Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-23 / 172. szám

1965. július 33, péntek 5. oldal Új feladatok, új követeiméityek xv. A Rőtszakállú Az üdülő könyvtárában ke­zembe került Heinrich Heine Die Harzreise című költői út­leírása a Harz hegységről. Mi­lyen kár, hogy én nem tudom olyan csodálatosan ecsetelni a vidék szépségét. A sejtelmesen zúgó erdőket, az égbe törő fe­nyőket, a festői vízeséseket, a hegyek közé ékelt élénk szí­nekre festett városkákat. Nem véletlen, hogy a Harz hegység világhírű kirándulóhely és turistaközporrt. Költői nyelv kell azoknak a legendáknak elmondásához is, amelyek I. Frigyes német csá­szárról szólnak, a Rőtszakállú- ról. 1152-től 1190-ig uralkodott. A központi hatalom híve volt, politikájában a hűbéresekkel szemben a német városok pol­gárságára támaszkodott, ami ko­rában haladónak számított. A Kyffhäuser tetején ott áll ma is a domborműve. Az emlékmű lábánál kezembe nyomtak egy kis füzetet, amelyben részleteket olvashattam a Barbarossa-le- gendából. Eszerint a Rőtszakál- lú nem halt meg, csak alszik mélyen a hegy belsejében. Ül egy kerek asztal előtt egy pá­don, szakálla már körülnőtte az asztalt, és egyre jobban befon­ja a földet is. Lenyűgözött az emlékműn le­vő hatalmas ülő alak, amint méltóságteljesen simogatja sza­kádat és szigorú tekintettel méregeti az utókor változásait. Jó játék a régi vár 176 mé­ter mély kútjának víztükrét felborzolni. Egy bögre víz 9—10 másodperc alatt ér le, teljesen szétporladva.' A kút víztükre, amely addig fényesen csillog, és akkorra mint egy lábas fe­neke, egy pillanatra elsötétül, mikor a vízpermet érinti. A vár­romok a kyffhäuseri emlékmű mellett idézik a régmúlt időket. A másik Barbarossa-legendát a hasonló nevű barlangban tett látogatásunk alkalmával hallot­tuk. A gipszbarlang termeiben ma is hatalmas munkát végez a természet, jelenleg is tömegé­vel képződik az alabástrom a víz segítségével. A természetnek ezt a csodálatos alkotását, amely mélyen a hegy alatt van, né­met bányászok fedezték fel, réz után kutatva 1865-ben. Tény, hogy van egy asztal és egy szék alakú gipszdarabokból álló kép­ződmény, melynek létesítésébe valószínűleg emberi kéz is bele­játszott. Azt mondják erről, hogy az uralkodás gondjai elől ide jött pihenni a Rőtszakállú. Ez persze csak monda, hiszen a császár a barlang felfedezése előtt több száz évvel uralkodott. A barlang csodálatos és a ma­ga nemében egyedülálló. A gipszformák, a föld alatti kris­tálytiszta tavak, amelyek közül néhány titokzatos zöld fényben ragyog, minden turistát ámulat­ba ejtenek. A járatokat erős fényszórók világítják meg, me­lyeknek sugarai sejtelmesen ve­rődnek vissza az alabástrom- foltoko-n. Keresztül-kasul jártuk a Harz hegységet. A kanyargós szer­pentineken jól vizsgázott az Ika­rusz. Érdemes megjegyezni, hogy mindenfelé találkoztunk a magyar ipar e kiváló terméké­vel, amely a magyar munkás­kezeket dicséri. Az Ikarusz autó ma már olyan világmárka, mint az Optima gyár irodagépei, amelyről később még szó lesz. Hasselfeld közelében egy er­dei fürdőre bukkantunk. Gye­rekzsivaj fogadott. Kerek ta­vacskák, bennük kis szigetek. Gyorsan működésbe léptek a fényképezőgépek. A nap időn­ként kibújt a felhők mögül, de a szél hűvös volt, még zakóban is fáztunk. A gyermekeknek azonban meg se kottyant a hi­deg fürdő. Szokás dolga ez is. Ilyen erdei fürdő egyébként még akad néhány a Harz hegy­ségben és környékén is. A kul­turált környezet, a természet fes­tői szépsége, kedvelt kiránduló- helyekké tette ezeket. Nehéz volt elbúcsúzni a Harz hegységtől, de Türingiában újabb élményekkel gazdagod­tunk. (Folytatjuk.) Kereskedő Sándor Altalanos panasz az utób­bi időben, hogy a művelődési házak és otthonok nem elégítik ki az egyre sokasodó igényeket. Arról van ugyanis szó, hogy öt-hat esztendővel ezelőtt, ami­kor a művelődési házak na­gyobb arányú építése elkezdő­dött, mások voltak az igények, mint manapság. Abban az idő­ben vált tsz-községgé a legtöbb falu, azzal érveltek, hogy kell a nagyterem a közgyűlésekhez és összejövetelekhez, kell a kö­zös ünnepségek megtartásához. Valóban, öt-hat évvel ezelőtt még a hagyományos