dolgozni, mint az egykor kisparaszti gazdálkodást folytató szüleik. Emberibb, kulturáltabb, könnyebb paraszti életformát akarnak. Közbevetem: — És a lányok? Számukra is tudnak munkát adni? — Igen, Elsősorban a baromfitenyésztésben és bizonyos mértékben növénytermesztési munkálatokban. Újabb — ma még sok helyen vitatott, megoldatlan — téma, probléma, a havi pénzbeli javadalmazás kérdése került ezután terítékre. Kiderült: az Üj Barázdában már közgyűlési határozat is született erre vonatkozóan, aminek lényege: aki igényli, annak engedélyezi a szövetkezőt a havi pénzfizetést. A havi kereset is döntő — Ennek rendkívül nagy a jelentősége — vette át a szót ismét az elnök. — Amikor meghoztuk a közgyűlési határozatot, tudtuk, hogy helyesen járunk al. Tudtuk, itt, Császártöltésen is tudomásul kell venni azt a tényt, hogy a mai fiatalság a munka mellett a szórakozást, a kulturált életformát jogosan igényli. Szeret öltözködni, utazni, lépést tartani a korral. S ez az igény indokolt. Kielégítéséhez azonban pénz, rendszeres havi kereset szükséges. A jelenlegei részes művelési rendszer premizálási feltételeinek kidolgozásánál ezt is figyelembe vettük. — Hogyan? — Aki ledolgozza egy hónapban a 22 munkanapot, egy fizetett szabadnapra és napi öt forint prémiumra jogosult. Év végén pedig, ha túlteljesítik a termelési tervet a vállalt területen, a túlteljesítés arányában emelkedő, progresszív pluszjövedelemihez jutnak. Nálunk így hangolható össze legjobban a tagok és a gazdaság érdeke, s így biztosíthatjuk tagjaink számára az idén a tervezett 35 forintos munkaegységet. A császártöltési példa igen tanulságos. Többek között azt bill!: PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztői dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőségi Kecskemet, városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont! 26-19. 25-16. Szerkesztő olzottsag: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Index: 25 065. Kecskemét. Szabadság tér 11a. Telelőn: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. ónzetési dn i nőnapra 13 forint zonyítja, hogy ha a közös gazdaságok vezetői nem sajnálják az időt, a fáradságot annak érdekében, hogy biztosítsák a tagság fiatalokból álló, friss utánpótlását, és megteremtik az ehhez szükséges gazdasági és egyéb feltételeket, akkor igenis megakadályozható, vagy legalábbis lényegesen csökkenthető a tagság „elöregedése”. B. Gy. Nyáron sincs szünet a tanyai filmklubokban A kecskeméti tanyavilágban sorra alakultak tavaly a film* klubok. A külterületek lakói nagyon megkedvelték ezt az isme* retterjesztési formát, szívesen nézik meg nemcsak a filmeket: hanem érdeklődéssel hallgatják az előadásokat is. Ezért a filmklubok a nyáron sem tartanak szünetet. Ma, vasárnap a Törekvés és a Mathiász Tsz-ben, valamint a belsőnyíri iskolában tartják meg az első nyári előadásokat. SZÍVESEN KÖZREMŰKÖDNE O O oo — Anyu! Nem akarod, hogy én is segítsek? fl százötven forintos betörő (Pásztor Zoltán felvétele.! Bacs-Kiskun megyei Nyomd* V. Kecskemét m Telefoni u-83. Amikor Tóth Imre, a Kerekegyháza, kunpusztai vegyesbolt vezetője felkereste április 17-én Pusztai István kerekegyházi földművest, Pusztai nem sejtette, hogy egy körmönfont ember hálójába kerül. Túlzottan „dörzsöltnek” hitte magát, s úgy vélte a nemrégiben kitöltött szabadságvesztés büntetése felvértezte minden ellen..; No, ne vágjunk az okok elé, amelyek végül is súlyos bűncselekmények okozói lettek. — Tóth Imre 1963 decemberében lett a kunpusztai vegyesboltvezetője. Pontos, lelkiismeretes embernek ismerték, hiszen leltárhiánya nem volt, s a vásárlókkal is udvariasan, türelmesen foglalkozott. Akkor és azután is sokáig nem tudták, hogy Tóth Imre nem jár egyenes úton. A boltvezető pedig 1964 április elejétől rendszeresen lopkodta a bolt készletét: élelmiszercikkeket, de főleg italféleségeket, sőt naponta 50 —100 forintot emelt ki a kasz- szából, amelyet alkalmi ismerőseivel, vagy barátaival elszórakozott. Nemegyszer a barátok fizettek, s másnap Tóth az üzletben kínálta vissza az italt, természetesen a bolt számlájára. Nincs olyan mulatság, amelynek egyszer vége ne lenne, s 1964 szeptemberében megérkezett Urbán István ellenőr, hogy leltárt készítsen. Tóth nagyon is tisztában volt azzal, hogy több mint húszezer forint hiánya van, ezért — miután az ellenőr megbízott benne — a leltárfelvételnél nagyobb összegű árukészletet diktált be áruféleségenként, mint amennyi ténylegesen megvolt. A leltározás némi többletet is kimutatott, hiszen Tóth 25 700 forint fiktív árut diktált be Urbánnak. Telt múlt az idő, s 1964 decemberéig semmi sem történt, sőt még azután sem, mert Urbán az ismételt ellenőrzés alkalmával sem vette észre, hogy újabb ezer forint értékű áruval van kevesebb, mint a bolt eredeti készlete. A bolt vezetője azonban egyre inkább érezte, hogy az árukészlet a kiemelt összegek, az elfogyasztott bor és egyéb áruféleségek miatt csökken, de ezzel párhuzamosan növekszik a hiány. „Valamit tenni kell”. — határozta el „legjobb lenne egy betörés”, s Tóth itt került össze Pusztaival azon az emlékezetes áprilisi estén. A látogatást követően Pusztait, Tóth Imre a boltba invitálta és ott előadta a tervét: „Be kellene törni a boltba, s onnan kisebb mennyiségű árut kell elvinni.” Pusztai — jellemző erre az erkölcsi érzék híján élő emberre — azonnal ráállt az „üzletre”; A megegyezés után Tóth megmutatva a raktárajtót, azt, hogy azon milyen zár van. Másnap, április 18-án, vasárnap, hogy a betörésnél minden „klappoljon” Tóth Pusztaival ismét a boltban tartózkodott. Elrakták a ládákat az útból, nehogy a zörgés felhívja az arra járók figyelmét; sőt Tóth megkérte Pusztait; hogy a kasszában levő 150 forintot is lopja el. Ezután megittak egy üveg bort, s Tóth szerencsés betörést kívánt Pusztainak. A megbízott betörő április 19-én éjszaka éjfél előtt egy vasrúddal felfegyverezve magát — a megbeszélés értelmében — felfeszítette a raktár ajtaját, s azon keresztül behatolt az üzletbe. Kihúzgálta a pultfiókokat, az iratokat szétdobálta, magához vett« a 150 forintot, 40 doboz munkás cigarettát, egy tábla csokoládét, két deci likőrt és hazament. Másnap Tóth jelentette a rendőrségen, hogy betörés történt, s előre örült, hogy megmenekült a leltárhiánytól. A „betörés” utáni leltározás kiderítette, hogy a boltból több mint hatvan ezer forint értékű árú hiányzik. Az alkalmi betörőt nem elégítette ki a boltban talált ösz- szeg, s ezért ezt követően több lopást is elkövetett magánszemélyek sérelmére, mintegy ezer forint értékben. A Tóth Imre által kifőzött és Pusztai közreműködésével végrehajtott betörés azonban rövidesen kiderült, s mindkettőjüket letartóztatták. A bűnlajstrom a következőképpen alakult: Tóth Imrét társadalmi tulajdon elleni sikkasztás, valamint betöréses lopásra való felbújtás, Pusztai Istvánt betöréses lopás, valamint személyi tulajdon ellen elkövetett bűntett, Urbán István ellenőrt pedig társadalmi tulajdon hanyag kezelése miatt vonják felelősségre. Gémes Gábor