Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-12 / 137. szám

1965. június 12, szombat

5. oldal

ÚHorök — fa tusán

••

Ülésezett a kecskeméti városi kiinyvbarátbizottság

Tegnap délelőtt Kecskeméten, a Hazafias Népfront székházában értékelte a könyvhetet a városi könyvbarát bizottság. Kecskeméten tíz író—olvasó találkozót tartottak a könyvhéten, s a közönség különösen nagy szeretettel fogadta Szabó Pál és Kassák Lajos Kossuth-díjas írókat. A könyvesboltok összesen mintegy 160 ezer forint értékű könyvet adtak el, s több, az ünnepi alkalomra kibocsátott mű napok alatt elfogyott. Különösen kedveltek voltak a

húsz év fejlődését tükröző antológiák, valamint a Kossuth Kiadó számos érdekes politikai kiadványa.

A könyvbarátbizottság megállapodott néhány, az idei tapasztalatokból következő alapelvben is az irodalmi ismeret- terjesztés jövő évi tervezete számára. Jövőre az együttműködő szervek még szorosabb összhangban szervezik meg az irodalmi rendezvényeket, s általában előnyben részesítik a tapasztalatok alapján a keddi és a pénteki napot.

■7"dekes és szívderítő dol- gokat olvashat az ember a belsöballószögi úttörőcsapat célkitűzéseiben. Ilyeneket például:

Az V. osztályos raj Kadafal- va történetét és jövőjét; a VI. osztályos raj a Mathiász Tsz történetét és fejlődését; a VII. osztályos raj az Új Tavasz Tsz fejlődését; a VIII. osztályos raj a Helvéciái Állami Gazdaság történetét fogja tanulmányozni. Ez volt a félévi feladat. És a feladatot végrehajtották.

Itt kint a tanyavilágban, közel Kecskeméthez és mégis távol a várostól, hogyan él egy

úttörőcsapat? Ezerötszáz lelket számol ez a tanyavilág. A központban, az iskola környékén egymás mellett vannak a házacskák, de némelyik gyerek két-három kilométerről jár be az iskolába. Gyalog, vagy kerékpáron. Kétszáznyolcvan gyereket tanítanak ebben az iskolában. Az első osztályosokat kivéve úgyszólván valamennyien úttörők, vagy kisdobosok.

A tanyán különleges jelentőséget kap az úttörőmunka. A feladat ezerszínű, sok-sok a tennivaló. Héjjas László vezetőtanár arról beszél, hogy ezek a gyerekek micsoda lelkesedéssel végzik pl. a szakköri foglalkozásokat. A most véget ért tanévben nyúlászattal, kisállattenyésztéssel foglalkoztak, jövőre virág- és zöldségtermesztés lesz a fő szakköri foglalkozás.

zámosan vannak közöttük, akik kitüntetést kaptak. Herczeg Ágnes, Zilahi Sebes Zsuzsa és H. Tóth Katalin munkáját az Országos Üttörő Szövetség ismerte el, de kiváló úttörőként tartják számon Gyulai Erzsit, Öene Zsófit és Szabó Vilmost is.

— Sikeres munkánkhoz Zilahi Sebes Béla igazgatótól nagyon sok segítséget kapunk, — mondja Héjjas László. — De szívesen. segít nekünk a nevelőtestület többi tagja is.

Sokat lehetne sikereikről, eredményeikről beszélni, de itt csak egyet említsünk még meg: a Csupaszem-raj 20 tagú furulyakórusát. Fazekas Piroska tanárnő vezeti ezt a kis együttest, amely III—IV. osztályos gyerekekből áll. A felszabadulási kulturális szemlén az egyik kecskeméti iskolával azonos pontszámot (25 pontot) ért el.

Tizenkét tagú tánccsoportja van ennek a tanyai úttörőcsapatnak. Táczi Szabó Győzőné tanárnő vezeti nagy lelkesedéssel, immár 14 év óta. Iskolai műsorokból, műsoros rendezvényekből sohasem hiányzik a fellépésük.

A z iskolában uralkodó jó szellem az úttörőcsapat és az őket támogató pedagógusok jó munkájának együttes eredménye. Ez a sikereik titka.

B. J.

lanév/iíi*« hangverseny a zeneiskolában

Milliomos gyerekek

Néhány napja megélénkült a forgalom a postahivatalokban és takarékpénztáraknál. Megkezdődött az iskolai takarékbélyegek kifizetése. Az év közben megtakarított forintok most a gyerekek kezébe kerülnek, s belőlük tíz hónapon át szövögetett tervek, álmok válnak valóra. Az idén is hírül adhatjuk, hogy gyerekeink takarékossági mozgalma nem volt eredménytelen. A tavalyi 5 millió 700 ezer forinttal szemben a most zárult tanévben kerek 6 millió forintot takarítottak meg megyénk iskolásai. Együttvéve tehát többszörös milliomosok lettek.

Az OTP megyei fiókjától nyert értesülés alapján arról is beszámolhatunk, hogy az idén a tavalyinál 10—15 százalékkal többen — az általános iskolai tanulóknak mintegy 65—70 százaléka — kapcsolódtak be a takarékossági mozgalomba. A megyében nem is egy olyan iskola akad, ahol minden tanulónak volt takarékbélyege. Az Izsák, M a jláth-telepi iskola is ezek közé tartozik, s itt egy-egy diák átlagosan 544 forintot gyűjtögetett össze az év folyamán. A kiskunmajsai általános iskola 34 fős cigányosztályának együttvéve 2350 forint értékű takarékbélyege gyűlt össze egy tanév alatt...

E. É.

ÜNNEPÉLYES keretek között zajlott le a Kecskeméti Állami Zeneiskola idei tanévzáró növendékhangversenye. Ez alkalommal ugyanis az iskolának azok a tanítványai léptek a dobogóra, akik eredményes felvételi vizsga után a jövő tanévben a szegedi, illetve a budapesti zeneművészeti szakiskolában fogják zenei tanulmányaikat folytatni. A tanárok jó munkáját dicsérő, komoly eredmény, hogy az idén kilenc növendék nyert felvételt ezekbe a zenei pályára előkészítő, magasabb oktatási intézményekbe. A csütörtöki hangversenyen elbúcsúztak iskolájuktól és — ideiglenesen — társaiktól, ismerőseiktől, a kecskeméti közönségtől is. Ideiglenesen, mert — mint búcsúszavaikban elmondták — továbbra is tartani akarják a kapcsolatot a várossal, ahol zenei alapképzésüket kapták, sőt közülük többen majd mint tanárok vissza akarnak térni Kecskemétre.

A KONCERT iránti érdeklődés akkora volt, hogy a növendékhangversenyek hagyományos színhelye: az úttörőház nagyterme is szűknek bizonyult a közönség befogadására, sokan az ajtókban és a folyosón állva hallgatták végig a műsort. Sípos Károly tanár megnyitó

szavai után színre léptek az est szereplői; technikailag és zeneileg egyaránt felkészült, kidolgozott játékuk őszinte sikert aratott.

A műsorban öt hegedűs lépett fel: Benyeczky Anna, Kó- csó Mária, Kőszeghy Ildikó, Mujkos Teréz (Dómján József tanítványai) és Faragó Mária (tanár: dr. Héjjas Pálné), egy zongorista: a kimagaslóan tehetséges Dékány Anna (tanár: Forgács Erzsébet), egy gordonkás: Koncz Márta (tanár: Héjjas Pál), valamint két klarinétos: Boros János és Maczák János (tanár: Kovács Sándor). Külön ki kell emelnünk, hogy a zongorakíséret igényes feladatát három zeneiskolai növendék: Egyedi Ilona, Kontra Gabriella és Kosa Klára kitűnően látta el, mindhárman Forgács Erzsébet tanítványai.

A HANGVERSENY, mely méltó befejezése volt az iskola idei oktatási évének, Ádám József igazgató szavaival ért véget, aki értékelte az év munkáját, a növendékek különböző hangversenyeken, seregszemléken és országos bemutatókon elért eredményeit és sikeres további munkát kívánva bocsátotta útjukra az iskola eltávozó, volt tanítványait.

Körber Tivadar

mutattam büszkén az ízlésesre festett, jó formájú, modern autókra.

— Sokat látná már belőlük, valóban szépek, s úgy hallom, jók is — nézett a sorban haladó teherautókra Mohammed.

