Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
fSSS. június 30, vasárnap 3, oldal Még nem vonult le a hetedik árhullám (Folytatás az 1. oldalról.) Szombaton Dégen Imre ár- vízvédelmi kormánybiztos a megyét határoló Duna-szaka- szon megtekintette az árvíz elleni védekezést maid Érsekcsa- nádról telefonbeszélgetést folytatott Kádár Jánossal, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárával, a kormány elnökével. Kádár elvtárs a telefonbeszélgetés végén köszönetét mondott a vízügyi szolgálat dolgozóinak, az árvízvédelmi szolgálatban segédkező honvédelmi és karhatalmi szervek tagjainak, valamint az árvíz elleni védekezésben és mentési munkálatokban részt vevő lakosságnak a fáradhatatlan helytállásért. Jó egészséget kívánt a munkájukhoz és további töretlen helytállásra buzdította a védelmi munkában résztvevőket. Dégen elvtárs az üzenetet azonnal közölte az árvízvédelem helyi irányítóival, majd továbbította a vízügyi, s a védekezésben részt vevő egyéb szerveknek és a lakosság képviselőinek. Budapesten lassan apad A Duna hetedik árhulláma pénteken estére 703 centiméteres vízszinttel Dunaföldvárnál tetőzött és szombat reggelre már 1 centiméterrel apadt a víz. A felső magyar szakaszon péntek reggeltől—szombat reggelig Dunaremeténél 650-ről 647-re, Vácnál 726-ról 712 centiméterre csökkent a folyó vízállása. Komáromnál pedig a két csehszlovákiai gátszakadáson át eltávozó sok víz következtében két nap alatt, szombat reggelre 34 centiméterrel apadt a Duna. Budapesten a péntek reggeli 845 centiméteres maximum után lassan apad a Duna. A gátakon jelentkező szivárgások azonban arra figyelmeztetnek, hogy továbbra is nagy erőkkel kell védeni, erősíteni a töltéseket. Kádár János látogatása az Országos Vízügyi Főigazgatóságon ^Kadar János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke szombat délután Fehér Lajosnak, az Árvízvédelmi Kormánybizottság elnökének társaságában felkereste az Országos Vízügyi Fő- igazgatóságot. A vendégeket Dégen Imre ár- vízvédelmi kormánybiztos, Breinich Miklós árvízvédelmi kormánybiztos-helyettes. Sípos J Béla, az árvédelmi műszaki ügyelet vezetője és a vízügyi főigazgatóság több más vezető munkatársa fogadta. Megbeszélést folytattak az árvízvédelmi helyzetről, s a vízügyi szakemberek részletesen tájékoztatták Kádár Jánost a Duna különböző magyarországi szakaszain változatlan erővel folyó árvé- ! delmi munkálatokról. Összefogás az árvízkárok helyreállításáért A hetedik árhullám még el sem vonult, de az árvízkárok helyreállításában érdekelt helyi szervek máris intézkednek, hogy a hajléktalanná vált családoknak mielőbb otthont nyújtsanak. Vas megyében a megye ktsz-ei vállalták, hogy a megrongált lakások, illetve romba dőlt házak több mint kétharmad részét terven felül felépítik, a 220 családi házhoz a terveket a megyei tanács máris az építők rendelkezésére bocsátotta. A KISZÖV műszaki szakértői éjjel-nappal egymást Súlyos helyzet A csütörtöki gátszakadás ■után pénteken a megáradt Duna Csicsovnál újabb helyen törte át a gátat és további több ezer holdnyi területet árasztott el. A péntekről szombatra virradó éjszaka négy faváltva készítették el az építkezés programját anélkül, hogy túlórabért elfogadtak volna érte. A lakóházak helyreállításának előkészítése során máris nagy társadalmi összefogás bontakozik ki. Az OKISZ gépeket, szállítószalagokat bocsátott rendelkezésükre, a 17-es számú AKÖV 24 órán belül tehergépkocsikat, darukat küldött az építkezés színhelyére. A Győr— Sopron megyei KISZÖV-höz tartozó építőipari ktsz-ek 54 családi ház építését vállalták szintén terven felül. Szlovákiában lut kellett haladéktalanul kiüríteni és még továbbiakból kell a lakosságot elszállítani. Az árvíz következtében nehéz a helyzet Szlovákia több városában, így különösen Dunaszerdahe- lyen és Komarnóban. A Kis-Dunába ömlő három folyó a Vág, a Zsitva és a Nyílra árterülete ösz- szefüggő tengert a#,u>t. A Szigetköz veszélyeztetett területein a lakosság tízezrei éjjel és nappal dolgoznak a gátak erősítésén és segédkeznek a kiürítési munkálatokban. Moháccsal egy magasságban, a kompkikötőhöz közel több buzgár keletkezett. Ezeket már nem sikerült homokzsákokkal lokalizálni. A néphadsereg egyik műszaki alakulata sietett a veszélyes helyre. A hadi cölöpverő néhány órai munkával pátrialemezekből készült szádfallal erősítette meg a gátat. mérnök. — Olaszországban sikerült; ott már februárban tojnak a fácántelepek tyúkjai; bár igaz, délibb vidék, s ott télen üvegházban tartják őket. De egyszer még kitaláljuk mi is a viszonyaink között alkalmazható jobb módszert. A tojásokat naponta összegyűjtik, s a földbe mélyített kisebb helyiségben tárolják. Naplót vezetnek róla, hogy egy-egy bokszban hány tojást találtak. Május öthatodában a 600 tyúk átlaga 20 darab volt, de a napló elárulja: az egyes bokszok lakóinak tojóképessége között nagy az eltérés. Ennek alapján időnként kiselejtezik a renyhéket. Ami meglepő: a fácáncsibéket néhány lépéssel odébb közönséges házi tyúk-kottásokkal keltetik. A szabadhoz szokott fácántyúkoknak nem volna hozzá türelmük, hogy az egymás mellett sorakozó apró ólakban koholjanak a tojásokon. Horváth László (aki jelentős érdemeket szerzett már a homok fásításának korszerűsítésében: árkos fenyőültetés, legújabban a nyár- és a fenyőcsemeték eke utáni ültetése), mint-_ ha egyedüli gondja, a hivatásához kapcsolódó szerelme a fácántenyésztés volna, észrevehető izgalomban több ólhoz leguggol. Ellenőrzi a kelést. Az egyik fácáncsibe gyengének bizonyult a tojáshéj feltörésére, s alighanem alkalmi látogatásunknak köszönheti, hogy sikerült világra jönnie. Az erdő- mérnök töri fel szakavatott kézzel a kezdetben életet melengető, majd — micsoda negatív minőségi változás! — csaknem koporsóvá váló héjat. S mi lesz a kiscsibékkel? Terepjáró autónkon jó mesz- szire kell zötykölődnünk, amíg szintén sűrű nádkerítéssel körülvett, és három részre osztott, összesen nyolc holdon zöldellő lucernásra találunk. Ez a nevelő. Az egyik — három holdnyi — részben az araszos takarmány- növény tengerében kézi kaszával „allé”-kát vágtak, s ezeken összesen öt tucatnyi, kutyaól nagyságú, rácsos faházikót helyeztek el. Bennük házityúk- kotlósok — a „fácándada” szerepében. Három napig melengetik a kiscsibóket, amelyek már ez idő alatt is elő-előmerészked- nek az „édes mostoha” szárnyai alól. Az ólak elé ékalakban elhelyezett deszkák között teszik meg első szabad lépéseiket, s utána... —• Szélcsendes időben kiengedjük őket a lucernásba — magyarázza Horváth László. — Este visszatérnek a kottás alá, a rács mögé. Ha szél fúj, azzal szemben haladva mindaddig mennek, amíg kotlóshangot hallanak. Így aztán előfordul, hogy a legszélső, a terület sarkában elhelyezett tyúkot ötven-hatvan fácáncsibe is felkeresi. A tyúk nem bántja az idegen csibét, csak ha vegyes tollazatú. Az „albínó”-kát (fehéreket) például nem szíveli. Most süt a nap, s a lucernás úgy izeg-mozog, mintha gyíkok serege surranna beWne. A fácáncsibék százai fogócskáz- nak a takarmánynövény sűrű szálai között. Az életrevalóbbja — elsősorban a hosszú testű az — negyedméternyi magasságban már át is repüli az ölnyi széles „aHé”-t. Pedig még csak tizenkét naposak. Négyhetes korukban aztán búcsút mondanak a nevelőnek. — Nem drága mulatság fácántenyésztéssel foglalkozni? Ajkár mellékesen is? Nemcsak a pénzért, V an már egy hónapja is, ” hogy a Kiskőrösi Állami Gazdaság központjában jártunk. Akkor is esős idő volt. Így csak benti beszélgetésre került sor — Tóth Sándor főkertésszel, a gazdaság igazgató- helyettesével. Időközben megyei elvtársak is bekukkantottak. Látták a gazdaság földjeit, s mielőtt továbbmentek távolabbi céljuk felé, érdemesnek tartották a kis kitérőt. Őszinte örömmel ismerték el: — így még nem álltatok Sa- nyikám... A főkertész is velük örült. Pár szóval emlékeztetett arra. hogy például a szőlőnél, ami a fő termelési ág, tavaly először sikerült megfelelően géppel, munkaerővel ellátni a területeket. Nem kellett annyit hol ide, hol oda szállítani az embereket. A munkakedv. felelősségérzet is nőtt. Említette az egyik női munkacsapatot, amely az ősszel sírva hagyta el az értekezletet, ahol a munkát értékelték — és őket véletlenül kihagyták a megdicsértek közül. így fordult a szó arra a témára, hogy a több terméshez, a minőség fokozásához, a költségek csökkentéséhez elég-e a mezőgazdaságban csak az anyagi érdekeltség? Mert az igaz. hogy például szakképzettség nélkül nincs korszerű gazdálkodás, de ha anyagilag nem érdekelt valaki abban, hogy mennyiségileg növelje a termelést, a szakképzést sem tartja fontosnak, vagy legalább is sürgősnek. így van ez a munka- fegyelemmel is. Fontos tényezők ezek, de az anyagi érdekeltség befolyásolja a szakképzettséget, munkafegyelmet is. U ogy a parasztember — le11 gyen az állami gazdasági vagy tsz-dolgozó — arra is felelősséggel törekedjen, hogy például a kukoricája, jószága szebb is, olcsóbb is legyen mint a másé —, ahhoz egymagában nem elegendő az anyagi érdekeltség. Ahhoz az öröm, a büszkeség érzése is kell, tehát az alkotó ember igénye. Mint ahogy régen a gazda nemcsak azért gyönyörködött a búzájában, mert sok pénzt kapott érte. Közvetlenül eltöltötte a jó érzés: Ezt én csináltam; az én munkám van benne. Nincs-e a mai paraszti munkának olyan szervezeti megoldása, amely ezt az alkotói igényt kielégíti? — tettük fel a kérdést Tóth elvtárssal, és kerestük a választ. Vegyünk egy kukoricatáblát. Valaki felszántja a földet — kap rá munkabért. Megint más A — Elsősorban is szükséges. A fácán rendkívül hasznos. Pusztítja a kártékony rovarokat, a burgonyabogárnak például az egyik legfőbb ellensége. S nagy tömegű gyommagot is elfogyaszt. A pecsenyéje kitűnő... Ez a lucernás, a nevelő területük egyébként az erdészet lovainak a takarmányellátását, s az erdő nagyvadjainak a téli etetését szolgálja... Exportcikk is a fácán. Az élve eladottért külföldön hatvan forintnak megfelelő valutát adnak. A télen másfél ezret szállítottunk az ország határain túlra, s most, idehaza, háromezer csibét értékesítünk. A többit eleresztjük az erdőben. Nagyon is kifizetődik a fácán tenyésztése. így már érthető, hogy miért építettek korszerű nevelőt az erdőt átszelő csatorna partján. A kőművesmunkát éppen most fejezték be, még a berendezés hiányzik. Jövőre már egyszerre 1260 fácáncsibe nevelődik itt — kottásszárnyak helyett infralámpák melegétől. Az idilli környezet modernizálódik. Tarján István beveti — megkapja, ami norma szerint jár érte, vagy a munkaegységet. Más végzi a növényápolást, mások a növény- védelmet, a betakarítást — bérért, munkaegységért. Ki mondhatja rá: ezt én csináltam? Ki a felelős, ha itt, vagy ott hanyagul dolgozott valaki? Ki, vagy kik lennének arra képesek, hogy a mezőgazdasági munka szétszórtságában mindenki teljesítményét úgy ellenőrizzék, mint ahogyan egy ipari üzem brigádjában ez megoldható? részes művelésben talán éppen az a legösz- tönzőbb, hogy az anyagi érdekeltség mellett ez a tudati-érzelmi érdekeltség is érvényesül. Nagy Péter vagy Kis János tsz-tag közvetlenül érzi a szép munka, jó munka feletti örömet, hiszen a bizonyos részes területen minden munkát ő és családja végez. Megvan az elégtétel, ha jól sikerül a termés, mert nemcsak anyagilag jár jobban, de mint saját eredményében is gyönyörködhet, s jólesik a dicséret is, amit kap. — Ez azonban a fejlődés alacsonyabb fokán jelenti az anyagi és alkotási igény együttes kielégítését — az egyén számára. Végeredményben ez egyéni érdekeltség a közös gazdálkodáson belül. Nincs-e már magasabb fokú termelésszervezési forma, amelynél az anyagi és alkotási igény mint közösségi érdekeltség jelenkezik? A múlt évben olvastunk a Szekszárdi Állami Gazdaság kezdeményezéséről, az úgynevezett komplex-brigádról. C nnek a magasabb rendű( “ nagyüzemi szervezési formának az a lényege, hogy meghatározott földterületen minden munkafolyamatot ugyanazok a dolgozók végeznek. A Kiskőrösi Állami Gazdaságban nincs ilyen próbálkozás? Tóth Sándor a beszélgetésnek ezen a szakaszán terítette ki az asztalra a gazdaság térképét. Mutogatta a színesített táblákat, mondogatta a helységneveket. Tizenegy községre tagolódik szét a földjük. — Teljes ágazati szervezést — mi így nevezzük a komplexbrigádokat — ilyen szétszórtság mellett nem lehet kialakítani — mondotta. Addig ugyancsalC megvalósíthatatlan, míg a mun», kaerőt hol innen, hol onnan tudják biztosítani, örökös autóz- tatással, mert holnap már máshol van rájuk szükség. Szüksó< gesek a kellő szakvezető, ji? kívül a tárgyi feltételek. mifiS a komplex-gépesítés, műtrágya, növényvédőszerek és így tovább. — A területi szervezést mi is bevezettük 1100 hold kalászosunknál. Az előfeltételek ehhez hiánytalanul megvannak. Ugyanazzal a gépcsoporttal dolgozók végzik a szántást, a vetést. A betakarításnál is ők működnek közre. — Mit tesz a gazdaság szakvezetése? — Kiadja a csoportnak a pontos technológiát tartalmazó tervet, vetőmagot, gépeket, anyagokat, műtrágyát, védőszereket. Megkapják a megfelelő bérkeretet, ráfordítási költségeket — és így tovább. Tudja a gépcsoport, hogy az engedélyezett ráfordítás mellett — tervtúl- teljesités esetén mennyi célprémium illeti majd az augusztus 20-i értékeléskor. I gy valóban — az anyagi érdekeltség, a sikeresen végzett munka feletti öröm. megelégedés együttes érvényesülésével — válnak az adott terület igazi gazdáivá a csoport tagjai. Valami új kezdődött a Kiskőrösi Állami Gazdaságban, amely a mezőgazda- sági munkában a magasabb- rendű érdekeltség alapjait teremti meg. „ —th —n
