Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-14 / 164. szám

A meredek ívelésű grafikon

Fejlődő idegenforgalmunk

Modern népvándorlás — az emberek áradata hömpölyög át évről évre az országhatárokon —, a nemzetközi statisztikák szerint 1963-ban összesen 130 millióan vettek részt turistautazásokban, hozzávetőleg 15 milliárd dollárt költve el külhoni tartózkodás során. Ebből az utóbbi számból is kitűnik: az idegenforgalom egész sor ország előkelőén magas bevételi forrása.

Ha a mi idegenforgalmi elképzeléseinket a realitások mérlegére helyezzük, világossá vá_- lik, hogy alight kelhetünk versenyre — például Olaszország műkincseinek vagy Svájc hegyeinek vonzásával. Am a legszerényebb megítélés szerint is, van vonzása Magyarországnak a határokon túl, lehetőség nyílik arra, hogy évről évre jobban részesedjünk a turisták elköltésre váró, korántsem jelentéktelen pénzéből. S jóllehet, az idegenforgalom morális jelentősége, a népeket közvetlenül ösz- szekapcsoló szerepe igen nagy, emellett

kitűnő üzlet is.

Ezúttal csak ezt az oldalát vizsgáljuk közelebbről.

Mindenekelőtt vessünk egy pillantást idegenforgalmi statisztikánkra, amelyből kiderül: hazánk az utóbbi években mind örvendetesebben kezd „divatossá válni” a turisták között, egyre többen kérnek bebocsátást határainkon.

A beutazó külföldi állam~ polgárok száma:

1961

1962

1963

1964

336 696 463 975 584 688 1 302 351

A meredek ívelésű számsorok láttán jogos a kérdés: mit hoz számunkra az idegenforgalom? Nos, ennek megítélésénél figyelembe kell vennünk, hogy voltaképpen olyan „exportról” van szó, amelynél nem az áru megy a vásárlóhoz, hanem fordítva. Ráadásul e különleges export keretében olyan „cikkeket” is

PETŐFI NEPB

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Kiskun megye.) Bizottsága Os a megyei tanács lapja. Főszerkesztői dr. Weither Dániel. Kiadja

a Bács megyei Lapkiadó Vállalat.

Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség«

Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telelonközponti 26-19. 25-16.

Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok; 11-22. Kiadóhivatal:

Index: 25 065.

Kecskemét. Szabadság tér lh Teleton: 17-09,

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető«

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetés) dH i hónapra 13 forint

Bács-Klskun megye) Nyomd» V. Kecskemét —* Telefoni U-8S;

devizáért értékesíthetünk, mint a táj szépsége, nem is szólva például a hazai anyagokkal dolgozó vendéglátóipar vagy a belföldi közlekedés stb. devizabevételeiről. Az így nyert deviza úgynevezett G mutatója (az export gazdaságosságát jelző szám) azt bizonyítja, hogy

1 dollár „termeléshez”

átlag mintegy 24 forintnyi költség szükséges, sokkal kevesebb, mint a többi exportágazatban. (A külkereskedelemben ugyanis előnyösnek számít a 40—50 forintos G mutató.) A költségek jobbára hazai anyagokból, sőt, anyag nélküli szolgáltatásokból adódnak. Jellemzésül elég arra utalni, hogy például a sertéshús idegenforgalomból nyert devizahozama mintegy 1600 százalékkal több, mintha exportra adnók el, a kecskeméti barack- pálinkánál az 1700 százalékot is meghaladja ez a különbség.

Természetesen az idegenforgalmi bevételek növelése egész sor feltételtől függ, amelyeket folyamatosan kell megteremtenünk. Legfontosabb nyilvánvalóan a szálláshely: egy tavaly született határozat értelmében 1970-ig hozzávetőleg 10 000 szállodai férőhely épül, nem szólva az évről évre örvendetesen gyarapodó campingférőhelyekről. Az idegenforgalmi kiadások skálája ezen túl is rendkívül széles, a nyári szórakoztató programok szervezésétől a megfelelő üzlethálózatig, az ajándéktárgyak előállításától az autós turisták sajátos igényeinek kielégítéséig. Az erre a célra fordított költségek azonban itt sokszorosan megtérülnek. Pénzügyi szakértők kiszámították: a múlt évi, mintegy 6—8 millió dolláros bevételt viszonylag gyorsan 25—30 millió dollárra emelhetjük. Az összeg realitását jelzi, ha hozzátesszük, hogy például Jugoszlávia a múlt évben mintegy 60—70 millió dollárt szerzett idegenforgalomból és erre az évre hozzávetőleg 100 milliós bevétellel számolnak.