tevékeny­ség töltötte ki a művelődési há­zak programjának nagy részét: műkedvelés. ismeretterjesztés, báli rendezvények. Ehhez jó volt a nagyterem. Sajnos, abban az időben nem gondoltak arra. hogy a kulturális forradalom magával hoz majd olyan mű­velődési formákat, amelyek nem férnek be a csak nagytermet kínáló művelődési házakba. Ma már ott tartunk, hogy a művelődési házak nagytermei­vel alig tudunk mit kezdeni, ezek nincsenek eléggé kihasz­nálva, mert apróbb, praktikus helyiségek kellenének. A pél­dákat lehetne hosszan sorolni; a fülöpházi, kerekegyházi, lász- lófalvi művelődési házak ebben az időben épültek, úgyszólván ugyanegy sémára: nagy elő­csarnok, 2—300 személyt befo­gadó nagyterem, 2—3 parányi öltözőnek használható helyiség. Semmi több. Hasonló a kifo­gás az egyébként reprezentatív kivitelű tiszakécskei és kiskun­ma jsai művelődési ház ellen is: nincsenek szakköri és klubfog­lalkozásra alkalmas helyiségei. Akkoriban jó volt, ezt kérték, ezt szavazta meg a községi ta­nács. Ma már más, több kellene. Ezért sokasodnak a panaszok az 5—6 évvel ezelőtt épült műve­lődési házak ellen. Átalakulóban van a művelő­dési ház funkciója egyre inkább megfogalmazódik egy szocialis­ta tartalmú, szocialista eszmei- ségű nevelőmunka igénye. Most folyik a következő két évre szóló tervek összeállítása. Hogy könnyebb legyen a mun­ka, a megyei tanács művelő­désügyi osztálya részletes, a leg­változatosabb esetekre és hely­zetekre alkalmazható irányel­veket adott ki. Nem merev elb­írások. hanem az egyes terüle­tek, települések sajátságos vi­szonyaira is vonatkoztatható tanácsok ezek inkább. Az új formákkal nagyon so­kat foglalkoznak az irányelvek. Erősen előtérbe lépett pél­dául a klubmozgalom. Az or­szág három és fél ezer műve­lődési házában és otthonában sok ezer klub jött létre. Bács- Kiskun megye 128 művelődési intézményében — és kívül rajta, de annak kötelékében — 191 klub működik. Műszaki, értel­miségi, ifjúsági, nyugdíjas, mű­vészeti, zenebarát, tánc. terme­lőszövetkezeti és egyéb klubok. Hogy mennyire népszerűek, csak egy számot jegyezzünk fel: az elmúlt évadban 1050 klubfoglalkozás volt megyénk­ben, 46 ezer résztvevővel. Beszélhetünk a televízió és a művelődési ház megváltozott viszonyáról. A tv-előfizetőknek csupán 3 százaléka adódik a parasztságból, tehát a mező- gazdasági dolgozók kapcsolata a televízióval jórészt a műve­lődési házak közreműködésével valósul meg. A televízió szerepe a művelődési házban nem le- kicsinylendő. mert éppen ál­tala ébred fel az érdeklődés más művelődési ágak iránt. Számos új művelődési forma — az igényekkel összhangban — sokasodik az alakulóban levő művelődési házak most készülő terveiben. A felnőttoktatás, a gyermekekkel való foglalkozá­sok sok helyt a könyvtári mun­ka, a szocialista ünnepek fényé­nek emelése, a tudatformálás számtalan új fajtája, szakkö­rök, nyelvtanfolyamok, zene­karok: ki tudná valamennyit felsorolni. A művelődési házak mai feladatainak többségéhez tehát nem elég egyetlen nagyterem, hanem minél több kisebb helyi­ségre van szükség. A már fel­épült „művelődési palotákkal” rendelkező községekben ezen úgy igyekeznek segíteni, hogy lehetőség szerint igénybe veszik az iskolákban vagy a könyvtá­rakban este szabaddá váló he­lyiségeket. Ahol azonban még ezután szándékoznak új „kul- túrkombinátokat” építeni, ott mindenképpen számolni kell a megváltozott igényekkel. Balogh József Tanítani, adni... A Harz hegység egyik legérdekesebb városa: Wernigerode. W\ erűs, jókedvű, mindig mosolygó embernek is­merik Jánoshalmán Lusztig Jó­zsef elvtársat. Az elsők között lépett be a pártba 1945-ben és buzgón magyarázta a jövő nagyszerűségét az embereknek. Már akkor propagandista volt. Közel húsz év után ugyanolyan lelkesedéssel és lendülettel vég­zi ezt a munkát, mint amikor elkezdte. Honnan meríti az erőt, hogy nem fárad bele? Noha az elismerésen, néhány oklevélen és jutalomkönyvön kívül soha semmit nem kapott érte, mégis nagyszerűen végzi önkéntesen vállalt munkáját! A jánoshalmi Petőfi Tsz elnö­ke, Tanos elvtárs, az alapszer­vezet párttitkára Sugár elvtárs, meg a tanfolyam 25 hallgatója a tanú: Lusztig János