Letértünk az alexandriai útról, a jelzőtábla már Mehalla el Kubrát, utunk egyik állomását jelezte. Az egyszerű emberi, vagy állati erővel hajtott vízkiemelő masinák, a keskeny öntö- zőcsatornákban álló, földecské- jüket locsoló fellahok már nem kötötték le figyelmemet. Egyre az járt az eszemben, amit Mohammed, a sofőr mondott: „Mi sem kulloghatunk.”

Beértünk a városba. Öriási bekerített telep előtt haladtunk el. Vasúti szerelvényről és tevék tucatjainak hátáról rakták le szakadatlanul a gyapotbálákat. Az egyiptomi texitilipar fővárosába érkeztünk, a kontinens legnagyobb textilgyárába.

Barátságosan, s meglepetésre, németül köszöntött bennünket a gyár egyik főmérnöke. S nyomban magyarázattal is szolgált.

— Sokat segített és segít nekünk a Német Demokratikus Köztársaság Én is kétesztendős tanulmányúton voltam náluk. Berlinben, Drezdában, Leipzág- ben és másutt. Nagy szükség van most nálunk a jó szakemberre, elsősorban itt, hiszen hazánkban a textil- és az élelmiszer- ipar adja az ország ipari termelésének háromnegyed részét. S nemzetünk most olyan úton indult el, melyet sokan nem néznek jó szemmel, nem is segítenek. Pedig volna miből, s volna mit törleszteni, például az angoloknak. De mi bízunk magunkban, s barátainkban.

Mert sok barátunk van. Nézze — invitált —, lássa a saját szemével, mire jutottunk eddig...

Egész napon át jártuk agyár- város utcáit, épületeit, tereit. Izgalmas, érdekes világ tárult a szemünk elé. A kombinát üzemJártunkban-keltünkben betértünk egy hatalmas áruházba, ahol a gyár termékeit a munkások és családtagjaik kedvezményesen vásárolhatják. Ember- ember hátán tolongott az üzletben. Úgy találtuk, nem is volt

Arab és szovjet nép összefogásával gyors ütemben épül az asszuáni erőmű őri ás.

részeivel és szociális intézményeivel — 500 holdnyi területen, épült fel. Több mint harmincezer tonna gyapotot dolgoz fel évente, az egyiptomi gyapottermés egynegyedét. 120—150 millió méter gyapjúáru kerül ki évente az itt dolgozó 22 ezer munkás keze alól. Mehalla el Kubra gyártmányai, gyapjú- és kamgamszövetei, modem és ősi hieroglifás, Nofretete mellalakjával, szfinxekkel díszített ruhaanyagai, az egész világon jól- ismertek, kelendőek.

mind vásárló. Egy középkorú férfi népes családja körében, egész vég anyagokat ide-oda rakva magyarázta, — ez is az ő gépén készült. Büszkén tekintett körbe, a család pedig meg- hatottan nézett fel rá, arra az emberre, akinek parancsát már nemcsak a teve és a szamár, de a gép is teljesíti.

Délután — amikor már jártunk a gyáróriás 10 ezer férőhelyes sportstadionjában, tornatermeiben, óvodájában, uszodájában, színháztermében, kórházában, munkásklubjában és ipari középiskolájában is, — a 6 ezer fős önkiszolgáló étteremben, ahol 2 piaszterbe kerül egy üzemi ebéd, Musztafa Habibbal beszélgettünk. Ö mondotta számunkra az egyik legérdekesebbet: egy textilipari óriásüzem 22 ezer dolgozójából mindössze 500 a nő! A többi mind férfi.

Csodálkozásomat látva, Musztafa ugyanúgy válaszolt, mint délelőtt, az alexi úton Mohammed:

— A múlt öröksége. — Higy- je él, nem tart már soká. De a megoldás nem egyszerű. Hiszen ezeket az asszonyokat, lányokat is szinte a háremekből hoztuk a gyárba. De ők már felemelt tejjel járnak, s bizonyítják: a nő a férfi teljes értékű társa. És ez nagyon jelentős az arab világban.

Mehalla el Kubra magyarul „nagy helyet” jelent. Valóban nagy hely, hiszen az EAK „tex- tilfóvárosában’’ százezer ember él a gyapot feldolgozásából, a kombinátból. 500 kilométernyi textília hagyja el naponta az óriási gyár kapuját. S ebben a fellegvárban egy hatalmas hadsereg kovácsolódik, a munka hadserege, amely képes hihetetlennek vélt magasságokba emelni egy népet, nemzetet.

Kiléptünk az utcára. A gépek zaja még messzi kísért. Még. egyszer megnéztük a Mehalla el Kubra-i üzem égre törő óriás tornyát. A munkásklubből zeneszó hangzott. A zenekar az esti koncertre készült.

(Folytatjuk.)

A tabló

tablója

Mindenhogy kitűnő év- í szak ez a nyár eleje. Ilyenkor ;

mindennek örül az ember.

I örül, hogy melegen süt a nap, '• de még sincs meleg. örül, '

! hogy végre száraz lett az idő, \

| mégis esik az eső. Örül, hogy ] hálistennek levetheti a kabá- ] tot, mégis felveszi, örül az ;

! olcsó kiárusításnak, mert mire ;

I fizetést kap, már csak egykét napig tart.

örül minden állampolgár, mert ilyenkor a legunalma- ; sabb kirakatok is megtelnek !

| élettel, színnel, mosollyal. Ez I a nyárelő tudniillik a tabló- \ kampány évadja is. „Találko- ! zunk szeptemberben!” — hirdeti a gödörparti általános kisdedóvó végzős növendékeinek tablója. „1965—1970.” sűríti képletté a találkozás té- ! nyét a Zsalu Zsoltról elnevezett felsőfokú kártyaipari j technikum utolsóéves tanulóinak emlékfoto-gyűjtemé- nye. „Mondottam ember: Eve égy és hízva hízzál!” — olvassuk a híres mottót a humán tagozatú étlapszerkesz- tők vizsgatablóján.

Tehát minden kirakat elgyönyörködteti a járókelőket valamivel. Kinek a lánya, kinek a fia, kinek a szüleje, kinek az ismerőse, vagy bol- ] dog őse néz a halhatatlanságba az ovális, sarkos, esetleg kerek fotókról. Milyen jót nézelődnek a lányok a fiúkon — és viszont. Milyen megköny- nyebbülés, ha Maca megje- \ gyezheti Micáról: „Nézd, mit csinált a fényképész arról a rondáról!” Vagy ha a diákok beolvashatnak a tanár úr képmásának a sok pikkelésért: £ „Nézd, olyan az orra, mint a logarléc!"

Az IS megható, mikor a \ kislány, vagy kisfiú mint kö- ; zömbös „idegen” furakodik a kíváncsiak közé és fülel, izgul: mikor mondja már valaki: „Ejha! Látod azt a mandulaszemű lányt? Talán nincs ! is olyan szép másik.” — „Azt nézd meg, azt az összeérő szemöldökű fiút! Akár egy meglett férfi!”

Az sem kutya, mikor a legrosszabb tanuló ilyen véleményt hall: „Hogy hívják azt a szomorú szemű gyereket? Bódi Bódog. Biztos valami osztályelső; olyan stréber képe van.”

Szó, ami szó — sok kedves időtöltésre, megjegyzésre adnak okot ilyenkor az auszlá- gokat elborító tablók. Ken- terbe veri azonban az eddigi szokványmegoldásokat annak ; a tablónak az ötlete, melyet ! a szolnoki Kossuth téren láthat az arra utazó. Az érettségizett diákok fényképeit mutató tábla mellett egy másik is látható. Azon csupa Óvodáskorú kislány, kisfiú. Ezen a tablón az a felírás: „Ilyenek voltunk.” Minden kisgyerek érettségizett „példánya” ott látható a szomszédos tablón. Az is igen vicces, hogy például az osztályfőnök-tanárnő masnis kislányképe is fellelhető a mai tekintélyt sugárzó tanárportré ellenpárjaként. Ami azt illeti ez a I tablók tablója kezdeményezés | is hordoz magában a kedves | meglepetés mellett egy érde- < kés következtetést. A két tab- !

! ló láttán feltétlenül ez jön az ember szájára: Lám, így megnő a gyerek, ha igyekszik! ;

; Vagy a diákéra: Ki hitte vol- • na, hogy Szundi tanár úr is ! volt gyerek?!

—th —n