Ismeretes, hogy tavaly az idegenforgalom „előlépett” a nép- gazdasági tervezés „ranglistáján”: önálló ágazattá vált, a közvetlenül minisztertanácsi felügyelettel működő Országos Ide" genforgalmi Hivatal vezetésével. Ez a változás rendkívül jelentős idegenforgalmunk jövője szempontjából, hiszen ily módon tervszerűen, koncentráltan lehet irányítani, szervezni azt a bonyolult, szerteágazó fejlesztési munkát.

Mindezek mellett külön kell szólni az idegenforgalom egyik fontos — talán a legjelentősebbek közé sorolható — feltételéről: az ország külföldieket fogadó

pszichikai légköréről.

Akik jártak a hagyományos turistafogadó országokban, például Olaszországban, jól tudják, ott úgyszólván mindenki személy szerinti felelősséget érez azért, hogy a külföldi kellemes benyomásokat szerezzen náluk. Valójában „ingyenes”, tehát külön beruházások nélküli, mégis elsőrendű feltétele ez az idegenforgalmi vonzásnak. A szí- I vélyes vendéglátás lényegében | köznapi apróságokat, figyelmességeket is jelent, az utcai járókelők készségét a tájékozódó | külföldi iránt, különböző idegen nyelvű feliratokat, forgalmasabb üzletekben lehetőleg nyelveket tudó elárusítókat és az idegenforgalom exponáltabb pontjain még külön gondosságot, figyelmet. Mindez olyan feladat, amely — ha közvetve is — de mindenkit az idegen- forgalom fejlesztésének cselekvő részesévé, szervezőjévé avat.

Természetesen kötelességünk arra törekedni, hogy vendégeink jó emlékekkel távozzanak tőlünk. De az sem másodlagos: jönnek-e ismét, növelik-e újra idegenforgalmi bevételeinket? S ez — a sokmilliós beruházásokon túl — némileg mindnyájunkon múlik.

T. A.

Falusi hétköznapok

Kei láviif Piriéről

TALÁN nehéz is volna ezt a kis települést községnek nevezni, hiszen a házak nem mindenhol képeznek utcát. A pirtói főutca sem szabályos, mert csak az egyik oldalon vannak házak. A lexikon három sorban emlékezik meg Pirtóról, elmondván, hogy 1960-ban összesen 1010 lakosa volt.

ték a szépre vágyó IányoSj asszonyok, de a férfiak is szívesen ülnek székbe a „szakállpusztító” művelethez.

*

A KÖRZETI ápolónő már törzslakónak számít P irt ón. Bálint Matild ugyanis még a múlt év decemberében került a községbe. Igaz, hogy egészségház még nincs (a tervek

Levél Magyarítomorogról

A napokban kedves levél érkezett a Bács-Kiskun megyei Nőtanácshoz az ország keleti részéből, a Hajdu-Bihar megyei Magyarhomorogról. íme a szövege:

,,A magyarhomorogi Nőtanács segíteni szeretne az árvízkárosultakon, akiknek sorsát magunkénak valljuk. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy szívesen nyaraltatnánk gyerekeket, illetve látnánk el őket addig, amíg szüleik helyzete megoldódik. Tudjuk, hogy államunk a legmesszebbmenőkig gondoskodik az árvízkárosultakról — de hisz mi is az állam vagyunk ... Nyolc gyermeket várunk szeretettel, csak

az a kérésünk, hogy ebből hat kislány legyen. Választ várunk arra, hogy kérésünk teljesítése lehetséges-e, s hol vehetnénk át a gyerekeket?

Igaz, nagyon kicsi falucskában élünk, túl sokat nem segíthetünk, de úgy gondoljuk, hogy az igaz emberséggel nyújtott apró segítségekből tevődnek össze a nagy dolgok.”

E levél egyetlen apró példája annak, a mély emberségnek, együttérzésnek, amely szocialista társadalmunkban a gondokkal küzdők iránt nap, mint nap megnyilvánul. Köszönet a távoli falucska asz- szonyainak az őszinte segítő- készségért.

Erzsiké szakértelemmel, gyakorlott mozdulatokkal bodorint ja a hajat, míg kis munkatársnője tépelődve tekint a páciensre, mintha azt kérdezné: mit kezdjek ezzel a fejjel?