kiváló propagandista. J 2 ő tanfolyamáról soha ^ senki sem marad ki: Akik az év elején megkezdik a tanulást, valamennyien be is fejezik, sőt — amivel bizony kevés propagandista dicseked­het — az év végén többen van­nak a tanfolyamán, mint ahá­nyon az év elején jelentkeztek. — Szeretem az embereket, nagyon szeretem az ügyet — mondta, amikor megkérdeztük — és számomra az egyetlen igazi jutalom, ha látom, hogy érdeklődnek, lelkesednek, ta­nulnak az emberek. Ha azt ta­pasztalom, hogy sikerült meg­szerettetnem a marxizmust, el­fogadtatnom a párt politikáját, ha látom, hogy abból az őszinte •ügyszeretetből és lelkesedésből, ami bennem él, át tudtam adni valamit a hallgatóimnak — az a legnagyobb örömöm. Nagyon meggyőzőek ezek Zalka Miklós: RAPSZÓDIA FEHÉRBEN A kötet minden egyes da­rabja lebilincselően érdekes írás. Valamennyi — más-más összefüggésben — arra a kér­désre felel: miként dobog a ka­tona szíve a zubbony alatt? A ruházat egyforma, de a „kincs­tári” mégsem uniformizál. Ez a hadsereg — néphadseregünk — nem akarja elnyomni az egyé­niséget, de jobbá formálni igen. Férfiasságra nevel, becsületes helytállásra, frázisok nélküli ha­zaszeretetre. Módot ad a leg­szebb emberi erények kibonta­kozására, az „edzett lélek” tet­tekben megnyilvánuló szaka­datlan fejlődésére. Ahol emberek vannak, ott konfliktusok is vannak. A konf­liktusok pedig a jellemek külön­bözőségéből fakadnak: az em­berség ütközik össze olyan tu­lajdonságokkal, amelyek még ott settenkednek egyesek lelki zu­gaiban. Mindig az emberség győz — társadalmi létezésünk általános tendenciája ez —, de nem simán győz. Kemények az összecsapások, sebek keletkez­nek s ezeket nem „ráfúvással” gyógyítja valamiféle mesebeli tündér. Zalka kötete értékes mű Olyan világba vezeti el az olva­sót, amelynek mindennapi éle­téről viszonylag keveset tudnak a katonaéletet át nem élt em­berek. Zalka novellái érdekesek, fordulatosak, sőt — izgalmasak. Kitűnő olvasmány valamennyi. Húsból és vérből való hősök tűnnek fel bennük: a vonzó élet, a győzelmes valóság. F. M. szavak. Igen! Ilyen propagan­distákra, ilyen kommunistákra, ilyen emberekre van szüksége a szocialista mának, mert az ő munkájuk, lelkesedésük a ter­mőtalaja a kommunista holna­poknak! De mégis! Valami különleges módszere lehet? S3 iszen megyeszerte számos kiváló propagandistánk van, de ilyen eredményeket ke­vesen érnek el. Mi hát az a kü­lönleges, az a rendkívüli, ami­vel még azt is sikerült elérnie, hogy több hallgató kilométerek­ről, esőben, hóban, fagyban, eljön a foglalkozásra? Mint eb­ben az évben Raffai Vencel elvtárs is tette. — Ebben sincs semmi titok — hangzott a válasz. — Talán azért jönnek el. mert soha ké­születlenül nem tartok foglal­kozást. Előfordult, hogy éjszaka készültem fel a szemináru-----v me rt akkor jutott rá idő. Iga­zán nem panaszként m^^om, csak tanulságként a fiatalok­nak: A szeminárium hallgatói a foglalkozó <—7-^n tanulni akar­nak, újat. érdekeset és érdeke­sen. Úgy látszik, sikerült ezt elérnem. És még v -,n{ Ta­lán megemlítenem sem érde­mes, de ha már .,különlegesség” után kutatnak, hát elmondom. Én nemcsak azzal törődöm, hogy elsajátíttassam az anyagot a hallgatóimmal. Közöttük és velük élek. Meghallgatom pa­naszaikat, problémáikat és igyekszem segíteni, ahol lehet. Olyan szerencsém van. hogy az esetek többségében sikerült segítenem. Persze ez némi utá­najárást igényel, meg azt, hogy az illetékesek meghallgassanak. Csendesen elmosolyodik: — És ebben is szerencsém van. A tsz-nél is. a tanácsnál is mindig meghallgatnak, a le­hetőséghez mérten segítenek. Én a Petőfi Tsz-be ..hazame­gyek", és bár nem ott dolgo­zom, ami ott történik, az „mi- nálunk” van, mert ott vannak az emberek, — immár 5 éve —, akiket tanítok, nevelek, akiket nagyon szeretek, és akik hát.. . Igen, igen. hadd fejezzem be én a szerénységből megszakí­tott mondatot: ... Akik nagyon szerelik Lusztig elvtársat, hi­szen érzik, tudják, hogy oz esze szíve, embersége az övék. És a mi Lusztig elvtársunk bol­Me :* az az igazi boldon- ság, ha érezzük. hogn •zilkséo van ránk és szeretnek minket! Papes Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom