Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

1965. június 1, kedd

3. oldal

a megyei Beruházási Iroda vezetője

— Halló Beruházási Iroda?

— Igen, itt Gátay Ferenc irodavezető.'

— A kecskémét—leninvárosi 168 tagú 3-as számú lakásszövetkezettől érkezett panasz szerkesztőségünkbe. Az épületek környékének parkosítása megkezdődött és aggodalommal tapasztalják, hogy a házak bejáratánál csak kerti sétányt létesítenek. Ily módon sem a tüzelőt szállító gépkocsik, sem a naponta közlekedő szemétszállító járművek nem állhatnak a bejárat elé. Emiatt a lakásonkénti átlagban 30 mázsa tüzelőt 50— 100 méterre kell majd vállon cipelni, hogy a pincébe lerakhassák. Véleményük szerint ilyen parkosítás olyan épületeknél jó, ahol távfűtés van, nem pedig a hagyományos széntüzelés. Azt is kifogásolják, hogy az épületeket összekötő betonjárdát fel akarják szedni, s járhatnak megint a gödrös, sáros udvaron át.

— Értesültünk a panaszról, s foglalkozunk a problémával. Utasítást adunk ki, hogy a betonjárdát addig ne szedjék fel, míg a másik megfelelő út el nem készül. A bejárat előtti murvasalakos utakat a házak falától számítva 5 méter szélesre csináltatjuk, amelyen tehergépkocsi a tüzelővel beállhat. Természetesen, csak hátrafelé tolatva mehet vissza. Egyben felhívom a figyelmet, hogy lovas kocsival nem szállíthatnak tüzelőt, s egyéb járművek sem használhatják a házak bejárata előtti utat.

— Köszönjük a gyors intézkedést.

A leszerelési hónap jegyében

Nagy sikerű eszperantó békenap Kecskeméten, gyűlések több községben

Szombaton és vasárnap újabb békegyűlésekre, rendezvényekre került sor a megyében a békéért, a nemzeti függetlenségért és a leszerelésért folyó akció keretében. A vasárnapi események közül kiemelkedően jól sikerült a kecskeméti eszperantó békenap, amelyre a megyehatárokon túlról is érkeztek vendégek. A vasárnap 1 óra 45 perckor befutó vonattal Hódmezővásárhelyről húsztagú ifjúsági küldöttség érkezett, s eljöttek a debreceni, székesfehérvári, budapesti, nagykőrösi eszperantis- ták is Kecskemétre. Az SZMT- székház dísztermében délelőtt 10 órakor került sor a levelezési kiállítás megnyitására, amelynek gazdag anyaga dokumentálja, hogy a kecskeméti és a megyei eszperantisták az egész világra kiterjedő levelezést folytatnak.

Déli 12 órakor Reile Géza, a városi tanács vb elnöke nagyszámú érdeklődő jelenlétében avatta fel az Eszperantó utcát és az ott elhelyezett emléktáblát. Reile Géza beszédében méltatta az eszperantó nyelv jelentőségét és a békemozgalomban elért sikereit. A Magyar Eszperantó Szövetség elnöksége nevében Rieth József köszönte meg Kecskemét város megértő támogatását. Délután 3 órakor a

MÁV kultúrotthonban békegyűlésre került sor. A termet zsúfolásig megtöltő közönség előtt dr. Dobos László, a Hazafias Népfront megyei alelnöke nyitotta meg a gyűlést, majd Madarász László, a megyei tanács vb elnökhelyettese, a Magyar Eszperantó Szövetség megyei bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet. Ezt követően a Világbéke Eszperantó Mozgalom magyarországi béketanácsa nevén Balkányi Pál méltatta a mozgalom békeharcban betöltött szerepét. A békegyűlés műsorral ért véget.

Vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel békenagygyűlés volt Vas- kúton is, melyre több mint négyszázan gyűltek össze a művelődési házban. Itt Poór László községi népfrontbizottsági elnök megnyitója után dr. Wild Frigyes, a Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének főtitkára mondott nagyhatású beszédet. A békegyűlés — amelyen részt vett Farkas József, a megyei népfrontbizottság titkára is — műsorral ért végett. A résztvevők — Sárosi György országgyűlési képviselő javaslata alapján — tiltakozásul az amerikaiak vietnami agressziója ellen, levelet küldtek az Országos Béketanács titkárságához.

Sikeres békegyűlés híre érkezett Dunavecséről is. A vasárHárom fist múlva Békekölcsön-sorsolás

Az Országos Takarékpénztár három hét múlva, június 21-én és 22-én, Budapesten rendezi a

II., a III. és a IV. Békekölcsön 1965. első félévi húzását.