Egészen más a kép, ha az ember közelebbről szemléli. Látja a házakat, beszélget Pirtó lakosaival, érdeklődik gondjaik, örömeik felől, munkájukról, eredményeikről kérdezi őket. Mert az élet Pirtón is pezseg, buzog. Ennek a pezsgésnek, ennek a naponta változó újnak két alakítóját, két „részvényesét” kerestük meg és mutatjuk be. Mindketten fiatalok, egyáltalán nem panaszkodnak a kis falura, itt is megtalálják a munkát és mindazt, ami az életet jelenti. *

ALIG HÁROM hónapja került Pirtóra Tófeji Erzsébet fodrász. Azóta szebbek az ottani lányok, asszonyok. Műhelyét a községi tanács engedélyével az eredetileg autó- buszmegállónak épített helyiségben rendezte be. Az építkezés egyébként teljes mértékben társadalmi munkában történt s mindössze az anyag beszerzéséhez használtak fel 20—25 ezer forintot. így lett a községnek egyszerre buszállomása és fodrászműhelye is. Erzsiké működése előtt „vándorfodrászat” volt a faluban. De olyan értelemben, hogy aki nyiratkozni akart, annak el kellett vándorolnia Halasra, vagy Kiskőrösre. A csinos fodrászlánynak jó forgalma van, érdemes volt Bajáról eljönni s főleg azok után, hogy az indulás kezdeti nehézségei elmúltak. Erzsikét megszeretelkészültek már), de Matild rendületlen szorgalommal járja a falut s ahol szükség van rá feltétlenül megjelenik és segít. Injekciót ad, kötöz, elsősegélyben részesíti a rászorulót. Munkájának ei'edmé- nyéhez tartozik, hogy a télen megszervezte az elsősegély- nyújtással foglalkozó tanfolya- mot, amelynek húsz hallgatója volt. Ű oktatja az iskola ötödik, hatodik osztályos tanulóit, neveli az ifjúsági egészségőröket.

— Kalocsán, munka mellett végeztem el a hároméves ápolónőképző iskolát. MehetNejem színváltozása

Amikor életemben először megláttam, hollófekete haja valósággal megbabonázott. Halkan suttogtam magam elé.

— Hajad olyan fekete, mint a trópusi éjszaka.

Könnyű volt vele szemben ezt a bizalmas hangot használni. Irénke nem leérte ki magának. Függönyös szempillái alól rám nézett. Ez a bársonyos tekintet döntötte el további életemet.

A rövidség kedvéért kihagyom a részleteket. Röviden elmondom, hogy hat hónap múlva volt az eljegyzésünk. Fiatalkorom legnagyobb meglepetése ért ezen az estén. Irén nem volt fekete, hanem angyali szőke és két csók között a fülembe súgta, hogy ezt adja nekem eljegyzési ajándékul.

Mit meg nem bocsát egy szerelmes fiatalember a menyasszonyának. Az eljegyzés ünnepi hangulatába n megsimogattam Irén aranyszőke fürtjeit. Nagyon jól emlékszem arra, hogy azon az emlékezetes éjszakán azt álmodtam, hogy csodálatosan szép virágágyban feküdtem és drága kis menyasszo=

nyom mézszínű hajával takarództam.

Gyönyörű, lombhul- lajtó ősz volt, amikor megtartottuk az esküvőt. Boldogságomban csak akkor vettem észre menyasszonykám gesztenyebarna fürtjeit, amikor már a menyasszonyi fátyolt igazították a fejére. Amilyen fülig szerelmes voltam, nem is tehettem egyebet, mint amit tettem. Melegen homlokon csókoltam Irént. Boldog voltam, amikor egyik csintalan gesztenyebarna vuklija megcsiklandozta az orromat.

ötéves házassági évfordulónk kedves meglepetése volt Irén platinaszőke haja és öt év múlva azzal kedveskedett nekem, hogy hajának valami különös penészzöld színe volt.

Az évek során Irén feje volt lila, ezüstszínű, dióbarna és hófehér, Múltak azonban az évek. Kedves párom születési bizonyítványa az enyémhez hasonlóan sárgult, az élet decemberje beszitálta fehérrel a halántékunkat.

— Ez az utolsó próbálkozás! — lehelte egy kis elérzékenyü- léssel a hangjában. Örökre megmaradok a fekete mellett.

Persze, ezt nem tette hozzá a drága, hogy ezzel takargatja a szemtelenül előtolakodó ősz hajszálakat.

(R-ly)

Megjött az „ápoló néni”.

tem volna nagyobb helyre is, de azt hiszem jól választottam, amikor Pirtóra jöttem. Itt nagy szükség van rám és jóleső érzés ezt tapasztalni.

— Van-e sok munkája?

— Bizony sokat kell gyalogolnom. Pirtón elég messze vannak a házak egymástól, de ez nem lehet akadálya a munkámnak, a hivatásomnak, amit szeretek. Heteként egyszer jön orvos a községbe, a többi napokon én látom el az egészségvédelmi teendőket.

*

íme két fiatal lány, akik nem idegenkednek a falutól, akik elégedettek Pirtón, jó kedvvel, szorgalmasan dolgoznak a község lakóinak örömére, megelégedésére.

—1 —r