Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-20 / 144. szám

Néhány megjegyzés ■ ........ ÚT TÖRŐINK az „Olimpia" döntődében ELŐREBOCSÁTJUK, hogy véleményünk szerint a torna, mint sportág, nem vizsgálható ugyanazokkal a szempontokkal, mint például az atlétika, az úszás vagy a labdajátékok. Mindenekelőtt azt kell figye­lembe venni, hogy hosszú évek kemény munkája szükséges ah­hoz, míg egy fiú vagy egy leány eljut odáig, hogy versenyen in­dulhasson. És éppen itt van a tornasport legnagyobb nehézsé­ge. Testnevelő tanáraink több­sége inkább olyan sportágat választ, amelyben gyorsabban, könnyebben és nagyobb ered­ményeket lehet elérni. Legtöbb­jüknek a szakképzettsége sem olyan, hogy eredményesen tud­na működni e sportágban. A FENT ELMONDOTTAKAT igazolva látjuk, ha egy rövid pillantást vetünk a megyei tor­naszövetség statisztikai kimu­tatásába. 1958-ban megyénkben öt sportkörben működött tor­naszakosztály. Létszámuk az el­múlt kilenc év alatt semmit sem változott, csupán annyi történt, hogy a Félegyházi Vö­rös Meteor és a Bajai Honvéd tornaszakosztálya megszűnt, és helyette két új sportkör, a Ha­lasi MÁV és a Kalocsai Hon­véd alakított szakosztályt. A 400 főnyi igazolt versenyző or­szágos viszonylatban ugyan kö­zepes átlagot jelent, de ezek­nek jó része sajnos nem ver­senyez rendszeresen. Látszólag jobb az eredmény a középiskoláknál, hiszen szinte valamennyi középfokú iskolá­nak van tornaszakosztálya. Va­lójában egy évvel ezelőtt még lényegesen biztatóbb volt a helyzet, mert az idén eltörölték az országos középiskolás baj­nokságot és ezzel eltűnt a cél a testnevelő tanárok elől, s már nem foglalkoznak olyan lelki- ismeretesen a gyerekekkel. Pe­dig egy éve megyénk legjobb­jai az országos élvonalban is ott voltak. Palkó Péter, a Ka­tona József Gimnázium tanuló­ja országos középiskolás baj­nokságot nyert, Staub Zsuzsa pedig harmadik lett. A TORNASPORT kihalóban van — mondták egyesek —, és hogy szó szerint nincs igazuk, az csak azon a néhány lelkes emberen múlik, akik nem riad­nak vissza a hosszú és áldozat­kész munkától. Nem lehet pa­nasz a megyei szövetségre sem. Az idén már nyolc versenyt rendezett, ami lehet, hogy a többi sportághoz viszonyítva ke­vésnek látszik, de a korábbi években alig volt itt három- négy versenyalkalom. Sajnos, ezzel párhuzamosan nem emel­kedett a résztvevők száma. A megyei újonc és serdülő baj­nokságon csak lányok indultak, s azok is csak Kecskemétről. Az ifjúságiak már valamivel többen voltak, de a felnőtteknél csak a Halasi MÁV, a Kalocsai Honvéd férfi, valamint az óvó­nőképző és a Vörös Meteor női szakosztálya indított néhány versenyzőt. MIT KELL TENNI, hogy lé­nyeges minőségi javulás követ­kezzen be? Először is több társadalmi egyesületben kell tornaszakösz- tályt alakítani. Ezekben mind if­júsági, mind felnőtt szinten egyaránt foglalkozni a verseny­zőkkel. A tornasportban kevés a let- kes aktíva. Fel kell tehát ku­tatni és bevonni a régi verseny­zőket. A megyei és városi szö­vetségek csak a lelkes társadal­mi munkások segítségével vihe­tik előbbre a sportág szekerét. A megyei TS elnöksége nem­rég behatóbban foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, s remél­jük, sikerül megtalálni a leg­jobb megoldást, amely megyénk tornasportját a felemelkedés útjára irányítja. Sz. Z. Hétfőn kezdődik az első úszóianfolyam A Kecskeméti Vízmű Sport­kör szervezésében hétfőn reg­gel fél 8 órakor kezdődik az első idei úszótanfolyam Kecs­keméten, melyre néhány je­lentkezőt még a helyszínen is elfogad a tanfolyam vezetősége. Az MHS Baja városi területi alapszervezetének, rádiós klub­jának tagja Patocskai István, aki egyben kiváló „rókavadász” is és számos nemzetközi és ha­zai versenyen jól szerepelt, a saját maga által készített rá­diójával most a magyar váloga­tott kerettel készül a nemzetkö­zi versenyre, amely a Szovjet­unió fővárosában, Moszkvában kerül megrendezésre. Patocskai Heteken át nagy szorgalom­mal készültek a kecskeméti és izsáki fiatalok az Úttörő Olim­pia 1965. pécsi középdöntőire és a sok munka nem volt hiába­való. Legfiatalabb versenyzőink öt sportág közül négyben is jó eredményt értek el és bejutot­tak a július 25—augusztus 2-a között Csillebércen sorra kerülő döntőbe. Atlétikában az izsáki Kocsis Pál két számban — távolugrás­ban és kislabdahajításban — második helyezettként jutott to­vább. A legszebb eredményt Héjjas Zoltán az Ének-Zenei Ál­talános Iskola tanulója érte el, aki az eddigi legjobb eredmé­nyét is túlszárnyalva elsőként került a döntőbe. Sziráki Kati az I. sz. Iskola tanulója is alig maradt el a legjobb eredmé­nyétől és sikerült döntőbe jut­nia. Rozgonyi Károly az 50 méte­res mellúszásban vívta ki a to­vábbjutást jelentő második he­lyet, ami az országosan is is­mert pécsi úszókkal szemben kimagasló teljesítmény. Vala­mennyi sportág közül a legna­gyobb sikert mégis a két lab­dajátékban érték el a kecske­István a verseny előtt egyhetes edzőtáborban vett részt hazai versenyzőink legjobbjaival és reméljük, hogy az eddigi hírne­véhez méltóan fogja hazánkat és a bajai MHS rádiós klubját képviselni. A moszkvai nemzet­közi rókavadász versenyen való szerepléséhez sok sikert kívá­nunk. Pechtler Ferenc méti úttörők. Kispályás labda rúgásban a Béke téri iskola az elődöntőben Bácsalmás és Pé>.: ellen diadalmaskodott nagy íö lénnyel, majd a középdöntőben hatalmas küzdelemben győztek a székesfehérváriak ellen. A Dózsa legfiatalabb kosaras á- nyai is kitettek magukért. Az elődöntőben Szeged és Pécs el­len győztek, majd vasárnap a középdöntőben 27:4 arán;, jsn „lelépték”' a kaposváriakat es ezzel a torna győztesei lettek. A szép eredmények után azt is el kell mondanunk, hogy a pécsi rendezőgárda bizony nem állott a feladata magaslatán. Szervezetlenség, kapkodás és nemegyszer, sajnos, részlehaj­lás jellemezte őket. Női kosár­labdában például a helyi csa­patban több 1950—51-es szüle­tésű játékos is játszott. Sze­rencsére sem ezzel, sem pedig a játékvezetők „közreműködé­sével” sem sikerült elütniök a kecskemétieket a megérdemelt győzelemtől. Remélhetőleg az országos döntőn már jobban ügyelnek az ilyen mesterkedé­sekre. A kecskeméti és izsáki úttö­rők az alábbi eredményekkel jutottak tovább: Atlétika. Távolugrás: 2. Szirá­ki K. 493. Fiú távolugrás: 2. Kocsis 471. Kislabdahajítás: 2. Kocsis 56 m. 600 m futás: 1. Héjjas 1:47,6. 50 m mellúszás: 2. Rozgonyi 44,2. Kispályás lab­darúgás: Béke tér—Bácsalmás 3:1, Béke tér—Pécs 5:0, Béke tér—Székesfehérvár 4:3. Leány kosárlabda: Kecskeméti Dózsa —Szeged 24:16, Kecskeméti Dó­zsa—Pécs 12:8, Kecskeméti Dó­zsa—Kaposvár 27:4. Több bajnoki dm cserélt gazdát a megyei céllövő bajnokságon Kiváló rádiósunk Moszkvában Nem minden jó, ami profi Hűvös, szeles időben a kis- öbüpuskások. a sportpisztolyo- sok és a hadi gyakorló piszto- lyosok vetélkedéseivel kezdő­dött az idei megyei céllövő­bajnokság. A megjelenteket Lányi József, a megyei szak- szövetség elnöke üdvözölte és kívánt ió szereplést a verseny­zőknek. Az első napon az ered­mények átlagszinten mozogtak, nem volt kiemelkedő teljesít­mény. Köpu: 1. Rákosi 415, 2. Vessző 397, 3. Kőszegi 370. Spi: 50 m-re: 1. Székesi 242, 2. Né- mety 241, 3. Marosvári 240. Hadi gyakorló: 1. Némety 283, 2. Papp 280, 3. Székesi 279. Másnap már a kora reggel nagy sürgés-forgás volt a Czoll- ner téri lőtéren, mert a sok induló miatt korán kezdték a versenyt. A második napon a kispuska versenyszámait ren­dezték. A verseny során nagy küzdelem fejlődött ki a kecske­méti és a bajai fiatalok között. Végül is a volt bajnokcsapat — a bajaiak — 1 ponttal a kecs­kemétiek mögé szorultak. A női versenyben meglepetés­re a bajai Halmos Franciska és a kalocsai Székesiné az ed­digi bajnokot, a kecskeméti Kiss Terézt megelőzve kerültek az élre. — Mindketten I. o. eredménnyel, és így jogot nyer­tek az országos bajnokságon való résztvételre. — Elindult a versenyen a serdülő korú Lévai Kálmán is, és III. o. eredményt ért el. Eredmények: Férfiaknál: 30 lövéses összetett versenyben: 1. Csernai 275 (Baja), 2. Nagy 259 (Baja), 3. Palik 258 (Baja). Csapatban: 1. Baja 1030, 2. Ka­locsa 971. 30 löv. fekvő: 1. Pa­lik 288 (Baja), 2. Csernai 287 (Baja), 3. Nagy 284 (Baja). Csa­patban: 1. Baja 1133, 2. Kalo­csa 1113. Ifjúságiak: 30 löv. összetett versenyben: 1. Tövis (Kecskemét) • 269, 2. Stéger (Ba­ja) 267, 3. Hervai (Kecskemét) 262. Csapat: 1. Kecskemét 784, 2, Baja 783. 30 löv. fekvő: 1. Bense (Kecskemét) 289, 2. Pap (Kecskemét) 283, 3. Nagy (Kecs­kemét) 281. Csapat: 1. Kecs­kemét 843, 2. Baja 829. Női 30 löv, összetett versenyben: 1. Halmos Franciska (Baja) 255, 2. Székesiné (Kalocsa) 240, 3. Kiss Teréz (Kecskemét) 231. Csapat: 1. Kalocsa 660, 2. Kecskemét 648. 30 löv. fekvő: 1. Székesiné (Kalocsa) 283, 2. Halmos (Baja) 282, 3. Sótányi- né (Kecskemét) 275. Csapat: 1. Kalocsa 766, 2. Kecskemét 741. Hol vannak a bajnoki érmek? Az egész országban, így Kis­kőrösön is bezáródtak az évzáró ünnepségekkel az iskolák ka­pui. A Kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója megtartotta beszámolóját, töb­bek között méltatta a megyei úttörő-tornaversenyen első és második helyezést elért fiú és leány tornacsapatot, továbbá azo­kat az úttörőket, akik az egyé­ni versenyben értek el szép he­lyezéseket. Következett a díjki­osztás, valamint a jutalom­könyvek átadása. Mindenki jo­gosan várta, de főleg a kis út­törők, hogy ők is megkapják a megyei versenyen a vezetők ál­tal ígért érmeket. Az ünnepség befejeződött és az iskolának, a járásnak dicső­séget szerzett tornászai szomo­rúan, csalódottan távoztak. Joggal kérdezték ők, de Kis­kőrös sportszerető közönsége is, hova lettek az érmek? Remél­jük, ezek is előkerülnek, mint a labdarúgóké — mondták so­kan. Szebb lett volna, ha az évzárón kapják meg az érmeket, mint talán egy szerény háziün­nepségen. Van hazánknak — a töb­bi között — egy igen népszerű futballcsapata. Egy hétig visz~ szamenőén elkezdve — a gárda eddigi és ezutáni játékprogram­ja így alakul ebben az eszten­dőben: Június 9: nemzetközi kupa- mérkőzés. Június 12—13: kilenc játékos válogatott csapatokban. Június 16: nemzetközi kupa- mérkőzés. Június 20: rangadó bajnoki mérkőzés. Június 23: nemzetközi kupa­döntő külföldön. Június 27: több játékos a nagyválogatottban játszik. Július 4: egyhónapos túra el­ső mérkőzése Amerikában. Július: Amerika. — Utána pár napos pihenő. Augusztus: bajnoki mérkőzé­sek itthon, s még az őszön kell lejátszania elmaradt