Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
HELYTÁLLNAK A GÁTON Beláthatatlan károkat okozhat, ha egy folyó kilép a medréből és hatalmas víztömegét a környező földekre zúdítja. Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozóinak szinte egész évi munkája menne veszendőbe, falvak, tanyák, istállók esnének áldozatul a kavargó áradatnak. Éppen ezért mindent meg kell tenni a veszély elhárítására. A napokban elindultunk, hogy saját szemünkkel győződjünk meg az Alsó-Duna- völgyi Vízügyi Igazgatóság területén folyó árvízvédelmi munkáról, arról a küzdelemről, amelyet az ember vív a megáradt folyóval BAJÁN az igazgatóság épületében reggel 9 órakor teljes lendülettel folyik a munka: tanácskoznak, számolnak, jelentések, utasítások futnak szét a terület különböző pontjain dolgozó csoportokhoz. A nagyteremben az igazgatóság hatáskétoldalt víz. A gát jobb oldalán levő fák koronáig vízben. Szeremle alatt a Duna elöntötte a községi sportpályát is és az öltöző épületének ablaka alatt most kacsák úszkálnak. Kissé távolabb a töltés bal oldalán Á. Tóth József, a szeamit vissza kell szerezni tőle. A többit földhöz rögzítették, biztonságba helyezték. HIRTELEN feltűnik előttünk a tehergépkocsik porfellege. Szerencsére nem szembe jönnek. A kerülés ugyanis a keskeny gáton lehetetlen. Nyomukba eredünk. Nem sok hiányzik már a déltől, amikor Dunafalvánál a vízben álló fák koronája fölött meglátjuk a hatalmas úszódaru égbe meredő karját. Követ raknak az uszályból egészen a vízig ereszkedett teherautókra. Szemben Duna- szekcső házait mossa a folyó. — Naponta 25—30 vagon követ raknak itt ki •— tájékoztat Arató József. — Eddig négyezer tonna érkezett, s abból hármat nehezékként már leraktunk a töltés veszélyeztetett pontjaira. Egy részét a Duna alsó folyásánál, a többit pedig a főcsatornához. Ezenkívül több mint 60 ezer darab zsákot töltünk meg homokkal és rakunk le. KÉT-HÁROM markolás után most megtelt az autó, s erőlködve kapaszkodna fel a meredek parton. Nem megy. Segítség kell, s így már sikerül. Másik kocsi fáról a vízig, s az uszály gyomrából kiemelkedő, felmarkolt kőtömeg már ennek a platójára zúdul. A félelmetessé szélesedett folyó hátán, bent a fákon túl, újabb uszály várakozik, terhétől mélyen a vízbe süllyedve. — A dunabogdányi kőbányából hordják ide a követ — mondja Arató elvtárs —, de az Az autósor megérkezett, A gépkocsik nagyot szusszanva zúdítják a gát tövébe terhüket, az erősítésként használt terméskövet. Szeremlén a sportpályát is elárasztotta a víz. a kacsák majdnem az ablakon keresztül úszkálhatnak. körébe tartozó részről készült térkép jeleit magyarázza Kiss György igazgató. Piros, fekete és zöld pontok jelzik az emberek, gépek — az erő elosztását. Legsűrűbben a térkép alsó részén, a Bajától lefelé terjedő szakaszon. rémiéi Dunagyöngye Termelő- szövetkezet tagja lábszárközépig érő vízben állva kaszálja a füvet. — Itt egyelőre nincs különösebb veszély. A töltés viszonylag erős, a szivárgás nem nagy — mondja Arató elvtárs. — Lejjebb, Dunafalva és az országhatár között gyűlt meg a bajunk. Arra a vízállás is magasabb. A kő, a homokzsákok zöme oda kell. Körülbelül 150 —160 tehergépkocsi végzi a szállítást és a rakodásnál, a töltések megerősítésénél több mint ezer ember dolgozik. Egy