Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-26 / 149. szám
1965. június 26, szombat 5. oldal A gabona betakarításának munkájában tizenhárom — ebből két új — kombájnnal, öt rendrevágóvai és hét csehszlovák gyártmányú ZVZ kévekötőaratógéppel vesz részt a Tisza- kécskei Gépállomás. Szerelői ezeken kívül a tsz-ek tulajdonában levő két kombájnt, s öt —egy ZVZ és négy K—8-as — aratógépet is rendbehoztak. Az alkatrészellátás nehézségei miatt nemegyszer a gépállomás műhelyében pótolták a hiányt; így például rendfelszedő csapokat hegesztettek, pérselyeztek stb. E bét közepén már „bevetésre”' készen állt valamennyi gép. Felvételeink a javítás utolsó mozzanatát ábrázolják. Felső képünkön: A gépállomás szinte újjá „varázsolt”, átfestett kévekötő-aratógépein az elől látható Nagy István brigádvezető irányításával Juhász István és Gyóni József szerelők utoljára ellenőrzik: rendben van-e minden, mielőtt az MTZ- vel kihúzatják a gépeket. Bal oldali képünkön: A helybeli Szabadság Tsz SZK—4-es arató-cséplőjét javítja az elől látható Hanka Imre — a gépállomás munkavédelmi felelőse —, s Varga Béla szerelővel karöltve Csontos Dénes és Juhász István, a tsz két kombaj- nosa. A gép mellett a gépállomás, mögötte a lászlófalvi Alkotmány Tsz kombájnja látható. CSAK ASSZONYOK Körben Ül a riégy munkásnő. Mindegyikek térde közt kis asztal-szék féle, azon pedig lapos, rugalmas, íéglaalakú alkalmatosság. Erre fektetik rá a különös kanyarokkal kidolgozott, hosszú tokszerű zöld textilanyagot. Gyors mozdulatokkal gömbölyű, rövid vésőhöz hasonló szerszámot állíthatnak a munkadarab meghatározott helyeire, ügyesen ráhúznak egy kerek fakalapáccsal, s már kész is egy tizfillér inagyságú lyuk. Továbbugrik a lyukasztóvas, tompán koppan a kalapács, megint egy lyuk. Tíz, húsz, száz, ezer — ki tudja mennyi naponta, egy héten át. hzt is csináilják hát ebben a szép villában, melynek bal homlokán annyiszor megnéztük már az egyszerű táblát. Mezőgazda- sági és Ipari Textilfeldolgozó Ktsz kiskunfélegyházi részlege — mutatják a betűk. Várjuk a másik üzemrészben járó vezetőt, s a nyitott ajtón át figyeljük a furcsa formájú „textil-valamik” útját. Fürgén agyusztál- ják egyiket a másik után a munkásnők. s közben halkan dúdolnak. Éppen egy ismerős dallam következik: „Az olyan legényért nem adnék egy hagymát. ..” — amikor megérkezik a részlegvezető, Garamvölgyi Ti- borné. Végre megkérdezhetjük tőle, ami az oldalunkat fúrja. — Mik azok a kétméternyi zöld tokok? Milyen titokzatosságok készülnek ebben a kis üzemben? — Ezek a racsnis csőágyhu- zatok — int ki a másik helyiségbe és már mutat is egy hasonló formájút, narancssárga színben. — Camping-fekhely lesz belőle... Hogy is magyarázzam? Mire kimóndfá'' lel is' 'tálalta. Nevetve húzza rá a tokot egy szék karjára. Persze csak aj£é- gét. — Tessék. Ilyenformán kerül a rugalmas, nem mereven kemény csővázra — és kész a fekhely. .. Most javarészben ezt készítjük — exportra. — Csinálunk ezenkívül kesztyűféléket — kohó- és vasmunkásoknak, pékeknek, gyümölcsválogatóknak. Ezek munkavédelmi célokat szolgálnak. Másik fiatalasszony is jön be, Bojtor Béláné csoportvezető. Felváltva tájékoztatnak ezután. — Varrunk emellett fehér, kék munkaköpenyeket, belföldi megrendelésre. Ahol kisebb tételekre van szükség. — És ilyet is — tesz az asztalra egy krémfehér, vattás anyagból készült takarót Bojtomé. — Ez meg olyan, mint egy nagy írógéptakaró. — Csakhogy ezt tv-készülékre gyártjuk. Kihajtja a tokot, látszik az igen szép ORION embléma rajta. — Jól bevált darab — magyarázza Garamvölgyiné. — Ezzel takarva küldi az Orion gyár a tv-ket például tengeren túlra. Jól véd a tok a nedvesség ellen. . . Van vékonyabb fajtája is. az inkább porfogó. El fog terjedni rövidesen idehaza is... — Milyen létszámú az üzem? — Hatvan három munkást foglalkoztatunk. Mindösz- sze kettő közöttük a férfi, a többi nő. Kétszer 6—6 órás műszakban dolgozunk. Tavaly márciusban indultunk, azóta egyre ügyesebbek a túlnyomórészt betanított munkásnők. Nyolcszáz•kilencszáz az átlagkereset. Felmennek ezerre is. — Nem is olyan rossz — hatórás műszakban. A rövidebb munkaidő külön is kedvező elsősorban az asszonyoknak, családanyáknak. Sok van közöttük? — Itt csak asszonyok dolgoznak. Nem kevés a két-három gyerekes anya... Tóth István fi «■ rr burgos Lapunk keddi számában ismertetést közöltünk az idei gabonatermés tárolására való felkészülésről. Ennek kapcsán megemlítettük, hogy a kecskeméti 800 vagonos tároló építésével az ÉM Bács megyei Állami Építőipari Vállalat a kitűzött határidőre, június 30-ra előreláthatóan nem készül el. Az építés "ütemének gyorsítása egyéb körülmények között is indokolt, hiszen így nagyobb mennyiségű gabona szakszerű tárolására nyílik lehetőség, ami csökkenti a szemveszteséget, óvja a kenyérnekvaló minőségét —, most azonban különösen szükséges, hogy a nagy fontosságú létesítmény idejében elkészüljön. Mi sürgeti a tároló határidőre történő átadását? A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat tájékoztatása szerint Baján a Duna-parti tárház használhatóságát veszélyezteti az árvíz. Egyik oldalán védik ugyan nyúlgáttal, a másikon azonban a megduzzadt folyamból az épületbe szivárog a víz. Jóllehet állandóan szivattyúznak, nincs rá hathatós biztosiElső ízben fogadnak diákokat, KISZ-eseket a Hosszúhegyi Állami Gazdaság I-es számú üzemegységében. Az építőtábor fái között néhány nap múlva visszhangzik 150 fiú lármája és dala, csatakiáltása és füttye. A most még csendes (bemegységközpont a nyáron mozgalmas életnek ad helyet. Különösen megkapó az a szeretet, ahcféyan itt a gyerekek fogadtatására készülnek. A szülők talán nem is sejtik, milyen élmény lesz a gyerekeknek építőtáborban dolgozni. Megszeretik a munkát, örömüket lelik abban, hogy hasznot hajtanak a közösségnek és megtalálják a romantikát is, amely minden fiatal számára nélkülözhetetlen. A két és fél kilométeres út. amely a betonút- tól az üzemegység központjába vezet, hatalmas gyümölcsösön keresztül húzódik. A szervezettség és a rend sugárzik mindenhonnan. Az üzemegység központja pedig olyan mint egy kis kul- túrgócpont, távol a lakott területtől. Víz és villany, ez az első, ami szembetűnik. A többi csak ezután. És minden, amit látunk, azt mutatja, hogy a hosszúhegyiek szeretik a fiatalokat, várják a fiúkat, mint saját gyerekeiket. Jöjjön el velünk az olvasó most így képletesen a hosszúhegtyi gazdaságba, néhány kilométerre Nemesnádudvartól, ahol gyümölcsöt szednek, vagy szőlőt kötöznek kéthetes turnusokban a KISZ-esek. A tízszemélyes sátrak már egy héttel az első csoport megérkezése előtt álltak. Katonák a gazdaság dolgozóival közösen verték le és ár- kolták körül szakszerűen. A sátrak között húzódó utcába bevezették a vizet. Minden harmadik, negyedik sátor előtt ivóvízcsapot találtunk. A fiúk egészséges, tiszta vizet ihatnak. Kicsit odébb, a fák között nádpallóval körülvont mosdóhelyiségek, vízcsapokkal és zuhanyozókkal várják a munkából hazatérő fiúkat, hogy aztán tisztán, egészségesen sportolhassanak és kedvük szerint tölthessék a délutánokat. A sportpályák is készen vannak, sőt a házigazdák még arra is gondoltak, hogy ha esik az eső — ami az idén elég gyakori — akkor is legyen hol szórakozni. Egy nád- fedeles szín lesz a nyári kultúrterem. Itt pingpongoznak, látszhatnak fedett helven, de mégis a szabad levegőn. Na és az ebédlő! Rózsi néni és Apollónia néni már készenlétben áll, hogy a főcsakácsnő, Vilma néni irányításával kalóriadús és vitaminokkal tarkított étrenddel jóllakása a sok éhes kamaszt. Arra számítanak, hogy azok a fiúk, akik ide jönnék, mind .sokat esznek, hiszen 15—16—17 évesek. És ez az a kor, amikor folyton ennének. Hát még ha fizikai munkát végeznek és utána sportolnak is.. A konyha villanyüstökkel félszerelve, inkább hasonlít a laboratóriumhoz. Az étterem is egy fővárosi vendéglőhöz, ahol ventilllátor frissít és neonfény világít. (Igen, ez az életmód és kultúrszínvonal segíti közelebb a falut a városhoz.) S ismét a gondoskodás. Vízcsapokat, mosdókat szerelnek az ebédlőhöz is, mert hátha valamelyik fiú „véletlenül” elfelejtett kezet mosni, amikor a munkából megérkezett. Az esték is foglaltak lesznek. A tábortűz fészkét is megépítették a gazdaság dolgozói, ök maguk is szívesen ülnek majd a hangulatos, kultúrműsorokkal, dallal szórakozó fiatalok közé, ahonnan nyilván nem hiányoznak majd a diáktréfák sem. A zászló helye is várja már az első felvonást, a tisztelet- adást. Ha jó meccset akarnak látni, s a saját játékaikon túl lesznek már, ott lesz a televízió, amely közel hozza a világ eseményeit. Élmény lesz ez a gyerekeknek, amely megszeretteti velük a munkát, s érzik, hogy ők is hozzájárulnak az ország építéséhez, megtanulják megbecsülni a dolgozó embert és ugyanakkor egy romantikus nyár emlékével kezdik majd az új tanévet. (lendvai) ték, hogy nem járnak ugyanúgy, mint az 1956-os áradás idején. Akkor 14 napon át víz alatt voltak a gépi berendezések, használhatatlanná vált a villanyvezeték, s csak két hónap múlva tudták az 540 vagon befogadó- képességű tárházat ismét igénybe venni. Ha a tragikus eset megismétlődik, — s a kecskeméti tároló sem lesz a szükséges időpontban üzemképes, akkor a felvásárló vállalat a tervében szereplő csaknem 11 ezer vagon helyett e mennyiségnek több mint a ti- zedrészévcl kevesebb gabonát tud elhelyezni. Hogy az előrelátó gondoskodásnak, a terveknek e „felborulása” mennyire káros népgazdaságunk számára, s milyen mértékben növeli kenyérellátásunk gondját, nem kell különösebben hangsúlyoznunk. A kecskeméti tároló építőin múlik, hogy a gond nagymértékben enyhüljön. Reméljük, tudatában vannak helytállásuk fontosságának, s — miként az árvízvédelemben részt vevők — megtesznek mindent, hogy teljesítsék feladatukat. T. I. „Bevetésre” készen Hunka és romantika