Június 21-én, délután 106 500

II. Békekölcsönre 30,5 millió forintot sorsolnak ki. Június 22-én egymás után húzzák a

III. és a IV. Békekölcsönt. A III. Békekölcsönből 399 500 Kötvényre 59,9 millió forintot, a IV. Békekölcsönből pedig 244 500 kötvényre 36,7 millió forintot sorsolnak ki nyeremény és törlesztés formájában.

A kétnapos húzáson tehát a három békekölcsönből összesen 750 500 kötvény tulajdonosa több mint 127 millió forintot kap vissza nyeremény és törlesztés formájában. (MTI)

Mint valami futószalagon

Kiskunmajsán a vasúton túl nagyarányú építkezés fogad. A zúgó, zakatoló gépek között kiabálni kell, hogy egymás szavát meghalljuk. Egy toronydaru állandóan forog, emelgeti a betonnal telt tartályokat, a nagy teljesítményű keverőgéptől a falakon dolgozó brigádhoz.

— Harminckétezer hektoliter bortároló teret létesítünk itt — mondja Vékony László, az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat munkavezetője. — Március elején kezdtük el a munkát és augusztus közepéig át is adjuk rendeltetésének a bortartályokat.

Érdekes kép tárul elénk, amint végigtekintünk az építkezésen. Az egyik oldalon még az alapozást látjuk, a túlsó oldalon pedig már az elkészült ezerhektoliteres vasbeton „hordók”.

— A földmunkát, az aljzatbetonozást, a víznyomás elleni szigetelést és a szigetelésre a védő- betonozást Kiss Sándor és Szabó László brigádja végezte — magyarázza a munkavezető. — A következő munkafolyamat a fenékvasszerelés, amelyből az utolsó részletet csinálja mór Péter János vasbetonszerelő brigádja. Sok a munkacsapatban az építőipari tanuló, de jól dolgoznak, s rövidesen elkészülnek ezzel a munkávaL A következő szektorban már a magasban dolgoznak. Méretre szabott zsaluzó anyagot lendít a levegőbe egy fiatal ács, a másik ügyesen elkapja, s a helyére illeszti. Vaskó Dezső 12 tagú ácsbrigádjának egy részlege dolgozik itt, a belső zsaluzást végzi. Az ezután következő szakaszon ismét a vasszerelőké a szó, odébb pedig a Vaskó-brigád másik részlege már a külső zsaluzáson dolgozik.

Kiss Sándor és Szabó László brigádjai — akik az első „kapavágást” tették — most a már bezsaluzott részlegen buzgólkodnak, mint betonozok. Azután a födémszerkezetet készítő vasszerelők, majd megint a be- tonozók következnek.

A vasbetonból öntött bortartályok több mint fele elkészült már. Tizenhatezer hektoliter tárolótér szivárgáspróbáját is megkezdték, s nemsokára jönnek a szakmunkások, akik a vízzáró rétegeket vakolják.

Ütemesen lüktető munka folyik a tárolótér-építkezésén. Pontosan meg van szabva mindennek az ideje, hiszen az egyik brigád nem várakozhat a másikra. Mint valami futószalagon, úgy épülnek a „betonhordók” Kiskunmajsán.

N. O.

A kiskunmaysai bortárolóépítkezés.

nap délelőtti esemény Naszály Sándor községi népfrontbizottsági elnök megnyitójával kezdődött. Az elnök megnyitójában a békehónap eddigi, helyi sikereiről számolt be, arról, hogy a hónap során négy termelőszövetkezeti békebrigád indult versenybe. Elmondotta továbbá, hogy a békehónap keretében terven felül 3300 méter vízvezeték-hálózatot építettek ki Duna- vecsén a község lakói társadalmi munkában. A megnyitó végén négyezer békét követelő aláírást nyújtott át a nagygyűlés ünnepi előadójának Panko- vits Józsefné országgyűlési képviselőnek.

Mintegy háromszázan vettek részt a kecskeméti, szarkási általános iskolánál megtartott békegyűlésen is, ahol Balabán Sándor alezredes, az MHS megyei elnöke méltatta a béke, a leszerelés, s az ezért folyó küzdelem jelentőségét.

Vizsgáztak

a nsarxisla-lenirsÉsta esti középiskola hallgatói

A Kecskeméti Városi Pártbizottságon tegnap délelőtt tartották a marxizmus—leninizmus esti középiskolájának vizsgáit. Négy osztály 7-0 hallgatója tett eredményes vizsgát az egyéves tanfolyam anyagából.