tavaszi bajnoki találkozókat. Nem beszélve fontos váloga­tott mérkőzésekről. Aki sportol vagy sportolt va­lamikor, kicsit megborzong a sűrített program láttán. Aki ko­molyan vette a testedzést, mint az egészséges élet, a fizikai és szellemi tevékenyésg harmóniá­jának eszközét, mint jellemet, bajtársi, közösségi tudatot fej­lesztő gyakorlatot, felteszi a kérdést. Nem túlzás ez? Ekkora fokú fizikai és idegrendszeri igénybevétel nem azt a határt súrolja már, amely­nél a, sport mint foglalkozás, a megterhelt játékosok szinte ki­zárólagos tevékenysége jelentke­zik? Ilyen megerőltető foglal­koztatást bajosan lehet a szak­májuk gyakorlását jelentő aktív pihenéssel ellensúlyozni. A sport ilyen mértéke már nem játék, nem azt a tartalmat hordozza, ami a mi társadal­munkban az amatőr testedzést a professzionista hajszától alap­vetően megkülönbözteti. Olvassuk az edző nyilatkoza­tát: — „Manapság számolni kell a sorozatmérkőzésekkel — mon­dotta. A manchesteri vezetők elmondták, hogy náluk szinte természetes a hetenkénti szer­da—szombati mérkőzés, és las­san ugyanez a helyzet vala­mennyi országban...” Eítn azonban egy terület, amelyen mi nemhogy nem kö­vetjük a kapitalizmusban „ter- mészetes”~nek vett módszereket: ez magyarán — az ember testi­szellemi erejének kíméletlen ki­használása. Ez döntő elvi kér­dés is. Mert az igaz — agitá- cióinkban sokszor citáljuk, hogy bizony azzal a munkaintenzitás­sal, amivel ez vagy az, itt és ott dolgozik, a tőkés gyárában a mindennapi betevőt is nehezen keresné meg. De ezzel nem az a célunk, hogy a lélegzetvételt sem tűrő bedó-módszerü mun­kát kényszerítsük dolgozóinkra. Ez persze a termelőmunkára vonatkozik. Amikor a sportban a nyugati kemény edzésmódsze­rekre hivatkozunk, ne akarjuk azoknak olyan fajtáit is lemá­solni, melyek már a professzio­nizmus pénzközpontú céljait szolgálják. Történetesen a soro­zatmérkőzések rendszerét. „Küzdelem a fáradtság ellen" — olvassuk az országos lap alcí­mét. Láttuk saját szemünkkel a televízión, hány kitűnő játéko­sunkon kiütköztek a fáradtság, kifulladás jelei. A megfeszített fizikai-idegi próbatételt jelentő mérkőzéssorozatok — jóllehet — növelik egy-egy csapat állóké­pességét. De együttjár-e ez ugyanolyan mértékű játékkedv-, intelligenciagyarapodással? — Nem éppen a gépiességet, létek' nélküliséget idézi-e elő, habár a kollektív mechanizmus olajozot­tan működik? Nem is szólva arról, hogy „esetleg" felére zsugorodik majd a kiváló képességű játé­kosok aktív pályafutása. Mert" hisz a sportoló fizikai ereje sem kimeríthetetlen. Nem hisssiik, hogy ez a szocialista sportfejlődés útja. Más az alapos, korszerű edzés — és más annak helyettesítése mérkőzéssorozatokkal. Ez utób­biban észre kell vennünk a pro­fibeütést. Ki akar — ésszerűen gondolkozva — okvetlenül szer- dás—szombatos bajnoki évado­kat, nemzetközi mérkőzéseket? Mennyivel lennénk jobban, ha. szerdán is látnánk egy Győr— Vasas meg FTC—Honvéd mécs­esét és vasárnap is Vasas—Hon­véd meg FTC—Győr mérkőzést? Időközönként megspékelve egy- egy szerdai Magyarország— Ausztria és egy a heti vasár­napi Románia—Magyarország találkozóval. Még egy, ami az eddigie­ken túl nem indokolja a „las­san valamennyi országban" el­terjedt sorozatmérkőzéseket. Az tudniillik, hogy ha kiadós edzé­seink, korszerű játékfelfogással párosultak — eddigi módsze­rünkkel is legyőztük a sorozat- mérkőzésekben „megedzett” profikat. Aggódunk a Fradiért! Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom