Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-03 / 155. szám
1965. július 3, szombat 3. oldal Üzemek, szövetkezetek, hivatalok segítsége az árvízkárosultaknak Az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat kiskunhalasi építésvezetőségén kilenc brigád tagjai 688 munkaóra keresetét ajánlották fel az árvízkárosultak javára. Az építésvezetőség adminisztratív dolgozói havi keresetük 5 százalékát adják a bajba jutottaknak. A lakiteleki növényház építésén Pólyák Antal szocialista brigádja 160, a kecskeméti építésvezetőség 20 dolgozója ugyancsak 160 munkaóra bérét ajánlotta fel. Kecelen is megmozdultak a szövetkezetek, vállalatok dolgozói, hogy segítsenek az árvízkárosultaknak. A Vörös Zászló Termelőszövetkezet egy vontató széna árát, a Béke és az Űj Élet Szakszövetkezet alkalmazottai havi keresetük 3 százalékát, a közös területeken dolgozók félnapi keresetüket ajánlották fel. A Bács-Kiskun megyei Talajerő és Tőzegkitermelő Vállalat keceli telepének dolgozói egy műszak keresetét, a Faipari Vállalat alkalmazottai és munkásai egynapi keresetüket lés 6 darab nyílászáró szerkezet elkészítését vállalták, amelyet I az árvíznél megrongálódott házak építéséhez ajánlanak fel. * Mint ismeretes, a napokban jelent meg a KISZ Központi Bizottságának felhívása a magyar ifjúsághoz. A bajai Vörös Fény Tsz fiataljai a felhívást megtárgyalták és úgy határoztak, hogy mindegyikük egynapi keresetét ajánlja fel az árvízkárosultak megsegítésére. Egyben felhívással fordultak a város és a járás szövetkezeti ifjúságához, hogy csatlakozzanak az általuk tett vállaláshoz. Megkezdték a rozs betakarítását, Elkerülik a torlódást Megkezdték a rozs aratását megyénk homokteríilettel rendelkező közös gazdaságaiban. A hét közepétől nemcsak az őszi árpát, de az embermagasságra nőtt kenyérgabonát is rendre vágják a gépek és a kézi kaszások. Legnagyobb a munka a kiskunfélegyházi járás területén, ahol elsőnek a kiskunniajsai termelőszövetkezeti csoportok láttak hozzá a rozs betakarításához. Majd az ugyancsak a község határában gazdálkodó Kiskunsági Tsz 95 holdas rozstábláján is elindultak az aratógépek. A járási székhely közös gazdaságaiban mindenütt vágják a kenyéra tarlószántást a másodvetést nekvalót. Szükség is van az igyekezetre, hiszen a melegben gyorsan érnek a gabonák, „ a gazdaságok mindenképpen el akarják kerülni a torlódást. Erre törekednek a Bajai Állami Gazdaságban is, ahol nem várják meg, hogy a sok száz holdas táblákon valamennyi kalász érett legyen, hanem hozzáfognak a már kasza alá érett foltok vágásához is. E mezőgazda- sági nagyüzemben az összes kombájnt munkába állították. Mintegy negyven arató-cséplő dolgozik az őszi árpa betakarításán. Kerekegyháza határában is aratnak. A községben megszerSzolgálatban - a gáton A két menyecske a gátőr- ház hűvösében üldögél. Barnák, beszédesek. Piros, fehérpettyes ruhájuk eleven színfolt a napszítta gáton, a buzgár, a zavaros sárga folyó meg a poros fák fakó környezetében. — Honnan valók? Itt laktak talán valamelyik kiürített tanyában? — érdeklődünk. — Szerencsére nem. A duna- falvai Vöröskereszttől vagyunk — egészségügyi szolgálatban — felel jókedvűen egyikük, Hanus Józsefné... ' Két kislányom otthon töltögeti a krumplit, az anyjuk meg idejött segíteni — mondja — magára értve. Volt-e már sok dolguk? — Akad. Legtöbbször az emberék keze sérül meg —. rakodásban, a gépek kezelésénél, a Torma János rendőr törzsőrmester is vigyáz a bajba jutottak vagyonára. gyors védelmi-építő munkában. Bekenjük, bekötözzük. Arra fentebb egy fiatalembernek a lábát szúrta meg délelőtt valami drót... — Hány vöröskeresztes nővér van a szakaszon? — Naponta négy. Legalább hatvanan váltjuk egymást. Valamennyien dunafalviak. Ránk másodszor került sor — három hét alatt. Hordunk a katonáknak, vízügyeseknek cukrot, cigarettát, gyufát. Az erős napon könnyen megfájdul némelyeknek a feje; van nálunk tabletta. Napolaj is. ha valakinek felégeti bőrét a nap. — Te, egy kalapos sofőr kezét is bekötöztük máma — emlékezteti társa, Papp Istvánná. — Maguknál van-e otthon munka, amit ott kellett hagynia? — Most helyettem Is kapál nak a többiek — válaszol mo solyogva... — Hát a maga könyöke hogy néz ki? — szól az ara igyekvő kis katonának. Jöj~ join csak, bekötözzük. Nem jó ezzel játszani. Gyorsan ülőalkalmatosságot rögtönöz a két fiatalasszony, s a katona engedelmesen guggol elébük, nyújtja lehorzsolt karját. ögöttük alig méterekre az előző napi, Igen veszélyes buzgár hatalmas udvarai látszanak. Homokzsák-körsán- cok közé szorítva áll az alattomos víz. Piszkos, bűzös is már a nagy melegtől s a benne ázó hordalékoktól. Míg körüljárjuk a medenceszerű gátrendszert, lábunk mindig homokzsáktalaj at tapos. Masszívan rugalmas barikádok ezek, s jól beívelnek a sűrű fák alá. Itt döbben rá az ember, min is járkál. A buzgár szintje jóval magasabban van, mint a lépésnyire következő tanyaudvar. Ha nem fogják el... Rossz rágondolni. így is látszik a megmentett környéken, hogy a víz valamennyire elöntötte, csak a homokzsák-körgátak állították meg a veszélyt. Szomorú látvány a hatalmas fák övezte tanya. Elhagyatott- ságát még jobban kiemeli a zárt ajtón lengedező színes, nyári függöny. A jól beépített tanya- környék csupa fénylő, szikkadó, betaposott sár. A védősáncról deszkákon lehet bejutni a kapun. A széles palló billen, hajlik, amint rálépünk. Fröccsen alóla a víz. A kerítések sárosak, ázottak. Vesszőseprü, csutkakéve, tűzre- való, takarmány hever erre is, arra is, mintha valaki szétha- jigálta volna őket. A fásfészerben is sárosán, egymásra omolva állnak a rönkök. A víz első Hanus Józsefné, Papp Istvánná kötözés közben. támadása itt mindent elmozdított helyéről. Egy hajításnyira innen autók zúgnak, utasítások röpködnek, szivattyú zakatol. Itt meg már magány, csend. Meglepődik az ember, mikor a lába mellett gyáva pittyegés- sel két-három szép barna csirke topog el a pocsolyában. Honnan kerültek ide? Persze, persze. Valaki hazajárhat, hogy az itthagyott baromfit megetesse. Ott a házfal tövén két fapapucs is. Az elhelyezésén látszik, a vízbetörés óta használhatták. .. Aztán az ajtótól jobbra megmozdul egy darab „fekete föld”. Egy árva kutyus indul fejét lógatva a kapu felé. Kijön, épp csak ránk néz, és eloldalog a buzgár- töltésen. Mi is elmegyünk utána. A két menyecske ismeri a tanya gazdáját. Takaró Jánosnak hívják. Ö is meg a lánya is visszajár a tanyába, tenniTakaró János tanyája a körgátak tövében. venni. Amit lehet — egy-más- fél méterre a lefogott víztől... ^Barátságos rendőr áll meg egy kis beszélgetésre. Kerékpárját kijjebb vezeti a gát szélére; ne zavarjuk a forgalmat. — Szerencse, hogy jó időnk van — int félrehajtott fejjel a napra. így biztonságosabb a gát. Azért mindig készen kell lennünk. Itt ez a tegnapi buzgár. Van ám erő — pillant körül a katonákra. Milyen tempóval épültek ezek a sáncok. Lefogtuk a vizet. — Törzsőrmester elvtárs mióta van a gáton? — Három hete. 16 kilométeres a szakaszom. Másik kollégám motorral járja, én kerékpáron. Figyeljük az átszivárgást, buzgárt, irányítjuk a közlekedést, kapcsolatot tartunk a szakaszok között. Segítettünk a községek kiürítésénél a lakosságnak. Ugyanígy tettek a vízügyi- sek, civilek, katonák. .. Mikor már láttuk a veszélyt, magunk is igyekeztünk hozzászoktatni az embereket az elköltözés gondolatához. Emlékeztettük őket 1956-ra, amikor nem készültek úgy fel. Rengeteg jószág el is pusztult akkor. .. Most a pánik nélküli előrelátással mindazt elkerülték. Az emberek elhelyezése, elköltöztetése nagyobb zökkenők nélkül ment. Szívesen, megértéssel állnak mellettük a környező helységek. A jószágokkal már nehezebb a helyzet. Azoknak férőhely, takarmány kell. Ilyenkor látja az ember, mennyi állatállomány van egy- egy portán. Mindet nem is tudták elvinni. De amit itt hagy- ‘ak, mindenre vigyázunk. Ez is 'eladatunk. — Volt-e már... Megelőz a kérdés befejezésében Torma János mohácsi törzs- rmester. — Eddig semmi nem tűnt el a magukra hagyott otthonokból. vezték a cséplőgépek munka csapatait is, hogy a kimagaslóin nagy termés mielőbb magtárba, illetve fedél alá kerüljön. Nemcsak a homoki, de a kö- töftebb talajú területeken is lázas munka folyik. Szeremle határában a Dunagyöngye Tsz gazdái nagy erőfeszítéssel küzdenek a gabona mielőbbi betakarításáért. Munkájukat rendkívül megnehezíti a sok helyen feltöri talajvíz. Megyeszerte mind több gépet állítanak munkába. Pénteken a hajnali órákban azonban kiadós záporeső áztatta meg a szántóföldeket. A kiskunfélegyházi járásban például olyan nagy erejű felhőszakadás volt, hogy legalább két napig kell várni, míg a rendrevágott gabona felszárad, A learatott területeken megkezdték a tarlók szántását és ismét munkához láttak a vetőgépek is. Izsák határában például az őszi árpa helyére napraforgót vetnek, a kiskunfélegyházi járásban pedig burgonya és rövid tenyészidejű kukorica kerül a takarmánygabona helyére. Mákostéssta- ügyben KORA ifjúságomtól fogva szenvedélyesen szeretek minden mákkal ízesített ételféleséget: a nudlit, a beiglit, a főtt tésztát stb. Talán nem illetnek a szerénytelenség vádjával, ha bizonyítékul megemlítem, hogy az év elején számos cikkben sürgettem a máktermelés fokozását. Fióknyi olyan levelet tudnék mutatni, amelyekben mákimádó sorstársaim mondtak meleg hangú köszönetét fáradozásomért. Sajnos, lényegesen kevesebb az olyan levél, amelyet a máktermelés illetékesei juttattak el hozzám, de most nem is ezt szeretném panaszolni. NEMRÉGIBEN Baján, a szép fekvésű Béke Étterem étlapján örömmel fedeztem fel — egyre ritkábban szereplő — kedvencemet, a mákostésztát. Haladéktalanul rendeltem egy dupla adagot és elfogyasztottam belőle egy villányit. A mák ugyanis legalább olyan keserű volt, mint a kombinált por — ostya nélkül. Egy pohár vízzel lehűtve gyomrom és lelkem felháborodását, szóltam a felszolgálónak. Dicséretére legyen mondva, szó nélkül visszavitte az egész adagot. Nem sokkal később azonban a következő üzenettel tért meg: A konyhafőnöknő nem fogadja el a reklamációt, miután „összekevertem” a tésztát. Természetesen összekevertem, mint- ahogy összekeveri mindenki, aki nem akar egy darabig túl mákos, később pedig teljesen csupasz tésztát viliázni. ELŐKERÜLT az étterem vezetőnője is. Nyájas mosollyal ajkán türelmesen végighallgatta panaszomat. majd kedvesen biztosított róla, hogy a tésztát nem kell kifizetnem, annak ellenére, hogy a mák nem volt keserű. Mert ha ugye az lett volna. bizonyára más is visszaküldte volna. Az utolsó szót akkor ö mondta ki és én a közelemben ülő vendégek gyanakvó pillantásaitól kísérve — úgy látszik, nem akar fizetni az ürge — kisompolyogtam az étteremből. Most azonban rajtam a sor és a következő kérdést teszem fel — nyájasan mosolyogva — a vezetőnőnek: VAJON a gondjaira bízót' tanulókat is arra oktatja, hope habozás nélkül kétségbe vonják a vendég szavahihetőségét? B, D.