A vizsgák befejezése után a pártbizottság dísztermében dr. Greiner József, a városi pártbizottság titkára üdvözölte a végzett hallgatókat. Elmondotta, hogy a pártbizottság nagyra értékeli azt az áldozatkészséget, amelyet a hallgatók vállaltak az esti középiskola elvégzésével. A napi munka után nem csekély megterhelést jelent elővenni a tankönyvet és a pihenésre szánt idő tekintélyes részét tanulásra fordítani. Különösen nagy áldozat ez az asszonyoktól, családanyáktól. A sikeres vizsgák azonban azt bizonyítják, hogy a hallgatók megértették a politikai oktatás szükségességét.

Dr. Greiner József elvtárs ezután átadta a pártbizottság könyvjutalmait az iskola legjobb hallgatóinak.

Kié a fülemüle füttye?

Sebteben odevetett vázrajz a noteszban. Tégla alakú udvar, nagyjából három sávra osztva. A legszélsőn négyszögek — beírással: szoba, konyha, szoba, spájz, konyha. Aztán egy szélesebb részen az, hogy istálló. A helyiségek és az udvar mintegy felerészben be vannak satírozva. Most már tudom. Hat persze. Majdnem leírtam, kiknek az ügyét juttatták eszembe a titokzatos rajzok, de mégis el- hallgatbm. Senki ne érezze magát kényelmetlenül, amikor röviden elmeséljük, miről van szó.

Éppen arról beszélgettünk Nagy Vencellel, a fiatal, jó kedvű tanácsi előadóval Jánoshalmán, ahol az én vázlatom is készült, hányszor megkörnyékezi még egyeseket az „én jussom”, „ezt nem engedem, mert az enyém”, „mig élek, ragaszkodom hozzá” szemlélet. Említette a dacos társtulajdonosokat, akik házrészüket rikítóan elütő színűre meszelték alul, felül. Hadd lássa a világ: „Ez az enyém, az az övé”.

Vagy a másikat, több testvér egyikét, aki egy rossz, szinte pénzt sem érő kunyhó elbontása miatt — holott addig senki rá se nézett a szőlőbeli kis építményre — így fakadt ki: „Többet nem vagy a testvérem, amiért ezt megtetted”! Pár ócska cserépért — testvért megtagadni ... Bizonyára elmúlt azóta ez a nagy indulat.

Ilyesmiről szólhatunk ennél a noteszbeli rajznál is. Van egy idős néni, akinek élete végéig haszonélvezeti joga van egy fél házra, portára. Ezt kapta munkájáért a volt tulajdonostól, aki

a ház másik felét, s a portáét eladta. A néni és az egyik új tulajdonos családja kezdetben igen jól megfért egymással. Még együtt étkeztek is egy időben ... Aztán minden felborult.

1963-ban például panasszal élt a néni a tanácsnál, nogy „amazok” gyümölcsfáinak az ága — áthajlik az ő portarészére. Követeli, hogy nyessék meg, ne árnyékolják az ő földjét. A tanács igazságot lett: Ne nyessék meg — határozott —, hanem az áthajló ágról tegyen a gyümölcs a nénié.

A békesség nem állt helyre. Az idén a fiatalabb tulajdonos családot kellett utasítani: adják át a nyári konyhát, az istálló fele részét az idős asszonynak. Azt is tudomásul kell venniük, hogy az öreget átjárási jog illeti meg a konyhán keresztül, hiszen máskép nem tudna szobájába bemenni.

Ám partnerei sem tudták lenyelni, hogy a tanácsi határozat ilyen zordon intelemmel illette őket: „N.-et és családját eliii- tom a birtoksértő magatartástól ...” Ezért követelték a tanács közvetítésével, - hogy az öregasszony ne keljen fel olyan korán libát etetni, mert nein tudnak aludni a gágogástól.

Előbb történt viszont, hogy a néni juszt is egészen a faiig ásta fel portájának azt a részét, ahol az illemhely van, mert az ilyenképpen „megművelt” területre esett. Tehát előállhatott azzal, hogy márpedig a WC-t át kell telepíteni N.-ek udvar-részére.

így méltán foglalta határozatba a tanács azt is, hogy a néni „saját személyében is tartózkodjon vitás kezdeményezéstől”.

Csak egy kis kölcsönös megértés kell, s akkor újból helyreáll a régi viszony. Legelemibb kötelességünk, hogy mindenki más becsületes ember jogát a békés, zavartalan élethez — elismerjük. Ügy is éljünk, hogy kapcsolataink egymással minél kellemesebbek legyenek.

Kiktől várhatjuk el szf mindenekelőtt, ha nem azoktól akik egy fedél alatt laknak?

Persze, a tanácsot sem irigyeljük, amikor éveken át — helyszíni szemlék, térképezés jegyzőkönyvek segítségével tesz igazságot — „fülemüle-perekben”. Mikor ilyen fajta e >yé- n i torzsalkodások éppen a köz ség, a közösség más fontos gondjainak intézésétől vonják el idejét, energiáját.

Tóth István