Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-04 / 130. szám

1965. június 4, péntek S. olds! Törődjünk az ösztöndíjasokkal... Nem sok termelőszövetkezet van már megyénkben, amely­nek ne volna legalább egy — felsőfokú technikumban, főisko­lán vagy egyetemen tanuló — ösztöndíjasa. Éppen ezért nem árt utánanézni: hogyan fogad­ják őket a gazdaságok; a leen­dő szakemberek megtalálják-e számításukat. Főként az úgynevezett „be­illeszkedés” kérdése vetődik fel, amely eléggé összetett, hiszen alakulását számtalan tényező határozza meg. Nem kis rész­ben függ a gazdaságok vezetői és az ösztöndíjasok magatartá­sától. Túlsóit igények Magyar Ferenc, a megyei ag- ropropagandista ezzel kapcsolat­ban számos példát sorolt fel: — Bejön hozzák a végzős fia­talember, és kijelenti, hogy va­lamelyik tsz-ben csak úgy haj­landó dolgozni, ha háromezer forint havi fizetést és lakást kap. Mit mondhatnánk erre? Azt, hogy néhány év leforgása alatt szerezzen némi gyakorla­tot, s aztán esetleg szóba kerül­hetnek a magasabb igények is. Az ilyen fiatalokat hamar kijó­zanítja az élet, s ha az elmé­leti tudás, valamint a szakma özeretete dolgában nem állnak rosszul, megtalálják a helyüket. Az a tapasztalatunk, hogy a túlzott és illuzórikus igényeket sok esetben az iskolákban plán­tálják a jövendő mezőgazdá­szokba. A „nevelésnek” ezzel a módszerével nem értünk egyet. Van másfajta példa is. A kis­kunfélegyházi járás egyik tsz-ében hónapokig senki sem szólt az oda került ösztöndí­jashoz. Semmiféle feladattal nem bízták meg, s ezen túlme­nően még az sem izgatta a ve­zetőket, hogy a fiatalember al­bérleti szoba hiányában az iro­dai asztalok tetején tért estén­ként „nyugovóra”. Érthetetlen a gazdaságvezetők ilyen maga­tartása. Tudunk viszont olyan esetekről is, hogy az ösztöndí­jas végzett hallgatót már a má­sodik héten főagronómusi be­osztásba helyezték, nagy fizetés­sel és nagy feladattal. Legtöbb­ször aztán be is következett a kudarc, s ennek a gazdaság és a kezdő szakember egyaránt megitta a levét. Nem mellékes feladat A legtöbb nehézség abból adódik, hogy a tsz-ek vezetői magukra hagyják az iskola, il­letve az egyetem padjait épp­hogy csak maga mögött hagyó agronómust vagy mérnököt. Űgv vélekednek: kisebb gondunk is nagyobb ennél. Holott a legna­gyobb feladat: törődni az embe­rekkel. Ez sohasem lehet mel­lékes. Váradi Albertnek, a Bajai Já­rási Tanács vb elnökhelyette­sének ezzel kapcsolatban a kö­vetkező a véleménye: — Úgy gondoljuk, hogy a nagyüzemi gyakorlattal való megismerkedést az eddiginél jobban segítené, ha a végzett hallgatók az egy év gyakorlati időt nem más-más, hanem ugyanabban a gazdaságban töl­tenék el, legyenek bár öten, vagy hatan. Természetesen olyan tsz-ben, ahol ehhez min­den szempontból alkalmasak a feltételek; ahol nagy gyakorlat­tal, s ráadásul jó pedagógiai érzékkel is rendelkező szakem­berek vannak. A megbecsülés sem marad el — Foglalkoztatni és köteles­ségérzetre kell szorítani a fia­talokat — mondja Babits Antal, a csávolyi Egyesülés Tsz elnö­ke. — Ügy érzem, a mi felada­tunkat képezi a szakemberek széles, s gyakorlatilag is jól képzett gárdájának kialakítása. Ez a