részük a zsákokat tölti homokkal, mások a köveket rendezik, figyelik és jelentik a szivárgások mértékét. KÖZBEN nézzük a mellettünk jobbra elterülő hatalmas vizet — a Dunát. Faderekakat, hordalékot sodor a víz, sőt egy őzet is látunk. Lassan, libegve viszi a folyó, a mozgó hullámsír. Sajnos, nem egyedüli áldozat. A Gemenci erdő megmentett vadjait a veszprémi állat- kertbe vitték, hol az árvíz lehúzódásáig biztonságban lesznek. Utána ismét visszakerülnek szülőföldjükre. Az áradat az erdőgazdaság dolgozóinak is bőven adott munkát. Sok, már kivágott fát sodort el a víz, Légkalapáccsal verik a földbe a vasból készült, egymásba illeszthető úgynevezett pátrialemezeket, amelyek falat képezve hatékony védelmet jelentenek. Bokán felül érő vízben kaszálja a füvet A. Tóth József, a sze- remlei Dunagyöngye Tsz tagja. — Két hete van harmadfokú árvízvédelmi készültség és mintegy két hónapja áztatja már a víz a töltéseket — mondja Kiss elvtárs, majd rövid szakmai tájékozódás után gépkocsiba ülünk és Arató Józsefnek, az igazgatóság munkatársának kalauzolásával elindulunk a Du- na-parton, a töltés tetején. Az utazás egyáltalán nem kényelmes. Csúszik, íarol a Volga* Baján a Cementipa« Vállalat „úszik”. Az udvar nagy részét elborította a talajvíz, de ettől még zavartalanul folyik a termelés. azonban vannak itt szegediek* sőt, budapestiek is. GYORSAN tovább kell indulnunk, mert a teherautó-oszlop is most megy lefelé, s nekünk alkalmazkodni kell a „menetrendhez”. A gát sok helyen úgy hullámzik a több tonnás súly alatt, mintha tésztából volna. A gépkocsik mégis bátran, és ami most nagyon fontos, gyorsan viszik a segítséget jelentő követ. Bal oldalt — tehát nem a Duna felől — néhány házból már kiköltöztek. A töltés alatt átszivárgóit víz elöntötte az udvart, „belépett” a konyhába is. De víz alatt van 1000 hold szántó, 302 hold rét-legelő, 140 hold erdő és 60 hold egyéb terület. MEGÉRKEZTÜNK a legveszélyesebb pontra. A teherautók egymás után állnak be, s a billenő platóról mennydörögve zúdul a töltés tövébe a több mázsa terméskő. Azután még vagy 7 kilométert mennek lefelé, mert itt nem lehet megfordulni. Mi maradunk. A gát Duna felőli oldalát úgynevezett pátrialemezes szádfallal erősítik, ami már maximális védekezést jelent. Egy-egy ilyen lemez négy méter magas. Állványról légkalapáccsal verik le három méternyi mélységig. Már több mint 300 illeszkedik egymáshoz, s ez a vasfal szinte teljes mértékben „felmenti” az elázott töltést. Az emberek izzadnak a tűző napon, fent az állvány deszkáin, s a gép dörgését, a légkalapács dobhártyarepesztő csattogását megkétszerezve veri vissza a csöndhöz szokott erdő. Aztán egyszerre elcsitul a lárma, s a hirtelen beálló csend a folyóra tereli a figyelmet. Lassú méltósággal ereszkedik lefelé, botladozva a fulladozó fák között. A küzdelem aránytalannak látszik: az óriás Duna és a mellette hangyának látszó emberhad. A PÁRBAJ azonban még nerr dőlt el. Az ember szívós, kitartó „hadmozdulataira” a folyó megújuló árhullámokkal válaszol. De nem kétséges, hogy mégis az ember győzelmével végződik ez az összecsapás. Irta: Gál Sándor Fényképezte: Pásztor Zoltán autóknak innen meg Kilométerekre kell szállítani. Csak a bajai igazgatóságnak mintegy 250 gépe dolgozik ezen a szakaszon,