tsz-ben nem üres dek­laráció. Az Egyesülésnek már négy ösztöndíjasa végzett eddig, s jelenleg is ketten tanulnak. Babinyecz Lajos például ta­valy végezte el az agráregye­tem gépészmérnöki fakultását. Havi 500 forint ösztöndíjat ka­pott a tsz-től. — Negyven erőgépünk van — mondja. — Az egy évvel ez­előttinek több mint a kétszere­se. Az egyetemen szerzett tu­dásomat tehát bőven hasznosít­hatom. Tavaly például még nem volt rendszeres és kötelező kar­bantartás. Most? A tsz vezető­sége előírta, hogy bizonyos mennyiségű üzemanyag fel- használása után ne a traktoros, hanem az arra hivatott szerelők vizsgálják felül a gépet. Ez hasznos dolog. Kiszámítottam: a nagyobb hibák megelőzésével évente 700 ezer forintot takarít­hatunk meg. — Megtalálta itt a számítá­sát? — Feltétlenül. A munkám megszerettetésében sokan a se­gítségemre voltak. És amióta eredményt is tudok felmutatni, a megbecsülés sem marad el. Hatvani Dániel Módosították az alapszabályt A szabadszállási Lenin Tsz legutóbbi közgyűlésén módosí­tották a közös gazdaság alapsza­bályát. Erre főként azért volt szükség, hogy konkrét, jól kö­rülírt szabályokst állapítsanak meg olyan esetekre, amelyekről az alapszabály csak nagy álta­lánosságban rendelkezik. Más­részt szükséges volt egymástól jól elhatárolni a küldött- és köz­gyűlés hatáskörét, amelyet a rendelkezés ugyancsak nem sza­bályoz. Megállapodtak abban, hogy a terhes nők részére, a terhesség hatodik hónapjától kezdődően, könnyebb munkát biztosítanak. Továbbá: szülés előtt és után tíz-tízheti időre felmentik és munkaegységjóváírásban része­sítik őket, ha előtte legalább egy évig rendszeresen dolgoz­tak a közösben. Ezenkívül jár szülési segély is. ha a segélye­zendő két éven át rendszeresen, tagként vett részt a közös mun­kában. Meghatározták a közösben le­dolgozandó kötelező munkana­pok számát is. Ez a 60 éven alu­Cikkünk nyomán Az anyagot hasznosítják de... Április 22-i számunkban „Nagyvonalúság a népgazdaság rovására” címmel bíráltuk a Lajosmizsei Vas- és Fémipari Ktsz felelőtlen anyaggazdálko­dását. A bírálatra az adott okot, hogy a szövetkezet felhalmozott 850 köbméter parkettakészítés­re alkalmas faanyagot, anélkül hogy megteremtette volna a gyártás műszaki és egyéb felté­teleit. így például nem rendel­kezett a szükséges gépekkel, te­lephelye szűk volt az új profil beindításához, és elektromos há­lózata sem bírta volna el az új gépek üzembe helyezésével járó terhélésnövekedést. Végül, de nem utolsósorban termelési tervében sem szerepelt a par­kettagyártás. A felelőtlenségre felhívtuk a KISZÖV vezetőinek figyelmét is, és gyors intézkedést kér­tünk. Grósz József, a KISZÖV ter­melő és ellátó osztályának a vezetője tegnap közölte szer­kesztőségünkkel, hogy a kért intézkedés nem maradt el. A lajosmizsei szövetkezetben meg­kezdték a fa felmérését — az anyagátvétel ugyanis annak idején szabálytalan módon tör­tént — és ezzel párhuzamosan fel is dolgozzák parkettafriz- nek. A félkészterméket egy nagykőrösi ktsz-nek adják majd el. A szerződés értelmében cse­rébe kész parkettát kapnak — termelői áron — és ezt a me­gyei építő ktsz-ek között oszt­ják szét. A frizgyártás beindí­tása előtt gondoskodtak az elektromos hálózat bővítéséről és a szövetkezet tervébe is be­iktatták pótlólag ezt a munkát. Örömmel nyugtáztuk a köz­lést, de most is feltehetjük azt a kérdést, amivel korábbi cik­künket zártuk: Nem lehetett volna megelőzni mindezt? De híradást várunk arról is, hogy mikor vonják felelősségre azo­kat, akik kárt okoztak nemcsak a szövetezetnék, hanem a nép­gazdaságnak is. B, D. Új szőlőfajta az üveg alatt Katonatelepen, a Szőlészeti Kutatóintézet Mathiász János Telepén — a már meglevő tízezer mellé — az idén 30 ezer szálat gyökereztetnek az Olimpia nevű új csemegesző­lőből. Felvételünkön Erős Já- nosné, a telep dolgozója az üvegházban megöntözi az új szőlőfajta kiültetésre kerülő magoncait. Eladni tudni kell — Gyűrrrheti, csavarhatja, loccsolhat- ja, ennek a köppenynek nem árt a jégeső sem!... Tessék, tessék, háziasszonyok! Ez valódi NDK-áru! A karalábé-, zöldhagyma- és retekhal- mok friss illatú folyosóin kívül, az üzlet­pavilon előtt harsány hangon kínálja por­tékáját a piaci árus. Dudor bajusza körül kivörösödött a bőr, s fénylő izzadság jelzi, nem kis munka a kiabálás. Míg szónokol, a zöldesbarna, lakkfényű esőköpenyt széles mozdulatokkal csavarja rövid, vastag karjára. A köpeny valóban nem szakad el. Még akkor sem, mikor kiszámított pillanatban ügyesen megrántja a műanyagtekercset. — Vegyék, míg a készlet tart! — zeng figyelmeztetően szózata. — Csak százhar­minc forint darabja... Vakok munkája... — fejezi be hatásos lejtéssel az ajánlást. Ez a váratlan pszichológiai fordulat úgy meglepi az egyik fiatalasszonyt, aki a kö­peny anyagát íogdosta, morzsolgatta ed­dig, hogy szó nélkül számolja ki a 130 fo­rintot. Csak fizetés után próbálja meg az eső­kabátot. Kissé odébb sárga fakalitkák piramisa áll egy asztalkán. A kalitkákban sárga, zöld, kék törpepapagájok ugrándoznak, frityégnék. Sok a néző. Fekete inges, vé­kony arcú fiatal férfi az árus. — Nem repül el? — mutat egy öreg­ember az egyik madárra, amely a kalitka tetején — kívül kucorog. — Nem. Ez szelíd papagáj — nyugtatja meg a madárkereskedő, és ha már beszél­ni kezd, folytatja. — A ház dísze a papa­gáj. Díszítsék lakásukat ezzel a madárral! Beszélő papagájt tessék! — Miennyibe kerül egy madár? — ér­deklődik egy ragyogó fekete szemű, ala­csony ifjasszony, aki szinte megbabonáz­va, félig nyitott szájjal szemlélte eddig a kis virgonc jószágokat. — A leány harminc forint, a beszélő — a fiú — negyven, ötven. Melyik milyen, asszonyom. — Melyik a beszélő? — Például itt van ez — nyúl a piramis hátsó részén álló drótkalitkába az éladó. — Karcsú, csinos, nézze ezt a porcelán- kék tollát... Gyuri... Gyere csak Gyuri­kám ... Tetszik látni, meg van gyűrűzve a lába, amennyiben nem felel meg, tes­sék panaszt tenni. Itt a címem is... Par­don! Milyen kalitkát tetszik hozzá? Ez a legkisebb 10 forint, a nagyobb 15, emez húsz. Ezt a tízforintosat tetszik? — Ne, ne ásd. Azt a nagyobbat tessék' A fakalitka régi lakója kikerül, bedug­ják Gyurit. A deszkaaljra — ceruzával — rákerül a pesti cím. — És csak a Gyuri nevet tudja megta­nulni? — kérdi fizetés közben az asszony­ka. — A világon nincsen olyan szó, amit a papagáj meg ne tanulna, kérem. Ez fiú, azért tanítható meg beszédre. — A lány-madár nem? — Azt tetszik hinni, a papagájoknál nem úgy van, mint az embereknél?... Itt is a fiú a nagyobb dumás. Ez is azzal fűzi be a papagáj-lányt,.. Méltóztassék, tessék választani! Itt kapható a lányok öröme a fiú-papagáj! ' Tóth István li férfiaknak 200, a 60 éven fe­lülieknek 150, az ötvenöt éven aluli nőknek ugyanennyi és az 55 éven felülieknek, továbbá az egy éven aluli kisgyermekkel rendelkezőknek 120. Aki három­negyedrészt, vagy ennél nagyabb mértékben eleget tesz az elő­írásnak, az megkapja a háztáji teljes, 1600 négyszögöles terüle­tét. aki 50—75 százalék között teljesít, 1200. s aki feleennyi napot sem dolgozik a közösben, az 800 négyszögöl háztájit kap. Végül, mint említettük, a kül­dött- és közgyűlés hatáskörében döntöttek. Közgyűlést évente kétszer, küldöttgyűlést kétha- vonként hívnak össze. Küldött­nek harmincöt gazdát választa­nak. Kizárólag a közgyűlés dönt­het az alapszabály módosítása, az elnök, a vezetőség, az ellen­őrző bizottság és a küldöttgyű­lés tagjainak megválasztása, el­mozdítása, illetve visszahívása tárgyában, a költségvetés és a zárszámadás, továbbá a jövede­lem felosztása, az esetleges vesz­teség viselése, a földjáradék ki­fizetése és más gazdasággal tör­ténő egyesülés kérdésében. Ah­hoz, hogy akár a küldött-, akár a közgyűlés határozatképes le­gyen, a küldöttek, illetve a gaz­dák legalább kétharmados je­lenléte szükséges. eŰ—I Balogh Györgvné, a Területi Munkaügyi Döntőbizottság elnöke — Hogyan halad a megyé­ben a vállalati munkaügyi döntőbizottságok megalakí­tása? — Sajnos, nem sok jót mondhatok. A rendelkezés ér­telmében a vállalati bizottsá­gok állandó elnökét, illetve elnökhelyettesét a gazdasági és szakszervezeti vezetőség ja­vaslata alapján a Területi Munkaügyi Döntőbizottság el­nöke nevezi ki — kétéves idő­tartamra. A javaslatoknak azonban eddig csak körülbe­lül a fele érkezett be hoz­zánk. Ráadásul ezekből is so­kat nem a kívánt módon ké­szítettek el és ezeket kény­telenek voltunk visszaküldeni. — Melyek a leggyakrabban előforduló hibák? — Számos vállalat nem mellékelte az elnöki és az el­nökhelyettesi tisztségre java­solt dolgozók erkölcsi bizo­nyítványát, vagy nem készí­tett rövid jellemzést róluk. — Talán nem tudják pon­tosan egyes vállalatok szak- szervezeti és gazdasági veze­tői, hogy mi a teendőjük? — Az ide vonatkozó szabá­lyokat a Munkaügyi Közlöny idei 2. számában mindenki megtalálhatja. — Meddig kell pótolni a mulasztást azoknak a vállala­toknak, amelyek még nem küldték el a javaslatot, vagy hiányosat küldtek? — Június derekáig minde­nütt meg kell alakítani a vál­lalati munkaügyi döntőbizott­ságokat, késlekedésre tehát nincs idő. — Befejezésül még egy kér­dés: — Mikor küldik el a ki» nevezéseket azoknak a válla« latoknak, amelyek megfelelő időben, szabályosan elkészí­tették a javaslatot? — Június 5-ig postára ad­juk a kinevezéseket. — Köszönjük a rövid tele­foninterjút — Örömmel tettem eleget a lap kérésének, mert azt re­mélem, hogy cikkükkel segí­tenek gyorsabb, eredménye­sebb intézkedésre serkenteni

Next

/
Oldalképek
Tartalom